19. rész 1/2

 Remegő kézzel vettem fel a telefont. Csak reméltem, hogy nyugodt lesz a hangom, igaz, hogy terhes nem vagyok, de ettől függetlenül ugyan úgy megcsaltam.

 - Szia Chan- köszöntem.

 - Szia, csak azért hívtalak, hogy két óra és haza érünk, nem lenne kedved átjönni hozzám?
 - De szívesen- elmosolyodtam.
 - Jól van, akkor majd hívlak.
 - Rendben, szia.
 - Szia, szeretlek.
 - Én is téged- kinyomtam.- Channing haza jött, szóval azt hiszem, én inkább kihagyom a mai ivászatot.
 - Rendben- mosolygott.- El fogod mondani neki?
 - Nem hiszem… most még semmiképp.
 - Oké. És mi legyen a fiúkkal? Jimmy tökre belelkesedett, hogy iszunk.
 - Hát ti ettől függetlenül nyugodtan ihatok.
 - Az „ünnepelt” nélkül?
 - Fognak találni rá okot hidd el- nevettem,- mindig kitalálnak valamit, hogy ihassanak.
 - Hát jó…- megállt a taxi Matték háza előtt.
 Kifizettük és bementünk a házba, mindenki a nappaliban volt és már jó pár piás üveg elől volt, mindegyik kezében volt egy üvegsör csak minket vártak. Annyira nem volt kedvem itt hagyni őket, de muszáj volt megígértem Channing-nek, úgy is megértik. Végül vettem egy mély levegőt és vázoltam nekik a helyzetet, kicsit letörtek, hogy nem maradok velük inni, de azt mondták nyugodtan menjek, így hát elindultam haza. Jól esett a séta, át tudtam gondolni a dolgokat és végül arra a döntésre jutottam, hogy soha nem fogom elmondani Channingnek ami tegnap este történt, elég, ha én szenvedek a tudattól, hogy megcsaltam, még ha nem is önszántamból. Otthon lefürödtem, átöltöztem és ettem valami kaját, amit a hűtőben találtam. Anyu tv-zet Em pedig előtte játszott a babáival, én bementem a szobámba és vártam, hogy Chan felhívjon közben bekapcsoltam a rádiót és vele együtt énekeltem. Kábé másfél óra múlva megszólalt a telefonom, kicsit lejjebb halkítottam a zenét és felvettem.

 - Szia-, átfordultam a hátamra.
 - Szia… van egy kis gond…
 - Mi történt?
 - Hát összekaptam apámmal… és azt hiszem, jobb lenne, ha inkább napolnánk a találkozást.
 - Ohh rendben… oké…
 - Ne haragudj.
 - Nincs semmi baj- mosolyogtam, ahjj nem igaz simán maradhattam volna a fiúkkal inni,- majd holnap bepótoljuk vagy valami.
 - Rendben, és tényleg ne haragudj.
 - Nem haragszom.
 - Most megyek, még beszélünk. Szia, szeretlek.
 - Én is, szia-, kinyomtam.

 Nem igaz… beleütöttem az ágyba. Elgondolkodtam azon, hogy nagy bunkóság lenne-e, ha felhívnám Brian-t, végül amellett döntöttem, hogy felhívom, tárcsáztam a számát és vártam.

 - Szia, baj van?- persze egyből az jön, hogy baj van…
 - Lényegében nincs, de…
 - Rosszul kezdődik- hallottam a hangján, hogy mosolyog, nem volt semmi háttér zaj ez furcsa.
 - Te hol vagy?
 - Itthon.
 - De… miért? Nem a fiúkkal kéne innod?
 - Hát eljöttem, mert nem volt kedvem most hozzá.
 - Ohh értem.
 - De mit is akarsz tőlem?
 - Hát… Channing lemondta a találkát és arra gondoltam, hogy nincs-e kedved találkozni velem?
 - Ha nincs ló jó szamár is?
 - Ez nem igaz tudod jól!- könnybe lábadt a szemem.- Csak találkozni akarok veled olyan nagy baj ez?
 - Nem, dehogy is csak vicceltem.
 - Nem volt jó vicc…
 - Gyere át, aludj itt.
 - Rendben, köszi.
 - Ugyan.
 - Nem sokára indulok, szia.
 - Rendben várlak, szia, szeretlek.
 - Én is szeretlek- megvártam, míg leteszi, majd én is kinyomtam és elindultam.

