2012. február 26., vasárnap

Idézetek *

Nem tudom miért, de hihetetlen nagy késztetést érzek most arra, hogy megosszam veletek a két legkedvesebb idézetemet. ♥




„Lenni pici plüssfigura, fenn lenni a polcodon
Lenni kicit kínai, de a kici szíved hordozom,
Érezni nagy szeretet, de elmúlni lassan évek
Ha nem szeretni többé, eltünni kici lélek…

Telni, múlni hónapok, belepni por kici szám
Hol lenni gazdi ilyenkor? Vajon ő moszt micinál?
Lenni pici plüssfigura, otthagyni a polcodon,
Kici világ, kici én, kici szív, de hordozom…”



‎"Üres a sátor, a cirkusz bezárt,
de a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik,
kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete, bohócarca eggyé vált vele.
Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra.
S egy pillanatra felvillant az igazi arca."

2012. február 23., csütörtök

Yupi! ^^

Heeeellooooka mindenki! ^^
Ma kaptam(?) egy fantasztikus hírt ^^ a drága egyetlen M. Shadows-unk azt nyilatkozta nem rég a Kerrang! magazinnak, hogy nyáron neki kezdenek ez új albumnak!! *dance* Én személy szerint már naaaggggyon várom az új albumot! *o* Csak minél hamarabb legyen ^^ és nagyon remélem, hogy Arin megfelel nekik és végleg a bandával marad. ((:♥
Más részről foggalmam sincs mikor hozom az új részt, mert előbb szeretnék egy kicsit a Crossroads-sal foglalkozni mert most nagyon elhanyagoltam. ): Szóval, ha minden jól megy akkor hamar felkerül oda a két új rész és akkor már itt sem kell sokáig várnotok! ^^
Addig is itt egy kis ízelítő a 23. részből. (:


 A bőröndömhöz mentem, furcsa volt, hogy nem a szekrényemből öltözök. Elővettem a félvállas hosszú Nirvanas pólómat, olyan volt, mint a régi, csak az már rég elkopott. Felvettem hozzá a fekete latexemet. Egy fekete kistáskába belepakoltam a fontosabb cuccokat. Cigi, mobil, pénz stb. Felvettem egy kényelmesebb magas sarkút és elindultam. Találkoztam a többiekkel és elindultunk a régi kedvenc kocsmám felé. Beültünk iszogatni, pár óra múlva elmentem wc-re. Mikor jöttem ki beleütköztem valakibe. Egy Motörhead-es felirattal találtam szembe magam, a pólónak nem volt ujja és a férfi karja tele volt tetoválva, félve néztem fel, reméltem csak tévedek, de nem. Egy hátra fordított baseball sapka volt rajta, mikor a szemébe néztem zöld szeme tágra nyílt. Majd elmosolyodott.
 - Kira!- ölelt magához.


Remélem felkeltette az érdeklődéseteket. ^^
Puszi Lenora♥



2012. február 22., szerda

22. rész

 Tudod milyen érzés zuhanni? Zuhanni a semmibe és végül földet érni? Én nem tudom, de néha annyira szeretnék zuhanni a végtelenségig majd hirtelen földet érni és elhagyni a világot. Hát most zuhanok, de soha nem fogok földet érni, csak zuhanok egyre mélyebbre és nincs, ahova eshetnék, vagy ki elkapjon.
 Életemben először most keltem úgy, hogy nem várom a nyarat. Eddig mindig számolgattam a napokat, hogy végre megállás nélkül a fiúkkal lehessek, de most. Inkább ülnék az iskolapadban. Borzasztóan hiányzik Brian. Legszívesebben elfutnék, és soha többet nem jönnék vissza.
 A kezem automatikusan mozdult, az agyam még fel se fogta mit csinálok mikor már a fülemnél volt a telefon és vártam, hogy felvegye.
 - Igen?- szólt bele, nem tudtam megszólalni.- Haló?... Van ott valaki?
 - Szia-, halk volt a hangom.
 - Kira?
 - El akarok futni- gyenge volt a hangom.
 - Kira…- lágy volt a hangja.- Találkozzunk a játszótéren.
 - Rendben…- kinyomtam.
 Éreztem, ahogy a könnyek végig folynak az arcomon, de nem foglalkoztam velük. Felvettem az első pólót, ami a kezembe akadt és egy nadrágot. Elindultam és útközben a földet bámultam, mikor a játszóhoz értem még nem volt ott, megálltam és rágyújtottam közben rugdostam a köveket, furcsa érzés fogott el, majd meghallottam Brian hangját.
 - Dobd el- mondta, felnéztem.
 - Mi csoda?- néztem rá.
 - Csak dobd el- eldobtam a cigim.- Gyere- felém nyújtotta a kezét, megfogtam.
 - Mit csinálsz?
 - Azt mondtad el akarsz futni. Hát akkor futni fogunk- mosolygott, elmosolyodtam.
 Elkezdett húzni és mentem utána, egyre gyorsabban mentünk, míg végül futottunk. Fogalmam sem volt hova futottunk és szerintem neki sem, de jól esett. Végre megfoghattam a kezét és mellettem volt, felnevettem, mire rám nézett és ő is elkezdett nevetni. Szabadnak éreztem magam és boldognak, ami már hónapok óta nem voltam. Itt van velem és ennél jobb érzés nem volt a világon. Nem volt sok ember az utcákon, de akik voltak mind bolondnak néztek minket, hogy csak futunk bele a vakvilágba semmi cél nélkül és nevetünk megállás nélkül. Egyre jobban kezdtem kifulladni, de nem igazán érdekelt, aztán egyszer csak egy füves részen Brian megfogott és magával együtt lerántott a földre. Még hangosabban nevettünk, szaporán vettem a levegőt és egyre csöndesebben nevettem, míg végül teljesen elhalt a nevetésem, ahogy az övé is. Felé fordítottam a fejem, engem nézett, az oldalamra fordultam és hozzá bújtam. A mellkasába fúrtam az arcom, mindkét karjával átölelt és a hajamat simogatta. Annyira hiányzott az érintése, a nevetése, hogy mikor hozzá bújok hallom a szívverését. Éreztem, ahogy a hasa föl-le mozog a futás miatt, magamban örültem, hogy nem csak én fulladtam ki. Lehunytam a szemem és figyeltem a szívverését és élveztem, ahogy simogatja a hajam.
 - Elnézést- egy mély férfihang szólalt meg mindketten egyből felültünk.- Nem látják a fűre lépni tilos táblát?- egy kis táblára mutatott.
 - Nem láttuk ne haragudjon- álltunk fel.
 - De ha már itt tartunk maga is a füvön áll- mondta Brian.
 - Csak azért, hogy tudjak szólni maguknak!
 - Hát oké.
 Kézen fogott és ott hagytuk a csávót. Csendben sétálgattunk előre, nem nézve merre is megyünk, csak előre és ennyi. Mindenféle kis utcákon kanyarodtunk be, nem tudtam, hogy Briannek van-e valami úti célja vagy csak Ő is megy az orra után. Nem tudom mennyi ideje mentünk, de elkezdett fájni a lábam, amit azzal hoztam Brian tudtára, hogy elkezdtem cuppogni és jajgatni minden egyes lépésemnél, megunta egy idő után és a hátára kapott, nyomtam egy puszit az arcára és mosolyogtam. Még mentünk pár… sok métert mikor megkordult a gyomrom. Felnevetett és elkezdte ingatni a fejét.
 - Most mi van?- kérdeztem ártatlanul.
 - Cipelteted magad és még éhes is vagy- nevetett.- Kikészítesz.
 - Ezért tartasz nem?- vigyorogtam.
 - Nem éppen- dobott egyet rajtam.
 - Most mond, hogy te nem vagy éhes.
 - Az vagyok, csak én csöndben vagyok.
 - Mert mintha én panaszkodtam volna.
 - Te nem, de a hasad igen- nevetett.
 - Blee- ráöltöttem a nyelvem.
 - Na, jó- letett.
 - Most miért?- néztem rá.
 - Ezért- mellém mutatott, oda néztem.
 - Ohh kaja!- vigyorogtam.
 - Na, gyere- mosolygott.
 Megfogta a kezem és bementünk a kisétterembe, hangulatos hely volt, nem volt túl nagy, sem puccos, ami nagyon tetszett, és még szabad asztal is volt. Egy pincér vezetett az egyik asztalhoz, majd két étlapot adott nekünk. Rendeltünk inni valót közben az étlapot vizsgálgattuk. Pár perc múlva vissza is jött a pincér az italainkkal és felvette a rendelésünk. Jó volt újra beszélgetni vele. Próbáltunk mindent bepótolni azokból a hónapokból, amikor nem beszéltünk. Nem kérdezett a Channinggel való szakításomról, bár nem zavart volna, ha igen. Nem nagyon viselt, meg ami talán kicsit bunkó dolog tőlem, de az, hogy elveszíthettem volna a legjobb barátomat igen is zavart. Azon gondolkoztam, hogy mi lett volna akkor ha Halloweenkor mikor kint ültünk a tornácon ott maradtam volna és nem mentem volna be. Hogyha utána megyek mikor összevesztünk, vagy Ő jött volna vissza hozzám. Hogyha útban a rendőrség felé nem csak két mondatból állt volna a beszélgetésünk. Ez a kibaszott „Mi lett volna ha…” Most már nem foglalkoztam ezekkel végre itt voltunk egymással szemben és ugyan olyan jó ízűen nevettünk együtt, mint régen. Ugyan azok a könnyed mozdulatok mindkettőnk részéről, ugyan azok az agyon ismételt poénok, amiken még mindig tudunk nevetni. A szemébe néztem és olyat láttam benne, amit eddig még soha. Úgy csillogott a szeme mikor rám nézett, mint eddig soha. Vajon az én szemem is így csillog, mikor ránézek? Hírtelen megfogta a kezem, csak egyszerű megszokott mozdulat volt, de még is más volt. Féloldalasan elmosolyodott.
 - Hiányoztál- végig simított a kézfejemen a hüvelykujjával.
 - Te is nekem- halványan mosolyogtam.
 Ahogy kiértünk az étteremből szorosan magamhoz öleltem, nem akartam elengedni és úgy éreztem Ő sem akar engem.
 Kézen fogva sétálgattunk Los Angeles utcáin. Nézegettük a kirakatokat és mikor már kezdett sötétedni bementünk egy sarki boltba és vetünk egy üveg wishky-t. Az utcán randalíroztunk közben ittunk. Hangosan énekelgettünk, nevettünk és futkároztunk, mint az öt évesek, csak annyi különbséggel, hogy ránk már csúnyán és megvetően néztek az emberek, de nem igazán izgatott minket, mi csak élveztük a lehetőséget, hogy végre kicsit szabadok lehessünk, csak mi ketten. Ahogy sétálgattunk a part felé hatalmas fényáradatot pillantottunk meg, egy vidámpark volt az egyik mólónál, egyből oda vettük az irányt. Minden tele volt emberekkel és villódzó fényekkel, teljesen elvarázsolt a fényáradat és a különböző zenék egyvelege. Felültünk az összes hullámvasútra, az óriáskerékre, kipróbáltunk mindenféle játékot. Lőtt nekem egy picike plüsskutyust, ami alig volt akkora, mint az alkarom, de nagyon bele szerettem és nem voltam hajlandó a nélkül bárhova is menni ezért hát Brian megszerezte nekem. Nem volt szokásom nevet adni a plüsseimnek, de ezt a macit kivételesen elneveztem, és mivel ez egy fiú kutyus volt így azt a becses nevet kapta, hogy Synyster Gates. Néha beszéltem a kutyushoz és ilyenkor mindig oda mondtam a nevét is, ami Briant kicsit idegesítette, mert mindig azt hitte hozzá beszélek, mikor én Őt csak Briannek vagyok hajlandó hívni, de úgy tűnik ez Őt nem zavarta. Synyster Gates-sel a kezemben ültünk fel az óriáskerékre, ahogy felültünk meg szólalt a Stars a Simply Red-től. Elkezdtem énekelni a szöveget, Brian ugyan nem igazán szerette ezt a számot, de velem együtt énekelte. Még mindig ment a szám mikor leszálltunk és a csípőmet ringatva a dalra haladtunk előre a tömegben. Sokáig voltunk kint a vidámparkban, hirtelen lett úrrá rajtam az álmosság és elkezdtem hisztizni újra Briannek, aki ismét a hátára kapott és úgy vitt el egészen egy motelig. Ahol persze muszáj volt bemutatnom a tulajnak a plüsskutyust, amit Brian lőtt nekem és akit Synyster Gates-nek hívnak. Volt szabad szobájuk így Brian egyből oda vezetett. Néha tényleg úgy éreztem, mintha egy gondoskodó báty lenne, de nekem sokkal többet jelentett annál. Szépen leültettem Synyster Gates-et az ágyra és elmentem lezuhanyozni. Fehérneműben bújtam be a puha ágyba magamhoz ölelve a kutyust és várva, hogy Brian kijöjjön a fürdőből és mellém feküdjön. Hamar végzett így nem kellett sokat várnom, bebújt mellém az ágyba, lekapcsolta a villanyt és átölelt közénk préselve a plüsst. Nyomott egy puszit a fejemre, lehunytam a szemem, Brian halkan dúdolgatott, közben simogatott és szép lassan mosolyogva elaludtam.
 Reggel mikor felkeltem ugyan úgy feküdtünk azt leszámítva, hogy a lábam át volt vetve rajta, ezzel is szorosabban vonva magamhoz. Átfordultam a hátamra és a plafont bámultam, Brian megmoccant mellettem és nyöszögött valamit, elmosolyodtam. Felálltam és felvettem a nadrágomat a székről, kivettem a zsebéből a telefonom és bekapcsoltam. Öt nem fogadott hívás anyától, kitöröltem őket és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, felöltöztem a pólómat direkt kifordítva vettem fel, még így is jól nézett ki a világosszürke felírat a fehér pólón. Összefogtam a hajam és visszamentem, Brian a hátán feküdt szétvetett karokkal és lábakkal. Ahogy beléptem a szobába felém fordította a fejét és elmosolyodott.
 - Hogy vagy?- kérdezte.
 - Jól- rántottam meg a vállam, leültem az ágy szélére és az ölembe vettem a plüsskutyát, elmosolyodtam.- Most már jól- néztem rá, Ő is elmosolyodott, feltámaszkodott, nyomott egy puszit az arcomra és bement a fürdőbe.
 Csöndben vártam, hogy végezzen közben a plüsskutyával játszottam. Mikor végzett kimentünk a szobából vissza a főépületbe és kijelentkeztünk. Még sétálgattunk kicsit LA-ban, majd felszálltunk egy buszra, ami visszavitt minket Huntington Beach-re. Nem mentünk haza inkább lementünk a partra és ott sétálgattunk. Nagyon sokan voltak lent, szinte az egész partszakasz tele volt így elmentünk keresni valami olyan helyett, ahol kevesebben vannak. Egymás mellett sétálgattunk a homokban, mezítláb, a kezemben lóbáltam a kis plüsskutyát és mosolyogtam a semmire. Egészen alkonyatig sétálgattunk kint, egy kihalt részen megálltunk és néztük a messzeséget, olyan szép volt. Erről az egész helyzetről eszembe jutott a part mikor Jimmyvel ültem itt az után, hogy Briannel összevesztem, megöleltem és szorosan hozzábújtam. „Hogy lehet két ember ennyire vak?” visszhangoztak Jimmy a szavai a fejemben. „Ott van az orruk előtt és nem vesznek észre semmit, hihetetlen.” hogy értette? Brian végig simított a hátamon és hírtelen mindent megértettem. A szívem kihagyott majd újra indult és kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Felemeltem a fejem és ránéztem, mosolygott, kisimította a hajamat az arcomból.
 Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, éreztem, hogy először kicsit meglepődött, de aztán visszacsókolt. Átölelte a derekam és közelebb húzott magához, én is közelebb vontam magamhoz amennyire csak tudtam. Nem akartam, hogy vége legyen aztán hirtelen kitéptem magam a karjai közül és ijedten néztem rá.
 - Én azt hiszem, most megyek.
 - Kira…
 Elfordultam és elindultam hazafelé gyorsan mentem és nem érdekelt, hogy nincs rajtam cipő. Mikor úgy éreztem, hogy látótávolságon kívülre kerültem és megbizonyosodtam róla, hogy nem jött utánam futásnak eredtem. Nem érdekelt, hogy ki néz hülyének és ki nem, csak futottam előre. Berobbantam a házba és egyből mentem a szobámba. Elővettem egy bőröndöt és elkezdtem bele dobálni ruhákat, anya bejött a szobába.
 - Mit csinálsz?

