4. fejezet

Alig, hogy beléptem a házba anya egyből letámadott. Még a cipőmet se volt időm levenni, vagy a táskámat letenni, egyből ott termett előttem csípőre tett kézzel.

- Hol voltál eddig? Fél óra múlva indulnunk!- felháborodva nézett rám.

- Én…- kezdtem, de megragadott a karomnál fogva és elkezdett húzni az emelet felé.

- Már előkészítettem neked a ruhádat, csak át kell öltöznöd a hajadat pedig, bontsd ki, kérlek- becsukta mögöttem a szobaajtómat és a szekrényhez húzott, amin kint lógott a fehér, zöld mintás ruhám.

- De anya- álltam meg a szoba közepén.- Még is hova megyünk? Este hat van.

- Már mondtam múltkor is kicsim, hogy- a szekrényem felé fordított és meglökött, hogy induljak öltözni,- apád barátjához megyünk át vacsorázni. Ő szerezte nekünk ezt a házat.

- Ohh… valami rémlik- levettem a fogasról a ruhámat és elkezdtem átöltözködni, anya közben a sminkes asztalomnál kutakodott.

- Van egy veled egy idős fia- kivett valamit az egyik fiókomból.

- És?- néztem rá, miközben levettem a nadrágom.

- Csak jó lenne, ha összebarátkoznátok. Tudod, hogy legyen valaki, akit ismersz, aki esetleg körbe vezet a városban.

- Igazából anya, van pár osztálytársam, akik egész jó fejek…

- Rendben kicsim, de akkor is- belebújtam a ruhámba.

Anya oda jött és segített felhúzni a zipzárt, igazából csodálkoztam, hogy ezt a ruhát választotta, mivel pántos volt és kilátszott alóla a lapockámon lévő tetoválás, de inkább nem szóltam semmit. Kegyetlenül kitépte a hajamból a hajgumit, persze nem fájt, csak éreztem az elszántságot a mozdulatában. Fogott egy fésűt és átkefélte vele a hajamat, majd egy csattal összefogta a felső részét. Utasított, hogy forduljak meg, engedelmeskedtem. A nyakamba akasztotta az ezüst nyakláncot, amit a nagyitól kaptam tavaly szülinapomra, egy csepp formájú áttetsző ékkő fityeget rajta. Mondta, hogy szedjem le a sminkem és tegyek fel újat, hát így tettem, ő addig kiment a szobámból, gondolom, hogy még elintézzen pár dolgot Josh körül. Pont akkor értem le a lépcső aljára mikor anyu már kiáltani akart, hogy menjek le. Felvettem az előre kikészített fehér topánkámat. Mindenki készen állt az előszobában. Anya még gyorsan ellenőrizte, hogy minden megvan-e, majd útnak indultunk. Nem laktak messze, sőt elég közel, de még is kocsival mentünk. Tegyük hozzá, hogy apa sose szeretett gyalogolni, minden hová kocsival ment és csak nagyon ritkán gyalogolt. Egy háromszintes ház előtt parkoltunk le. A legtöbb ablak ki volt világítva az egyik mögött még mozgolódtak is.

- Jól van gyerekek- fordult hátra anyu hozzánk.- Legyetek illedelmesek, és kedvesek. Ha kérdeznek, válaszoljatok!

- Rendben- bólintott Josh, én csak a szememet forgattam és már ösztönösen vártam Marco válaszát anya kijelentésére, de az nem jött.

Láttam anyán, hogy neki is eszébe jutott Marco, így gyorsan előre is fordult. Majd egy „Na, menjünk.” kijelentéssel kiszállt a kocsiból, mi pedig követtük. Apa ment előre, mivel ő ismerte a legjobban a vendéglátóinkat. Miután apa becsöngetett, anya mellé állt, mi pedig Josh-sal jó gyerekek módjára beálltunk mögéjük és felvettük a kisangyal arcot. Régen Marcoval mindig közre fogtuk ilyenkor Josh-t, de most csak egyedül én álltam mellette. Lenéztem rá és láttam rajta, hogy kicsit ideges. Talán csak a vendégség miatt, de lehet, hogy neki is Marco hiányzik. Az az egy biztos, hogy most először mentünk így családostul látogatóba apa valamelyik ismerőséhez. Pillanatok múlva kinyílt az ajtó és egy apával körülbelül egy idős férfi mosolygott ránk, vagy is apára.

- Daniel!- üdvözölte apát egy baráti öleléssel.

- Brian! Örülök, hogy újra látlak- mosolygott apu kedvesen.

- Gyertek be, gyertek be- állt arrébb az imént Briannek nevezett férfi, követtük anyáékat a házba, Josh kicsit mögém jött, hogy valamennyire takarásban legyen.

- Elenorára még emlékszel, gondolom- kezdte apu miután becsukódott az ajtó.

- Hát, persze-, mosolygott a férfi.- Elragadó mennyasszony volt.

- Jaj, köszönöm- pirult el anyu egy kicsit.

- És ők a gyerekek. A lányom Alexis- apu kicsit arrébb állt, hogy Brian jobban szemügyre tudjon venni minket.

- Olyan elbűvölő, mint az anyja- elmosolyodtam és azt hiszem megköszöntem a bókot, de nem voltam benne biztos, mert közben bejött a szobába egy nő is.

- Hát végre itt vagytok- mosolygott kedvesen.

- Suzy- mosolygott apu és két puszit nyomott az arcára, majd anya is ugyan így tett.- És ő Josh a legkisebb fiam- folytatta apa a bemutatást.

- Nagyon örülök- rázott kezet vele, Josh csak motyogott valami köszönés félét.- És a nagyobbik fiú?- nézett apára, Josh ismét mögém jött és elkezdte piszkálni a ruhám hátulját, mire hátra nyúltam a bal kezemmel és megszorítottam a kezét.

