12. rész

Messziről láttam, hogy vannak a pályán, de még túl messze voltam, ahhoz, hogy bárkit felismerjek. A kezemmel átfésültem a hajam és megigazítottam a pólóm. Ahogy közeledtem egyre tisztábban, láttam a kosarazó alakokat és pár méter után, megláttam Chan hátát, most már biztosabb léptekkel elindultam feléjük. Még mindig háttal volt nekem, az egyik haverja rám nézett és szólt Channingnek, hogy feléjük tartok. Ő mosolyogva, de kicsit lepetten fordult hátra, integettem neki, ő meg elindult felém ki a pályáról. Megálltam az úton.

 - Szia-, köszönt mikor oda ért hozzám.
 - Szia-, átöleltem a nyakát, meglepődött, hogy megöleltem, de viszonozta.
 - Mi újság?- kérdezte.
 - Semmi különös- engedtem el.- Veled?
 - Velem sincs semmi. Hogyhogy itt vagy? És, hogyhogy arról jöttél?- hátra néztem.
 - Ja, hát Briannél aludtam és most jövök tőle és reméltem, hogy itt leszel és eljössz velem valahova, persze, ha nem baj, hogy itt hagyod a haverjaidat.
 - Dehogy is!- mosolygott.- Nem bánják. Mindjárt mehetünk, csak hozom a cuccom.
 - Oké- mosolyogtam.

 Odamentünk a pályához a fiúk köszöntek, visszaköszöntem közben Chan átvett egy másik trikót, istenem az a felsőtest! Felkapta a vállára a táskáját és elindultunk. Egymás mellett sétáltunk, nem nézelődtem féltem attól, hogy valaki olyat látok meg akit nem kéne.
 - Oké?- hallottam Chan hangját, jesszus ennyire nem figyeltem?
 - Mi? Bocsi nem figyeltem ne haragudj.
 - Csak annyit mondtam, hogy ugorjunk be hozzám egy percre, amíg lerakom a táskám- mosolygott.
 - Oké- visszamosolyogtam.

 Tovább mentünk felé. Egy hatalmas kertes házban lakott. A padlást leszámítva háromemeletes volt. Amint beléptünk a házba két kisgyerek rohant felénk egy kisfiú és egy valamivel idősebb kislány.
 - Chan!- rohant hozzá a kisfiú, Chan felkapta.
 - Szia, öcskös- a kislány átölelte a lábát.- Szia Veronica- simogatta meg a kislány fejét. A konyhából egy fekete hajú nő jött ki kezében egy konyharuhával.
 - Hogyhogy ilyen korán?- nézett a fiára majd meglátott és elmosolyodott.- Szia, én Lisa vagyok.
 - Jó napot, én Kira vagyok- oda jött hozzám és kezet nyújtott.
 - Ohh te vagy az, akiről Channing annyit mesél?- mosolygott.
 - Anya…- elmosolyodtam.
 - Ezek szerint- mondtam.
 - Maradj itt ebédre, nem sokára kész.
 - Jaj nem akarok zavarni.
 - Dehogy zavarsz- mosolygott.
 - Hát rendben, köszönöm.
 - Gyere addig „körbe” vezetlek.
 - Oké- mosolyogtam.

 Elindultunk az emeletre a kishúga, Veronica kicsit furcsán nézett rám és követett minket. Mikor felértünk az első emeletre az egyik ajtón kiszaladt egy tíz éves fiú mögötte, pedig egy idősebb lány.
 - Josh! A rohadt életbe add ide!
 - Vedd el, ha tudod!
 - Josh!...- rám nézett a lány.- Ohh szia-, kicsit elpirult.
 - Te vagy Kira?- kérdezte Josh.
 - Igen- mosolyogtam.
 - Josh- nyújtott kezet, aminek az lett a következménye, hogy a lány kitépte a kezéből a pólót.
 - Én Elizabeth vagyok- mosolygott és Ő is kezet nyújtott.
 - Na, jó gyere-, mondta Channing és tovább indultunk.

 Fölmentünk még egy emeletet. Ott csak az egyik szobából hallatszódott ki köhögés.
 - Csak az öcsém, meg van fázva-, mondta.
 - Hány testvéred van?
 - Hét- elkerekedett a szemem.
 - Aszta!- mosolyogtam.
 - És én vagyok a legidősebb- mosolygott, közben bementünk a szobájába.
 Teljesen más volt, mint amihez hozzá szoktam. A fiúk szobájából a zene áradt felém, de ebből a sport. Kosarasok, focisták képei, egy csomó foci és kosárlabda, kicsit rendetlen volt, de az én szobám se volt mindig épp a rend minta képe.
 - Bocsi a kupiért.
 - Ugyan, az én szobám néha rosszabb állapotban van, mint a tiéd- mosolyogtam. Leültem az ágyára.- Apukád hol van?- kinézett az ablakon.
 - Kint van a kertben- odamentem mellé az ablakhoz és én is kinéztem.

 Épp a füvet nyírta, volt ott más is egy tíz év körüli kis fiú volt lent a hinta ágyban és játszott valamivel. Megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből, Benji. Felvettem.
 - Szia.
 - Szia Kira- Joel is ott volt.
 - Igen?- előre féltem attól mit akarnak.
 - Mi van Mattel is veled?- kérdezte Benji.
 - Már, mint?
 - Jimmy mondta, hogy Syn neki ment miattad- Joel folytatta.
 - Így terjednek a hírek?- gúnyos volt a hangom.
 - Igen. Szóval mi van?
 - Mit tudtok?
 - Hát, ha úgy vesszük az egészet, mert Zackyvel is beszéltünk.
 - Istenem…- leültem az ágyra, Chan furcsán nézett.- De akkor tudjátok nem?
 - De és haragszunk is Mattre, de te is hülye voltál!
 - Én?!- csattantam fel.- Én még is miért?
 - Miért mentél át? És miért nem csöngettél vagy valami?
 - Persze tényleg legyen az én hibám!
 - Nem azt mondjuk, hogy a te hibád!
 - De igen azt mondjátok!- mérgemben felpattantam az ágyról.
 - Kira nyugodj meg. Nem a te hibád volt, de ha nem mentél volna át…
 - Ha nem mentem volna át akkor ez az egész, nem lenne, tudom. Mindenki boldog lenne. De nem így történt!
 - Nyugi!
 - Nincs nyugi! Tudod milyen szarul esik? Először Matt most meg Ti is ellenem fordultok!
 - Nem fordulunk ellened, egyszerűen csak nem értjük miért mentél át hozzá.
 - Én sem tudom- most már normális volt a hangom, visszaültem az ágyra.- Hülye voltam, na. Hittem neki, de becsapott, de többé már nem lesz ilyen. Elfelejtem ezt az egészet és mindent, ami vele kapcsolatos, nagyot csalódtam benne…

 - Hol vagy most?- kérdezték egyszerre.

 - Channingnél.
 - Zacky azt mondta Briannél vagy.
 - Ott is voltam, de az óta már elmentem- csöngettek a háttérben.
 - Mindjárt jövők, kinyitom-, mondta Joel.- Matt? Hát te?
 - Kira hol van?
 - Jaj Benji ne mondjátok, meg hol vagyok.
 - Nem fogjuk, de most akkor leteszlek. Szia.
 - Köszi, szia- letettük.- Ahjj- hátra dőltem és a kezem ráraktam az arcomra.
 - Baj van?
 - Valami olyasmi. Mindegy- felültem- ez ilyen „családi” probléma, nem szeretnék róla beszélni.
 - Rendben- rámosolyogtam, visszamosolygott.
 - Gyerekek! Ebéd!- hallottuk Lisa hangját.
 - Gyere, menjünk, nem szereti, ha sokat kell várni.
 - Oké.

 Lementünk a fölszintre, egy hatalmas asztalt ültünk körbe, tele kajával.  Nem volt szokatlan ez az egész szitu, a fiúkkal is ez szokott lenni, csak ott kilencen vagyunk nem tízen, de egy ember ide vagy oda. Jó volt látni egy ilyen boldog családi környezetett. Bár csak nálunk is ilyen lenne… Mindegy ezen ne gondolkozzunk.
 - És Kira- felnéztem a tányéromból a hang felé, Chan anyukája szólt.- Te merre laksz?
 - Ohh hát én innen kábé húsz percre gyalog. Van az nagy kertváros.
 - Igen.
 - Na, ott lakom.
 - De azok nagyon drága házak nem?- kérdezte Veronica.
 - Hát apukámnak van egy saját cége, és ezzel sokat keres, nem mondom, hogy gazdagok vagyunk, mert nem, de semmiben nem szenvedünk hiányt.
 - Akkor gondolom apukád, sokat dolgozik.
 - Alig van otthon. Szinte nem is ismerem, nyolc éves korom óta alig jár haza. Van egy két éves húgom neki még rosszabb vele még annyit, se foglalkozik, mint velem régebben, de nincs mit tenni, ha neki fontosabb a munkája, mint a családja… el kell fogadni- megvontam a vállam.
 Ezután kisebb csönd állt be, majd inkább áttértünk más témákra. Megcsörrent a telefonom.
 - Elnézést- kivettem a zsebemből.- Nem baj, ha felveszem?
 - Dehogy is.
 - Köszönöm- kimentem a konyhából.- Szia Brian.
 - Szia, hol vagy?- aggodalom ült a hangjában.
 - Channél. Miért?
 - Anya mondta, hogy elrohantál, és nem voltál se otthon se az ikreknél.
 - Tudom. Nem rég beszéltem velük, pont akkor állított be hozzájuk Matt.
 - Találkoztam vele. Miért mentél el?
 - Nem tudom. Zacky felhívott, hogy még is mi van, mert megütötted Mattet.
 - Ja. Szép nagy lila monoklija lesz- nevetett, vele nevettem, de éreztem, hogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon, gyorsan letöröltem.- Jó hallani, hogy nevetsz-, elmosolyodtam.- Meddig maradsz?
 - Nem tudom. De nem hiszem, hogy itt maradok éjszakára bunkóság, lenne.
 - És hova mész?
 - Valószínűleg haza. Apa nincs otthon üzleti útra ment, szóval vele nem lesz gond. Anya nem fog kérdezősködni, Em meg még kicsi, max annyit fog az egészből érteni, hogy rossz napom van.
 - Rendben leszel?

 - Igen, csak egy ideig ne kelljen találkoznom Mattel. Túl teszem magam rajta és kész, persze fájni fog, de nem tudok mit csinálni ez van. Bár nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes. Mindegy… majd lesz valahogy.
 - Majd lesz valahogy- ismételte.
 - Most megyek. Szia.
 - Szia vigyázz magadra. Szeretlek.
 - Én is szeretlek, szia-, visszamentem az asztalhoz.- Bocsánat, csak az egyik barátom.
 - Nincs semmi baj- mosolygott Chan apukája.

 Folytattuk az ebédet, majd miután végeztünk Chan mondta, hogy menjünk el sétálni. Mivel Matt nem erre lakik, és nem hiszem, hogy Brian felé venné az irányt így nyugodt szívvel indultam el. Sötétedésig sétálgattunk kint, sokat voltam erre Briannel így nem volt nehéz tájékozódni. Volt egy hely, amit én mutattam meg Channingnek pedig Ő is, itt lakik egy ideje még se ismerte. Belenyúltam a farzsebembe és valami hidegfémhez értem. Megmarkoltam és kivettem a zsebemből. Nem hittem a szememnek. A két éve elveszett ezüst karkötőm volt az, amit még Mattől kaptam a 15ik szülinapomra és volt rajta öt apró csörgő öt apró ékkővel.
 - Istenem.
 - Baj van?- nézett hátra Chan mert én közben megálltam és Ő tovább ment.
 - Nincs, csak… két éve keresem ezt a karkötőt erre végig ebben a nadrágomban volt- mosolygott.- Felrakod rám, ha megkérlek?
 - Persze-, oda jött.