                                                                                                
~Brian

 Nem értem hova tűnhetett… Kira háza felé tartottam már csak pár lépés választott el tőle. Mikor az ajtó elé értem csöngettem. Semmi, újra csöngettem, pár másodperc múlva kinyílt az ajtó Linda állt előttem.
 - Szia, Kira nincs itthon?
 - Szia, nincs…- furcsán nézett- miért lenne?- kérdőn húztam fel a szemöldököm.- Neked nem monda?
 - Micsodát?- néztem rá értetlenül.
 - Elköltözött egy barátnőjével tegnap.
 - Mi? Most így?
 - Már kábé két hónapja tervezgették…
 - De kivel?
 - Hope-pal.
 - Hope?
 - Nem rég ismerkedtek meg, de szinte egymásra találtak, nagyon jó barátok lettek.
 - Találkoztál már ezzel a csajjal?
 - Nem, de Kira mesélt róla és normálisnak tűnik.
 - Hova költöztek?
 - New York-ba.
 - New York-ba?- akadtam fent
 - Igen…- valami csörömpölés jött bentről.- Ne haragudj Brian, de most mennem kell, még beszélünk, szia-, azzal becsukta előttem az ajtót.
 Megfordultam és elővettem a telefonom, elindultam és felhívtam újra Kirát. Foglalt… Elmentem a parkba és leültem egy padra. Rágyújtottam és újra felhívtam bár nem sok reményt fűztem hozzá, hogy felveszi.
 - Szia Brian- Kira mosolygós hangja csapta meg a fülem, egy másod percig meg sem tudtam szólalni.
 - Te még is mi a faszt képzelsz magadról? Csak úgy itt hagysz minket, se szó, se beszéd? Arra nem is gondolsz, hogy esetleg el akarunk búcsúzni tőled? Most komolyan Kira! Ennyire önző…- visszafojtottam a ribanc szót,- nem lehetsz!
 - Brian!- még mindig mosolygott.
 - Ne! Ne legyél vidám hallod?- nevetett.- Könyörgöm Kira…
 - Brian fogd már be! Még a városban vagyok csak két óra múlva indulok.
 - És szólni akartál gondolom…- gúnyos volt a hangom.
 - Hát nem igazán… Jaj Brian ne csináld ki kell szakadnom nem bírom annyi minden történt. Menekülni akarok!
 - El azoktól, akik szeretnek?- nem válaszolt.- Kira ez nem megoldás.
 - Neked lehet, hogy nem, de nekem igen. Brian törölni akarom a múltam… így nekem… jobb lesz.
 - Lehet, hogy neked igen, de ránk nem is gondolsz? Baszd meg Kira! A kurva életbe is miért csak magadra tudsz gondolni? Ugye tudod, hogy hét olyan embert akarsz itt hagyni, akik mindent megtennének érted?
- Brian ez nem olyan egyszerű kérlek, érts meg, muszáj elmennem… nem bírom itt tovább
- Tudod mit? Lehet, hogy igazad van! Ha ilyen önző vagy menj nyugodtan! Komolyan! Nem érdekel! Húzz a picsába!
 - Brian… egyet kérek, ha ezt még ezek után megtennétek nekem- szünetet tartott.- Ha híresek lesztek, rólam ne beszéljetek…
 - A kibaszott nevedet is elfelejtjük!
 - Szia Brian- hallottam a hangján, hogy sír, de most nem érdekelt.
 A faszt nem érdekelt, de most nem engedhettem meg, hogy bocsánatot kérjek, még nem.
 - Szia-, kinyomtam.
 A földhöz basztam a telefont, apró darabokra tört. Felálltam a padról és elindultam. Próbáltam visszafojtani mind azt, ami ebben a pár percben lezajlott bennem, de nem sok sikerrel, Matthez indultam. Egész úton a fogamat szorítottam, hogy ne sírjam el magam, de mikor odaértem hozzá és ajtót nyitott, nem bírtam tovább. Dühös voltam és kibasszottul el voltam keseredve akár, hogy is, de így volt.

 Több hónapon keresztül nem is hallottunk Kiráról. Aztán egyszer felhívott minket, de akkor is csak pár másodpercre, mert sietett, csak tudni akarta, hogy jól vagyunk-e. Még az anyjához se látogatott el soha. Néha adott magáról egy-két életjelet, de semmi több. Matt nagyon ki volt akadva csak velünk beszélt, Valary-vel kb. három hétig nem beszélt már azt hittük szakítani fog vele, de aztán megtört a jég, nem tudjuk mi történt, de újra normális lett. Semmit nem tudtunk Kiráról, mit csinál, hol van. Csak annyit, hogy életben van, később az is kiderült, hogy nincs semmilyen Hope, csak ő mondta az anyjának, hogy ne aggódjon érte. Nagyon hiányzott mindanyiunknak. Állítólag az ikrek mintha egyszer látták volna az egyik turnéjuk alatt, de nem voltak benne biztosak, mert teljesen máshogy nézett ki, csak az arca volt hasonló.
 Évekig nem is láttuk…