- Majd később- mosolygott apa kedvesen.

- Rendben. Gyertek beljebb.

- Mindjárt kész a vacsora- mosolygott Suzy.

Mindannyian begyültünk a nappaliba, de még nem ültünk le, vagyis apa, Brian és Josh igen, mi anyával állva maradtunk, Suzy meg visszament a konyhába.

- És a te srácaid?- hallottam magam mögül apa hangját.

- Mindjárt jönnek, McKeena-t teszik rendbe.

- Értem.

Alig, hogy ezt megbeszélték lépések hallatszottak, amik az emeletről jöttek le. Anya maga felé fordított, megnyálazta az ujját és végig húzta a szemem alatt.

- Anya- toltam el a kezét.

- Jól van, jól van- elvette a kezét az arcomtól.

- Áhh itt is vannak- hallottam meg Brian hangját, anya átnézett mögöttem és elmosolyodott.

Hallottam, hogy apáék felállnak a kanapéról, így hát én is megfordultam. Két fiú állt a nappali ajtajában, az egyik egy két éves kislányt tartott a karjában és az előtte álló fiú félig eltakarta az arcát így nem láttam rendesen. De feltételeztem, hogy az lehet az idősebb, aki a kis lányt fogja.

- Ő a kisebbik fiam Brent- a neve hallatán belépett a fiú és kedvesen üdvözölt mindenkit.- És ő az idősebbik fiam, Brian, valamint a lányom McKeena- az említettek felé néztem és elképedtem. Ekkora véletlen az életben nincsen.

- Helló- mosolygott kedvesen, majd mi előtt mindenkin végig nézett volna a húgához fordult.- Köszönj szépen McKenna- a kislány szégyenlősen elfordult.- Kicsit félénk- nézett ránk bocsánatkérően.

- Semmi gond, Alexis is ilyen volt kicsinek, igaz?- nézett rám apu, éreztem, hogy elpirulok.

- Igen… biztos- morogtam.

- Lexi?- felpillantottam és Brian összeszűkült szemekkel nézett rám.- Lexi!- mosolyodott el mikor végre biztosra felismert.

- Ismeritek egymást?- kérdezte anyu meghökkenve.

- Egy osztályba járunk- válaszoltam.

- Nem is mondtad- kezdte apu.

- Nem tudhattam- néztem rá.

- Igaz.

- Kész a vacsora- jött be Suzy a nappaliba.

Mindenki elindult az ebédlőbe, Josh szorosan mögöttem maradt, nem értettem mi üthetett belé, bár mióta Marco elment elég furcsán viselkedik, visszahúzódik, de csak ha társaságban van. Megfogtam a kezét és megszorítottam. Az asztalnál is szorosan mellém ült és egész végig csöndben volt, pedig mindenki beszélgetett és nevetett. Főleg apáék régi történeteit hallgattuk. A kaja nagyon finom volt és miután mindenki végzett, apa elment az idősebb Briannel a dolgozó szobába, szivarozni gondolom, meg beszélgetni. Anya segített Suzynak leszedni az asztalt és mosogatni. Suzy megkérte Brentet, hogy fektesse le McKeenat, akin egyértelműen látszott, hogy mindjárt elalszik. Én és Josh pedig felmentünk Brian szobájába mivel a vacsoránál szó esett arról, hogy Brian gitározik és Joshnak egyből felcsillant a szeme. Mindig imádta a gitárokat, főleg azt szerette mikor Marco gitározott és énekelt is hozzá neki.

Kicsit féltem, hogy mikor Brian fog gitározni megint magába fog fordulni, de e helyett még élénkebb lett és Brian még meg is engedte neki, hogy játsszon a gitárján. Ahogy néztem őket, akaratlanul is Marcot láttam Brianben, ahogy tanítja az öcsémet. Elmosolyodtam, Josh rám nézett és ő is szélesen elmosolyodott. Talán neki is pont Marco járt a fejében. Gondolatban megráztam magam és leültem az öcsém mellé.

- Mióta játszol?- kérdeztem Brianre nézve.

- Nem tudom pontosan, de már egy jó ideje.

- És ezzel is akarsz foglalkozni?- kérdezett bele Josh.- Mert nagyon jól tolod- Brian felnevetett, mire elmosolyodtam.

- Köszi-, nézett az öcsémre.- Valószínűleg igen, mivel zenei iskolába készülök.

- Az tök jó. Én is gitározni akarok- mondta és egyből el is kezdett játszani rajta, mint egy „menő rock sztár”.

- Azt hiszem, ezt még gyakorolnod kell- fogtam be színpadiasan a fülem, mire rám öltötte a nyelvét.- Na, jó, szerintem add vissza, mielőtt eltöröd, és ki kell fizetned.

- De Marco gitárján is vagy már ezerszer játszottam!- csattant fel sértődötten.

- Igen, de az Marco gitárja volt- néztem rá jelentőség teljesen, mire egyből visszaadta a gitárt Briannek.

- Igazából nekem van még bőven, szóval nem zavarna, ha baja esne.

- Engem viszont igen- néztem rá, és reméltem, hogy felfogja, hogy ne bátorítsa az öcsémet arra, hogy véletlenül széttörje.

Brian visszarakta a helyére a gitárt és alig, hogy visszaült az ágyra Josh elkezdte minden féle kérdéssel bombázni. Megint olyan volt, mint régen. Folyton beszélt és úgy felpörgött, mint egy búgócsiga. Aminek személy szerintem örültem, de azért azt sem akartam, hogy Brian idegeire menjen. Nem sokkal később anya kopogott be az ajtón, hogy ideje indulnunk mivel holnap iskola van és egyéb ki fogások közepette terelt ki minket a szobából.