 A kezébe adtam, egy kisebb bénázással a sötét miatt, de sikerült felraknia.
 - Köszönöm- megpusziltam.
 - Nincs mit- mosolygott.

 Tovább indultunk és haza kísért.
 - Köszönöm a mai napot, jól éreztem magam. Nagyon kedves a családod. És sajnálom, hogy elrángattalak a barátaidtól.
 - Nem baj, tényleg- mosolygott.- Úgy is mindig velük vagyok.
 - Akkor jó éjszakát.
 - Jó éjszakát- lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára.

 Bementem a házba, szerencsére anyu aludt. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy Chan örömében boxol a levegőben és ugrándozik hatalmas vigyorral az arcán, elmosolyodtam, nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire tetszeni fogok egy fiúnak. Elfordultam az ablaktól és a karkötőmet nézegettem. Pár perc múlva újra kinéztem az ablakon, Chan már nem volt sehol. Fogtam magam és kimentem az utcára. Elővettem a telefonom, öt nem fogadott Mattől. Kitöröltem és mentem tovább.

11. rész

Korán van! Miért csörög ez a kibaszott telefon? Az éjjeliszekrényemhez nyúltam és felvettem.

 - Igen?- szóltam bele, közben ránéztem az órára, nincs is korán már fél négy van.

 - Szia Kira!- hallottam Jimmy hangját.
 - Szia! Mi újság?
 - Semmi. Arra gondoltam, hogy átjöhetnél. Itt van Beth és Matt is jön nem sokára.
 - Oké. Csak összeszedem magam és már megyek is.
 - Oksi. Várunk, szia.
 - Szia.

 Letettük, a szekrényemhez mentem és felvettem egy fekete sortot és egy pántos fehér fölsőt. Kifésültem a hajam és kicseréltem az ajakpc-met egy sima ezüst karikára. Zsebre vágtam a telóm és a cigim és már mentem is Jimmy felé. Szokásomhoz híven út közben rágyújtottam. Tíz perces gyalog út volt az egész, közben még kétszer rá gyújtottam. Csöngettem. Jimmy nyitott ajtót.

 - Szia-, vigyorgott.
 - Helló- köszöntem, két puszi és már mentünk is be.
 - Sziasztok-, köszöntem a többieknek.
 - Szia.

 Matt Jimmy ágyán ült Beth pedig a kétszemélyes kanapén. Így fogtam magam és leültem Matt mellé. Elkezdtünk beszélgetni, megröhögcsélni. Jó volt látni, hogy Beth végre jól érzi magát nagyobb társaságban is. Szemmel láthatóan teljesen belezúgott Jimmybe. Csak ne essen pofára. Ugyan ismerem Jimmyt és tudom, hogy szándékosan sose bántaná meg a barátnőjét, de azért még is féltem kicsit Betht.

 - Ti nem vagytok szomjasak?- kérdezte Jimmy.
 - Hát jöhetne valami tömény- mondtuk egyszerre Mattel, egymásra mosolyogtunk.
 - Oké. Akkor Bethel elmegyünk venni. Addig maradjatok itt! És ne, hogy a végén a tűzoltóknak kelljen kijönnie.
 - Nem, dehogy is- vágtam ártatlan pofát.- Mi soha nem gyújtanánk fel a házad véletlenül sem- ezen jót nevettek.

 - Na, jó akkor megyünk.
 - Hali- integettünk és már mentek is ki. Pár másodperc után ajtócsukódást hallottunk.
 - Pff- fújtam ki a levegőt.
 - Mi az?- kérdezte Matt.
 - Semmi. Hol a tévékapcsoló?- néztem körbe a szobában és megpillantottam az asztalon.

 Áthajoltam Matten és odanyúltam érte.

 - Na, keresünk valami értelmes adót- elkezdtem nyomogatni a gombot.- Szar, szar, szar, még szarabb annál is szarabb…
 - Hé, ez jó volt!- kapta ki a kezemből a távirányítót és visszakapcsolta az előző csatornára.
 - Na! Add vissza- kivettem a kezéből.
 - Nem!- vette vissza.
 - Ne csináld már!- mű hisztiztem és megfogtam a távirányítót.

 Elkezdtük húzogatni, közben röhögtünk.
 - Na, add már ide!- nevettem.
 - Nem adom!

 Hírtelen rántottam egy nagyot rajta és hátra dőltünk mindketten. Pontosabban csak én Matt meg rám. Hangosan, csukott szemmel röhögtünk. Majd mikor kicsit alább hagyott a röhögés kinyitottuk a szemünk. Közel volt egymáshoz az arcunk. Hirtelen a távirányító nem is volt olyan fontos.  Mindketten elengedtük. Matt szemei teljesen rabul ejtettek. Nyeltem egyet. Éreztem Matt meleg lélegzetét az arcomon. Az ajkaim szétnyíltak, ahogy Matt elkezdett közeledni felém. Összeértek az ajkaink. Óvatosan csókolt, mintha attól félt volna, bármelyik percben eltolhatom magamtól és azt mondom, ezt nem kéne. De nem tettem. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Végig húzta a kezét a combomon fel az oldalamig akaratlanul is, de feljebb húzta a pólóm. Kicsit lejjebb csúsztunk az ágyon, hogy kényelmesebb legyen. A nyelvünk összeért, majd szétvált és újra. Ajtócsapódást hallottunk.

 - Megjöttünk!- hallottuk Jimmy hangját.

 Gyorsan felültünk az ágyon, visszahúztam a pólóm. Közelebb ültem Matthez mint előtte, a lábunk teljesen összeért.
 - Na, mit hoztunk?- jöttek, be két-két üveg piával.
 - Na, mit?- kérdeztem.
 - Tessék- Beth oda dobta nekem az egyik üveget.- Ohh Portorikoi!
 - Igen- vigyorgott.
 - És a többi?- kérdezte Matt
 - Abszint, és valami vodkalikőr. Beth akarta- mondta Jimmy.
 - Ahh akkor ma itt alszom-, mondtam.
 - Miért?- néztek rám.
 - 60 és 80 százalékos pia. Apám meg otthon van…
 - Baszd meg tényleg. El is felejtettem. Akkor most igyuk meg a vodkalikőrt, a többit meg majd legközelebb mikor apád nincs otthon oké?
 - Oké! De ne másokkal!- kacsintottam.
 - Igen is!- mosolygott

 Felbontottuk a vodkalikőrt és mire elfogyott igen csak jó hangulat lett úrrá rajtunk. Persze nem voltunk olyan részegek mintha 60 vagy 80 százalékos piát ittunk volna, de a jó hangulat meg volt. Estig ott maradtunk Jimmynél addigra kiszállt belőlünk a pia. Beth ott maradt Jimmynél én és Matt, pedig elindultunk haza. Haza kísért. A bejárati kapu előtt megálltunk. Megtámaszkodtam az egyik kezemmel a kerítésen. Matt megfogta a szabad kezemet. Beharaptam az ajkam és felnéztem a szemébe. Féloldalas mosoly ült az ajkán. Lehajolt hozzám én meg kicsit lábujjhegyre álltam és megcsókolt.

 - Akkor, szia-, mondtam.
 - Szia-, még egyszer lehajolt és adott egy szájra puszit.

 Elengedtem a kezét, kinyitottam a kert kaput és elindultam az ajtó felé. Még egyszer hátra fordultam és intettem neki, majd bementem.

 Lefeküdtem az ágyamra, és mosolyogva néztem a plafont. Ha bárki látott volna talán örültnek néz, pedig nem voltam az, csak egyszerűen boldog voltam. Reggel anya keltegetett.

 - Kicsim!
 - Mmm- átfordultam a másik oldalamra.
 - Kicsim- elkezdte rázni a vállam.
 - Fent vagyok…
 - Mikor jöttél haza?
 - Tíz körül miért?- ránéztem.
 - Mert ruhában aludtál.
 - Ohh. Biztos elaludtam, mikor rádőltem az ágyra.
 - Jól van, öltözz át, aztán gyere ebédelni, két óra van.
 - Oké.

 Anya kiment én meg gyorsan átöltöztem. Kimentem a konyhába és leültem anyuékkal ebédelni, furcsa mód apa is velünk ebédelt és egész normális volt. Beszélgettünk egy keveset, majd miután végeztem, fogtam magam bementem a szobámba, zsebre dugtam a cigim és a telefonom és elmentem otthonról. Útközben megint rágyújtottam. Anyáéknak azt mondtam Brianhez megyek, de igazából Matthez tartottam. Nem volt a ház előtt a szülei kocsija, vagyis egyedül van. Tudtam, hogy nem zavarja, ha csak úgy benyitok hozzájuk Ő is, szokta csinálni, ha tudja, hogy egyedül vagyok. Nem egyszer hozta így rám a szívinfarktust. Egyszer egy baseballütővel akartam fejbe vágni, mert azt hittem betörő. Benyitottam. A földszinten nem volt senki. Elindultam az emeletre, furcsa hangokat hallottam, halkan tovább mentem. Matt szobájából jöttek a hangok, úgy éreztem nem kéne közelebb mennem, de az emberi kíváncsiság, az a kibaszott emberi kíváncsiság tovább vitt. Halkan résnyíre nyitottam az ajtót és belestem. Nem hiszem el. Visszacsuktam az ajtót és pár másod percig csak álltam és próbáltam felfogni, amit láttam. Ugyan olyan csöndben mentem ki a házból, mint, ahogy bementem. A ház előtt aztán futásnak eredtem, közben folytak a könnyeim. Megállás nélkül futottam és sírtam. Csak a tudatalattim tudta, hova is futok, és Én csak remélni tudtam, hogy jó helyre. Mintha hallottam volna egy meglepődött „Kira?”-t, futottam tovább és nem sokkal később a hang után neki ütköztem valakinek. Felnéztem és Brian állt előttem furcsálló arccal.

 - Brian!- átöleltem és sírtam.
 - Jól vagy?- kérdezte közben Ő is magához ölelt.
 - Nem.
 - Mi történt?
 - Matt…

 Egy ágyban keltem fel, már sötétedett, Brian a fotelban ült, a karfán könyökölt és engem figyelt. Felültem az ágyban és megtöröltem a szemem. Ránéztem Brianre. Féloldalasan elmosolyodtam.

 - Jobban vagy?- kérdezte halkan.

 Nemet intettem. Felé nyújtottam a kezem. Egyből felállt, odajött hozzám és megölelt. Nyomott egy puszit a fejemre.

 - Elmeséled mi történt?- vettem egy mély levegőt.
 - Tegnap, átmentem Jimmyhez és ott volt Beth és Matt. Jimmy és Beth elmentek piát venni, mi meg kettesben maradtunk Mattel és elkezdtünk „civakodni” a távirányítón. Erősebben húztam magam felé a távirányítót és hátra dőltünk. Pontosabban Ő rám. És aztán megcsókolt és csak akkor hagytuk abba mikor Jimmyék visszajöttek. Majd haza kísért és a kertkapuban is megcsókolt. És annyira boldog voltam. Aztán ma átmentem hozzá és tudod, nekünk van ilyen szokásunk, ha tudjuk, hogy a másik egyedül van akkor csak simán, bemegyünk a házba. És most ez volt, egyedül volt otthon és bementem és furcsa hangokat hallottam az emeletről. Felmentem és résnyire nyitottam az ajtót és megláttam, ahogy Matt…- újra elsírtam magam.
 - Cssss, nyugi- simogatott.
 - Ahogy Matt… valami ócska kis ribancot kur- elszakadt a cérna és csak még jobban sírtam.