2012. február 20., hétfő

21. rész

 Reggel megint arra keltem, hogy a nyakláncon lévő pengető a szegycsont feletti nyakgödrömbe mélyed, átfordultam a másik oldalamra és a falamon lévő posztert kezdtem el bámulni. Megszólalt a telefonom, az éjjeliszekrényhez nyúltam és felvettem.
 - Halló?- szóltam bele.
 - Szia Zacky vagyok.
 - Szia, mondjad.
 - Megvetted a cuccokat a mai bulihoz?
 - Aha, még tegnap elmentem értük. Mikor menjek át?
 - Hát attól függ, mennyi idő kell ahhoz, amit kitaláltál.
 - Hát egy jó órába telik megcsinálni mindkettőt. De átmegyek bőven előtte, segítek pakolni meg ilyenek.
 - Jól van.
 - Olyan fél négy, négy fele ott leszek.
 - Remélem jót találtál ki- hallottam, hogy mosolyog.
 - Ne aggódj- elmosolyodtam.
 - Oké, akkor később, szia.
 - Szia-, kinyomtam.
 Ránéztem az órára még csak egy volt. Feküdtem még egy kicsit az ágyban majd elmentem lezuhanyozni és előkerestem a ruhámat az esti bulira. Kivettem egy sima, V kivágású, fehér rövid ujjú pólót, egy fekete farmert, a szögecses övem és egy piros kendőt. Kipakoltam az iskolatáskámból és belegyömöszöltem a ruhákat meg a többit. Felvettem egy szürke trikót és egy nadrágot. Kimentem a konyhába anya éppen Emmel válogatta ki a csokikat és cukrokat külön tálakba. Felkaptam egy csokit és már bontottam volna ki mikor anyu rám szólt.
 - Á-á! Az a gyerekeké.
 - Ha cukin mosolygok és leguggolok, megehetem?- pislogtam.
 - Lássuk- mosolygott anyu.
 Előkerítettem a legédesebb mosolyom és leguggoltam, kibontottam a csokit és mosolyogva majszoltam el. Mikor végeztem felálltam és kidobtam a csomagolást.
 - Mikor mész át Zackhez?- nézett fel anya.
 - Olyan fél négy fele szerintem.
 - Jól van- vett egy mély levegőt.- Tudom, hogy minden Halloweenkor végig kell hallgatnod ezt, de kérlek vigyázz magadra ilyenkor olyan sok örült jár az utakon, nem akarom, hogy bármi bajod essen.
 - Tudom anya, vigyázok, ígérem- elmosolyodtam.- Amúgy is szerintem csak ott leszünk, nem hiszem, hogy bárhova is lemennénk.
 - Rendben- mosolygott.
 Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Egy fél óra múlva Em jött be vigyorogva.
 - Kira?
 - Igen?- néztem rá.
 - Tudod boszorkány leszek, és nem szeretnéd megcsinálni a sminkem?- a szempilláit rebegtette, elmosolyodtam.
 - De szívesen, de nem sokára mennem kell, szóval vedd fel a ruhád és már is megyek.
 - Oké- már szaladt is ki a szobából, majd hírtelen megfordult, visszajött hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.- Köszönöm- újra kiszaladt.
 Anya bejött a szobába és elült mellém egy kis ideig nézte a tv-t majd megszólalt.
 - Mi van Briannel?- bátortalan volt a hangja.
 - Nem tudom- megrántottam a vállam.
 - Meddig lesztek rosszban?
 - Fogalmam sincs- újabb vállrántás.
 - Nem jó ez így. Látom rajtad, hogy szenvedsz.
 - Nem szenvedek!- csattantam fel.- Igen hiányzik, szörnyen, de nincs mit tenni, ez van- felálltam és bementem Emhez.
 Éppen kész volt az öltözködéssel, ráadtam a cipőjét és leültettem az ágyára. Elvettem az asztaláról a cuccokat és leraktam magam mellé. Szemben ültem vele és bepúdereztem az arcát. A szemét zölddel festettem ki ami illet a ruhájához és a hatalmas zöld szemeihez. A száját fekete rúzzsal kentem ki és egy pókhálót rajzoltam az arcára szemceruzával. Hamar kész lettem vele, megköszönte és már szaladt is ki anyuhoz, hogy megmutassa neki magát. Visszamentem a nappaliba és fél négyig a tv-t néztem, majd fogtam magam, felvettem a fekete tornacipőm és a bőrdzsekim az egyik vállamra kaptam a táskát, elköszöntem és elindultam Zackyhez. Néha-néha megzörrentek a cuccok a táskámba, de nem igazán érdekelt. Ahogy mentem az utcákon minden ház fel volt díszítve. Egy csomó tök lámpás volt a kertekben, lépcsőkön, és minden ház tele volt ijesztőnek szánt boszorkányokkal, pókokkal, szörnyekkel és egyebekkel. Egy két ház tényleg ijesztőnek tűnt, de a többség csak egy enyhe kis próbálkozás. Mikor megláttam Zackyék házát elámultam, ilyen még sose volt. Tele volt az egész udvar sárga, barna és piros falevelekkel és minden féle kis ijesztő dologgal meg persze a töklámpások. Felmentem a tornácra és becsöngettem. Zina nyitott ajtót, egy hosszú fekete ruha volt rajta és a hajában zöld csíkok voltak, ezek szerint Ő is boszorkánynak öltözik… De nem úgy volt, hogy Ő nem lesz itt? Nem mintha zavarna, csípem Zina-t csak Zack ezt mondta.
 - Szia-, mosolygott.
 - Hali- én is elmosolyodtam.
 - Gyere be, Zacky a nappaliban.
 - Köszi-, félre állt az ajtóból és bementem.
 - Kérsz valamit inni?
 - Nem köszi-, rámosolyogtam.
 Bementem a nappaliba, a ház ugyan úgy nézett ki, mint kívülről a faleveleket leszámítva. Zacky éppen matatott valamit a hangfalakon, leültem a kanapéra és ledobtam a földre a táskám. Zacky felszisszent és elkezdte rázni az egyik kezét.
 - Segítsek?- visszafojtottam a nevetést.
 - Nem mindjárt kész…
 - Oké.
 Párpercig még csinált valamit, majd elégedetten állt fel, felém fordult és rám vigyorgott.
 - Na, mit találtál ki?- jött felém.
 - Nos-, felvettem a táskám és kiszedtem belőle a cuccokat.
 - Ezek mire kellenek?- felvette az egyik tubust.
 - Mivel ikreknek öltözünk ezért úgy gondoltam, hogy nem elég, ha a ruhánk ugyan olyan. Na, most, ezek arcfestékek, a nagy tubusba fehér arcfesték van a kisebben fekete, az ecseteket meg gondolom, felismered.
 - Aha…- leült mellém.- És mit kezdünk ezekkel?- elmosolyodtam.
 - Fehér és fekete arcfesték szerinted?- elgondolkozott.
 - Ohh csontváz- elmosolyodott.
 - De csak a fél arcunk, az jobban nézz ki. Ohh meg hoztam ezeket is- kivettem egy szempilla spirált és egy szemceruzát.
 - Ezek minek?
 - Mert jobban nézek ki sminkkel, meg, mert kellenek.
 - Hát jó- vállat vont.- És minek a ragasztó csík?
 - Fél arc...
 - Ohh oké.
 - Amúgy kell valamit segíteni?
 - Hát majd csak a kajákat meg a piákat kirakni, de semmi különösebbet.
 - Meg elrakni a törékeny cuccokat- jött oda hozzánk Zina.
 - Ja, igen meg azt. Mikor indulsz?- nézett a nővérére.
 - Nem sokára, csak nem találom a cipőm.
 - Szerintem Matty-t kérdezd.
 - Jól van, köszi-, mosolygott és kiment.
 - Na, akkor kezdjük?
 - Szerintem előbb öltözz át, mert el fog kenődni, ha utána veszed fel a pólót.
 - Oké, mindjárt jövök.
 Kiment a szobából, elővettem a pólóm és a nadrágom, gyorsan magamra kaptam őket és a kendőt az övemre kötöttem a fenekemnél. Összegumiztam a hajam és már jött is vissza Zacky, rám mosolygott és leül velem szembe. Letéptem egy hosszú csíkot a ragasztóból és függőlegesen középen Zacky arcára ragasztottam.
 - És ez mire is jó?- nézett rám.
 - Ez arra, hogy pont a fele arcod legyen kifestve- mondtam sóhajtva.
 - Ohh, oké- elmosolyodtam.
 - Na, várj- felállt és a magnóhoz ment, berakott egy CD-t és elindította.- Oké- jött vissza,- folytathatod.
 Kinyitottam a fehér festékes tubust és egy smink szivacs segítségével felvittem Zacky arcára. Csöndben tűrte, hogy azt csináljak az arcával, amit akarok, közben dúdolgatta Guns ’n’ Roses számokat. Lassan csináltam, hogy tökéletes legyen, sosem adtam ki félkész munkát a kezemből. Sokan kérdezték, hogy miért nem megyek el sminkesnek, de azon kívül, hogy Halloweenkor megcsinálom a sajátom illetve Zacky sminkjét nem igazán vonzott ez a szakma, pedig azt mondták nagyon jó vagyok benne. Amióta ismerjük egymást Zackyvel mindig együtt öltözünk be. Mindig kitaláltunk valami hülyeséget, aminek be tudtunk öltözni, idén az ikrek mellett döntöttünk.
 - Mi van Briannel?- kérdezte.
 - Nem tudom, mi lenne?
 - Még mindig nem beszéltek?
 - Nem- elhúzta a száját.- Most ne beszélj.
 Kikentem a száját is fehérre, még egy kicsit elegyengettem az arcán a festéket, fogtam egy vékony ecsetet és a fekete festékes tubust. Lassan vittem fel a szájához a festéket és elkezdtem meg festeni a fogakat. Óvatos mozdulatokkal festettem, hogy nehogy elrontsam. Mikor ezzel végeztem kifestettem a szemét, egy nagy körben teljesen feketével, és az orrára is raktam egy kis háromszöget az egyik felére.
 - Van zseléd?
 - Aha, mindjárt hozom.
 - NE! Itt maradsz, nem akarom, hogy meglásd, amíg nincs kész. Mond hol van, és ide hozom.
 - Oké, fent az emeleten a fürdőben.
 - Rendben sietek.
 Felmentem az emeletre közben elhaladtam Matty szobája előtt ahonnan valami borzalmas üvöltő zene jött ki. Gyorsan bementem a fürdőbe és megkerestem a zselét majd mentem is vissza Zackyhez. Kivettem az egysoros fésűt a táskámból, kicsit furcsán nézett rám, de megnyugtattam. Fogtam a zselét és a fésűt és a hajának azt a felét ahol ki volt festve az arca hátra zseléztem teljesen, a másik felét pedig felállítottam.
 - Na, kész vagyok?- kérdezte.
 - Mindjárt.
 Az apróbb hibákat még kicsit átjavítottam és büszkén néztem farkas szemet az új művemmel.
 - Kész vagy- mosolyogtam.
 Egyből felpattant és kiment az előszobai tükörhöz.
 - Azta ez kurva jó!- hallottam kintről a hangját.
 - Köszi-, mondtam.
 - Rohadtul tetszik- jött vissza mosolyogva.
 - Örülök-, felvettem a cuccokat- megyek, megcsinálom a sajátomat is sietek.
 - Jól van, addig elkezdek pakolászni.
 - Rendben.
 Felmentem az emeletre, épp hogy felértem Matty jött ki a szobájából elég viccesen nézett ki, felnevettem.
 - Te meg minek öltöztél?- összehúzta a szemét.
 - Vámpír- még jobban felnevettem.
 - Jaj, ne haragudj, de olyan vicces a sminked, megcsináljam rendesen?- az utolsó szavaknál már sikerült abba hagynom a nevetést.
 - Hát, ha szeretnéd- vont vállat.
 - Jól van, gyere.
 Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára. Leszedtem róla a felkent sminket és megcsináltam neki rendesen, szerencsére volt piros festéke így a vért is meg tudtam oldani. A szájára is kentem egy kicsit, hogy élet hűbb legyen, de csak foltokban. Befejeztem és tovább mentem a fürdőbe. Megcsináltam magamnak is a sminket, a hajam egyik felét ugyan úgy hátra nyaltam, csak nekem kicsit nehezebb dolgom volt a hosszú hajam miatt, a másik felét pedig feltupíroztam. Mikor végeztem visszamentem a földszintre és segítettem kirakni a kajákat meg a piákat. Elpakoltuk a törékeny cuccokat, arrébb tologattuk a bútorokat és mindent elrendeztünk. Zina már nem volt ott mikor végeztünk. Épphogy leültünk pár percre már csöngettek is az első vendégek. Zackyvel felvettük a bőrdzsekinket, belekaroltam és úgy nyitottunk ajtót.