Josh egész haza vezető úton arról áradozott, hogy Brian milyen jól gitározik és mekkora „állat” és hasonló jelzőkkel illette őt. Apa csak kedvesen mosolygott maga elé, anya pedig kérdezgette. Hál Istennek nem terelődött rám a szó, bár nem is értettem anyát, hogy miért volt neki ennyire fontos, hogy jó benyomást tegyek a Haner család fiaira. Alig, hogy beléptem a házba, már mentem is fel az emeltre a fürdőszobába. Kb. fél órára bezárkóztam és jó alaposan lefürödtem. Kicsit zsongott a fejem, talán attól, hogy Josh egész úton beszélt. Alig, hogy megtörülköztem elkezdett lüktetni a halántékom. Így hát gyorsan felvettem a pizsamámat, bekaptam egy fájdalom csillapítót és befeküdtem az ágyamba, de csak azután tudtam elaludni, miután a gyógyszer elkezdett hatni.

Reggel egy húsz perces késéssel keltem fel. Kapkodva öltöztem fel és szedtem össze a cuccaimat. Már csak apa volt otthon és eléggé meglepetten nézett mikor leszáguldottam az emeletről.

- Neked már nem kéne úton lenned?- kérdezte.
- De, igen. Elaludtam, bocsi, de sietek- kikerültem és megrohantam az ajtót.

- Várj! Elviszlek- ajánlotta fel mire hálásan néztem rá.

Csak pár perccel a csengő után szálltam ki apa kocsijából. Még volt pár diák, aki sietve ment az iskola felé, így kevésbé éreztem gáznak a helyzetet. Sose szerettem késni. Megköszöntem apának, hogy elhozott és búcsúként egy gyors puszit nyomtam az arcára, mire csak mosolygott és intett egyet. Ahogy becsuktam magam mögött a kocsi ajtót már ment is tovább. Alig tettem meg pár lépést mikor a nevemet hallottam magam mögül.

- Lexi!- megfordultam és Brendon tartott felém mosolyogva.

- Ohh helló- megálltam, hogy be tudjon érni.

- Látom, nem én vagyok az egyetlen, aki elaludt- mosolygott kedvesen, mire visszamosolyogtam.

- Nem szokásom, csak nem tudtam elaludni az este.

- Lesz ma egy edzésünk délután, ha gondolod, eljöhetnél megnézni- mondta az aszfaltot bámulva maga előtt.

- Már mondtam, hogy ma nem érek rá. Egyből haza kell mennem, ne haragudj- bocsánat kérően néztem rá.

- Ohh igaz tényleg bocsi- mondta, mire csak megráztam a fejem.

Ahogy beértünk a suliba kettéváltunk, ő angolra ment nekem viszont biológiám volt. Ahogy ez eszembe jutott megszaporáztam a lépteimet és igyekeztem eljutni a teremig minél hamarabb. Az ajtó már csukva volt és kihallatszódott a tanár hangja. Vettem egy mély levegőt, hogy lelassítsam a légzésemet és bekopogtam az ajtón, majd egyből be is nyitottam. Minden szem rám szegeződött, még a tanár is felém fordult.

- Elnézést a késésért tanár úr. Elaludtam- próbáltam minél ártatlanabb arcot vágni. Mr. Callahan figyelmesen nézte az arcomat.

- Mivel ez az első esett, hogy elkésett így elnézem. De most üljön le.

- Rendben- mondtam csöndesen és igyekeztem a legrövidebb úton eljutni Matthez.

Ledobtam a cuccomat az asztalra és előkotortam a füzetemet.

- Mi történt?- súgta oda Matt.

- Elaludtam- súgtam vissza és elkezdtem leírni, ami a táblán volt.

A fejemben megszólalt a Queen-től a One Vision és akaratlanul is elkezdtem ingatni a fejem a zene ritmusára még ha csak a képzeletemben is szólt. A lábammal doboltam a ritmust miközben szorgalmasan írtam.

- Mit hallgatsz?- törte át Matt hangja a „zenét”, elmosolyodtam.

- One Vision- mondtam miközben leírtam egy szót.

- Az jó szám, hallgathatom én is?

Megvontam a vállam közben már át is váltottam magamban egy teljesen más számra és azt énekelgettem magamban. Közben a ma esti Red Sox - Yenkeens meccs kimenetelén tanakodtam. És már szinte láttam is magam előtt, ahogy apával és Josh-sal tűkön ülve nézzük a meccset, anya pedig türelmesen ül mellettünk érdeklődést színlelve.

- Hé!- Matt oldalba lökött mire meglepetten néztem rá.

- Mi van?

- Kicsöngettek- nevetett.

- Komolyan?- körbe néztem, a teremben mindenki szedelődzködött.- Hoppá- elhúztam a számat.

Lenéztem a füzetemre és minden le volt írva, amit az órán vettünk. Ennyire elkalandoztam volna? Gyorsan bedobtam a füzetemet a táskámba és a fiúk után mentem, akik az ajtóban vártak rám. Rájuk villantottam egy mosolyt mire mind felnevettek, bár nem értettem miért.

- Te az öcséd hány éves?- kérdezte Brian miközben a szekrényeinkhez tartottunk.

- 13, miért?

- Csak érdekelt. Egész jó gitáros lehetne belőle.

- Te már csak tudod- löktem oldalba a könyökömmel, mire Jimmy megfordult.

- Mi ez a susmus?- vizslató szemeket meresztett ránk.

- Csak megkérdezte, hány éves az öcsém.

- Honnan tudod, hogy van egy öccse?- állt meg mire Brian majdnem felbukott benne.