 Brian próbált megnyugtatni, de nem sok sikerrel. Végül újra álomba sírtam magam. Mikor felkeltem Brian nem volt mellettem.  Kikászálódtam az ágyból és kimentem a konyhába, csak az anyukája volt ott.
 - Szia Kira- köszönt, oda jött hozzám és megpuszilt.- Hogy vagy?
 - Egész tűrhetően- mondtam, közben leültem az asztalhoz.
 - Brian mondta, hogy nem vagy valami jó állapotban. De muszáj volt elmennie és megkért, hogy maradjak itt veled.
 - Köszönöm- mosolyogtam, elém rakott egy tányért jól megpakolva rántottával és minden féle finomsággal.- Köszi-, elkezdtem enni, ahhoz képest, hogy nem is éreztem, hogy éhes lennék egész gyorsan belapátoltam.
 - Mi történt?- nem szóltam semmit, csak a teás poharamat bámultam a kezemben.- Ha nem akarod elmondani, nem kell megértem-, ránéztem és mosolyogott, visszamosolyogtam.
 - Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt.

 Felálltam az asztaltól és visszamentem Brian szobájába, becsuktam magam mögött az ajtót. Odamentem a szekrényéhez és kivettem az egyik pólóm meg az egyik rövid farmer nadrágom. Most biztos az érdekel titeket, hogy, hogy a fenében van Briannél a ruhám. Egyszerű, mivel bármikor lehet olyan alkalom, hogy hirtelen itt alszom nála, vagy Ő nálam így mindig van a másikunknál ruhánk. Ezt ugyan nem mindig szoktuk igénybe venni, csak ha olyan van. És most olyan van. Levettem a ruháimat és felvettem a világosszürke pólóm és a farmerom. Megigazítottam az ágyneműt és leültem tévét nézni rá. A falnak döntöttem a fejem és kapcsolgattam a tv-t nagy nehezen találtam egy normális filmet. Megcsörrent a telefonom, kikotortam a másik nadrágom zsebéből.

 - Zacky?- néztem a kijelzőt, felvettem- Igen?
 - Kira! Mi a fasz van?- ideges volt a hangja.
 - Mi?
 - Syn és Shads nem rég estek majdnem egymásnak, pontosabban Syn neki is esett behúzott neki egyet. Mi folyik itt hallod?
 - Mi van? Miért ütötte meg?
 - Minket is ez érdekel.
 - Várj! Meséld el mi volt!
 - Jó…

 „ Már csak Synt vártuk már vagy húsz perce késett. Végre betoppant.

 - Bocs a késéért- furcsán viselkedett mintha ideges, vagy dühös lett volna valakire.
 - Mi tartott ennyi ideig?- viccelődött Matt, de mintha Syn észre se vette volna az iróniát a hangjában, dühösen nézett rá.
 - Kirát vigasztaltam te pöcs fej!
 - Mi van?- nézett értetlenül.
 - Tudod- közelebb lépett Matthez.- Nem kéne mások érzelmeivel játszanod! Attól, hogy nagynak képzeled magad még nem vagy az!
 - Most meg mi bajod van haver?
 - Az a bajom baszd meg, hogy játszadozol Kirával! Mi Ő egy Barbie baba?
 - Nem vágom mi bajod, van- Syn nem válaszolt, az öklével szépen képen törölte Mattet.

 Épp, hogy közéjük tudtunk ugrani mielőtt Shads teljesen elveszti a fejét és behúz egyet vagy akár többet is Synnek válasz képen.”

 - Istenem…- a hajamat markoltam.
 - Szóval mi is történt?- most már kevésbé volt ideges a hangja.

 Vettem egy mély levegőt és mindent elmeséltem Zackynek.
 - Az szép. Akkor már értem mi baja van Synnek.

 - Hol vannak most?
 - Nem tudom, mindketten elmentek, de más fele. Hol vagy?

 - Briannél… Öhh… Most megyek Zacky. Majd még beszélünk, szia.

 - Kira várj!- letettem.

 Beraktam a zsebembe a mobilom és a cigim. Kimentem a szobából, odadobtam Jannak egy „szia”-t és már mentem is ki az utcára. Csak remélni tudtam, hogy nem jön velem szembe Brian. Elindultam a foci pálya felé, ahol Chan szokott a barátaival kosarazni vagy focizni.

10. rész

Anyáék az előszobában vártak egy hatalmas tortával. Apa is otthon volt ez lepett meg a legjobban.

 - Boldog születésnapot- mosolyogtak.
 - Köszönöm- én is elmosolyodtam.

 Leraktam a cipős szekrényre az ajándékokat és oda mentem anyuékhoz. Megöleltem őket, persze anyut óvatosan a torta miatt. Bementünk a konyhába. Em már türelmetlen volt és minden áron azt akarta, hogy az Ő ajándékát nyissam ki először.

 - Anu szegített becomagolni!- mosolygott, rámosolyogtam és kibontottam a lapos csomagot.

 Egy rajz volt benne, amin mind a négyen rajta vagyunk. Apa, anya, Em és én. Elmosolyodtam.
 - Köszönöm- odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a puha arcára.
 - Ezt tőlünk kapod- tartott felém anyu egy csomagot,- tőlem és apádtól.
 - Köszönöm- mosolyogtam.

 Egy fadobozt rejtett a csomagolás, felnyitottam, egy álom csapda volt benne. Mindig is akartam egy ilyet.
 - Mikor megláttam egyből eszembe jutottál- mondta apu,- így hát megvettem.
 - Köszönöm- felálltam és megöleltem őket.- Nagyon tetszik.

 - Örülünk- mosolygott anyu.                            

 Beszélgettünk, közben felvágtuk a tortát. Megmutattam mit kaptam a többiektől. Jimmy ajándékát inkább eldugtam, mielőtt apám idegbajos lesz. Most normális és szeretném, ha ez egésznap így is maradna. Este megnéztünk egy filmet, csak így a kiscsalád. Úgy éreztem magam mintha megint nyolc éves lennék. Apa, anya és én a tv előtt gubbasztunk és nézünk valami egész estés családi filmet, igaz az óta már eltelt tíz év, de olyan jó volt látni, hogy Em hozzá bújik apuhoz, Ő pedig öleli. Mindig is ilyen családot akartam kár, hogy nem fog sokáig tartani. Este mosolyogva aludtam el, ilyen is rég volt már. Reggel álmosan keltem, ránéztem az órára már fél három volt. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe, próbáltam kezdeni valamit magammal, de nem sokat sikerült javítanom az állapotomon. A smink és a fésű valamilyen szinten segített, de nem sokat. Felvettem egy régi Guns ’n’ Roses-os pólót és egy fekete rövidnadrágot. Kimentem a konyhába, megint üres volt a ház. Csináltam valami kaját és beültem a tv elé. Elkezdtem babrálni a nyakláncommal. Megcsörrent a telefonom és olyan hévvel kaptam érte, hogy majdnem letéptem.

 - Igen?- szóltam bele.
 - Szia!- Benji mosolygós hangját hallottam.
 - Szia Benji- mosolyogtam.
 - Elmegyünk egy… bárba? Ja, valami olyasmibe valami újhely, Cherry Bomb asszem ez a neve.
 - Mikor megyünk?
 - Olyan hét fele találkozunk.

 - Jól van- ásítottam egyet.
 - Mikor keltél?- ránéztem az órára.
 - Fél órája?
 - És fáradt vagy?- nevetett.
 - Túlaludtam magam- vontam meg a vállam.
 - Jól van. Akkor hétkor, szia.
 - Szia.

 Letettem és tovább néztem a filmet, csöngettek. Vonakodva ugyan, de ott hagytam a tv-t és az ajtóhoz mentem. Beth állt az ajtóban.

 - Szia, hát te?
 - Átjöttem, mert találkozunk a fiúkkal és gondoltam készülhetnénk együtt.
 - Oké… gyere be- álltam félre.

 Kikapcsoltam a tv-t és bementünk a szobámba.

 - Mit veszel fel?- nyitotta ki a szekrényem.
 - Nem tudom- mellé álltam és kivettem egy másik régi Guns ’n’ Roses-os pólót, ami néhol ki volt lyuggatva és a fenekem alá ért.- Ezt- mutattam felé.
 - Fhúú! Vághatok bele egy lyukat?- csillant fel a szeme.
 - Persze-, mosolyogtam.

 Letettem az ágyra és kerestem egy ollót.
 - Tessék-, adtam oda neki.
 - Fordulj el!
 - Oké- megfordultam, hallottam az olló hangját.
 - Kész!- mondta egy kis idő után, megfordultam.

 Az eleje ki volt szaggatva a mellrésznél így a lógót is ketté hasította, de jól nézett ki mert csak a banda neve nem látszott.
 - Jó lett- mosolyogtam,- de…
 Megfogtam az ollót és levágtam az ujjait.
 - Így jobb.
 - Vedd fel.
 - Jó.

 Átvettem a pólóm és beálltam a tükör elé.
 - Kurva jó lett!- mosolygott.
 - Jaja, csak másik melltartó kéne.
 - Már is- kihúzta a fiókom és elő vett egy feketét.
 - Ez pushup.
 - Tudom- mosolygott.
 - Hát jó…

 Elvettem tőle és átvettem. A szekrényemből elővettem a szakadt farmerom és belebújtam. Megcsináltam a sminkem közben Beth a CD-imet nézegette és végül egy Queen mellett döntött. Vastagon kihúztam a szemem feketével. Kifésültem a hajam, majd szétráztam.

 - Nekünk nincs is közös képünk!- nézett rám mikor kijöttem a fürdőből.

 Nem szóltam semmit, a fiókomhoz mentem és kivettem a gépem.
 - Na, gyere- mosolyogtam.

 Csináltunk pár fotót majd fél hétkor elindultunk. Útközben rágyújtottunk. Mikor oda értünk csak Joel, Benji és Matt voltak ott. Nem sokkal utánunk megérkezett Zacky, majd nagy nehezen Syn és Jimmy. Beth egyből a nyakába ugrott, még soha nem láttam ilyennek. Elmosolyodtam, ahogy őket néztem.
 - Na, jó mehetünk?- kérdezte Syn, kicsit ingerültnek tűnt.
 - Persze-, elindultunk. Próbáltam lemaradni a többiektől, hogy beszélhessek Synnel.
 - Baj van?- kérdeztem.
 - Áhh semmi komoly, csak szarul keltem, de a pia majd megoldja- mosolygott.
 - Nem is te lennél- átkaroltam a derekát.
 - Emberek!- mindenki hátra nézett.- Mivel Kira most már a felnőttek büszke világához tartozik, így ma Ő veszi nekünk az első kört!

 - Mi? Ne már!
 - Jó ötlet- egyezett bele mindenki.
 - Ne csináljátok már!
 - Sajnáljuk, de ez van- mosolyogtak.
 - Ohh kapjátok be!

 Végre elértünk a bárig. Egész hangulatos kis hely volt. Brian ígéretéhez híven én fizettem az első körünket. Pár kör után mindenkinek megjött a jó kedve. És hát nem csak mi voltunk így a bárban. Éjfél körül egy nagyon bátor ember elkezdett karaoke-zni. Szépen szólva nem volt a legjobb hangja. A fiúk meg minden áron bizonyítani akarták, hogy ők sokkal jobbak, ami amúgy igaz, de ha Syn és Zacky részegen neki áll énekelni és hozzájuk még csatlakozik Jimmy, ott szem nem marad szárazon. Hát így volt ez most is. Annyit röhögtünk rajtuk és persze minket se hagyhattak ki a buliból, szóval mi is énekeltünk. Hatalmas volt. Kár, hogy videó nem kézült róla. Végül olyan hajnali három fele értem haza. Nem épp józanul, de próbáltam minél csöndesebb lenni végül is csak a fürdőben estem el majdnem. Végre lefeküdhettem a puhaágyamba, alig, hogy betakaróztam már aludtam is. Este borzalmas álmom volt.

Hát itt az új fejezet és ennek örömére, kaptok egy számot is, amit eddig csak a rádióban hallottam és akkor találtam meg végre a neten mikor írtam ezt a részt. :) És olyan boldog voltam, hogy vagy 6milliószor meghallgattam újra és újra hatalmas vigyorral a képemen.