 Csak úgy özönlöttek befele az emberek, üvöltött a zene, a pia elég gyorsan fogyott. Nem sok mindenkit ismertem fel a jelmezek miatt, de amúgy se nagyon ismertem senkit. Ismerősök ismerősei voltak a bulin, egyedül a fiúkat ismertem, Beth-t meg egy-két arcot látásból. Itt voltak a DiBenedetto ikrek is, kerültem őket, ahogy csak tudtam. Briant is láttam néha, de nem mentem oda hozzá. Éppen álltam az egyik asztalnál mikor mellém jött egy szőke srác.
 - Szia-, köszönt.
 - Csá- felé se néztem, a tömeget pásztáztam.
 - Hogy érzed magad?- mi a faszomat akar ez tőlem? Ránéztem.
 - Keith?- döbbentem le.
 - Helló- vigyorgott.
 - Hát te?
 - Egyik haverom hívott el.
 - Ohh, hogy ismerős ismerőse vagy- mosolyogtam.
 - Valami olyasmi gondolom.
 - És tetszik a buli?
 - Nem rossz, neked tetszik?
 - Aha, csak éppen egyik barátomat keresem.
 - Itt állva?
 - Pásztázom a tömeget.
 - Te tudod- mosolygott, hirtelen megpillantottam Briant.
 Felénk tartott pontosabban az asztal felé ahol álltunk, nyeltem egyet, egyre közelebb jött, nem mertem rá nézni. A szemem sarkából láttam, ahogy megáll mellettem és tölt magának valami piát, kicsit mintha tétovázott volna, de aztán fogta magát és elment. Átkaroltam magam és a földet bámultam. Csak ne sírd el magad! Mondtam magamnak.
 - Hé, jól vagy?- kérdezte Keith és finoman hozzá ért a karomhoz, ami úgy hatott rám, mint egy áramütés, elhúztam a karom.
 - Persze-, felpillantottam és megláttam Mattet.- Matt!- kiáltottam, felém nézett.- Bocsi, de most megyek- rámosolyogtam és elindultam Matt felé.
 - Minden rendben?- kérdezte mikor oda értem.
 - Aha persze, táncolunk?
 - Persze.
 Átkaroltam a vállát Ő pedig a derekam és így ringatóztunk a zenére. A mellkasába fúrtam az arcom, elkezdte simogatni a hátam.
 - Minden rendben lesz- egy puszit nyomott a fejemre.- Gyere- elengedett és megfogta a kezem,- menjünk ki.
 Nem szóltam semmit csak hagytam, hogy vezessen, kimentünk a bejárati ajtón és leültünk a tornác lépcsőjére. Hideg volt kint és már nem volt rajtam a bőrdzsekim, kicsit összehúztam magam. Csak ültünk egymás mellett, figyeltem az utcán járkáló felnőtteket és a mellettük sétáló kicsi szörnyeket, boszorkányokat, hercegnőket és még sorolhatnám. Kirázott a hideg, Matt átkarolt, a vállára döntöttem a fejem. Egyre jobban kezdtem fázni.
 - Bemegyek a kabátodért- állt fel, bólintottam.
 Átkaroltam magam és felhúztam a térdem. Lépteket hallottam magam mögül azt hittem Matt így nem néztem hátra. Leült mellém és nem szólt semmit, oldalra pillantottam és egyből vissza, a szívem hevesen kezdett el verni és könnyek szöktek a szemembe, sóhajtott egyet és hátra dőlt a tornácon. Pár másodpercig bírtam csak így ülni, felálltam és bementem a házba. Matt jött velem szembe a kabátommal a kezében, elvettem tőle.
 - Köszi-, mondtam csöndesen.
 - Jól vagy?
 - Persze csak kell egy kis pia…
 Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni az asztalok felé. Töltöttem magunknak piát, néhány pohár után elvesztettem Matt-et így elindultam a keresésére. Neki mentem valaki hátának, egyből hátra fordult, Keith áll előttem.
 - Bocs véletlen volt- mondtam neki.
 - Semmi baj- mosolygott.- Táncolunk?
 - Persze-, rántottam meg a vállam.
 Kiittam a poharam maradék tartalmát és átkaroltam Keith vállát. Közben néha valaki a kezembe nyomott egy poharat és abból ittam. Az egyik percben még Keith-el táncoltam a másikban már a tömegben mászkáltam, fogalmam sincs kit vagy mit kerestem, de mentem előre. Valaki nekem jött, de már ment is tovább szóra se méltatva, ahogy haladtam a tömegben egyre kevésbé láttam normálisan és a járásom is kezdett bizonytalanná válni. Megbotlottam valakiben és majdnem felestem mikor valaki elkapott. Felpillantottam Jimmy vigyorgott rám, felállított.
 - Jól vagy?- kérdezte.
 - Aha persze, csak lehet kicsit sokat ittam… de ez sose baj!- vigyorogtam.
 - De hogy baj- elfordult.- Jason gyere egy kicsit- intett egy srácnak, aki egyből oda jött hozzánk.
 - Igen?- nézett rám, majd Jimmyre.
 - Vigyáznál rá egy kicsit? Hozok neki valami normális inni valót.
 - Pont te akarsz nekem normális inni valót hozni?- nevettem Jimmyre.
 - Sörre gondoltam- paskolta meg a fejem búbját.
 - Oké abban benne vagyok.
 - Gondoltam, na jó fogd meg- adott át Jasonnek aki megfogta a karom.- Egy pillanatra se engedd el vagy vedd le róla a szemed! Képes és pillanatok alatt úgy letűnik, hogy csak akkor találod meg újra, ha éppen feléd sétál.
 - Rendben.
 - Ez nem is igaz! Ne higgy neki!- hisztiztem.
 - Jól van Kira, nyugi- azzal Jimmy sarkon fordult és eltűnt a tömegben, Jason felé fordultam.
 - Amúgy Kira Scot vagyok- nyújtottam a szabad kezem felé vigyorogva.
 - Én Jason Berry vagyok, de találkoztunk már párszor…
 - Tudom, de most részeg vagyok és bemutatkoztam, hogy tudd a nevem, hogy ha én elfelejteném, ami amúgy nem szokásom, de ki tudja. Táncolunk?- néztem a szemébe.
 - Ha szeretnél- vonta meg a vállát.
 - Szeretnék!- vigyorogtam.
 Átkaroltam a vállát Ő pedig a derekam, oldalra pillantottam és megláttam Briant, ahogy Michelle-el táncol. Közelebb húztam magamhoz Jasont.
 - Tudod te igazán helyes vagy Jason.
 - Köszi-, meglepetten nézett rám.- Te is szép vagy- még jobban elmosolyodtam.
 Megint oldalra pillantottam, még mindig táncoltak, visszafordultam Jason-höz. Jimmy még mindig nem hozta a piámat.
 - Mi tart már ennyi ideig hozni egy sört?- kérdeztem Jasont.
 - Nem tudom- rántotta meg a vállát.
 - Ahjj… kell pia! Mindjárt jövök- már engedtem volna el.
 - Á-á itt maradsz- húzott vissza.- Jimmy azt mondta ne veszítesselek szem elől, nem is foglak.
 - Te mindig ilyen kis jó fiú vagy?
 - Jimmy megkért, hogy vigyázzak rád. És ahogy elnézem, kell is.
 - Ez nem volt szép- grimaszoltam, felnevetett.
 - De igaz- mosolyogva forgattam a szemem.
 - Inni akarok Jason!- hisztiztem.
 - Jól van nyugi már- mosolygott.- Majd Jimmy hozza a piád.
 - De aaaz mééég oooolyan soookáraaaa vaaan- szomorú fejet vágtam.
 - Jól van- megfogta a kezem és az asztalok felé húzott.
 - Juj, de imádlak!- a nyakába ugrottam.
 - Oké, oké csak eresz el megfojtasz!
 - Bocsi- elengedtem, újra meg fogta a kezem.
 Töltött mindkettőnknek inni valót én pedig végig ott maradtam mellette még akkor is mikor egy pillanatra elengedte a kezem. Visszamentünk a táncoló tömegbe piával a kezünkben, Jimmy még mindig nem volt sehol. Na szép… Majd holnap leverem rajta azt a sört. Újra táncoltunk Jasonnel, a kezemben volt a poharam és figyeltem a tömeget. Váltott a szám és egy lassabb következett. Meg kéne keresni Zackyt, jött elő az ötlet, Jasonre néztem, ahogy felé fordítottam a fejem elmosolyodott. Jaj de aranyos mosolya van. Hozzábújtam és úgy táncoltunk. Kinyitottam a szemem és megpillantottam Briant, a kanapén ült és minket figyelt. Elfordítottam a fejem és kicsit eltávolodtam Jasontől, hogy bele tudjak inni a poharamba. Ledobtam a földre a poharat, ránéztem Jasonre, megfogtam a tarkóját és megcsókoltam. Először megdöbbent, de szinte azonnal visszacsókolt. Szorosabban húztam magamhoz és egyre vadabbul csókoltam. Ha lefekszem vele, Jimmy az a te hibád!
 Reggel iszonyatos fejfájásra keltem, valaki mellkasán feküdtem, úristen Jason. Feltápászkodtam, rajtam volt a ruhám ez megnyugtatott, a párnámul szolgált egyénre néztem, de az nem Jason volt. Meglöktem a vállát, hogy keljen fel, de semmi, újra meglöktem, semmi.
 - Keith kellj fel!- mondtam közben elkezdtem rázogatni, de mintha nem is csináltam volna semmit.- Jól van, akkor maradj itt…
 Felálltam és a konyha felé vettem az irányt kellett egy pohár víz vagy egy üvegsör. Bementem a konyhába és a hűtőhöz mentem, szerencsémre volt egy bontatlan Heineken, egyből magamévá nyilvánítottam. Leültem az asztalhoz és csendben iszogattam.
 - Korán kezdjük?- jött be vigyorogva Zacky.
 - Nekem lehet- rákacsintottam és bele ittam.- Kérsz?- tartottam felé.
 - Elfogadom- mosolygott és az üvegért nyúlt.
 - Itt maradjak segíteni rendet rakni?
 - Nem kell.
 - De maradok.
 - Hát oké… Te mi volt este veled meg Jasonnel?
 - Ohh hát nem tudom, részeg voltam Jimmy meg ott hagyott vele- gúnyosan felhúzta a szemöldökét.- Oké, aranyos meg helyes srác, de nem akarok tőle semmit.
 - És az a szőke srác?
 - Szőke? Mi? Vele ugye nem?
 - Nem, dehogy is- nevetett az ijedt fejemen.
 - Akkor jó- megnyugodtam.
 - De ki ő?
 - A pszichológusom fia, fogalmam sincs kihívta meg.
 - Ohh értem. Amúgy se illene hozzád egy szőke srác- mosolygott és bele ívott a sörömbe.
 - Amúgy se jönnek be a szőke srácok- vettem ki a kezéből.


~~~~~


 Az udvaron volt a tesi óra, éppen kézi labdáztunk a fiúk pedig fociztak, nekem nem volt sok kedvem ezekhez így leültem az egyik padra kék pólóban, fehér sortban, térdig felhúzott fehér zokniban és figyeltem a többieket. A tesi tanár már vagy két éve lemondott arról, hogy én bár mi ilyet is csináljak az óráin így nem igazán zavarta, hogy a padon ülök. Hallottam, ahogy leparkol egy kocsi a kerítés előtt hátra fordultam, Brian szállt ki a kocsiból és indult el a kerítés felé, nyeltem egyet és felálltam, a szívem ezerrel vert, mit keres itt? A kerítéshez mentem, Ő közben mit sem törődöm mozdulatokkal gyújtott rá.
 - Mit keresel itt?- akaratom ellenére megvető volt a hangom.
 - Május van, szépen süt a nap, gondoltam eljövök elszívni egy cigit a régi sulimhoz- mondta gúnyosan.
 - Mit akarsz?- kérdeztem és belekapaszkodtam a kerítésbe, ráérősen beleszívott a cigijébe.
 - Ez az utolsó órád igaz?
 - Ja-, bólintottam.
 - Jól van, akkor, ha vége az órának kapkod magad, bemegyünk a rendőrségre.
 - Hogy hova?- akadtam fent.
 - Baj van a hallásoddal? Rendőrségre.
 - De miért?
 - Mert Matt és Channing megint összeverekedtek, de most az utcán és bevitték őket az őrsre.
 - Istenem…- hátra léptem a kerítéstől, megfordultam és a tanárhoz mentem.- Tanárnő.