- Hé, baszd meg- lépett hátra.

- Bocs. Szóval?
- Az apáink ismerik egymást és tegnap náluk vacsoráztunk- mondtam és már indultam is tovább a szekrényemhez.

Követtek és megálltak a szekrényem mellett.

- Nektek nincs dolgotok?- mondtam miközben pakolásztam.

- Nincs- válaszolta Jimmy.

- Nekünk igazából van- nézett Matt Brianre.- Beszélnünk kell az irodalom tanárral.

- Jaj, tényleg- csapott a homlokára és már ott sem voltak.

- Szóval?- kérdezte Jimmy miközben a szomszédos szekrénynek dőlt.- Mi újság veled?- kérdőn néztem rá.

- Ezt úgy mondod, mintha ezer éve ismernénk egymást- becsuktam a szekrényemet.- Ne haragudj, de csak pár napja ismerjük egymást, és még csak azt se mondanám, hogy a barátaim letettek, mert nem. Legalább is még nem. De ezt már egyszer Mattnek is megmondtam. Ha baszogattok, akkor sose fogok rendesen megnyílni előtettek. Szóval ne cseszegess légy szíves. Lehet, hogy a fiúk között te vagy a bölcs öreg barát, de velem ezt ne játszd el, kössz.

Azzal sarkon fordultam és ott hagytam. Öntudatosan mentem előre, de valaki megállt előttem így nekem is meg kellett állnom.

- Szia-, csilingelő hang köszönt rám, mire hátra hökköltem.- Ne haragudj- mosolygott kedvesen,- nem akartak megijeszteni.

- Semmi gond- megigazítottam a vállamon a táskát.

- Múltkor a mosdóban találkoztunk tudod- bólintottam.- És valahogy furának éreztem az egészet. Szóval szeretnék bemutatkozni megint- még mindig kedvesen mosolygott.- Cammy vagyok- nyújtott kezet.- Te biztos az új lány vagy, Lexi igaz?

- Ühüm-, kezet fogtam vele és kipréseltem magamból egy mosolyt.

- Milyen órád lesz?

- Ömm francia- egyik lábamról a másikra álltam.

- Nekem is- ragyogott fel az arca.- Nem szeretnék tolakodó lenni tényleg- rázta meg a fejét.- De ha gondolod, ülhetnél mellém. Francián nem valami kedvesek az osztálytársaim… vagyis osztálytársaink. És te normálisnak tűnsz. Legalább is a fiúk azt mondják az vagy. És mivel nem sokat vagyok bent a suliban, mivel magán tanuló vagyok, mert sokat utazunk a szüleimmel külföldre, így szinte csak a fiúkat ismerem, nem fura?- mosolygott kedvesen, mire visszamosolyogtam és bólintottam.- Szóval mit szólsz? Ülnél mellém?- egy kis ideig, tényleg nagyon kis ideig gondolkodtam. Végül is kedvesnek tűnik, és mit árthat, ha összebarátkozom vele?

- Persze-, őszintén elmosolyodtam.

- De jó! Köszi-, olyan mozdulatot tett, mintha meg akarna ölelni, de inkább gyorsan visszatette az oldala mellé a kezét.

Az ebéd előtti órám rajz volt, így egyedül ballagtam le az ebédlőbe és ültem le egy csinos kis üres asztalhoz. Alig, hogy beleharaptam a szendvicsembe Brandon ült le velem szemben mosolyogva.

- Jó étvágyat- mondta, mire lenyeltem a számban lévő falatot és válaszoltam.

- Köszi-, mosolyogtam,- neked is.

- Kösz.

- Neked nem a haverjaiddal kéne enned?- kérdeztem és a „foci” asztal felé böktem az állammal.

- Nem mindig olyan jó a társaságuk- vonta meg a vállát és bele kezdett az ebédjébe, amit nem tudtam azonosítani.- Mmm- nyelte le a falatot és rám nézett.- Jövő héten lesz a Valentin napi bál a suliban. Nagy baromság, de szerintem megéri elmenni. Olyankor vannak a legnagyobb veszekedések a párok között- nevetett magában.

- Nem tudom, szerintem nem olyan nagy buli végig nézni egy veszekedést.

- Ohh hidd el, hogy az- bökött felém a villájával.

- Főleg ha olyanokat látsz, akik mindig azt mutatják, hogy ők milyen tökéletesen boldogok- Zoé huppant le mellém.

- Szia Zoo- köszönt rá Brandon.

- Hali Zero- mosolygott vissza.- Igaza van amúgy Lexi- fordult felém.- Marha jó buli tényleg. Én mondjuk, mindig egyedül megyek. A suliból sose járok senkivel. Házi nyúlra nem lövünk, tudod. De ha akarod, elmegyek veled- lökött oldalba játékosan.

- Nem hangzik rosszul- mosolyogtam rá.

- Oké, akkor ezt megbeszéltük, te leszel a randim- karolta át a vállamat.

- Erre iszunk- emelte fel a vizes üvegét Brandon.

- Erre iszunk- kontrázott rá Zoo és mind a hárman beleittunk az üvegünkbe.- De mindenképpen meg kell beszélnünk, hogy milyen ruhában mész, hogy hozzád tudjak öltözni. Ohh tudok jobbat! Menjünk el együtt vásárolni!- lelkesedett fel.

- Mmm. Nem vagyok nagy vásárlós az a gond- „ez most komoly?” arccal nézett rám.- Mi van?- néztem rá kérdőn.

- Ki kell, kupáljalak.

- Ohh azt nem hiszem.

- Ohh azt meghiszem- vigyorgott gonoszan.

- Én a helyedben vigyáznék vele- mutatott Brendon Zoéra.