9. rész

Reggel későn keltem, de jól éreztem magam. Ma lettem tizennyolc éves. Felkeltem és egyből a telefonomért nyúltam. Semmi. De hát két óra. Ilyenkor már legalább hat SMS szokott jönni Brian-től. Kimentem a konyhába, csönd volt az egész házban. Mi van itt? A hűtőhöz mentem, volt rajta egy cetli.

 „Ne haragudj kicsim, fontos dolgom akadt, későn jövök, Em-et átvittem egy barátnőjéhez. Szeretlek. Boldog Szülinapot!”
 Boldog a fene… Letéptem a cetlit és kidobtam a kukába. A hűtőben volt egy csokis süti. Kivettem és megettem, bár nem volt sok kedvem hozzá, legszívesebben azt is a kukába dobtam volna. Beültem a tévé elé. Nem ment semmi érdekes, felhívtam Briant, nem vette fel. Felhívtam Jimmy-t Ő se, majd Beth-t, de Ő se vette fel. Ezt a kört megismételtem fél óránként, de semmi. Hat óra múlva feladtam, mikor megcsörrent a telefon. Boldogan kaptam felé, de csak nagyi volt.
 - Szia, mama- szóltam bele.
 - Szia, angyalom. Boldog szülinapot! Sajnálom, hogy nem hívtalak korábban gondolom a barátaiddal voltál és nem akartalak zavarni.
 - Köszi, mama.
 - Na és, hogy vagy?
 - Jól vagyok, köszi-, egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
 - Biztos? Nem olyan a hangod.
 - Tényleg minden rendben mami.
 - Jól van akkor. Még egyszer nagyon Boldog születésnapot aranyom.
 - Köszönöm.
 - Szia, szeretünk.
 - Én is szeretlek titeket.
 - Szia.
 - Szia-, letettük. Már készültem a falhoz vágni a telefont mikor megint megcsörrent, Beth.- Igen?- szóltam bele.
 - Szia! Ments meg könyörgöm! Halálra unom magam, nem jönnél át?- sóhajtottam.
 - De persze.
 - Imádlak! Köszi. Akkor gyere.
 - Rendben, szia.
 - Szia.

  Bementem a szobámba és a szekrényemhez mentem. Kivettem a félvállas Nirvana-s pólómat, hozzá pedig egy fekete csőnadrágot. Nem tudom mért pont ezeket, csak ezek akadtak elsőre a kezem ügyébe. Átfésültem a hajam és feldobtam egy enyhe sminket. Felvettem a fekete Converse cipőmet. Zsebre vágtam a cigim, plusz a gyújtót, amit végül magamévá nyilvánítottam tegnap. Elindultam, közben rágyújtottam. Mikor Beth-hez értem csak egy villany világított az is fent. Becsöngettem.

 - Nyitva!- hallottam Beth hangját.

 Benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót. Teljesen sötét volt, majd hirtelen feloltódtak a villanyok.

 - Boldog Születésnapot!- kiáltották egyszerre.

 - Úristen!- a számhoz kaptam a kezem és elsírtam magam. Beth oda jött hozzám és megölelt.- El sem hiszem- Beth csak mosolygott.

 Valaki megölelt hátulról, megfordultam és a fiúk vigyori képével találtam szembe magam. Egyből Benji nyakába ugrottam, majd sorra mindegyiket megöleltem. Annyira örültem, hogy nem felejtették el.
 - Már azon voltál, hogy valakit fejbe lősz igaz?- mosolygott Joel.
 - Közel álltam hozzá- vigyorogtam.

 Miután összeszedtem magam elkezdődött a buli. Egy csomóan már a buli elején szépen leitták magukat. Dübörgött a zene, mindenki jól érezte magát, de főleg én. Egyszer csak valaki felkiáltott.

 - Basszátok meg! Van medence!

 Így persze mindenki egyből az udvar felé vette az irányt. Én is elindultam kifelé, de csak a tömeg végén. Megálltam az udvar közepén és mosolyogva figyeltem a többieket.

 - Te nem mész?- mögülem jött a hang, de nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki az.

 - Mindjárt. És te? Te mindig egyből benne vagy a medencés bulikban.
 - Nem én vagyok az ünnepelt.
 - Te találtad ki?
 - Én csak az ötletadó voltam, meg persze a kivitelezésben is segítettem, de a helyet Beth adta.
 - Köszönöm- Brian felé fordultam és megöletem.
 - Tudod, hogy nincs mit- elengedtem.
 - De ugye tudod, hogy haragszom is rád! Nagyon ki voltam. Nem voltak reggeli SMS-ek. Se semmi.
 - Bepótolom, ígérem- mosolygott.
 - Azért.

 - Na, jó gyere- megfogta a kezem,- csobbanjunk egyet!

 Elkezdtünk szaladni a medence felé és beugrottunk a többiek közzé. Mikor feljöttem a víz alól nem találtam Briant. Kinéztem a partra és láttam, hogy néhány srác kihozza a hangfalakat. Beth bekapcsolta a zenét és kint folytatódott a buli. Kimásztam a medencéből, de egyik fiút se találtam. Hirtelen Benji termett előttem hatalmas vigyorral az arcán.

 - Boldog születésnapot!- ölelt magához, Ő is vizes volt.
 - Köszönöm- öleltem vissza.
 - Igyunk!- engedett el és a kezembe nyomott egy wishky-s üveget, elvettem tőle és nagyokat kortyoltam belőle.- Egy táncra?- nyújtotta felém a kezét.

 Rámosolyogtam, ledobtam a földre az üveget és átkaroltam a vállát. Miközben táncoltunk énekeltünk is. Vége lett a számnak és szétváltunk, elindultunk a tömegbe. Reggel egy ágyon ébredtem. Iszonyatosan hasogatott a fejem, ahogy felültem és körbe néztem a szobában kezdtek visszajönni az emlékek. Zacky részegen neki állt gitározni az udvaron, nagyon vicces volt, elmosolyodtam magamban. Felálltam és kimentem, közben próbáltam átlépkedni a földön fekvő embereket. Kimentem a konyhába ott ült az egész kis csapatom és rám vártak.
 - Na, csak, hogy felkeltél- mosolygott Jimmy,- már kezdtük unni magunkat.
 - Fáj a fejem!- nyögtem és elindultam felé, mivel nem volt több szék így letelepedtem Jimmy ölébe és a vállára hajtottam a fejem, végig néztem mindenkin-, de szarul néztek ki- jegyeztem meg.
 - Te se vagy jobb- terült ki az asztalon Zacky.
 - Szülinapos vagyok- öltöttem rá a nyelvem, mire viszonozta.
 - Az tegnap volt- ásított Joel.
 - De mivel 18 lettem így minimum két napig tart- átkaroltam Jimmy vállát.
 - Végül is, az ajándékokat még nem adtuk oda- mondta Beth, felkaptam a fejem.
 - Na, ez már tetszik mi?- mosolygott Brian.
 - Igazából már az is nagy ajándék lenne, ha kaphatnék valami fejfájás csillapítót.
 - Már is- állt fel Beth.
 - Imádlak!
 - Tudom- kacsintott,- de a pasimról szállj le.
 - Ahjj, de… jó- felálltam és átültem a legközelebbi barátom ölébe.- Szia-, mosolyogtam Mattre.
 - Szia-, mosolygott, Beth elém rakta a poharat és a gyógyszert.

 Bekaptam és leittam. Volt még egy kicsi a poharamban és gonosz ötletem támadt. Megfogtam és áthajoltam az asztalon Zacky fölé tartottam és kezdtem megdönteni.
 - Ha megpróbálod!- szólalt meg.
 - Baszki… azt hittem elaludtál.
 - Rosszul hitted- Brian meglökte a poharat és az egész Zacky fejére zúdult.- ANYÁD!
 - Brian volt!- emeltem fel a kezem védekezőn.
 - Na, jó! Mielőtt kitörne, egy kisebb háború menjünk át hozzánk- mondta Benji.
 - És a többi emberke? Őket ki fogja ki paterolni.
 - Majd a bátyám- vont vállat Beth.
 - Hát jó.

 Felálltunk és elindultunk Benjiék felé. Útközben meguntam a sétát és ráugortam Matt hátára. Kicsit meglepődött mivel, se szó, se beszéd nélkül csak úgy ráugrottam, de nem szólt semmit, csak mosolygott.
 - A lusta fajtád!- mosolygott Brian.
 - Szülinapom van blee- felhúztam az orrom és kinyújtottam a nyelvem, mosolyogva forgatta a szemét.

 Elértünk Joelékhez. Lemásztam Matt hátáról és bementünk a házba. Leültettek a nappaliba és felmentek az emeletre, én jó kislány módjára ültem a kanapén és vártam. Lejöttek az emeletről és mindegyiknél volt valami csomag. Körém ültek.

 - Boldog szülinapot!- tartotta felém a csomagot Zacky.
 - Köszön- elvettem tőle és kezdtem kibontani.
 - Jobb ötletem sajnos nem volt, mert a többiek már minden jót elhappoltak.
 - Ez is biztos jó- mosolyogtam rá.

 Letéptem a csomagolást és egy képet tartottam a kezemben. Nem rég készülhetett. Én és a fiúk vagyunk rajta.
 - Mikor utoljára voltam nálad láttam, hogy nincs ilyen képed, szóval gondoltam…
 - Nagyon tetszik- öleltem magamhoz.- Köszönöm.
 - Mi jövünk!- mondták egyszerre az ikrek.
 - Okés- mosolyogtam, leültek elém a dohányzó asztalra és Joel elém tartott egy kis négyzet alakú dobozt, elvettem tőle és kibontottam.
 - Jaj, fiúk- mosolyogtam.
 - Tudjuk…- mosolyogtak- megláttuk a CD boltban és egyből te jutottál róla eszünkbe.
 - Amennyire oda vagy a Nirvina-ért az már beteges- nevetett Joel.
 - Köszi-, mondtam gúnyosan, vigyorogtak- amúgy tényleg, köszi-, mosolyogtam.
 - Még egyszer boldog szülinapot!- öleltek magukhoz.
 - Na, jó én jövök- hessegette arrébb a fiúkat Beth.- Boldog szülinapot!- vigyorgott.
 - Köszönöm- vettem el tőle a puha csomagot.
 - Remélem, tetszik.
 - Biztos tetszeni fog- letéptem a csomagolást és egy fekete pólót tartottam a kezemben. Felemeltem és szétnyitottam. Egy hatalmas Kiss logó volt a póló elején.- Jaj nagyon tetszik köszönöm!- megöleltem, csak mosolygott.
 - Na-, furakodott Beth elé Matt.- Boldog szülinapot- ölelt meg.
 - Köszi-, elengedett és odaadott egy kis dobozt. Kibontottam és felnyitottam a dobozt. Nem hittem a szememnek, az Aviator szemüveg volt benne, amit mindig is akartam.- Istenem Matt- ugrottam a nyakába.- Imádlak!- nyomtam egy puszit az arcára.
 - Örülök, hogy tetszik- elengedett és Brian lépett a helyére.
 - Isten hozott a nagykorúak világában- felém nyújtott egy téglalap alakú dobozt.
 - Köszi-, elvettem tőle és kinyitottam az ékszeres dobozt, egy vékony anyagláncon egy fekete pengető volt. Kivettem a dobozból és megnéztem, a pengető másik oldalán nagy betűkkel virított három betű.- Syn?- olvastam fel mosolyogva.
 - Matt mondta, hogy te akarod az első autógrammunkat, hát kaptam az alkalmon…- mosolygott.
 - Köszönöm- mosolyogtam- felrakod?- tartottam felé.
 - Természetesen- megfordultam és rám rakta a nyakláncot. Megfordultam és megöleltem.
 - Na, végre én jövök- állt fel vigyorogva Jimmy.- Boldog születésnapot Kira, egy évvel közelebb kerültél a halálhoz.
 - Biztató- mosolyogtam, elvettem tőle az ajándékot és neki estem. Egy igen csipkés igen kevés anyagú ruhadarabot emeltem fel.- Tudod, hogy van barátnőd Jimmy?- nézegettem a fodros tangát és a másik kezemmel felemeltem a hozzá illő melltartót is.
 - Ne hülyéskedj már Kira!- mosolygott Beth.- Én próbáltam fel.
 - Ohh értem- visszaejtettem a ruhadarabokat a dobozba.- Nem hiszem, hogy sokat fogom őket hordani, de köszi Jimmy- mosolyogtam és megöleltem.
 - Próbáld fel- vigyorgott.
 - Biztos, hogy nem!
 - Na, ugyan már- unszoltak a többiek.
 - Nem!- szerencsémre megcsörrent a telefonom.- Szia, anya- szóltam bele.
 - Szia, kicsim, mikor jössz haza?
 - Hány óra?
 - Fél négy.
 - Ohh hát nem sokára.
 - Rendben. Szia, kicsim.
 - Szia, anya- letettem.- Hát mennem kell.
 - Haza kísérünk- ajánlották fel.
 - Köszi-, mosolyogtam.