 Felkaptam a cipőm és a cigim és már el is indultam. Gyorsan elköszöntem anyámtól és Brian felé vettem az irányt. Út közben rágyújtottam és az orrom elé bámultam, szerencsére nem mentem neki senkinek és semminek és még elesni se estem el. Megálltam az ajtó előtt és csöngettem, nem sokkal később Brian nyitott ajtót, elmosolyodtam.
 - Szia-, lehajolt és adott két puszit,- gyere be- félre állt az ajtóból.
 - Ki van itthon?- kérdeztem miközben bementem.
 - Csak anya- becsukta az ajtót.
 - Szia!- köszöntem hangosan.
 - Na, mit akarsz csinálni?- elindultunk a szobája felé.
 - Nem akarsz gitározni nekem?
 - De szívesen- nevetett.
 - Jaj ezen mi olyan vicces?
 - Semmi, csak eddig még sose kérted, hogy játsszak neked.
 - Hát most, na…- megvontam a vállam.
 - Jól van…

 Leültünk az ágyára, elővette az akusztikus gitárját, hangolgatta kicsit, majd elkezdett játszani. Nem ismerem a számot, amit játszott, de fantasztikus volt. A gitár hangja átjárta az egész szobát. Lehunytam a szemem és Brian vállára döntöttem a fejem. Figyeltem a zenét, Brian halkan dúdolt hozzá, egyre inkább ellazultam. Furcsa érzés lett úrrá rajtam először el akartam fojtani, de túl kellemes volt ahhoz, hogy ne akarjam érezni. Nyugodt lettem és önkénytelenül mosolyogtam. Váltott a dallam kicsit gyorsabb lett. Mélyen vettem a levegőt a szemem még mindig csukva, teljesen a hatalmába kerített a dal. Újra és újra hallottam, ahogy vált a dal, nem akartam, hogy vége legyen, mikor hirtelen elhallgatott a gitár, megsüketített a hirtelen jött csönd. Üresség költözött mindenbe, felkaptam a fejem és szaporán vettem a levegőt.
 - Hé, minden rendben?- bár halkan beszélt, de még is olyan volt, mintha ordított volna.
 - Miért hagytad abba?- megrovó volt a hangom.
 - Hát…- döbbenten nézett rám,- olyan csöndben voltál és annyira nyugodtan lélegeztél… azt hittem elaludtál.
 - Pedig fent voltam!- durcásan néztem rá.
 - Ne haragudj- még mindig döbbenten nézett rám, oda hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
 - Csodálatos volt!- mosolyogtam.- Nagyon ügyes vagy.
 - Köszönöm- elmosolyodott.
 - Van már neve?
 - Minek?
 - A gitárodnak?- elgondolkodott.
 - Nincs- rázta meg a fejét.
 - Oké- felálltam és az asztalához mentem.

 Kerestem egy fekete filctollat és visszaültem mellé. Elkértem tőle a gitárt és a hátuljára pár betűt írtam a legszebb írásommal. Lassan írtam a betűket, hogy véletlenül se rontsam el, tökéletesre akartam. Nem írtam óriás betűkkel, de kicsikkel se olyan közepesekre sikeredtek. Nem hagytam, hogy megnézze, amíg kész nem voltam, így elfordult, amíg írtam. Mikor végeztem felemeltem a gitárt és megnéztem, majd odaadtam Briannek. Furcsán nézett rá.
 - Kiran?- rám nézett és várta a magyarázatott.
 - Nos, a nevünkből raktam össze, Brian és Kira, de mivel a Brira hülyén hangzik így lett Kiran.
 - Ohh- elmosolyodott,- tetszik, lehet ez lesz az első gyerekem neve, amennyiben lány,- nevettem.- Komolyan gondoltam- mosolygott.
 - Oké, rendben.
 - Gyere, nézzünk valami filmet.
 - Oké.