- Te csak maradj csöndben Zero- öltötte rá a nyelvét.

- Én csak Lexi érdekében mondtam- mosolygott kedvesen.

- Nem hiszem, hogy kíváncsi a véleményedre.

Azt hiszem simán folytatták volna, ha nem szólal meg a csengő, így viszont elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára.

Ahogy vége volt az irodalom órának fogtam az összes cuccom és elindultam kifelé a suliból. Valahogy furcsán éreztem magam. Ahogy kiléptem az ajtón és körbe néztem a szívem nagyot dobbant. Nem ez nem lehet. Lesokkoltam. Percekig csak álltam ott és néztem, a szívem egyre hevesebben vert, nem mertem hinni a szememnek. Lassú léptekkel elindultam felé. Hallottam, hogy valaki a nevemen szólít, de nem érdekelt, mert nem az Ő szája mozgott. Nem, az Övé csak egy kicsiny féloldalas mosolyra húzódott, ahogy figyelt. Újra hallottam a nevem, de megint csak figyelmen kívül hagytam. Könnyek szöktek a szemembe, és ahogy ellökte magát a motorjától megindult a lábam és elkezdtem futni felé. Félre löktem mindenkit, aki az utamban állt, nem törődtem senkivel, csak Őt néztem. Éreztem, ahogy az arcomon végig folytak a könnycseppek. A szívem, ha lehet még gyorsabban vert, szinte majd kiütötte a mellkasomat. Már csak pár lépés választott el tőle, és ahogy odaértem hozzá a nyakába ugrottam és elkezdtem zokogni. Reméltem, hogy nem csak a képzeletem játszik velem. Ő is szorosan magához ölelt. „Alexis” suttogta a fülembe, mire ösztönösen még szorosabban öleltem át. Éreztem az érintését, az illatát, hallottam a hangját. Újra teljes lett az életem. Visszakaptam a bátyámat, haza jött. Végre magamhoz ölelhettem Marcot.

No, I don't mind the rain.

Sziasztok! ((:

Gondoltam bejelentkezek pár friss információval. Már kb. a negyede meg van az 5-ik fejezetnek. És tervezek nektek egy HATALMAS meglepetést, de még nem árulom el nektek mi is az. Először úgy gondoltam, hogy csak úgy random megkapjátok, de rájöttem, hogy valószínűleg karácsonyi ajándékként jobban tetszene nektek. ^^ Szóval akárhogy is bezsongattalak most titeket csak Dec. 24-én fogjátok megkapni, még ha már holnapra készen is lesz, amit erősen kétlek mivel eddig csak egy és negyed oldal van kész belőle. Ettől eltekintve, ha bármikor kész lesz, felfogom ide tölteni, de csak Dec. 24-én lesz elérhető, szóval az nap mindenképpen fenn lesz, még ha el is felejteném, hogy az nap lesz fent. ((: (értelmes magyar mondat)
Telnek-múlnak a napok, egyre közelebb a szalagavató, egyre közelebb az ÉRETTSÉGI! Már most segély jelzéseket adok le. Viszont jobb ha előre szólók, hogy több, mint valószínű, hogy kb. márciustól vagy áprilistól egészen július végéig nem tervezek semmiféle aktivitást az oldalon. Talán néha felnézek panaszkodni, de új fejezetekre semmiképpen ne számítsatok akkor. De utána igyekszem minél hamarabb hozni majd az új részeket. Az augusztust viszont még nem tudom milyen hangulatban fogom megélni, ez sajnos majd csak akkor derül ki, ha felvettek az áhított egyetemre vagy ha nem.

Hát mára ennyi. Csókollak titeket.
Legyetek rosszak és tanuljatok sokat, ne hagyjatok SOHA semmit az utolsó pillanatra! ((:
Jó éjszakát!

Sleep tight!

Sziasztok!
Nem, nem rossz hírrel jövök ne aggódjatok na. Csak gondoltam bejelentkezem így három hét távlatából. Szóval már írtam 1-2 bejegyzéshez kommentben, hogy feltehetőleg ezen a héten fog jönni az új fejezet. Nos ez nem biztos. Totálisan NEM biztos. Mivel már szerda van és holnap töriből dogát írok a dualizmusból és még ennek a tételét is ki kell dolgoznom. Igen mi már megkaptuk töriből a tétel sort, még hozzá első héten. *nagyképűfej* Ami azért nem kis tétel szóval ma azzal fogok foglalatoskodni, meg egy kis magyart se ártana tanulnom .. hmm .. Viszont angolból ma tök jól lefeleltem. ^^ Na de ne is erről beszéljünk. Aránylag jól állok a fejezettel, szóval ne lepődjetek meg, ha esetleg már holnap itt lenne még ha azt is mondtam, hogy nem biztos, hogy a hétre kész leszek vele, de már ismertek. Egyszer csak megszáll az ihlet és puff két óra múlva már a blogon csücsül az új fejezet.
Na jó most viszont megyek mert lassan megjön az ebédem, fincsi gyros tálka.
Igyekszem, ahogy tudok!
Cuppanos :*
Ohh és jobb oldalra kikerült egy új szám. Jonathan Rhy-Meyers-től a Something Inside, amit a Szeretet Szimfoniájában énekel. Vegyétek úgy mintha Lexi bátyja Marco énekelné, mivel Jonathan "játssza" Marcot. ((:

Akkor is jó szám, ha a fene fenét eszik is! A klipre meg magasról teszek.