 Összepakoltam az ajándékokat és elindultunk. A ház előtt elbúcsúztunk és még egyszer boldog születésnapot kívántak. Mosolyogtam utánuk, lenyomtam a kilincset és beléptem a házba.

8. rész

Mikor odaértünk bemutattak a többi tagnak is. Billy Martin, Benji mellett a másik gitáros, természetesen Joel az énekes. A basser Paul Thomas és a dobos Dean Butterworth. Mind kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit, majd a fiúk elkezdték felvenni a dalokat. Hol Joellel, hol Benjivel voltam mikor éppen a másiknak volt dolga, de olyan is volt, hogy egyedül voltam. Egy ilyen alkalommal megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám, legalább is számomra.
 - Háló?- szóltam bele.
 - Szia Kira- egy vidám hang csiripelt a fülembe, kicsit irritáló volt,- Cassie vagyok.
 - Aha…- az meg ki a faszom?
 - Jaj, tudod, egy angolra járunk.
 - Ne haragudj, de nem ugrik be… és várj! Honnan van meg a számom?
 - Jók a forrásiam.
 - Ettől féltem- morogtam magamban.
 - Tessék?
 - Miért hívtál?- istenem, hogy lehet valakinek ennyire idegesítő a hangja?
 - Hát…- kicsit elbátortalanodott,- tudod, nincs sok barátom a suliban- nekem sincs…- és arra gondoltam, hogy… nem lenne-e kedved elmenni velem a plázába?
 - Velem? Hát… Ő… nem is tudom…- Benji hirtelen kikapta a kezemből a telefont, mikor került ez ide?
 - Haló? Kivel beszélek?- szólt bele.
 - Benjamin!- szóltam rá és visszavettem a telefonom- Mekkora egy fasz vagy!
 - Most miért cica?- mosolygott.
 - Nem illik elvenni más telefonját, ha beszél rajta!
 - Pont te tanítasz engem illedelemre?- gúnyosan mosolygott.
 - Blee- ráöltöttem a nyelvem.- Ne haragudj- emeltem vissza a telefont a fülemhez,- csak egy barátom.
 - Kira ne szopd, a faszt miközben telefonálsz!- röhögött.
 - Na, jó Benji, most takarodj vissza a felvételhez!
 - Jól van nyugi cica- szájon puszilt és már ment is el.
 - Egyszer megfojtom…- inkább magamnak mondtam, mint Cassienek, de azt hitte neki mondom.
 - Jaj ne bántsd, biztos csak viccelődött.
 - Szóval… mit is akarsz csinálni a plázában?
 - Hát vásárolgatni, pasizni meg nem tudom… ami jön.
 - Hát… várj megkérdezem meddig tart a felvétel.
 - Felvétel?
 - Aha… Joel?!
 - Hmm?- nézett rám.
 - Meddig tart?
 - Hát… nem tudom, de ha menni akarsz, akkor menj nyugodtan.
 - Mikor szeretnél találkozni?
 - Mondjuk öt fele?
 - Jó rendben akkor, ötkor plázánál. De nem biztos, hogy felfoglak ismerni…
 - Nem baj!- újra vidám lett.- Én felfoglak!
 - Oké… akkor, szia.
 - Szia!
 - Nos akkor én megyek… Holnap mit csináltok?- kérdeztem a fiúkat.
 - Reggeltől-estig itt leszünk és dolgozunk.
 - Aha… Akkor megyek, sziasztok-, két-két puszi és már mentem is el.

 Könnyek gyűltek a szemembe, senki se lesz itthon holnap? Mondjuk Brian, Jimmy meg Beth igen. Kicsit felvidultam. Rágyújtottam. Közelebb volt a pláza, mint gondoltam. Elnyomtam a cigim és bementem. Nézegettem az embereket hátha még is felismerem Cassie-t. Egy szőke csaj lépett elém hatalmas vigyorral az arcán, kicsit megijedtem.

 - Szia Kira!- mosolygott.
 - Szia Cassie- két puszit nyomott az arcomra.
 - Annyira örülök, hogy eljöttél velem- valami mosoly félét erőltettem magamra.- Tetszik a pólód Te csináltad?
 - Ismered a Sex Pistols-t?- döbbentem le.
 - Hallottam már róluk.
 - Aha.
 - Te ilyen rocker féle vagy igaz?- közben elindultunk.
 - Afféle, ja. A legjobb barátaimnak rock együttesei vannak. Mondjuk csak az egyik rock az is punk rock.
 - Mi a nevük?
 - Hát az egyik a punk rock az Good Charlotte a másik, ami inkább metál, elég durván- mosolyogtam,- az pedig Avenged Sevenfold.
 - És kik ezek a barátaid?
 - Hatan vannak, mind fiú…
 - Hat fiú?
 - Igen. Három közülük a legeslegjobb barátom őket egészen kicsi korom óta ismerem
 - Hogy hívják őket?
 - Akit születésem óta ismerek Ő Brian ő a szóló gitáros a Sevenfold-ban. A másik kettő Joel és Benji Ők ikrek imádom őket, ők játszanak a Good Charlotte-ban. Joel énekel, Benji pedig gitározik, Ő vette el tőlem a telefont.
 - Aha. És a másik három?
 - Ők Zacky, Matt és Jimmy. Mindhárman a Sevenfold-ban játszanak. Van egy basserosuk is, de vele nem vagyok jóban.
 - És ők min játszanak?
 - Zacky ritmus gitáros, Matt énekel, vagyis inkább hörög- nevettem magamban- Jimmy pedig dobol. Hihetetlen az az ember. Annyira csodálom, olyan nagy tehetsége van.
 - Biztos mind jó fejek.
 - Azok, imádom őket.
 - De jó lenne, ha nekem is ilyen barátaim lennének- rámosolyogtam.
 - Nem mindig jó, ha hat fiú barátod van. Nem igazán tudsz velük nőies dolgokról beszélni.
 - Az lényegtelen- mosolygott.
 - Addig, amíg nem szeretsz bele az egyikbe…
 - Beleszerettél az egyikbe? Melyikbe?
 - Mi? Dehogy is! Csak mondtam. Hallottam már ilyenről- hazudtam.- Remélem, hogy velem nem lesz ilyen…
 - Ohh értem. Bocsi.
 - Ugyan.

 Beszélgettünk még egy kicsit, majd elindultunk nézelődni. Újra megláttam az egyik kirakatban azt a napszemüveget, amit már rég óta akarok.

 - Ahjj annyira szeretnék egy ilyen napszemüveget.
 - Aviátor? Jól néz ki, miért nem veszed meg?
 - Nem nagyon van rá pénzem sajnos.
 - Ohh.
 - Mindegy menjünk tovább, csak fájdítja a szívem.
 - Rendben.

 Egész jó fej csaj, csak néha kicsit idegesítő, hogy mennyit tud pofázni, de mindent egybe véve aranyos lány. Olyan kilenc fele elbúcsúztunk. Felhívtam Joeléket.

 - Szia, Kira. Bocsi, de most nem érünk rá. Majd később beszélünk, puszi.
 - Szia…- már le is tette.- Fasza…- tárcsáztam Matt-et.
 - Szia- puffanás- baszd meg!
 - Zavarok?
 - Nem, csak itt van a négy éves unokaöcsém és mindent pakolászik… tedd azt le!- csörömpölés.- Na jó! Várj egy kicsit Kira.
 - Oooké…
 - Na most mész innen kifelé!- hallottam a vonal másik feléről.
 - De cak egy kép volt…
 - Kifelé míg szépen mondom!- ajtó csapódás.- Itt vagyok bocs.
 - Mit vert le?
 - Nem leverte, megfogta és szépen kiejtette a kezéből…
 - Jó, de mit?
 - Egy képet, be volt keretezve szóval vehetek újat…
 - Amúgy nem úgy volt, hogy holnap mentek?
 - De megyünk is, csak nagynénémékkel.
 - Értem… akkor gondolom, most nem érsz rá.
 - Jaj, bárhova elmegyek, csak Damiennel, ne kelljen lennem- elmosolyodtam.
 - És van cuccod? Kicsit szar a kedvem…
 - Mi történt?
 - Csak szar a kedvem oké?!
 - Jól van nyugi. Van még valamennyi, szerintem egyre bőven elég. Akkor park?
 - Ott találkozunk.
 - Sietek, szia.
 - Szia.

 Elindultam a park irányába közben rágyújtottam, vagyis akartam, mert pont most fogyott ki a gyújtóm.

 - Fasza…- mondtam a cigivel a számban és eldobtam a gyújtót.

 Körbe néztem, hogy nincs-e valaki a közelben. Megláttam három fiút az egyik cigizett, elindultam feléjük.
 - Helló, bocsi nincs egy gyújtótok? Az enyém felmondta a szolgálatot- kedvesen mosolyogtam.
 - De van, tessék-, tartotta felém az egyik.
 - Köszi-, elvettem tőle és rágyújtottam.
 - És mit keresel erre fele egyedül?- kérdezte egy másik, felé fordultam és kifújtam a füstöt.
 - Egy barátommal találkozom.
 - És nincs kedved inkább velünk lógni?
 - Nem hiszem. Holnap elutazik hosszú időre. Elbúcsúzom tőle.
 - És mikor találkozol vele?
 - Nem sokára.
 - Addig nem maradsz velünk?
 - Éppenséggel úgy is erre fele jön, maradhatok.
 - És, hogy hívnak?
 - Kira vagyok. És ti?
 - Én Josh- mosolygott, aki a gyújtót adta.
 - Én Brad- mondta a másik.
 - Én pedig Bob.
 - Örülök.
 - Hány éves vagy?- kérdezte Brad.
 - Tizennyolc leszek.
 - És mikor?
 - Sajnálom, de ez már titok- mosolyogtam.
 - Ugyan.
 - Nem, nem.
 - Kira!- megfordultam Matt jött felénk.
 - Matt!- integettem, odaért hozzánk, megöleltem.- Matt ők itt, Josh, Brad és Bob most ismertem meg őket. Aranyosak.
 - Helló- köszönt Matt.
 - Csá.
 - Na, akkor mi megyünk is pápá fiúk- mondtam mosolyogva azzal átkaroltam Matt derekát és elindultunk a park felé.

 Átkarolta a vállam én meg hozzá bújtam. Csak most vettem észre, hogy kabát van rajta, igaz, hogy kicsit hűvös volt, na de ennyire?
 - Miért van rajtad kabát?
 - Majd meg tudod- mosolygott maga elé.
 - Okés…

 Kerestünk egy asztal a parkban. Leültünk egymással szemben, elkezdte kipakolni a zsebét.
 - Ennyi elég lesz?- mutatta felém a celofánba csomagolt fűt.
 - Persze…- elgondolkoztam.
 - Adsz egy cigit?
 - Ja, igen bocs- kivettem egyet a dobozból és Matt felé nyújtottam,- tessék.
 - Köszi.