 Letette a gitárját, megfogta a kezem és kimentünk a nappaliba. Leültem a kanapé elé és vártam milyen filmet tesz be. Válogatott egy ideig végül az Apafej-et tette be, leült mellém, leszedte a kanapéról a plédet és ránk terítette. Elindította a filmet, a vállára hajtottam a fejem, átkarolta a vállam és a fejemre döntötte a fejét, így néztük a filmet. Jókat nevettünk rajta.
 Egyszer csak felnéztem Brianre és az orrát kezdtem eltanulmányozni, észrevette, hogy figyelem, felém fordult.
 - Mi az?- nézett rám, átvetettem rajta az egyik lábam így szemben ültem vele.
 - Tök kis cuki az orrod- a mutatóujjammal benyomtam a hegyét, felnevetett.
 - Köszi.

 A derekam köré fonta a karját és közelebb húzott magához, egymásra mosolyogtunk, majd hozzám hajolt és megcsókolt. Közelebb bújtam hozzá és megfogtam az arcát. Egyre hevesebben csókolóztunk, egyszer csak azt éreztem, hogy dőlünk hátra végül elterültünk a padlón és úgy folytattuk a csókolózást, benyúlt a pólóm alá és elindult fölfelé a keze. Hirtelen kipattant a szemem, még mindig Brian vállán volt a fejem, éppen nevetett valamin így az egész válla mozgott. Felemeltem a fejem, egy pillanatra teljesen lefagytam, mi a faszom volt ez?
 - Hé, minden rendben?- rám nézett és simított egyet a karomon.
 - Ühüm, csak elaludtam…- visszadőltem a vállára és tovább néztük a filmet.

 Próbáltam nem megint elaludni a film alatt, jókat röhögtünk rajta, de a végén bekönnyeztem, már majdnem sírtam, de sikerült visszatartanom. Mikor vége volt kikapcsoltuk és visszamentünk a szobájába. Bekapcsolta a rádiót én közben elmentem fürödni, próbáltam minél rövidebbre fogni és sikerült is. Helyet cseréltem Briannel és leültem az ágyára, hátra dőltem és hallgattam a zenét, még mindig az álmom hatása alatt voltam, de most komolyan! Mi a jó büdös franc volt ez? Miért álmodtam ilyet? A pasimmal kéne álmodnom és nem a legjobb barátommal! Mikor visszajött elhelyezkedtünk az ágyában, kikapcsolta a zenét, felém fordult és elmosolyodott.
 - Jó éjszakát- hozzám hajolt és megpuszilt.
 - Neked is- elmosolyodtam.

 Próbáltam elaludni, de valami hiányzott, pár perc múlva fogtam magam és odabújtam Brianhez, átölelt, elmosolyodtam és perceken belül már aludtam is. Reggel mikor felkeltem Brian még aludt, átfordultam a hátamra és a plafont kezdtem el tanulmányozni. Még mindig azon az álmon kattogott az agyam.

 - Úristen milyen nap van?- kérdeztem magamtól fél hangosan.

 Brian morgott egyet és kicsit áthelyezkedett. Végig gondoltam mik voltak az utolsó foglalkozás óta és arra a tényre jutottam, hogy kurvára ma kell visszamennem a pszichológushoz. Visszadőltem az ágyra, elfordítottam a fejem az óra irányába.
 - Hogy az a jó büdös…- mondtam és azzal már ki is pattantam az ágyból.
 - Mi van?- ült fel álmosan és kócosan.
 - Ma kell mennem a pszichológushoz és már fél kettő van, el fogok késni. Jesszus és apám sincs otthon és nincs nálam pénz, hogy a picsába fogok oda érni?
 - Hé, nyugi már, elviszlek- ajánlotta fel.
 - Jaj, nagyon megköszönném- a nyakába ugrottam.
 - Na, de akkor gyerünk, öltözzünk!
 - Igen is!

 Gyorsan felöltöztünk, összefogtam a hajam és elindultunk. Útközben szólt a rádió, letekertem az ablakot és élveztem az utazást. Most először jó utazni a pszichológushoz. Elnavigáltam a házig, majd leparkolt előtte. Pont akkor ment haza Keith mikor én megérkeztem. Meglátott a kocsiban és megállt a kapuban.