3. fejezet 2/2

Francia után összepakoltam a táskámba és még gyorsan bementem a mosdóba kicsit rendbe szedtem magam. Tesi óra óta megint kavarognak a gondolatok a fejemben, de még mindig nem múlt el az az érzés, hogy úszni akarok. Végül is itt az óceán, bármikor lemehetek, amikor akarok. Lehet holnap suli előtt ki is használom a lehetőséget. Ahogy ezen gondolkodtam elindultam kifelé a suliból. Igazából még azt se tudtam mi merre van itt és már egyből elmennék, a partra mikor azt se tudom, melyik irányba kell indulnom. Mindegy majd megkérdezem Mattet ő biztos tudja, szép is lenne, ha nem.

Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is, lekaptam a vállamról a táskám és kikerestem a cigimet, közben felnéztem és megkerestem a szememmel Mattet, aki pár méterre tőlem várakozott. Még voltak kint páran a suli előtt, de a többség már hazafelé indult. Meggyújtottam a cigim, a dobozt visszacsúsztattam a táskámba és elindultam Matt felé, majd miközben kifújtam a füstöt megálltam előtte.

- Merre?- kérdeztem miközben megigazítottam a vállamon a táskát.

- Jobbra- fordult az említett irányba és elindultunk.- Milyen volt az utolsó órád?

- Elég fura a tanár- fintorogtam.- Próbálkozik azzal, hogy csak franciául beszél hozzánk, de nem megy vele sokra, szerintem a fele osztály azt se tudja, miről beszél éppen.

- Ki a tanárod?

- Ömm… valami Mrs. vagy Miss Williams.

- Huh, az a nő kemény. Szerintem valami lehet a fejében, mert tényleg eléggé gyogyós. Nekem a történelmet tanítja. Esküszöm, néha ő maga jobban belezavarodik abba, amit mond, mint a diákok.

- Az úgy jó lehet.

- Hát nem is vagyok jó töriből…

- Pedig nem nehéz. Az évszámokat csak be kell magolni és meg kell érteni az összefüggéseket, a többit meg csak úgy kell nézni, mint egy mesét.

- Ezek szerint te jó vagy belőle?

- Én mindenből jó vagyok- vigyorogtam magam elé, mire felnevetett.

- Igaz el is felejtettem, hogy elit suliba jártál- sóhajtottam egyet.

- Ja… Amúgy Jimmy hol van?- néztem körbe gyorsan.

- Neki elmaradt az utolsó órája így előre ment.

- Ohh értem.

- Szóval jó vagy töriből… esetleg…

- Nem- vágtam a szavába.- Nem foglak korrepetálni, gyűlölök tanítani, nem is tudok. Szóval ezt felejtsd el most és, mindörökké mert engem ugyan rá nem veszel, hogy a tanárod legyek, maximum tanulhatunk együtt, és ha nem értesz valamit segítek, de korrepetálni nem foglak. Már magát a szót is utálom, hogy „korrepetálni”.

- Ohh jól van nyugi- nevetett.- Ne harapd le a fejem. De nem ugyan az a kettő?

- Nem- megráztam a fejem.- Mivel közben én is tanulok és együtt haladunk, ha pedig tanítanálak, az azt jelentené, hogy mindent az elejétől a végéig végig kell venni. Nem ugyan az- ráztam meg megint a fejem.

- Hát jó, ahogy gondolod- rántotta meg a vállát.

- Milyen messze laksz amúgy?- elkezdtem vizsgálni a házakat mellettünk hátha magamtól is rájövök melyik, bár erre kicsi az esély.

- Nincs olyan messze, de még menni kell.

- Hogyhogy nincs kocsid? Azt hittem Kaliforniában muszáj, hogy legyen kocsid 16 éves kor fölött.

- Van kocsim, csak szervizben van.

- Karamboloztál?- kérdeztem rá.

- Neeem. Csak nem éppen új a kocsi és valami mindig tönkre megy benne.

- Erre mondják, hogy jobban megéri venni egy újat…

- Igen, csak nincs rá pénz- egy néma „O”-ra nyitottam a szám.

Elzúgott mellettünk egy motoros, hirtelen megtorpantam. Nem ez nem lehet. Ez már tuti paranoia. De hogy megint ugyan azt a motort láttam, amit az első iskolai napomon is, ez már sok. Lehunytam a szemem, a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogtam az orrnyergemet és lassan, mélyen vettem a levegőt.

- Lexi? Lexi jól vagy?- hallottam Matt hangját, de nem tudtam rá összpontosítani.

„- Lex? Lex jól vagy?- felnéztem Marcora.- Hé, na, gyere, állj fel- a honom alá nyúlt és lassan talpra állított.- Minden rendben?

- Persze… csak megszédültem azt hiszem.

- Talán jobb lenne, ha haza mennénk- aggódva nézett.

- Jól vagyok- arrébb toltam.- Tényleg. Csak ma még nem ettem semmit- mosolyogtam, mire körbe nézett.

- Ott van egy hamburgeres, gyere- átkarolta a vállam és a bódé felé vezetett.

Az emberek nyüzsögtek, éppen valami rendezvény volt a Grant Park-ban. Eléggé meleg volt és a tömeg is kezdett egyre nagyobb lenni. Valószínűleg ezért is lettem rosszul az előbb. A bátyám mellett lépkedtem és magamban elküldtem minden embert a fenébe, aki nekem jött. Marco leültetett egy üres asztalhoz majd beállt a sorba. Szerencsére nem kellett sokat várnom rá, hamar visszatért két hatalmas szendviccsel a kezében és egy üdítős pohárral. Elkezdtük enni a hamburgereket, közben a tömeget pásztáztuk hátha megpillantjuk valahol Blake-et.”

- Hé Lexi, minden rendben?- felnéztem Mattre.

- Igen, persze, csak kicsit megszédültem, semmi komoly- mosolyogtam rá.

- Biztos?