 Elkezdte csinálni én meg csak néztem a kezét milyen precízen csinálja. A szájához emelte és megnyalta a cigi papírt.

 - Kész is.
 - És mi az, amit majd megtudok? Most már majd van?- csillant fel a szemem.
 - Tényleg, majd elfelejtettem- benyújt a belső zsebébe és kihúzott egy üveget, az asztalra rakta.
 - Jaj! Imádlak!- áthajoltam az asztalon és megöleltem, közben majdnem felborítottam a Jack Daniels-es üveget.
 - Tudom- mosolygott.

 Elengedtem, visszaültem és felbontottam a piát közben Matt meggyújtotta a dzsointot. Elvettem tőle és nagyot szívtam belőle, majd visszaadtam neki és addig tartottam lent ameddig bírtam. Kifújtam és beleittam az üvegbe. Miután elszívtuk, megittuk a maradék piát is. Éreztem a zsibbadást a testemben, egyik kezemet kinyújtottam az asztalon Matt felé és ráhajtottam a fejem, Matt megfogta a kezem és simogatott, majd minden elsötétült. Mikor újra magamnál voltam Matt ölelte a vállam én pedig rá voltam dőlve, az arcom az arcán pihent. Felemeltem a fejem és körbe néztem már teljesen sötét volt, és nem is ott voltunk ahol eddig.

 - Hol vagyunk?- kérdeztem.
 - A park másik felében. Miután tényleg beütött a cucc elég durván felpörögtél, rohangáltál, táncoltál, énekeltél- mosolygott.- Aztán kifáradtál és lefeküdtél erre a padra, de elkezdtél, hogy finoman mondjam hisztizni, hogy kemény és magad mellé húztál és rám dőltél. Ez volt kábé öt perce.
 - És mondtam valamit?
 - Hogy jó az illatom- nyomott egy puszit a fejemre. Megszagoltam a kabátját.
 - Ez csak a fű.
 - Nem a kabátomat szagoltad- nevetett, feljebb tápászkodtam és az orrom a nyakához nyomtam.
 - Tényleg jó illatod van- mosolyogtam.- Hány óra?
 - Fél egy.
 - Jaj, akkor menned kell, holnap korán kelsz- felálltam.
 - Nyugi, fel tudok kelni, de menjünk, ha akarod. Haza kísérlek.
 - Köszi.

 Elindultunk felém. Közben rágyújtottam.
 - Káros az egészségre- mosolygott.
 - A fű és a pia is, még is mind a kettőt csinálod.
 - Ez igaz.
 - Amúgy sose értettem Te miért nem cigizel. Már, mint engem nem zavar, csak mindegyikünk cigizik, csak te nem.
 - A hangom miatt. Nem akarom, hogy szét baszodjon.
 - Ohh értem. Ehhez képest még is van, hogy rágyújtasz.
 - Ritka alkalmak egyike. Van, hogy csak a társaság miatt, de rászokni sose fogok.
 - Ne is akarj.
 - Pont te mondod?
 - Én le akarok szokni jó?
 - Akkor miért nem szoksz le?
 - Most nem olyan az idegállapotom, hogy le tudnám tenni.
 - Apád?- bólintottam. Átkarolta a vállam és magához húzott.- Majd csak megoldódik.
 - Végül is sose volt úgy, hogy ne lett volna valahogy nem?- mosolyogtam.
 - Pontosan.

 Elértünk a házamig, elbúcsúztunk. Bementem a házba amilyen halkan csak tudtam, fogalmam se volt róla, hogy otthon van-e apa vagy nincs, de nem játszottam a tűzzel. Gyorsan bevetettem magam a fürdőbe lefürödtem, majd bedőltem az ágyamba.

7. rész.

Megvártam, míg elhajt, majd leültem a lépcsőre, és rágyújtottam közben felhívtam Mattet.

 - Jöhetsz- szóltam bele, mikor felvette.

 - Okés indulok. Puszi.

 - Szia-, letettem.

 Vettem egy mély levegőt, majd szívtam a cigiből. Kinyílt mögöttem az ajtó.

 - Nem jössz be?- kérdezte anya, nem néztem hátra úgy válaszoltam.

 - Mattet várom.

 - Elmentek valahova?

 - Nem átjön. Bár lehet, elmegyünk valamerre- leült mellém.

 - Rendben csak ne maradjatok kint sokáig. Amúgy milyen volt?

 - Mi?

 - A találkád.

 - Ja... Jó volt- szívtam egyet a cigimből és kifújtam.

 - Csak apád előtt ne cigizz oké?

 - Ki nem szarja le?- néztem rá.- Elegem van már belőle! Miért nem veszed észre, hogy össze-vissza csal téged anya? Én a helyedben már rég elváltam volna tőle.

 - Ez nem ilyen egyszerű Kira.

 - De igen. Elválsz tőle, szerzel egy sokkal jobb pasit. És kész is.

 - Az én koromban nem olyan egyszerű ez már.

 - Anya csak 38 vagy. És kurva jól nézel ki! Bár el kéne menned fodrászhoz-, mosolyogtunk.- De hidd el, találnál magadnak ezerszer jobbat, mint apa.

 - Jól van- megpuszilt és bement.

 Elszívtam a cigim, de Matt még mindig sehol, hátra dőltem a lépcsőn és megint rágyújtottam. Elszívtam Matt még mindig sehol. Felhívtam.

 - Hol vagy?- kérdeztem, mikor felvette.

 - Mindjárt ott vagyok!

 - Gyalog jössz?

 - Aha. Apának kellett a kocsi.

 - Az övével mi van?

 - Nem tom behalt az aksia.

 - Az szar. Na, siess.

 - Jó, jó már csak egy sarok- letettem.

 Elkezdtem játszani a cigi dobozzal. Föl-ledobálgattam, meg össze-vissza pörgettem. Végre megérkezett Matt. Ránéztem az órámra kilenc volt. Eltettem a dobozt.

 - Szia-, vigyorgott.

 - Szia-, felálltam és elindultam felé.- Merre?- kérdeztem.

 - Nem tudom.

 - Nincs kedvem még haza menni...

 - Itthon vagy.

 - Jó érted. Elmehetnénk valamerre.

 - Hát jó. De merre?

 - Nem tudom- csörgött a telefonom.- Komolyan mondom már!- Beth hívott.- Szia-, szóltam bele.

 - Szia! Képzeld!

 - Igen?- közben elindultunk Mattel.

 - Tegnap ugye találkoztam Jimmyvel.

 - Aha.

 - És ma is találkoztunk és képzeld. Megcsókolt.

 - De jó- elmosolyodtam.- Akkor most összejöttetek?

 - Nagyon úgy néz ki!

 - Örülök- közelebb mentem Matthez és hozzá bújtam a karjához.
 - Hát még én. És veled mi van?

 - Már, mint?

 - Hát Matt...

 - Ja semmi. Mi lenne?

 - Nem tudom, csak kérdeztem. Otthon vagy?

 - Nem Mattel vagyok, sétálgatunk.

 - Ohh akkor nem zavarok.

 - Nem zavarsz.

 - Nem baj amúgy is mennem kell csak ennyit akartam. Szia.

 - Szia-, letettük.

 Elengedtem Matt karját és rágyújtottam. Mikor visszaejtettem a kezem Matt megfogta, ránéztem a kezünkre, majd Mattre és halványan mosolyogtam. Csöndben mentünk tovább. Csak élveztük a nyári este illatát és egymás közelségét. Egy jó két órát sétálgattunk, néha-néha megtörve egy rövid kis beszélgetéssel, de leginkább csöndben mentünk egymás mellett és ez ezerszer jobb volt mintha végig pofáztuk volna az egész utat. Hozzám vettük az irányt. Fél 12 fele oda is értünk. Halkan belopóztunk a házba. Becsuktam a szobám ajtaját. Kivettem a szekrényből egy trikót és egy rövidnadrágot. Bementem a fürdőbe és átöltözzem, addig Matt is átöltözött. Jobban mondva levetkőzött, mert mikor visszamentem az alsó gatyájában volt és a CDimet nézegette.

 - Egyszer a tiétek is ott lesz-, mondtam mosolyogva és leültem az ágyam szélére. Rám mosolygott.

 - Hát remélem.

 - Biztos, hogy kiadják. És én leszek az első, aki meg veszi-, mosolyogtam.- Ja és enyém lesz az első autógrammotok!

 - Igen is!- mosolygott.

 - Joelék is megígérték már, szóval nektek is meg kell.

 - Meg ígérem- leült mellém egy Queen CD-vel a kezében.- Ezt szeretem.

 - Apámé volt. Elcsórtam tőle, de szerintem észre se vette- kivettem a kezéből és visszaraktam a helyére.

 Lekapcsoltam a villanyt így csak egy utcai lámpa halvány fénye világította meg a szobát. Megkerültem az ágyat és lefeküdtem a másik végébe háttal Mattnek.

 - Sok zűr van vele?- kérdezte közben Ő is lefeküdt és átölelt hátulról.

 - Hát. Nem tudom- a kezére tettem a kezem és simogattam.- Énekelsz nekem?- kérdeztem halkan.

 - Mit szeretnél?

 - Nem tudom. Valami szépet, amit tudsz- még mindig simogattam.

 - Csak egyet tudok. Richard Marx-tól a Right Here Waiting-et.

 - Az jó- lecsuktam a szemem.

 "Ocean's apart day after day

And I slowly go insane

I hear your voice on the line

But it doesn't stop the pain"

 Hallottam Matt mély hangját. Hüvelykujjával elkezdte simogatni a hasam. Közelebb bújtam hozzá. Összekulcsoltam az ujjainkat, tovább simogatott és énekelt. Nem sokkal később már aludtam is. Reggel mikor felkeltem éreztem a hátamon Matt csupasz felső testét, a trikóm felcsúszhatott este a mellemig. Matt keze még mindig a hasamon volt és össze volt kulcsolva a kezünk. Éreztem a lélegzetét a tarkómon, még aludt. Ránéztem az órára egy volt. Jesszus nem sokára jönnek értem Joelék. Óvatosan leemeltem magamról Matt kezét és felálltam az ágyról. A szekrényemhez mentem és kivettem egy fehér pólót, amire feketével rá volt írva, hogy Sex Pistols, még régebben csináltam kartonpapír és festékszóró segítségével. Mellé felvettem egy fekete csőfarmert. Matt még mindig aludt. Lengén az egyik oldalra fogtam a hajam. Felkentem egy kis sminket. Még volt fél órám szóval felkeltettem Mattet.

 - Matt- megsimogattam a vállát.

 - Mmm- nyelt egyet.

 - Matt kelj fel.

 - Muszáj?- átölelte az egyik párnám.

 - Mennem kell nem sokára.

 - Mmm.

 - Matt...

 - Miért? Hova mész?

 - Megyek stúdióba megnézni Joelt és Benjit.

 - Minek?

 - Mert elhívtak. Na felkelni!

 - Jól van, jól van.- felült, de még mindig csukva volt a szeme.

 - Nyisd ki a szemed.

 - Nyitva van.

 - Nincs.

 - Nem baj.

 - Matt kérlek.

 - Jó- kinyitotta és azokkal a szép szemeivel nézett rám. Elmosolyodtam.

 - Köszönöm- láttam rajta, hogy vissza akar dőlni. Megfogtam a vállát.- Á-á! Most szépen felöltözöl Matt.

 - Reggelit se kapok?

 - De, ha tíz percen belül felöltözöl, addig kimegyek és csinálok kaját.

 - Oké.

 Kimentem a konyhába és neki láttam csinálni valami reggeli félét, ami két-két sonkás szendvicsből állt, mellé paprika. Bementem vele a szobába, Matt az asztalomnál ült teljes harci díszben. Elé raktam a tányérját és beültem az asztalom mellett lévő babzsák fotelba. Megkajáltunk, majd útnak eresztettem Mattet igaz nem nagyon akart elmenni, de kilökdöstem az ajtón.