 - Meddig leszel?- kérdezte Brian.
 - 50 perces a foglalkozás.
 - Akkor 50 perc múlva itt vagyok érted, addig elugrom, körbe nézek itt, úgy is rég jártam erre.
 - Jól van, és köszi a fuvart- odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára, kiszálltam a kocsiból.
 - Aztán vigyázz magadra- rám kacsintott,- még kellesz.
 - Jól van- mosolyogtam, becsuktam a kocsi ajtót, megvártam, míg elhajt, majd elindultam a bejárat felé.
 - Szia-, köszönt Keith.
 - Cső- tovább mentünk.
 - A pasid volt?- elmosolyodtam, de nem válaszoltam, kinyitotta az ajtót.- Ez igent jelent?
 - Nem mondtam semmit- védekezően felemeltem a kezem és mosolyogtam.
 - Mert ha igen akkor inkább nem próbálkozom nálad…
 - Ő Brian volt a legjobb barátom nála aludtam és elhozott, de hidd el, ha meglátnád a pasim tőle még inkább fosnál- rákacsintottam azzal fogtam magam és bekopogtam az apja szobájába és benyitottam.- Hello- becsuktam magam mögött az ajtót.
 - Szia-, mosolygott rám Dr. Willson.
 - Elnézést a késésért, de Briannél aludtam és elfelejtettem, hogy ma kell jönnöm.
 - Semmi baj, ülj le- helyet foglaltam a jól kis megszokott helyemen.- Szóval, hol fejeztük be a múltkor?
 - Zackynél, most Matt jön, de előtte kérdezhetek valamit?
 - Természetesen.
 - Az ön szerint jelent valamit, hogy ha a legjobb barátommal álmodom és azt, hogy csókolózunk?
 - Miért kérdezed?
 - Briannél aludtam ugye és filmet néztünk és közben elaludtam és azt álmodtam, hogy csókolózunk…
 - Hogy is volt pontosan ez az álom?
 - Hát úgy kezdődött, hogy a vállán volt a fejem, pont, ahogy elaludtam, és hirtelen felnéztem rá és szemben az ölébe ültem és azt mondtam neki, hogy aranyos az orra, mire felnevetett magához húzott és megcsókolt, és nem is tiltakoztam vagy lepődtem meg, olyan volt az egész mintha teljesen természetesen csináltuk volna.
 - Nos, nem vagyok egy álomfejtő, de azt mondtad a barátod nyaraláson van, és nem tudod, mikor jön haza. Lehetséges, hogy ezt az egészet csak azért álmodtad, mert nagyon hiányzik a barátod és mivel Briannel voltál ezért felé irányult ez az egész.
 - Értem… köszönöm.
 - Akkor folytathatjuk Mattel?
 - Persze, természetesen- kicsit feszült lettem.
 - Milyen a kapcsolatod vele?- elmosolyodtam.
 - Ha azt mondom bonyolult enyhe kifejezés. Jimmyék azt mondják, hogy csak kerülgetjük egymást folyamatosan, de ennek meg van a maga oka.
 - Hogy érted, hogy kerülgetitek egymást?
 - Hát nekem is bejön Matt és én is bejövök neki, már egy jó ideje.
 - És mi az oka?
 - Hát először szerintem annyi volt, hogy egyikünk, se mert lépni, aztán mikor végre „sikerült” vagy, hogy mondjam, akkor…- vettem egy mély levegőt.- Lényegében annyi, hogy egyik este még két hónapja megcsókolt, olyan boldog voltam, mint addig sose. Aztán másnap reggel átmentem hozzá, csak úgy miért ne alapon és nálunk van egy szokás, hogy ha a másik egyedül van otthon, akkor csak úgy simán bemegyünk a másik házába, és hát azon a reggelen is ez volt, csak hát nem várt meglepetés fogadott… egy másik csajjal volt. Nagyon durván kiakadtam, és mikor elmeséltem Briannek, Ő neki akart menni Mattnek. Aztán pár hétre rá beszéltünk, és úgy ahogy elrendeztük a dolgokat és most megint barátok vagyunk.
 - Hmm… tényleg érdekes kapcsolatnak tűnik. Hány éve ismeritek egymást?
 - Hát őt nem öt éve, mint a többiek azt hiszem két-három?
 - És, hogy ismertétek meg egymást?
 - Egyszer átmentem Brianhez valamelyik nap suli után, és ott volt. Brian bemutatott neki, hamar összebarátkoztunk és igazából már akkor megtetszett, de igazából szerintem akkor még csak az tetszett benne, hogy idősebb nálam és rossz fiú, de az óta az igazi énjét is megszerettem, ezért is esett nekem olyan rosszul mikor megcsókolt, hogy másnap már egy másik csajjal volt. Valószínűleg, hogy ha akkor nem megyek át, vagy ha átmegyek, de egyedül van, akkor most nem ülnék itt.
 - Nos, nem igazán tudom, hogy ennek örüljek vagy ne, mert végül is így több pénzt kapok, de azért valamilyen szinten még is csak jobb lenne, ha nagyon kevesen járnának hozzám- mosolygott.
 - Azt hiszem, értem mire céloz- én is mosolyogtam, az órájára nézett.
 - Van még pár percünk… hogy állsz a naplóddal?
 - Egész jól… nem minden nap írok bele, csak, néha ha olyan van, amit le akarok írni, vagy ha unatkozok, leginkább, ha unatkozom.
 - Valahogy nem lepődtem meg- mosolygott.