- Igen, igen- bólogattam.- Menjünk!- indultam tovább biztos léptekkel.

Az egyik házból hangos dobolás hallatszódott ki, rá akartam kérdezni Mattnél, hogy tőlük jön-e, de meg előzött.

- Ahogy hallom már elkezdték- a házra néztem miközben bekanyarodtunk a felhajtóra.

- Egész csinos kis ház- mondtam, miközben a krémszínű falakat néztem.

Kétszintes ház volt, egy garázzsal, amiből jól hallhatóan zene szólt. Felhangzott egy elég hamis gitárhang, de abban a pillanatban el is hallgatott, valószínűleg most hangolja be az illető, aki játszik rajta.

- Erre- mutatott Matt a veranda felé, értetlenül néztem rá.- Csak beköszönök anyámnak, a házból amúgy is könnyebb bemenni a garázsba- bólintottam.

Az előszobában maradtam, amíg Matt bement. A dob itt még hangosabb volt, mint az utcán, ha ez lehetséges. Előre féltettem a fülemet, a benti hangerőtől. Matt pár perc múlva visszatért és kinyitotta a garázsba vezető ajtót, így a zene még jobban felerősödött. Betessékelt az ajtón és szembe találtam magam két ismeretlen sráccal. Jimmy a dobok mögött ült és elvetemülten püfölte őket, észre se vette, hogy Mattel bementünk, amíg az egyik srác le nem állította.

- Áhh Lexi!- vigyorgott rám a dobok mögül.- Matt csak elcsábított?

- Azt nem mondanám- fintorogtam.- De eljöttem.

- Srácok, ő Lexi az új osztálytársunk- mutatott be Matt.

- Helló- intettem.

- Szia, én Zacky vagyok- jött oda az a srác, aki leállította Jimmyt, és kezet nyújtott.

- Rólad már meséltek a fiúk, azt mondták szeretsz rajzolni.

- Ömm… Ja, valami olyasmi- elkezdett babrálni valamit a gitárján közben lassan hátrébb lépkedett.

- Én Matt Wendt vagyok- nyújtott kezet a másik srác.

- Ohh legalább a te nevedet könnyű lesz megjegyezni- mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.

- Ja. De hívj Wendtnek, hogy ne legyek kavarodás - vigyorgott.

- Oké.

- Mivel kezdjünk?- kérdezte Jimmy miközben az egyik dobverőjét forgatta.

- Streets?- kérdezte Wendt.

- Nekem jó- vágta rá egyből Matt

- Akkor legyen a válaszolt Jimmy, Matt rám nézett.

- Ohh, ülj le nyugodtan- egy koszlott babzsákfotelra mutatott én pedig készségesen leültem és magam mellé helyeztem a táskámat.

Csendben hallgattam végig a számot, igazából annyira nem nyerte el a tetszésemet, de olyan rossz sem volt. Csak valahogy hiányzott belőle valami pluszhangzás. Alig, hogy befejezték a számot megszólaltam.

- Nem tudom, hogy érdekel-e titeket a véleményem, de akkor is elmondom- vettem egy mély levegőt, érdeklődve figyeltek.- Nem igazán értek az ilyen fajta zenéhez, de szerintem hiányzik valami. Valahogy nem teljes a hangzás és ez kicsit zavaró.

- Ugye?- mutatott rám Jimmy az egyik dobverőjével.- Én is ezt mondtam, hogy hiányzik valami, de ezeknek mondhat bármit az ember…

- De még is mi?- kérdezett rá Zacky.

- Nem tudom- elgondolkodtam.- Talán egy másik gitáros, már bocsi Zacky- néztem rá.- De kéne egy másik is, hogy jobb legyen a hangzása.

- És még is ki?- nézett Matt Jimmyre.

- Jézusom Matt! Ne legyél hülye!- hitetlenkedve nézett rá.- Mindannyian ismerünk ilyen embert még Lexi is- újra rám mutatott, mire ijedten néztem rá, mert fogalmam sem volt kiről beszél.

- Ki csoda?- kérdezett rá Wendt.

- Ecsém- Jimmy a kezébe temette az arcát. Elgondolkodtam, majd bevillant a kép mikor suliból mentem hazafelé Briannel és önkénytelenül is megszólaltam.

- Brian- néztem a többiekre, Jimmy vigyorogva nézett rám.

- Végre valaki! Köszönöm.

- Brian? Hát nem is tudom…- kezdte Matt, de Jimmy a szavába vágott.

- Ne csináld már haver! Az apja is profi gitáros, és amúgy is mind hallottuk már játszani a srácot. Egy próbát csak megér.

- Végül is, szerintem próbáljuk ki- helyeselt Zacky.

- Felőlem is oké- egyezett bele Wendt.

- Matt?- nézett rá Jimmy.

- Jó- sóhajtott,- legyen. Sokat úgy sem veszíthetünk vele.

- Jól van, akkor holnap beszélek vele. De most folytassuk a próbát- türelmetlenkedett Jimmy.

- Rendben.

Újra felhangzott a gitár majd követte a többi is. Néhány számot lejátszattok, majd feltehetőleg Matt anyukája jött be egy nagy tálca szendviccsel és üdítővel. Alig, hogy letette őket az asztalra mindegyik fiú megrohamozta a tálcát. Magamban mosolyogtam rajtuk, mert a bátyámat jutatták eszembe. Ő is teljesen ilyen volt, amint meglátott valami kaját neki egyből ennie kellett belőle.

- Jó hangosak a fiúk mi?- jött oda mellém Matt anyukája.

- Hát igen. Nem valami csöndesek az biztos- mosolygtam.

- Kimberlyann vagyok, Matt mamája- nyújtott kezet.