 - Ahjjj Matt ne csináld.
 - De unatkozni fogok egyedül.
 - Találkozz a fiúkkal vagy valami.
 - De most…
 - Ne hisztizz! Matt mennem kell már megígértem, hogy elmegyek. Szóval haza!
 - Jó, jó megyek-, húzta el a száját.- Van egy ötletem- fordult meg hírtelen.
 - Kápráztass el.
 - Te elmész én meg itt maradok és megvárlak na?- mosolygott.
 - Ki felé!- mutattam az ajtó irányába.
 - Hát jó… De holnap reggel elutazom.
 - Mi? Most ez komoly? És mikor jössz haza?
 - Nem tudom kábé egy hét.
 - De… Ahjj.
 - Baj?
 - Nem csak… mindegy semmi. Menj.
 - Jó, jó. Szia-, lehajolt és adott egy puszit.
 - Szia-, becsuktam mögötte az ajtót.
 Rohadt jó! Basszák meg! Se Matt, se Zacky nem lesz itthon a szülinapomon. Mikor már Matt biztos távolban volt kimentem a ház elé és leültem a lépcsőre rágyújtottam és vártam Joeléket. Mire elszívtam már meg is jöttek. Mindketten kiszálltak a kocsiból és megöleltek.
 - Kira! Hiányoztál!- mondták egyszerre.
 - Ti is nekem fiúk!- elengedtük egymást.
 - Na menjünk. Tetszeni fog- mosolygott Benji.
 - Remélem is- beültem hátra.

 Útközben jókat röhögtünk meg hülyén énekeltünk a rádióval.

6. rész

Út közben rágyújtottam. Otthon letelepedtem a tévé elé és oda vittem Emmát is a játékaival anyu egy tíz perc múlva már ment is el. Felhívtam Channinget. Három csengés után fel is vette.
 - Igen?- szólt bele.
 - Szia Kira vagyok.
 - Ohh szia-, hallottam, hogy mosolyog, és ki van fulladva.- Bocsi csak épp kint játszunk a fiúkkal. Mi újság?
 - Hát az van, hogy anyám rám bízta a kishúgomat. És ötkor jön haza, és nem lehetne, hogy fél hatkor találkoznánk?
 - De rendben.
 - Akkor fél hatkor, szia.
 - Szia.
 Tovább ültem a tévé előtt. Leültem a földre Emhez és játszottam vele. Fél ötkor meg fogtam és bevittem a szobámba, leültettem az ágyra és elkezdtem készülődni. Fekete rövidnadrág és fehér trikó, fehér rövid szárú converse. Nem fogtam össze a hajam csak simán, kifésültem. Lecseréltem a kötést a kezemen. Negyed hatkor anyu végre haza állított.
 - Bocsi a késésért- mondta.
 - Nincs semmi baj-, fogtam magam és elindultam.
 Út közben a szokásos módon rágyújtottam. Mi előtt a plázához értem volna még gyorsan rágyújtottam a pláza előtt, szívtam még egy utolsót a cigiből és elnyomtam. Bementem. Channing úgy, mint Beth egy padon ült és várt rám. Mikor meglátta, hogy jövök felé felállt.
 - Szia- köszönt.
 - Helló- két puszi.- Bocsi, hogy későbbre raktam csak anyám…
 - Nincs semmi baj, tényleg- mosolygott.
 - És merre?
 - Gondoltam elmehetnénk moziba.
 - Jó! Úgy is láttam egy tök jó akció filmet és megnézném szívesen.
 - Oké akkor menjünk- mosolygott.
Beálltunk a pénztárhoz. Csak egy emberke volt előttünk Ő gyorsan lezavarta mikor mi jöttünk megcsörrent a telefonom.

 - Bocsi- mondtam és felvettem.- Haló?

 - KIRAAAAAA!- két hang ordított a fülembe.

 - Ahjj. Joel, Benji ezt muszáj? Majd kiszakadt a dobhártyám.

 - Bocsi- mondták egyszerre.

 - Na mi van?- kérdeztem közben Channing megvette a jegyeket.

 - Holnap jövünk haza. Igazából ma este, csak buliba megyünk, szóval holnap érünk úgy igazán haza. És megyünk stúdióba jösszöl?- kérdezte Joel.

 - Mehetek.

 - Jóóóó! Akkor majd megyünk érted.

 - Okés. Sziasztok.

 - Szia Kira!- mondták egyszerre. Letettem.

 - Bocsi csak a barátaim.

 - Semmi baj- elővettem a pénztárcám és már adtam volna neki oda a jegypénzt.- Ez mi?- kérdezte.

 - A jegy pénz.

 - Jaj én fizetem- mosolygott.

 - Most... ne csináld na- tartottam felé.

 - Nem, nem- erősködött.

 - Hát jó...- mosolyogva elraktam.

 Megvettük a popcornt és beültünk a moziba. A Bérgyilkos a Szomszédom-at néztük. Nagyon jó volt a film. Végig röhögtük az egészet. Csak az volt a szar, hogy egy csomószor hívtak így a film vége felé inkább kikapcsoltam a mobilom. Nem tudom miért lettem hirtelen ilyen híres. Miután vége volt a filmnek elmentem a vécére közben visszakapcsoltam a mobilom és öt nem fogadott hívás. Hát kapják be! Egy Joeltől, három Mattől és egy Zackytől. Kimentem a mosdóból.

 - Bocsi, el kell intéznem néhány telefont, nem tudom mi ilyen sürgős a fiúknak, de kiakasztanak.

 - Rendben.

 - Közben keressünk valami kajáldát mert, éhen halok.

 - A popcornt nem volt elég?- mosolygott.

 - Ne tudd meg mennyit, bírok enni- elindultunk közben felhívtam a legtürelmetlenebbet. Matt-et.

 - Igen?- szólt bele.

 - Na mondjad mi ilyen sürgős?

 - Ja. Csak annyi, hogy nem csinálok ma semmit és unatkozom és nem mehetnék-e át hozzád?

 - Hozzám? Mikor?

 - Mondjuk most.

 - Hát most biztos nem.

 - Mert?

 - Mert nem vagyok otthon aranyvirág azért.

 - Ja... és mikor érsz haza?

 - Fogalmam sincs.

 - De még is körül belül.

 - Matt nem tudom! Majd felhívlak jó?

 - Okés.

 - Na akkor, szia.

 - Szia.- letettem.

 - Fhúú, de fel tudnak idegesíteni néha ezzel az értetlenkedéssel...

 - Mi volt?

 - Haverom unatkozik, és át akar jönni hozzám, de ugye nem vagyok otthon, és itt hisztizik... jó nem hisztizik, de akkor is... mindegy- közben találtunk egy Kínaist.

 - Már akartam kérdezni. Mi történt a kezeddel?- közben beálltunk a sorba.

 - Hát az úgy volt, hogy tegnap előtt este elmentünk barátaimmal sétafikálni és ráléptem egy kerek kőre az ki csúszott a lábam alól én meg eltaknyoltam és kiment a csuklóm.

 - Uhh az durva- húzta el a száját.

 - Hát mit lehet tenni?- mosolyogtam.- Néha nagyon béna tudok lenni. Egyszer majdnem leejtettem az akkor még egy éves húgomat. De csak majdnem- vigyorogtam, nevetett.

 Megvettük a kaját és leültünk egy asztalhoz közben jókat beszélgettünk és nevettünk. Megint megszólalt a telefonom Zacky...

 - Mondjad- szóltam bele.

 - Mi újság?- hallottam, hogy nagyon vigyorog.

 - Semmi mi lenne?

 - Csak kérdeztem.

 - Most komolyan ezért hívtál Zacky?- a halántékomat masszíroztam.

 - Igen miért?

 - Jól van, akkor leteszlek, szia.

 - De ne már!

 - Zacky nem érek rá, szia-, nem vártam meg a választ letettem.- Bocsi- mondtam megint.

 - Semmi baj- mosolygott.- Amúgy kik ezek a "fiúk"?

 - Régi barátaim. Hatan vannak- mosolyogtam.

 - Igen?- mosolygott.

 - Ja. De ebből három az, akiket születésem óta ismerek Igazából egy, mert a másik kettőt oviban ismertem meg.

 - És, hogy hívják őket?

 - Hát, akit születésem óta ismerek az Brian. Akiket ovis korom óta Joel és Benji Ők ikrek. Aztán ott van Jimmy, Zacky és Matt őket Brianen keresztülismertem meg mikor közép suliba ment és összehaverkodott velük.

 - És hány évesek?

 - Egy évvel idősebbek, mint én.

 - És te hány éves vagy?- mosolygott.

 - 18 leszek, nem sokára- vigyorogtam.

 - Boldog Szülinapot előre is.

 - Köszi- megint csörgött a telefonom- Hát ezt nem hiszem el...- Joel hívott.- Mi van már?

 - Csőőőőő Kira!

 - Igen? Mondjad...

 - Na a holnapról szóval. Olyan kettő fele megyünk érted. Jóóóó?

 - Te részeg vagy Joel?

 - Neeeeeeem. Csak sooooooooookat ittam.

 - Benji?

 - Ő nincs itt.

 - Hát persze, hogy nincs ott... Mind1 akkor kettőkor, szia.

 - Sziiiiiiiiiiia! Szeretleeeeeeeeeeeeek!

 - Jó, jó én is. Na sziiiia- mondtam gúnyosan és letettem.- Bocsi, tényleg nem tudom, mi van ma ezekkel.

 - Nincs semmi baj tényleg. Volt ennél sokkal rosszabb is. Folyton a telefonján lógót nem tudom mit tudott ennyit beszélni. De ahhoz képest ez semmi- mosolygott, visszamosolyogtam.

 Még sétálgattunk erre-arra, majd haza vitt. 

5. rész

Reggel későn keltünk olyan egy fele. Apu kint ült a konyhában és újságot olvasott. Ahogy bementünk a konyhába felnézett.
 - Jó reggelt- mondtuk Bethel.
 - Sziasztok- mondta azzal visszatért az újsághoz.