 - Igen?- fordult felém.
 - Nem lenne gond, ha most az egyszer elmennék az óráról? Fontos dolgom van…
 - Mi az?
 - Az egyik barátomat és a pasimat bevitték a rendőrségre verekedés miatt- hátra pillantott Brianre, majd vissza felém.
 - Menj- bökött hátra a fejével.
 - Köszönöm.
 Bementem az öltözőbe, gyorsan átöltöztem és már mentem is ki az iskolából. Átsurrantam a portán és már mentem is Brian kocsijához. Már bent ült és engem várt, beszálltam és egyből el is indult. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Végül az egyik pirosnál megszólaltam.
 - Miért verekedtek össze?- hülye kérdés volt miért is tudná, de muszáj volt hozzá szólnom.
 - Nem tudom- vont vállat és ezzel le is tudta a beszélgetést.
 Így hát nem szóltunk egymáshoz többet. Néha mintha mondani akart volna valamit, de soha nem tette, kibámultam az ablakon és vártam, hogy végre odaérjünk. Nyolc hónap, nyolc kibaszott hónapja nem beszéltünk egymással, kurvára hiányzik, és most itt ül mellettem és nem szólunk egymáshoz, szörnyen fáj. Könnyek szöktek a szemembe mikor hírtelen megálltunk, kinéztem az ablakon és a rendőrőrs előtt voltunk. Kiszálltam és gyorsan megtöröltem a szemem. Bementünk, Brian beszélt valamit egy rendőrrel majd tovább mentünk. A váróban megpillantottam a fiúkat, ahogy két méter távolságra ülnek egymástól. Nem tudtam melyikhez menjek oda. Nem tudtam melyik kezdte a verekedést, de mindegyik ugyan olyan szarul nézett ki. Végül csak megálltam a váró közepén mellettem Briannel. Mindketten felnéztek, karba fontam a kezem, Mattre néztem majd Chanre.
 - Ki kezdte?- kérdeztem sóhajtva, Channing lehajtotta a fejét Matt pedig nem válaszolt.- Miért?- néztem rá, megrántotta a vallát.- Így nem megyünk sokra…- felnézett.- Haza mehettek már?
 - Igen- bólintott Matt.- Csak rátok vártunk.
 - Jól van.
 Megvártam, míg felálltak és Chan mellém ér. Elindultunk ki az őrsről, ott külön váltunk Matt és Brian ment kocsival, mi pedig elindultunk gyalog hozzám. Egész úton csöndben mentünk egymás mellet, nem fogtam meg a kezét, semmi csak sétáltunk egymás mellett csöndben. Megálltunk a házam előtt, szembe fordultam vele.
 - Nem tudom miért verekedtél össze Mattel nem is érdekel, de ez így már nem jó Chan- ránéztem.- Nem tudom mit érzek irántad, és amúgy is elég zűrös az életem nem kell még az is, hogy a pasim és az egyik legjobb barátom folyton egymásnak ugorjanak. Sajnálom- elfordítottam fejem, egy ideig nem szólt semmit.
 - Akkor ennyi volt?
 - Igen- bólintottam és újra ránéztem.- Ne haragudj rám, de tényleg nem bírom már ezt tovább, sajnálom.
 - Nincs semmi baj megértem… akkor én most megyek.
 - Rendben, szia.
 - Szia.
 - Megölelhetlek még egyszer utoljára?- kérdeztem bátortalanul.
 - Persze- kivette a kezét a zsebéből és megöleltem.
 - Nagyon örültem, hogy veled lehettem, igazán- egy puszit nyomott a fejem búbjára.
 Elengedett, megfordult és elment. Figyeltem a távolodó alakját majd mikor teljesen eltűnt előlem bementem a házba, egyből bevágódtam a szobámba és elő vettem a telefonom.

„Szakítottam Channinggel. Csak azért írom ezt most le neked, mert a legjobb barátom vagy és én azt tanultam, hogy akármi történik is veled azt legelőször a legjobb barátodnak mond el.
Kira”

Lenyomtam a küldés gombot, választ nem vártam, sőt semmit. Lefeküdtem az ágyamra és hónapok óta most sírtam először.


2012. február 19., vasárnap

1999

Hey! ^^
Nos készülget a 21. rész és egész jól haladgatok vele, de mielőtt jönne az új rész szeretném, ha elolvasnátok egy másik fic-emet amit most csak azért rakok fel ide mert uncsizom meg mert erről is érdekel a véleményetek. Ebből eddig még csak egy nem teljes első fejezet van meg ugyan, de nagy jövőt látok előtte... majd folytatom ha odáig jutok, hogy van időm azt is írni, mert ötletek már vannak hozzá teljes mértékben.
Nos hát akkor itt az 1999, ami nagy valószínűséggel a tényleges címe. Jó olvasást és vááárom a véleményeteket hapsikáim.
Puszónyuszó, Lenora


1999. február, 10.

Új hely… mindig is furcsa volt az emberek számára, hát még egy tininek.
Ma érkeztünk meg az új házba. Huntington Beach egész aranyos kis hely a maga módján.  De furcsa az új hely, még. Tetszik a szobám kicsit talán tágas, de majd megszokom. A legjobb talán, hogy nem kell végre az öcsémmel egy szobában élem.
Holnap megyek először az új sulimba, kicsit izgulok. Remélem, nem fogok beégni. Remélem, normálisak lesznek az osztálytársaim… remélem… Sok mindent remél az ember, de mit kap?
Most mennem, kell, anyám már harmadjára hív, hogy kész a vacsora. Majd holnap mesélek mi volt az iskolában.

Lexi~

Becsuktam a naplóm és elindultam lefelé a lépcsőn. Leültem az asztalhoz. Megint kezdődik, előröl minden. Josh folyton pofázik valamiről, üvöltve. Apa próbálja nézni a meccset a tv-ben, anya sürög, forog, mintha csak a régi házunkban lennénk. Szépen csöndben amilyen gyorsan csak tudtam megettem a vacsorám. Felmentem a szobámba, lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Csak feküdtem és nem tudtam elaludni. Pár óra forgolódás után valahogy csak sikerült.
Reggel az idegesítő ébresztő órámra keltem. Kimásztam az ágyamból és az első ruhadarabokat vettem ki a szekrényemből, ami a kezembe akadt. Bementem a fürdőbe és elkészültem. Mikor megnéztem magam a tükörben, elfogadhatónak találtam magam. Az átalakított Slayer-es pólóm volt rajtam és egy fekete, kilyukasztott csőfarmer. Nem volt hideg, de meleg se így felvettem egy bőrkabátot. A hajam, mint mindig kibontva, kis smink, a kihagyhatatlan ékszerek. Karkötők, nyaklánc, gyűrűk. Volt egy „karkötőm” ami annyiból állt, hogy egy fekete cipőfűzőt tekertem a csuklóm köré. A vállamra dobtam a táskám. Lementem a földszintre elköszöntem anyáéktól és elindultam a suliba. Ahogy közeledtem a sulihoz egyre több tini vett körül. Elértem a kapuhoz, vettem egy mély levegőt és beléptem. Hatalmas volt a nyüzsgés. Próbáltam utat törni magamnak, kisebb-nagyobb sikerrel. Még múlt héten elküldték nekem az órarendet és terem beosztást. Próbáltam eligazodni valahogy, végül megtaláltam a termet. Izgultam, vert a szívem és kicsit remegett a kezem.
Vettem egy mély levegőt és beléptem, próbáltam minél kisebb feltűnést kelteni, gyorsan felmértem a termet és elindultam az egyetlen üres pad felé. Szerencsémre a hátsó sorban volt. Elmentem három srác között, akik épp nevettek valamin. Egy halk „bocsánat” szóval siklottam át közöttük. Alább hagyott a nevetésük, ahogy elmentem köztük. Bevágódtam a padba a táskámat asztal tetejére tettem és elkezdtem babrálni a zipzárral, közben a számat rágtam.
A csengő idegesítően éles hangjára figyeltem fel. Csend lett a teremben és mindenki leült a helyére. Egy nagyon magas, nagyon szőke férfi jött be a terembe.

- Jó napot diákok!- rakta le a cuccát az asztalra.
- Jó napot tanár úr!- köszönt mindenki egyszerre.
- Idén jött hozzánk egy új diák- mindenki elkezdett forgolódni én meg csak lehajtottam a fejem.- Alexis kérlek, állj fel- megsemmisülve álltam fel a helyemről, a tanár felé emeltem a fejem.- Mutatkozz be, kérlek.
- Ömm…- idegesen álltam az egyik lábamról a másikra- Alexis Adams vagyok, de a Lexi-t jobban szeretem…
- Értem… és honnan jöttél?
- Atalnából.
- Még valami, amit esetleg el szeretnél nekünk mondani?- megráztam a fejem.- Osztály valami kérdés?- néma csend.- Rendben. Leülhetsz… Lexi- megkönnyebbülve ültem le.- A mai órán az angol irodalommal fogunk foglalkozni. Lexi próbálj felzárkózni.
- Mi ezt tavaly már tanultuk- éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Rendben, akkor csak figyelj.

Próbáltam koncentrálni az órára, de nem kerülhette el a figyelmem, hogy az egyik srác folyton bámul. Felé pillantottam, de egyből el is kaptam a fejem. Az egyik srác volt az, akik között elmentem mikor megrohamoztam az egyetlen üres helyet.
Kicsöngetéskor megvártam, míg mindenki kimegy a teremből csak az után indultam el én is. Ebédig egészen jól telt a napom. De az a srác minden órán nézett, szünetekben pedig a haverjaival volt. Az ebédszünetben kerestem egy asztalt ahol nem ültek. Egy szemetes mellett találtam is egy ilyet. Leültem és elvoltam a saját kis gondolataimmal és a kajámmal.

- Tetszik a pólód- zavarta meg a gondolataimat egy mély hang. Felnéztem, az a srác volt, aki egész nap engem nézett.
- Kösz.
- Leülhetek?
- Hát, ha akarsz…- letette a tálcáját és leült.
- Lexi igaz?
- Ühüm.
- Én Matt vagyok- mosolygott.- Matt Sanders.
- Örülök- nyeltem le a számban lévő falatot.
- Hogy tetszik eddig nálunk?- még mindig mosolygott, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a mosoly gödröcskéit.
- Hát…
- Tudom milyen most- ránéztem.- Nekem ez már vagy a hetedik sulim.
- Ennyit költöztettek?- csodálkoztam.
- Dehogy is- nevetett.- Nem éppen a legjobb a magatartásom, főleg ha Jimmyvel vagyok.
- Aha…
- Jimmy az egyik haverom láthattad is mikor elmentél köztünk.
- Akkor csak a padra összpontosítottam bocs.
- Értem- mosolygott.- Biztos felismered, majd. Kábé két méter magas, szőke hajú.
- Aha…- hátra fordult és elnézett a válla felett.
- Ott jönnek- fordult vissza és a hüvelykujjával hátra bökött, közben elkezdett enni.

Elnéztem a válla felett és egyből kiszúrtam… Jimmyt? Volt vele egy alacsonyabb srác, fekete volt a haja és egy kis szakáll volt az álla alján. Maga biztosan jöttek az asztalok között. Elértek hozzánk, a fekete hajú srác leült Matt mellé, Jimmy pedig mellém.

- Helló!- köszöntek.
- Hali…
- Én Brian vagyok, vagy Syn, ahogy szimpatikusabb- nyújtott kezet.
- Lexi- kezet ráztunk.
- Én Jimmy vagyok- mosolygott a mellettem ülő.
- Matt már mondta- picit elmosolyodtam.
- Megelőzött a hírnevem?- még mindig mosolygott.
- Valami olyasmi- újra a kajámat kezdtem el rágcsálni, közben kitartóan a tálcát bámultam.
- És, hogy kerültél ide?- kérdezte Brian, felkaptam a fejem.
- Tessék?- néztem rá.
- Hogy kerültél ide?- ismételte meg.
- Ne legyél már hülye!- mondta Jimmy- Első órán mondta, hogy most költöztek ide.
- Tudod, hogy az első órákon alszom.
- Igaz…