 Még beszéltünk egy-két dologról aztán elbúcsúztam és a kijárat felé indultam. Magamban szurkoltam, hogy Keith-szel még véletlenül se fussak össze. Mikor kiértem megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Megpillantottam Brian-t, ahogy a kocsijának dől és cigizik. Odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, nem igazán értette miért csináltam, de visszaölelt és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Elengedtem és beszálltunk a kocsiba, majd Huntington Beach felé vettük az irányt.

The Reverend Tholomew Plague

Kész lett a Rev emlékére készített videó. Nagyon jó lett! (:

'Csak'

Heellllooobeellllooo Gyerekek! :D
Jó bocs nem játszunk South Park-osat. :D
Érdekelne a véleményetek, ugyan is, ha ezt a ficet befejezem (ami már nem sok idő mert kb 25 részes lesz - ez még változhat), akkor feltenném a másikat, de ehhez kéne a véleményetek, hogy nektek mennyire tetszene.
Először is ez még a "nyers" formája mert nem rég jöttem rá, hogy elég rövidek lettek a fejezetek így néhol át- bele fogok irkálni.
Másodszor... nincs másodszor. :D
Szeretettel várok minden nemű kritikát akár rossz akár jó!
Ohh és a 19-ik fejezet... több mint valószínű, hogy két részben fogom feltenni és már el is kezdtem írni az első felét szóval nem kell már sokat várnotok!

Na de itt is van az eddig 'Csak' címet viselő ficem első két fejezete, enjoy! ^^
Puszi . xLenorax

1. rész

- Szia!- próbáltam túl üvölteni a zenét, ami az emeletről jött a bátyám szobájából.
- Nina! A bátyád még mindig ezt a szart hallgatja?- ránéztem a barátnőmre, Elene-re. Elkezdtem énekelni a számot.
- „Cherishing, those feelings pleasuring. Cover me, unwanted clemency. Scream till there's silence…”
- Ne csinálod, hogy szereted!
- Egyetlen együttes, amiért oda és vissza vagyok - mosolyogtam és tovább énekeltem közben elindultunk fölfelé a szobámba.
- Istenem… ennél szarabb zenét… - csúnyán néztem rá. - Befogtam- mosolygott. Benyitottam Dan szobájába.
- Halihó!- integettem.
- Szia!- sugározott a mosolya, ezek szerint van egy jó híre. - Van egy fantasztikus hírem! - Na, mit mondtam?
- Halljuk- mosolyogtam, az egyik kis dobozához nyúlt, közben leültünk Elene-nel az ágyára. - Csukd be a szemed!- becsuktam, a kezembe nyomott egy téglalap alakú papírt, kinyitottam a szemem.
- NEM HISZEM EL!- ugrottam a nyakába.
- Örülsz?- kérdezte.
- De még, hogy! Mikor lesz a koncert?
- Holnap este!
- És még csak most szólsz?- döbbenten mosolyogtam.
- Milyen koncert?
- Avenged Sevenfold!- vigyorogtam.
- Ja, az a… izé, ami most is megy? - bólogattam. - Ömm… remek?
- Jaj… na, jó. Menjünk át az én szobámba- fogtam kézen barátnőmet.