 Elővettem két tálas és öntöttem bele müzlit meg tejet. Visszamentünk a szobámba. Kajálás közben beszélgettünk, de a Matt témát messziről kerültük. Bethnek megcsörrent a telefonja ránézett a kijelzőre.
 - Te tudod ez kinek a száma?- ránéztem.
 - Ez Jimmyé- mondtam mosolyogva.- Gyerünk, vedd fel.
 - Oké- felvette.- Igen?... Szia… Meg vagyok, köszi, és te?...de szívesen… Okés akkor ott, szia-, letette.
 - Na?
 - Elhívott randizni vagy nem is tudom. Megkérdezte van-e kedvem találkozni, és igent mondtam.
 - De jó- megöleltem.- Mikor találkoztok?
 - Nem sokára. Szóval megyek is.
 - Okés.
 Átöltözött elköszöntünk és már ment is. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. A mellkasomhoz húztam a térdem és a bekötött kezemet, néztem. Vettem egy mély levegőt és felkeltem az ágyból. Felvettem egy fehér fél vállas ruhát mellé, pedig egy fehér balerina cipőt. Kicseréltem a pc-m egy sima ezüst karikára. Kihúztam a szemem, és egy kisszáj fény. A hajam fölső részét összegumiztam, a frufrumat szabadon hagytam. Vettem egy mély levegőt. Kimentem a szobámból anyáék nem voltak lent. Felkaptam egy kistáskát, beledobtam a mobilom, a cigim meg a gyújtóm. Találtam a táskában egy mentolos rágót, bekaptam és már kint is voltam. Elindultam a vak világnak. Egy foci, kosár pálya felé tartottam, ahol öt kábé velem egy idős fiú kosarazott. Elkezdtem csattogtatni a rágót, csak úgy poénból mire mind rám nézett, de csak egyen akadt meg a szemem. Izmos karok, felsőtest, még a trikón keresztül is látszottak. Kábé két miniméteres barna haj, a szemét nem láttam, mert messze volt, de ha jól láttam, akkor a jobb szemöldökében volt egy vágás, az ilyenekért mindig is oda voltam. Magas volt, és amint meglátta, hogy figyelem rám mosolygott, visszamosolyogtam, közben mentem tovább. Ahogy elhaladtam mellettük elkezdtek fütyülni, meg ujjongani. Rájuk néztem, és gúnyosan felhúztam a szemöldököm. Újra találkozott a tekintettem azzal a srácéval.
 - Szia-, köszönt, ahogy elhaladtam mellette.
 - Helló- köszöntem vissza, de mentem tovább.
 Kicsit már messzebb voltam a pályától mikor hallottam, hogy valaki utánam, kiabál.
 - Hé! Várj egy kicsit! Állj meg!- megálltam és hátra fordultam az a fiú jött utánam.- Szia-, köszönt megint mikor oda ért hozzám.
 - Helló- mosolyogtam. A legszebb mosolyomat kerítettem magamra.
 - Channing Tatum vagyok- nyújtott kezet.
 - Kira Scot- kezet fogtunk, de elég gyengén fogta meg a kezem.- Ez meg mi volt?- néztem rá.
 - Mi?- meghökkenve nézett.
 - Attól, hogy lány vagyok, még meglehet szorítani a kezem kézfogásnál-, mosolyogtam. Mosolygott.
 - Merre laksz?
 - Nem messze…- körbe néztem.- Ömm… kicsit messze innen. Nagyon elkószáltam, ahogy elnézem.
 - Nem voltál még itt?
 - De, csak most nem figyeltem merre megyek. Szóval nem tudtam hírtelen merre is, vagyok- mosolygott.
 - Van barátod?
 - Most éppenséggel nincs.
 - És van kedved elmenni holnap valamerre?
 - Hát… Igazából nem rég léptem ki egy kapcsolatból és apámmal is sok a zűr otthon… Még nem érzem, hogy kész lennék egy új kapcsolatra. De ettől függetlenül elmehetünk valamerre, ha így is akarsz.
 - Akarok persze- mosolygott.
 - Jól van.
 - Akkor. Megadod a számod?
 - Igen- lediktáltam neki.
 - Akkor hívlak. Mert már vissza kéne mennem haverjaimhoz.
 - Rendben.
 - Szia.
 - Helló.
 Sarkon fordultam és tovább mentem. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
 - Igen?- szóltam bele.
 - Szia. Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem kamu számot adtál, meg- elmosolyodtam.
 - Nem szokásom.
 - Jól van… akkor majd hívlak a holnappal kapcsolatban.
 - Rendben. Helló.
 - Szia.
 Visszaraktam a telefont a táskámba és tovább mentem. Magam elé bámultam és egy aprócska mosoly volt a szám szélén. Még mentem egy kicsit előre, majd gondoltam egyet és elindultam visszafele. Kivettem a cigit a táskámból, már csak egy szálam volt. Rágyújtottam közben kerestem egy ABC-t vagy valamit. Találtam is egyet pont a pályával szemben. Bementem és vettem egy kék malbit mivel piros nem volt. Mikor jöttem ki a boltból és sétáltam tovább valaki átölelt hátulról. A szívem ezerrel vert. Megfordultam.
 - Jaj Brian! Megijesztettél!
 - Bocsi. Nem akartalak. Mit keresel erre? Ruhában?- meg akadt a szeme a ruhámon jobban mondva a mellemen.
 - Brian! Itt a szemem- megfogtam az állát és fellöktem a fejét.
 - Bocs. Szóval mit keresel itt?
 - Eljöttem otthonról kicsit sétálgatni.
 - Ruhában?- húzta fel az egyik szemöldökét.
 - Ehhez volt kedvem- vontam meg a vállam.
 - Aha.
 Lopva a pálya felé pillantottam és láttam, hogy Channing minket nézz. Intettem neki. Brian is oda nézett.
 - Az meg ki?- bökött az állával Channing felé, aki még minket figyelt és ennek köszönhetően a barátai fejbe dobták a labdával.
 - Hát… Nem igazán tudom. Elsétáltam mellettük- közben megfordultam és elindultunk,- és köszönt én visszaköszöntem. Aztán utánam jött és bemutatkozott meg elhívott randizni.
 - Randizni? És mi van Mattel? És azzal, hogy egy ideig nem akarsz pasit?
 - Jó. Nem randi csak találkozunk. És ha Matt nem lép, akkor nem tudok mit csinálni…
 - Életem. Matt arra vár, hogy végre léphessen.
 - Ezt, hogy érted?
 - Matt tudja, hogy még nem tetted teljesen túl magad Rick-en. És nem akarja, hogy olyanba menj bele, amibe nem akarsz. Nem akar belekényszeríteni egy kapcsolatba.
 - Ohh… Ezt nem tudtam. De most nem lesz semmi baj abból, ha találkozom Channinggel.
 - Majd elválik.
 - Ja.
 Tovább mentünk, átmentem hozzá. Ott elhülyéskedtünk PS-eztünk meg tévéztünk. Este fele Zacky is befutott. A kanapén néztük a tévét. Csak Brian anyukája volt otthon, de ő a szobájában volt. Közben Channing is hívott és megbeszéltük a másnapot. Éppen valami szar horror filmet néztünk. Én Zackyre voltam félig dőlve, Ő meg átkarolta a vállam, a lábam Brian ölében volt. Már le-leragadt a szemem mikor éreztem, hogy Zacky megfogja a mellem.
 - Rossz helyre tévedt a kezed kisfiam- mondtam neki, de nem válaszolt.

 Ránéztem, és nagyban nyomta a durmit. Brian feje hátra hanyatlott és nyitva volt a szája egy kis nyál csík húzódott az arcán. Úgy döntöttem, hagyom Zacky kezét egyszer élünk. Nálam volt a távirányító így kikapcsoltam a tévét. Közelebb bújtam Zackyhez és én is elaludtam. Azt álmodtam, hogy leesek valahonnan, arra keltem fel, hogy rúgtam egyet. Ezzel felébresztve Briant és Zackyt. Zacky keze még mindig a mellemen volt, de volt rajtunk takaró szal csak én tudtam meg Ő. Brianen is volt. Ezek szerint anyukája betakart minket az este.
 - Mi fasz van?- kérdezte Brian ijedten, ahogy megrúgtam.
 - Bocsi, azt álmodtam, hogy leesek valahonnan.
 - Aha- keresztbe fonta a karját és visszacsukta a szemét.
 Zacky elkezdte simogatni a karom és a mellem. Vettem egy mély levegőt.
 - Zacky- mondtam csukott szemmel és fáradtan.
 - Tessék?- ránéztem az, az ellenállhatatlan kisfiús mosoly volt az arcán.
 - Semmi…
 Túl fáradt voltam most vitatkozni inkább hagytam hadd, élje ki magát. A simogatására aludtam el. Mikor újra felkeltem a fejem már Zacky ölében volt. Még nem volt kedvem kinyitni a szemem, de hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek.
 - Szerinted, mi lesz, ha a hasára fordul?- mondta kajánul Zacky.
 - Nem tudom-, mondta Brian.
 Picit kinyitottam a szemem. Brian a kanapé karfáján könyökölt és támasztotta a fejét. Ahogy meglátta, hogy felkeltem elfordította a fejét és röhögött.
 - Mi van?- nézett rá Zacky.
 - Semmi- tovább röhögött, tudta, hogy Zackynek nem sokára fájdalmai lesznek.
  Ásítottam egy látványosat és felkönyököltem pont Zacky tökére.
 - Aaaaaaazt a rohadt- üvöltött.
 - Mi az?- néztem rá áratlan pofával, még erősebben nyomtam.
 - Ez fáááj te barom!- már lassan sikított. Brian meg sírt a röhögéstől.
 - Igen? Szóval mi is lesz, ha megfordulok?- húztam fel a szemöldököm.
 - Jóóóó, jóóó bocsi, csak lécci ne könyökölj a faszomba-, mondta magas hangon és könnyes szemmel.
 - Mond még egyszer, nem hallottam.
 - Bocsánat- elvettem a könyököm és felültem. Láttam az arcán, hogy megkönnyebbült.
 Átkaroltam a vállát és mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára. Felálltam és kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és találtam benne csokis sütit.
 - Te Brian?- kiáltottam ki.
 - Mi van?
 - Ebből a sütiből ehetünk?
 - Süti?- hallottam Zacky hangját és fénysebességgel termett mellettem és kivette a sütis tálat.
 - Zacky!- csaptam a kezére.
 - Most mi van? Nyilván ehetünk belőle.
 - Akkor is!- Brian a konyhaajtóban állt.- Brian szólj a fiúnkra!
 - Már is a fiatok vagyok?- mosolygott.
 - Ehettek, belőle- mondta Brian.
 - Mondtam-, öltötte rám a nyelvét.
 - Na ezért vagy gyerekes!
 - Nem is!- mondta Zacky.- Ha kis fiú lennék, lenne ekkora faszom?- már húzta volna le a zipzárt.
 - Ahjj fúj, kérlek!- takartam el a szemem.
 - Persze Matté nem zavar.
 - Mattel hagyj békén.
 - Mi az? Túl kicsi volt a fasza…
 - Zacky állj le-, mondta Brian, de Zacky folytatta.
 - Nagyobbra számítottál és nem elégített ki eléggé?- pofán vágtam.
 - Kinyalhatod Zachary Baker.
 Kimentem az előszobába felvettem a táskám.
 - Ezt most nagyon nem kellett volna haver- hallottam Brian hangját.
 - Most meg mi van? Csak viccelődtem.
 - Néha nagyon gyökér tudsz lenni.- Brian kijött utánam.- Jól vagy?
 - Ja- kivettem a cigim a táskámból.
 - Kék?- nézte.
 - Nem volt piros.
 - Ohh.
 - Ugye itt lehet?
 - Persze-, rágyújtottam és visszamentem a nappaliba, ahol Zacky majszolta a sütijét.

 Leültem a kanapéra. Rám nézett és lenyelte a falatot, ami a szájában volt. Brian valamiért felment a szobájába.
 - Ne haragudj rám- nézett rám kisfiús szemekkel.- Nem akartalak megbántani. Nem úgy értettem, csak viccelődni akartam- szívtam egyet a cigimből, közben néztem. Láttam, hogy tényleg sajnálja. Kifújtam a füstöt és megöleltem.
 - Nincs semmi baj.
 - Akkor jó- mosolyogtam.- Kérsz?- kérdezte, mikor elengedtem és az orrom elé tolta a sütis tálat.
 - Aha- elvettem egyet.- Köszi.
  Brian visszajött és csatlakozott hozzánk. Olyan egy körül anyám hívott.
 - Szia kicsim.
 - Szia anyu.
 - Haza tudnál jönni? A húgodra kéne vigyázni.
 - Meddig?
 - Olyan öt ig.

 - Ne már.
 - Légy szíves.
 - De anyu. Találkám van négykor.
 - Hát rakd későbbre.- lecsúsztam a kanapé elé.
 - De most ez komoly? Apa nem tud rá vigyázni?
 - Dolgozik.
 - Kúrja a titkárnőjét…
 - Kira kérlek.
 - Jó mikorra menjek?- durcás voltam.
 - Egy fél óra múlva megyek el.
 - Jó akkor nem sokára indulok. Szia-, nem vártam meg a választ kinyomtam.- Kurva jó!
 - Baj van?- kérdezte Brian.
 - Nincs. Csak anyám megint rám bízta Em-et. Ráadásul ötig. És Channinggel meg négyre beszéltem meg a találkát.
 - Átmehetne hozzátok-, mondta Zacky, szúrósan néztem rá.- Befogtam.
 - Ahjj utálom, hogy apám soha sincs otthon, és mindig nekem kell vigyáznom Emre- felálltam és megigazítottam a ruhámat.- Megyek.
 - Oké- kikísértek.

 - Sziasztok.
 - Szia- egy-egy puszi és már mentem is.