- És milyen suliba jártál, hogy te már mindent tanultál tavaly?
- Elitbe- nevettek- komolyan. Anyámék olyan iskolába írattak be ahova már ovis koromban járnom kellett. Igazából annyi az egész, hogy már négy évesen írtam, olvastam.
- Szuperagyad van?- kérdezte furcsa hangon Jimmy.
- Hát… sokat tanulok. Szóval, ha úgy vesszük, ja. Ötödikben leginkább már magunk jegyzeteltük ki a dolgokat a könyvből, a tanár csak magyarázott, ha valamit nem értettünk.
- Aszta… kezdek félni. Egy okos csaj- viccelődött Syn.
- És nem zavar, hogy itt más a környezet?- kérdezte Matt.
- Inkább tetszik. Ott sok sznob vett körül és elégé kitűntem a rocker stílusommal, de nekem volt az egyik legjobb átlagom…- hihetetlen késztetés tört rám, hogy rágyújtsak.- Öhh… itt lehet valahol cigizni?
- Cigizel?- csodálkoztak.
- Ühüm.
- Hát, ha megettük, akkor megmutatjuk, hol lehet- mondta Matt.
- Köszi.
- Gondolom a régi sulidban nem lehetett cigizni- mosolygott Brian.
- Külön hely volt a diákoknak és tanároknak- vontam meg a vállam.
- Anyád!- kikerekedett a szemük.
- De csak a tizenhét év felettieknek lehetet.
- És szüleid tudják?
- Amíg jók a jegyeim és nem hozok rájuk szégyent. Azt csinálok, amit akarok.
- Ahh… jó kis életem lenne, ha nekem is így lenne, bár így is tudják, hogy dohányzok és satöbbi- mondta Syn. Lenyeltem a maradék kaját.
- Na, jó menjünk, mert már nagyon pang a tüdőm!
- Oké.

Felálltunk az asztaltól és elindultunk kifelé. Követtem őket a folyosókon keresztül. Végül elértünk egy régi ajtóhoz. Kinyitották, megcsapott a hideg levegő. Kimentünk, Matt becsukta mögöttünk az ajtót.

- Ez ilyen titkos hely?- ültem le a lépcsőre és elkezdtem keresgélni a cigim a táskámban.
- Afféle ja- válaszolt Jimmy.
- Nem igaz…- nem találtam a cigim.- Kikészülők, most ez komoly?- tovább keresgéltem hátha, a többiek már rég rágyújtottak.
- Mi az?- kérdezte Brian.
- Otthon hagytam a cigim- fogtam a fejem.
- Adjak?- felnéztem rá.
- Megköszönném- elővette a Marlboro-s dobozt és kivett egy szállat.- Köszönöm- vettem el tőle.

Rágyújtottam, szívtam egy nagyot és élveztem, hogy a tüdőm már nem viszket. Elszívtuk a cigit és elindultunk vissza a teremhez. Pont időben érkeztünk biológiára. Én megint beültem a hátsó padba, igaz Matt megkérdezte nem ülök-e mellé mivel úgy is mindig páratlanul ülnek, de mondtam, hogy most még inkább egyedül ülnék. Bejött egy ősz hajú tanár. Levágta a cuccait a tanári asztalra.

- Mivel mindannyian elérték már azt a kort, hogy tudják mi is az a sex, gondolom senkit nem fog kellemetlenül érinteni ez a téma- csönd.- Gondolom, ezek után sejtik mivel fogunk mostantól foglalkozni. A férfi-női kapcsolatokról- a füzetembe firkálgattam.- A mai órán kiosztom a párokat, és mivel ez egy szerencsés osztály pont fele-fele a társaság. Jól van, akkor kezdjük is. Próbáltam úgy osztani a párokat, hogy minél kevésbé ismerjék egymást- elkezdte sorolni a párokat, én továbbra is kitartóan rajzolgattam a szemet a füzetembe- Alexis- felnéztem a füzetemből- Te Matt-el leszel párban- Matt felé néztem, teljes testtel felém fordult és vigyorgott, mint egy tök,- ülj mellé kérlek.

Megfogtam a füzetem és a táskám. Elindultam a pad felé. Levágódtam a székre, és tovább folytattam a firkálgatást.

- Na, csak mellém kerültél- mosolygott, ránéztem és én is elmosolyodtam.- Szépen rajzolsz- nézett a füzetemben lévő szemre.
- Elbasztam…
- Szerintem jó.
- Köszi.
- Az lesz a feladatotok, hogy minél jobban meg kell ismernetek egymást. Próbáljatok minél több időt együtt tölteni és minél többet megtudni a másikról- ne már! Már tavaly is utáltam ezt a feladatot.- Erre van egy hónapotok.
- És hogy tetszik osztályozni?- kérdezte egy lány, elmosolyodott a tanár.
- Ha összejöttök csillagos ötös- mindenki nevetett még én is elmosolyodtam.- A lényeg, hogy minél jobban megismerjétek egymást. Közben persze tanulni fogjuk a nemi érintkezés szokásait és satöbbi. Kezdjetek neki- mindenki hatalmas beszélgetésekbe kezdett, csak én maradtam kussba.
- Így érdekes lesz- mosolygott Matt, ránéztem.
- Gyűlölöm az ilyen feladatokat, ránk erőltetik, hogy olyanokat ismerjünk, meg akit rohadtul nem is akartunk.
- Pont ez a lényege, hogy ne csak azokat ismerd, meg akik olyanok, mint te.
- Tudom, de tavaly megkaptam a legrosszabb párt, akit csak el lehet képzelni.
- Miért?
- Nem tudott másról beszélni csak a tanulásról… Próbáltam kérdezni milyen zenét hallgat erre a képembe vágta, hogy a zene az érzelmileg gyenge embereknek való. Meg is ütöttem, szerencsémre ez nem suliban volt- elmosolyodott.
- És te milyen zenét szeretsz?
- Hmm lássuk csak, Slayer-es pólóm van, rockosan öltözködöm… szerintem pop-ot hallgatok- mosolyogtam, nevetett.
- Jogos. De tényleg szépen rajzolsz. Van egy barátom, Zackynek hívják Ő is nagyon jól rajzol.
- Mi van Zackyvel?- a semmiből termett ott Jimmy.
- Jesszus! Megijesztettél.
- Bocsi, nem akartam. A párom nem épp a legszórakoztatóbb lény a világon…
- Sok sikert- nevetett Matt.
- Kösz…- elhúzta a száját.- Neked és Briannek legalább szerencsétek van- lenéztem a füzetemre és elkezdtem átrajzolni a szemet.- Szóval mi van Zackkel?
- Csak mondtam Lexinek, hogy Zacky is jól rajzol.
- Muti- húzta ki a kezem alól a füzetem.- Tényleg nagyon jó- mosolygott és visszatolta felém.
- Köszi.
- Mr. Sullivan!- Jimmy felegyenesedet és megfordult.
- Igen?
- A párjával kéne beszélgetnie, nem a barátaival.
- Tudom tanár úr. Csak meg kellett kérdeznem valamit Matt-től.
- Rendben, de most üljön vissza a helyére.
- Már is- felénk fordult,- akkor cső. Sok sikert- rákacsintott Mattre.
- Neked is egy kalappal- nevetet, Jimmy bemutatott neki és leült a helyére, visszafordultam a rajzomhoz.- Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem szeretnék megbukni- teljes testtel felém fordult, felpillantottam rá, vigyorgott, mint egy tejbe tök, rávillantottam egy csábos mosolyt és ismét a lapot bámultam.- Te mindig ilyen kis antiszociális vagy?- vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
- Nem vagyok antiszociális. Egyszerűen bekerültem egy új tökéletesen ismeretlen helyre, nem mondanám, hogy tök jól érzem magam itt mert nem. Minden idegen, kell egy kis idő, míg beilleszkedek, de ha folyton cseszegetsz, bámulsz sose fog menni- szóra nyitotta a száját, de nem hagytam megszólalni,- igen tudom, hogy egésznap néztél és nem, nem érdekel, hogy miért, hogy azért mert új vagyok vagy egyszerűen, csak mert bejövök neked. Nem érdekel. Én sem akarok megbukni, de ha egyből nekem esel, a kérdéseiddel sose fogok, rendesen megnyílni előtted szóval lassíts magadon és hagyd, hogy rajzoljak.
- Ö… oké…- előre fordult és az asztalt bámult.
- Ahjjj… megbántottalak…
- Nem…
- Akkora segg vagyok, ne haragudj, csak tényleg furcsa ez az új hely még nekem… ahjj- teljes testtel felé fordultam, ami furcsa volt tőlem.- Kezdjük elölről- mosolyogtam.- Lexi Adams vagyok.
- Matt Sanders- mosolygott.
- Nem rég költöztünk ide Atlantából, családi okok miatt, amiről nem igazán szeretnék beszélni. Szóval, mesélj magadról valamit Matt Sanders.
- Nos hát. Itt születtem itt élem életem. Van egy nővérem. A barátaimmal van egy együttesünk.
- Igen? Milyen?
- Egy metál együttes. Jimmy dobol benne, Zacky meg akiről már meséltem Ő gitározik.
- És te?
- Én éneklek.
- Ohh az jó.
- Igen… te játszol valamin?
- Zongorázok, de a festészetet jobban szeretem.
- Én régen basszus gitároztam, meg tudok orgonán játszani meg zongorázni.
- Ohh egy multifunkcionális pasi- mosolyogtam.
- Az inkább Zacky- mindketten a hang irányába néztünk.
- Jimmy az előbb küldtek vissza…- mondta Matt.
- Igen, de már csak egy perc van csengőig.
- Oké…- alig, hogy Matt kimondta már csöngettek is.

Felkaptam a táskám és már mentem is kifelé.

- Hova sietsz ennyire?- jött utánam Matt.
- Pisilnem kell…
- Ja, bocs, azt hittem menekülsz.
- Kitől? Tőled?- mosolyogtam közben már le is hagytam és bementem a wc-re.

Gyorsan elvégeztem a dolgom és már mentem is tovább az utolsó órámra. Matematika… ez az egyetlen, amihez legalább magamtól is értek és nem az elit suli miatt. Megint beültem a hátsó padba, Matték később jöttek be, mint én. Megint mondta, hogy üljek mellé, de újból visszautasítottam. A biológia óra után kellett egy kis tér. Szerencsére hamar vége volt az órának, egyből viharoztam is ki a teremből, de a fiúk még így is utolértek együtt mentünk ki a suliból. Ott gyorsan leváltam tőlük és szaporábban vettem a lépteim hazafelé.

- Azért ne ilyen gyorsan- oldalra néztem, Brian jött mellém.- Jó, hogy más is lakik erre, nem kell végre egyedül haza caplatnom- mosolygott.
- Aha…
- Hallottam szeretsz rajzolni.
- Öm… ja.
- Szívesen megnézném néhány rajzod.
- Nem szeretem mutogatni Őket.
- Hogyhogy?
- Csak akkor mutatom meg bárkinek is, ha készen vannak. Eddig öt képem lett kész, szóval…
- Értem, ettől függetlenül szívesen megnézném őket.
- Oké…


2012. február 18., szombat

Nem értem...

Most az mi, hogy végre valahára van ihletem és tudok írni és írok is és erre anyum bejön, hogy Ő most akkor játszik nővérem gépén. Oo Így én meg nem tudok írni, csak akkor írok ha egyedül vagyok a szobában, vagy max ha nővérem van bent, de az, hogy anyum. Oo Megörülök komolyan mondom... remélem este mikor haza jövök már egyedül leszek a szobában és anyum nem lesz bent. :/
Ettől függetlenül egész jól haladok a 21. résszel és már minden meg van a fejemben szerencsére. ^^ Viszont, már nem sok fejezet van hátra. Lesz még a 21. ugye utána lesz még egy amiben elérkezünk egy HATALMAS forduló ponthoz és utána már csak pár fejezet lesz.
De ne búsuljunk! Inkább hangoljuk magunkat Halloween-ra mivel a következő részben Halloween-i buli lesz. ^^
Puszi nektek, Lenora ♥

2012. február 17., péntek

2012. február 15., szerda

20. rész

 Istenem mennyire utálom a sulit, a padon feküdtem és firkálgattam a füzetembe mikor oldalba bökött a padtársam, felnéztem.
 - Ms. Scot tudja a választ?- nézett rám mérgesen az őszülő történelem tanár.
 - Nem figyeltem…
 - Jobban tenné, ha oda figyelne, mit fog csinálni az érettségin?- nem válaszoltam.