- Lexi vagyok, örülök- mosolyogtam és kezet ráztunk.

- Most költöztetek ide nem?

- De igen- bólintottam.- Honnan tudja?

- Ohh én sok mindent tudok- mosolygott.- Azért nem akkora ez a város, hall ezt-azt az ember- a fiúk felé nézett.- Szerintem jobb lesz, ha gyorsan elveszel egy szendvicset, mert percek alatt felfalják.

- Ohh köszönöm, de nem vagyok éhes, a suliban ettem- kedvesen mosolyogtam.

- Rendben- visszamosolygott.- Ha kell, még valami fiúk csak szóljatok.

- Rendben köszönjük Mrs. Sanders- mondta tele szájjal Jimmy.

- Nincs mit- mondta mosolyogva majd kiment.

Matték jól lakottan dőltek hátra egy nagyobb kanapén, ami szemben volt a babzsákfotelommal. Érdeklődve figyeltem őket, hogy mikor fognak felállni és folytatni a próbát, de szemmel láthatóan nem igazán akarták elkezdeni. Nekem pedig lassan mennem kellett haza.

- Azt hiszem jobb, ha én most megyek- álltam fel és a vállamra raktam a táskám.- Még tanulnom is kell.

- Haza viszlek- állt fel egyből Matt.

- Jaj, nem kell, eltalálok én odáig- igazából nem találtam volna el hazáig, de nem akartam, hogy miattam fáradjon.

- Nem vagyok én abban olyan biztos- mosolygott.

- Meg amúgy is, nem azt mondtad, hogy szervizben van a kocsid?

- De, de anyáméval el tudlak vinni.

- Hát jó. Köszi-, mosolyogtam rá.- Sziasztok-, intettem a többieknek.

- Szia-, köszöntek ők is.

- Holnap találkozunk a suliban- mosolygott Jimmy, mire csak bólintottam.

Kimentünk a ház elé közben Matt elkérte az anyjától a kocsit. Elmondtam a címet és már indultunk is. Nem nagyon beszélgettünk az úton, de a zene szólt. Váltott a zene és a Slayer-től a Fictional Reality kezdődött. Összerezzentem, ahogy meghallottam a zenét.

- Elkapcsolnád légyszi?- mondtam miközben az ablakon bámultam kifelé.

- Azt hittem szereted a Slayer-t.

- Annyira azért nem. A bátyám az, aki nagyon sokat hallgatta őket. Az a póló is, ami rajtam volt első nap az övé volt én csak átalakítottam, hogy jó legyen rám- még mindig ugyan az a szám ment.

- Értem.

- Elkapcsolnád légyszi?- kértem megint.

- Ohh igen, ne haragudj- már nyúlt is a rádióhoz és átkapcsoltam.

- Bocsi, csak ez volt a bátyám egyik kedvenc száma- lesütöttem a szemem és a kezeimet tanulmányoztam. Matt nem mondott semmit.

Az út hátra levő részében nem beszélgettünk, majd mikor megállt a házunk előtt, megköszöntem neki a fuvart és elbúcsúztunk egymástól.

Folytatás

Nos, mivel jöttek lájkok és ösztönző kommentek, (bár nem sok, de nem elég) így úgy döntöttem, folytatni fogom az 1999-et. ((:
Viszont tényleg nem tudom milyen gyakorisággal fognak jönni a részek, mivel mint ahogy azt már egyszer mondtam ez az érettségi évem és sokat kell tanulnom már most elkezdtem a tanulást pedig még csak a második nap volt a suliban, de hát jó eredményeket szeretnék elérni. (:
Szóval a 3. fejezet második fele már kész van, már csak finomítok rajta egy keveset, aztán felrakom remélhetőleg már holnap délután vagy este. ((:
Puszi mindenkinek :*

Marco ((: egy kis kedv csinálónak. ^^

Új fejezet

Sziasztok!

Érdekelne, hogy lenne-e még igény az 1999 folytatására? Mivel egy év után megint elkezdtem írni, bár a suli miatt valószínűleg nem jönnének olyan gyakran a fejezetek, mint szeretném, de azért igyekeznék. ((:
Szóval nyomjatok lájkot vagy akár mit, ha szeretnétek még tovább olvasni. ((:

Puszi Lenora :*

Átépítés ((:

Sziasztok!
Tudom nem voltam egy ideje .. Ideje? Több mint egy éve. Sajnos. De hát nem tudok mit kezdeni ezzel.
Viszont "átépítem" a blogomat, minden történetnek külön oldala lesz a menüsorban, a kinézetett is megváltoztatom (ezt már el is kezdtem). A napokban fogok rajta dolgozni, remélem azért még az év kezdés előtt a végleges formája már meglesz, de semmi se biztos.
Viszont lehet, hogy majd esetleg ha olyanom lesz egy részes történeteket illetve ha lesz valami nagyobb ötletem amit úgy ítélek meg, hogy jó, lehet publikálni is fogom. De valószínűleg ez nem a közel jövőben lesz mivel ez lesz az utolsó évem a középsuliban és tudjátok mivel jár ez. Szalagavató és az érettségi, istenem de nem várom.
A lényeg, hogy szerkesztve lesz a blog.
Örülök annak, hogy hébe-hóba még mindig jönnek kommentek a Like a Scream-hez. Nagyon szépen köszönöm! Ez a történet nagyon közel áll hozzám, mivel ez az egyetlen olyan fic-em amit publikáltam és be is fejeztem, szóval nagyon jól esik, hogy így egy illetve két évvel később is vannak akik még olvassák. Köszönöm!
Sok sikert a sulihoz mindenkinek és egy kalappal azoknak akik szintén érettségi évben vannak! Csók :*