 Elfordult én meg visszafeküdtem a padra és tovább firkálgattam. Felnéztem az órára már csak öt perc és kicsöngetnek, még jó, hogy végre péntek van és utolsó óra. Unottan és türelmetlenül vártam, hogy elteljen az az öt perc. Az utolsó percben összepakoltam a táskámba és indulásra készen voltam. Amint megszólalt a csengő felpattantam, az egyik vállamra raktam a táskám és elindultam ki a teremből, az egész osztály egy emberként hagyta el a termet és mindenki elindult a dolgára. Én a jól megszokott haza vezető út helyett egy másikon mentem. Volt egy kis dolgom, amit el akartam intézni. Rágyújtottam egy cigire és az orrom elé bámultam. Siettem, hogy minél hamarabb oda érjek most még volt bennem elég erő ahhoz, hogy ki tudjam faggatni Matt-et a hétvégén történtekről. Megálltam a ház előtt, eldobtam a cigit és becsöngettem. Amy nyitott ajtót, ahogy elnéztem kicsit meglepődött, hogy én állok az ajtóban biztos várt valakit.
 - Kira? Szia-, elmosolyodott,- rég láttalak.
 - Hello, hát igen nem sokat jártam erre. Matt itthon van?
 - A szobájában van- félre állt az ajtóból, hogy be tudjak menni.
 - Köszi.
 Felmentem az emeletre, óvatosan nyitottam be a szobájába, nem volt bent senki. Bementem ledobtam a földre a táskám és a bőrdzsekim, amit nem is nagyon értettem miért vettem fel mikor nem is volt olyan hideg kint. Ráfeküdtem az ágyára és a szobájában lévő képeket és posztereket nézegettem. Kinyílt az ajtó és Matt döbbent arccal bámult rám.
 - Hát te?- állt az ajtóban.
 - Átjöttem- felültem törökülésbe.- De miért állsz az ajtóban? Ez a te szobád gyere már be, ne állj ott- intettem magam felé a kezemmel és mosolyogtam, becsukta maga mögött az ajtót és leült velem szemben az ágyra.
 - Na, mi van?- nézett a szemembe.
 - Érdekelne mi is történt a hétvégén közted és Chan között- megfeszítette az álkapcsát.
 - Nem fontos- morogta végül.
 - De nekem az! Matt mond már el!
 - Ha ennyire érdekel, kérdezd meg a barátodat.
 - De Ő nem mondja el, még harapófogóval se tudom ki húzni belőle.
 - Akkor ez van.
 - Matt ne már! Tudom, hogy rajtam volt a vita, azt elmondta, de könyörgöm, mond már el!
 - Miért érdekel ennyire?
 - Téged nem érdekelne, hogy két szeretted miért verekszik össze miattad?
 - Ha semmi áron nem akarnák elmondani, hagynám a fenébe.
 - De én nem ilyen vagyok. Matt mond el! Vagy esküszöm nem szólók hozzád többet!
 - Ohh már a fenyegetésnél tartunk?- gúnyosan elmosolyodott.
 - Matt légy szíves mond el mi volt!
 - Kibasszottul haragudni fogsz, rám előre mondom!
 - Akkor haragudni fogok rád- vontam vállat.- Csak mond már el!- felé hajoltam és a térdére tettem a kezem.
  - Oké…- vett egy mély levegőt és belekezdett a mondókájába.

„Matt bement a konyhába Channing után.
 - Tudod gondolkodtam- mondta miközben elő vett egy poharat.
 - Min?- kérdezte Chan.
 - Nem értem Kira mit eszik rajtad. Már, mint ismerem és egyáltalán nem olyan csávó vagy, aki mindent meg tudna adni neki.
 - Miért te talán olyan vagy?
 - Hát jobban illek hozzá, mint te.
 - Ebben kételkednék… nem én dugtam meg másnap reggel egy másik csajt, ahogy megcsókoltam…
 - Az teljesen más volt!
 - Nem hiszem, hogy csak azért kurtál meg egy másik csajt, mert az bedrogozott téged…
 Matt karja hírtelen megindult és találkozott Chan arc csontjával, a fiú neki esett a pultnak és leverte a poharat, ami csörömpölve széttört és a fiúk egymásnak ugrottak.”

 Csak figyeltem csendben Matt arcát, nem szóltam semmit, mélyen vettem a levegőt, hogy megelőzzem a feltörő dühöt. Összeszorítottam az álkapcsom, elvettem a kezem Matt térdéről, még mindig az arcát figyeltem, ahogy Ő is az enyémet.
 - Kira…
 Bátortalan volt a hangja, de ennyi is ép elég volt, ahhoz, hogy a kezem meginduljon, és visszakézből pofon vágjam. Hatalmasat csattant az arcán a kezem, a feje oldalra fordult, de nem szólt semmit, pár pillanatig még így tartotta a fejét, majd visszanézett rám.
 - Még is miért akarod megmondani, hogy mi a jó nekem?- halk volt a hangom, most nem tudtam kiabálni.
 - Én csak…
 - Tudom Matt…- megtámasztottam a homlokom a kezemen, vettem egy mély levegőt.- Több ilyen ne legyen oké?- néztem rá, némán bólintott.
 Nem csak rá haragudtam, Channingre is mérges voltam, hogy volt képes ilyet mondani Mattnek? Pont ezt ellene fordítani, szemétség volt, akár hogy is igaza volt, gerinctelenség volt ezt mondania neki. Belerúgtam egy kőbe az úton és figyeltem, ahogy távolabb gurul, majd újra bele rúgtam és ezt folytattam egészen hazáig.



Nem volt otthon senki és én egyedül feküdtem a szobámban. Találkozni akartam Briannel, de mostanában folyton azzal a Michellel van. Nagyon felbassz, kábé három hete nem is találkoztunk. Átfordultam a másik oldalamra és a telefonomért nyúltam, tárcsáztam és vártam.
 - Igen?- szólt bele.
 - Szia Kira vagyok.
 - Szia-, meglepődött volt a hangja, ez kicsit fájt.
 - Van ma időd rám?
 - Hát…
 - Jól van akkor, szia…- kinyomtam.
 Faszom ki van már! Az ágyhoz vágtam a telefonom, ami lepattant és a földön landolt. Rádőltem a párnákra és csak bámultam ki a fejemből. Megszólalt a telefonom, érte nyúltam és megnéztem a kijelzőt, visszadobtam a földre. Ha azt hiszi, hogy ezek után még felveszem neki a telefont, nagyon téved. Végre abba hagyta a csöngést, de pár másodperc múlva újra megszólalt és ez így folytatódott egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő. Felültem az ágyamban és vártam, újra megszólalt a csengő, nem mozdultam, hallottam, hogy nyílik az ajtó, baszki nem zártam volna be? Léptek jöttek az ajtóm felé és megálltak előtte. Feszültem figyeltem és szívem a torkomban dobogott, lenyomódott a kilincs és kinyílt az ajtó, Brian állt előttem. Szaporán vette a levegőt, szóval egészen idáig futott. Nem szóltam semmit csak néztem, ahogy Ő is csak állt az ajtóban a kilincset fogva és figyelte az arcom. Hirtelen felkaptam az egyik párnám és hozzá vágtam. Hátrébb lépett egyet, újra rám nézett. Felhúztam a térdem, átkaroltam és elfordítottam a fejem. Hallottam, ahogy becsukódik a szobaajtóm, feljebb emelkedett az ágy alattam, az ágyvégére pillantottam, Brian ült ott és figyelt. Elengedtem a térdem és megtámasztottam magam a hátam mögött. Nem szóltunk semmit csak csendben ültünk az ágyamon. Egy idő után kényelmetlen lett az ülés ezért elfeküdtem az ágyamon és a fejem alá tettem a kezem. Hallottam, hogy Brian megmozdul, de nem néztem oda, éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy, majd pillanatok múlva egy kar fonódott körém és Brian simult a hátamnak. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
 - Miért jöttél át?- kérdeztem.
 - Ezt úgy mondod, mintha hatalmas baj lenne.
 - Most, hogy így mondod…
 - Mi bajod van?- felültem és ránéztem.
 - Hogy mi bajom van? Komolyan? Három hete felém se nézel! Szerinted ez, hogy esik nekem?
 - Feléd se nézek?- ő is felült.- Már meg bocsáss, de ha hívlak sose érsz rá.
 - Mintha te kurvára ráérnél, ha hívlak. Folyton azzal a kis ribanccal vagy.
 - Ohh, hogy féltékeny vagy- gúnyosan elmosolyodott.
 - Kibasszottul nem vagyok féltékeny arra a nőre! Sőt… de akkor is! Kurvára hiányzol és sose vagy itt mostanában! És ha öngyilkos akarok lenni?
 - Szerinted mi a francért futottam idáig? Basszottul meg ijedtem mikor csak úgy letetted a telefont és nem voltál hajlandó felvenni a telefont és még az ajtót se nyitottad ki! Még jó, hogy tudom, hogy hol tartjátok a pótkulcsot különben már hívtam volna a mentőket! Normális vagy egyáltalán?
 - Normális? Pszichológushoz járok te fasz! Mióta lennék normális? És most amúgy sem erről van szó. Miért nem vagy képes csak egy fél órácskát is rám száni?
 - Mintha te szánnál rám! Komolyan Kira! Ne hogy én legyek a bűnbak mikor te ugyan úgy hibás vagy benne!
 - Hibás én? Mert?
 - Mikor hívlak nem jössz olyan kis fogásokkal, hogy „Tanulnom kell.” „Channinggel találkozom.”?
 - Iskolába járok, basszam a szád! Végzős vagyok még hozzá, de kurvára nem zavarjon! És igen Channiggel is találkozom mivel a pasim és vele is akarok lenni.
 - Hát én is szeretnék Michellel lenni.
 - Ohh, hogy már gratulálni is kell? Mióta vagytok együtt?- gúnyos volt a hangom.
 - Nem járunk!- csattant fel.
 - Akkor meg nem kötelező találkoznod vele! Simán lemondhatnád azért, hogy találkozz velem.
 - Miért veled talán kötelező találkoznom? Tudtommal mi sem járunk, akkor ez ugyan úgy vonatkozik rád is, hogy nem kell veled találkoznom!
 - Takarodj ki a házamból!- felálltam.- Most!- felállt és elindult az ajtó felé.- Soha többé nem akarlak látni! Tűnj innen!
 - Szíves örömest!- becsaptam a szobaajtót.
 Álltam a szoba közepén és átkaroltam magam, hallottam becsapódni a bejárati ajtót, összerezzentem és térdre rogytam, zokogtam. Hajrá Kira csak így tovább, taszítsd el magadtól a legjobb barátod! Nem tudom meddig voltam így, de hallottam, ahogy nyílik a szobaajtóm.
 - Kira?- abba maradt a zokogás, Brian? Nem néztem fel.
 - Azt mondtam takarodj innen! Látni sem bírlak- tovább sírtam.
 - Kira!- felnéztem, az ikrek álltak előttem.- Minden rendben?- felhorkantam.
 - Úgy nézek ki?- elfordítottam a fejem.
 - Mi történt?- elém guggoltak.
 - Az, hogy egy fasz vagyok, de persze Brian is az, szóval…- megtöröltem az arcom.
 - De mi történt?
 - Miért vagytok itt?- néztem rájuk, leültek a földre.
 - Gondoltuk átjövünk hozzád egy kicsit- felnevettem.
 - Erre persze ő nem képes… csak úgy átjönni hozzám, mert mért ne.
 - Kira mi van?
 - Észrevettétek, hogy mostanában sose vagyok Briannel?- nem válaszoltak.- Ezt igennek veszem. Ma felhívtam, hogy találkozzunk, de azt mondta nem ér rá, így hát letettem és nem vettem fel mikor hívott. Aztán átjött, egy ideig nem szóltunk egymáshoz, csak ültünk. Aztán lefeküdtem és mögém jött. Megkérdeztem, hogy miért jött át és aztán elszabadult a pokol. Üvöltöttünk egymással. Aztán elküldtem és most itt vagyok- már nem sírtam, pedig legszívesebben azt tettem volna.
 Nem mondtak semmit, megfogták a kezem, de nem szóltak semmit és ez sokkal jobban esett. Itt voltak velem, nem úgy, mint Brian. Legszívesebben utána mentem volna és képen töröltem volna, de féltem tőle, hogy nem lennék rá képes. Szörnyen hiányzik. Az ikrek estig maradtak, majd haza mentek. Anyáék elutaztak a nagyihoz, apa pedig megint bent maradt. Mondjuk nem is csodálom, nem sokára költözik el. Feküdtem az ágyamban és gondolkodtam, már éjfélre járhatott mikor felültem és az asztalomhoz mentem. Felkapcsoltam a villanyt, elővettem a fényképeket az egyik fiókból és elkezdtem nézegetni őket, mosolyogva sírtam, ahogy néztem őket. Megtöröltem a szemem és elővettem a naplóm és egy tollat.

Kedves Naplóm...

Nem mondhatnám, hogy minden rendben van, ma összevesztem Briannel. Elég érdekesen. Borzalmasan hiányzik, és a legrosszabb az, hogy el akarom neki mesélni, hogy mekkora egy fasz volt, hogy aztán megvigasztaljon, és azt mondja, hogy ne törődjek ilyen hülyékkel, de nem tehetem. Annyira… még sose vesztünk így össze ez vajon rosszat jelent? Kibékülünk még valaha? Iszonyatosan hiányzik, és ha kell, még százszor leírom, hogy mennyire hiányzik. Nem érdekel, ha bárki hülyének néz. A legjobb barátom természetes, hogy hiányzik… egyáltalán még a legjobb barátom? Utálom ezt a ribancot, elveszi tőlem Brian-t és ezt ő maga nem is veszi észre. Azt mondta féltékeny vagyok Michelle-re. Lehetséges, de csak azért mert Brian többet foglalkozik vele mint velem. Miért van vele többet, mint velem? Miért van egyáltalán bárkivel többet, mint velem? Kis korunk óta együtt vagyunk még az sem választhatott szét minket mikor apám el akart tiltani tőle, mert összevesztek az apjával. Akkor most még is miért érzem úgy, hogy elveszítem? Szeretem Briant annyira szeretem, és most elveszítem, hogy fogom ezt túlélni? Brian Elwin Haner Jr. Ha valaha is olvasod majd ezt, szeretlek és sajnálok mindent…
Azt mondják a barátság egy életre szóló kötelék két ember között, akár egy kötél, ami ha elszakad, össze lehet kötni újra, de a csomó örökre ott marad.
Annyi mindent írnék még, de most csak ezen kattog az agyam. Kell egy cigi… kell egy füves cigi.

Kira*
2000. Október 25. Péntek

 Kivettem két képet az albumból. Az egyik egy nagyon régi kép volt kb. három és négy évesek voltunk a képen, a parton voltunk és éppen egy homokvár mellett ültünk, Brian egy puszit nyomott az arcomra én pedig vigyorogtam, mint egy hülye. A másik egy pár hónapos kép volt. Ugyan úgy a parton voltunk, csak nem volt homokvár, hanem csak álltunk egymás mellett, mindketten mosolyogtunk, Brian a vállamat karolta én pedig a derekát és a másik kezem a mellkasán volt. Előkerestem a ragasztót és beleragasztottam a naplóba a két képet egymás alá. Visszaolvastam, amit írtam és észrevettem pár vízfoltot a papíron. Megtöröltem az arcom, becsuktam a naplót és visszaraktam a fiókba a képekkel együtt. Felvettem egy farmert és a Pantera-s pólómat meg egy bőrdzsekit. Bezártam a házat és elindultam a park felé. Nagyon reméltem, hogy ott van az a srác, akitől a fiúk szokták venni a füvet. Amint a parkhoz értem meg is pillantottam, egy fa alatt gubbasztott. Odamentem hozzá, érdekes állapotban volt, de mást nem is vártam. Vettem tőle füvet és távolabb leültem az egyik asztalhoz. Megcsináltam a cigit, elindultam ki a parkból közben meggyújtottam és nagyokat szívtam belőle. Éreztem, ahogy szétárad a testemben a kellemes érzés. Miután elszívtam elindultam hazafelé. Most minden teljesen más volt. Nem a szokásos módon, de valamennyire sikerült elvonnia a figyelmem Brianről. Az egyik sarkon láttam befordulni egy alakot aki kíséretiesen hasonlított rá. A fűre fogtam így haladtam tovább. Újra megláttam a srácot, de most közelebb volt, háttal haladt nekem, zsebre dugott kézzel ment előre és a földet fixírozta. Belerúgott egy üres sörös dobozba, összerezzentem a hírtelen hangtól. Megálltam a sarkon ahol be kellett fordulnom és figyeltem a távolodó alakot. Ahogy eltűnt a szemem elől én is tovább mentem.
 Mikor reggel felkeltem furcsa érzés fogott el. Hírtelen minden bevillant a tegnapi napról és újra könnyekben törtem ki, de nem foglalkoztam velük, elmentem fürödni, mert este már nem volt erőm hozzá. Csak most vettem észre, hogy még mindig ruhában vagyok. A fürdésből nem lett végül semmi, nem volt kedvem levetkőzni. Levettem a bőrdzsekit és bedobtam a sarokba, beültem a nappaliban a fotelba és bekapcsoltam a tv-t. Összegombócozódva ültem és kapcsolgattam a csatornákat. Délben kimentem a konyhába és kerestem valami kaját, majd visszaültem a tv elé. Nem sokkal, hogy befejeztem a kaját megszólalt a csengő, lehalkítottam a tv-t és vártam. Újra megszólalt a csengő a szívem ezerrel vert, add, hogy Ő legyen, kérlek. De nem nyílt ki a bejárati ajtó helyette a telefonom csörrent meg. Érte nyúltam és tágra nyílt szemekkel néztem meg a kijelzőt, Channing. Elgondolkodtam, hogy felvegyem-e, végül megnyomtam a gombot és a fülemhez emeletem a telefont.
 - Igen?- szóltam bele.
 - Szia, hol vagy?
 - Itthon, miért?
 - Nem hallottad a csengőt?- döbbent volt a hangja.
 - De… hallottam. Csak… nem tudom miért nem nyitottam ki- francokat nem tudtam, Brian-t vártam és nem téged!
 - És beengedsz?
 - Persze, mindjárt kinyitom- kinyomtam és szépen lassan az ajtóhoz mentem, vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót.
 - Szia-, mosolygott.
 - Helló- fél kézzel megöleltem.
 - Minden rendben?- jött be.
 - Fogjuk rá…- becsuktam az ajtót.
 Kikapcsoltam a tv-t és bementünk a szobámba, eddig nem is vettem észre milyen állapotban van. Minden szanaszét volt dobálva, pár fénykép a földön hevert, a punk macim is mellettük volt ez a rész teljesen kiesett az estéből. Felvettem és visszaraktam az ágyamra.
 - Bocsi a kupiért… nem volt jó estém.
 - Hát azt látom… Mi történt?- elkezdtem összeszedegetni a fényképeket.
 - Összevesztem Briannel- sóhajtottam.
 - Biztos kibékültök- vigasztalt.
 - Nem tudod mit vágtunk egymás fejéhez.
 - Ez igaz. De annyira jó barátok vagytok, nem hiszem, hogy ennyi miatt vége lenne a barátságotoknak- leültem a földre a fényképekkel a kezemben.
 - Remélem…- szinte suttogtam, mellém ült és átölet.
 - Minden rendben lesz- nyomott egy puszit az arcomra.
 - Köszi-, halványan elmosolyodtam és neki dőltem.
 Reggel átfordultam a másik oldalamra és neki ütköztem valakinek, kinyitottam a szemem és Channinggel találtam szembe magam. Békésen aludt, felültem az ágyban és körbe néztem a szobában. A képek még mindig a földön voltak ahol hagytam őket, de most nem voltak szét szórva. Felálltam és felvettem őket a földről, leraktam az asztalra őket és felvettem a ruhákat a székemről. Belebújtam a Pantera-s pólóba és a nadrágba, magamra kaptam a bőrdzsekim és hagytam egy levelet Channingnek. Fogtam a cigim és telefonom és elindultam a part felé. Közben felhívtam Jimmy-t muszáj volt beszélnem valakivel és most Jimmy-re volt szükségem, hamar felvette és egyből el is indult a parthoz amint megkértem. Leültem a homokba és vártam, közben rágyújtottam és figyeltem a hullámzó vizet. Érzékeltem, hogy valaki leül mellém, de valahogy eltompult a világ és nem láttam semmit csak a végtelen vizet magam előtt. Másodperceknek tűnt minden, hírtelen feleszméltem és oldalra néztem. Jimmy ült mellettem Ő is bámulta a tengert és cigizett. Nem nézett rám és úgy szólalt meg.
 - Syn elmesélte, hogy összevesztettek- felemelte a kezét és finoman tarkón ütött.
 - Hé! Ezt miért kaptam?
 - Ne aggódj Syn is kapott, csak Ő sokkal erősebbet. Annyira hülyék vagytok- nevetett, visszanéztem a tengerre.
 - Hiányzik- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
 - Hogy lehet két ember ennyire vak?- úgy éreztem magában beszél ezért inkább nem is szólaltam meg.- Ott van az orruk előtt és nem vesznek észre semmit, hihetetlen- mosolyogva ingatta a fejét, beleszívott a cigijébe.
 - Miről beszélsz?- néztem rá.
 - Reméljük, hogy magadtól rájössz- mosolygott és összekócolta a hajam.
 - De mire?- az ujjaimmal fésültem a hajam.
 - Ha még ezt se tudod, nehéz dolgod lesz- elkomorodott.- Jól vagy?- teljesen értelmetlen kérdés lett volna, ha nem Ő kérdezi, hisz látja rajtam, tudja, hogy kurvára nem.
 - Nem- megingattam a fejem és újra a víz felé néztem.
 - Minden rendben lesz- átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a hajamra.
 - Ígéred?
 - Ígérem- mosolygott.
 Más esettben ilyen ígéretet sose kértem volna senkitől, de Jimmy más volt. Ha Ő azt mondta úgy lesz, az úgy is volt. Fejemet a vállára hajtottam, csöndben voltunk mind a ketten, figyeltem a lélegzetét, ami megnyugtatott. Pár óra ücsörgés után mind a ketten elindultunk a dolgunkra, én haza fele vettem az irányt, szinte éreztem, hogy nem lesz, senki otthon mikor haza érek, de tévedtem. Apa otthon volt és éppen pakolta össze a cuccait. Épp jött le a lépcsőn egy dobozzal a kezében, mikor benyitottam a házba. Megállt a lépcső alján és rám nézett.
 - Minden rendben?- kérdezte összehúzott szemöldökkel.
 - Aha…- bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
 Az asztalomhoz mentem, a levelem alatt ott volt Chan kéz írása, felvettem és elolvastam.

„Rendben, remélem jól leszel, később találkozunk.
Szeretlek, Chan.”

 Összegyűrtem és kidobtam a kukába. Az ékszeres dobozomhoz mentem és kivettem a nyakláncot amit Brian-től kaptam a születésnapomra.

2012. február 14., kedd

Meeow :3

Felraktam a 'Csak'-ot külön menü pontba, hogy azért még is csak látható legyen. ^^ És, hogy miért kell, hogy érdekelje azokat akik már olvasták amit felraktam? Nos azért mert felraktam hozzá a 3. fejezetet is szóval... :D Olvasásra fel csibéim! ^^

"Bőg a tehén, mert nincs kalap a fején, még napszúrást kap szegény ha meleg az idő.
Rí a csibe, mert nem fér a fejibe a tojásból ide, hogy kerülhetett Ő.
Sírnak mind a kicsi libák, hogyha látják a faluban a Katikát.
Paplak mellett lakik a Katika, ahol a patika áll."


Igen ez kellett ide. :D

A 20. rész még mindig készül, de mivel a C.a.R.E.-re felkerültek az új részek így teljesen átadom magam a Like a Scream-nek.
És nagyon köszönöm Bonnie-nak és Lilimooo-nak az ötleteket! ^^♥
Puuuszika csibéim . xLenorax