Bementünk a szobámba, leraktam az asztalomra a jegyet és letelepedtünk az ágyamra. Beraktunk egy Pink CD-t és elkezdtünk énekelni, meg táncolni. Este fele haza jött apa a munkából, Elene pedig haza ment. Hárman leültünk az ebédlő asztal köré és vacsoráztunk.

- Szóval akkor holnap mentek a koncertre?- kérdezte apu.
- Igen - vigyorogtam.
- Örülök - mosolygott. - De vigyázzatok magatokra!
- Vigyázunk - mondtuk egyszerre Dannel.

Izgatott voltam a holnaptól így nehezebben aludtam el. Reggel viszont későn keltem, apu már nem volt otthon. Dan lent ült a tv előtt és valami szar rajzfilmet nézett a Cartoon Network-ön. Néztem egy ideig, majd fogtam magam és átkapcsoltam a tv-t egy zene csatornára, persze Dan nem örült így kialakult egy kisebb testvérháború. De persze amint megszólalt az egyik kedvenc együttesének, valami Bullet For My Valentine-nak, az új száma egyből felhagytuk a háborúzással. Felmentem a szobámba. Próbáltam ráhangolódni az estére, elcsórtam Dan City of Evil CD-jét és beraktam a lejátszóba. Becsuktam az ajtót és az ajtó belsejéből rám vigyorogtak az A7X-es fiúk, elmosolyodtam. A szekrényemhez mentem és előkerestem a Vengeance University-s pólómat, amit még tavaly szülinapomra kaptam Dan-től. Mindig próbált kicsit rockosítani, de sose ment neki. Nagy nehezen megtaláltam a szekrényem hátuljában, szegényt azóta nem vettem fel, hogy megkaptam. Kiráztam belőle a port, levettem a felsőm és felvettem. Az oldalamon megcsomóztam, így kilátszott a hasam. Miután jó szorosan meghúztam a csomót, hogy véletlenül se bomoljon ki. Levettem és ollóval neki estem a hátuljának. Mikor már kellő képen kiszaggattam a hátulján újra felvettem és megnéztem milyen. Büszkén mondhatom, hogy jó lett. Énekelgettem magamban, közben a szekrényemben kutattam a kopott, szaggatott fekete csőfarmerom után. Mikor végre meglett elindultam vele a szobám másik felébe, de az egyik lyuk beakadt a szekrény gombjába és még jobban kiszakadt.

- Ohh baszd meg!

Leakasztottam, de nem volt nagy baja, sőt még jobban is nézett ki. Kopogtak az ajtón.

- Gyere!- szóltam ki.
- Hali- dugta be a fejét Dan. - Csak szólni akartam, hogy egy óra és indulunk!
- Mi? Már ennyi az idő?- ránéztem az órára öt óra volt.
- Már harmadjára hallgatod ugyan azt a CD-t- kacsintott.
- Jól van, sietek - mosolyogtam, azzal ki is ment.

Felvettem egy fekete melltartót arra pedig a VU-s pólómat. Felvettem a gatyát és leültem a tükrös asztalom elé. Hátra fogtam a hajam és elkezdtem sminkelni.

- Dan! - ordítottam. Semmi válasz. - DAN!- semmi. - DAAAN! - na végre nyílt az ajtó.
- Igen? - jött be.
- Ott vannak az ágyamon régi melltartók válaszd ki, melyiket dobjam be a színpadra.
- Oké - leült az ágyamra én tovább szépítkeztem. - Ezt! - mutatott felém egy fehér melltartót, amin fekete fűző volt.
- Miért pont ezt?- mosolyogtam rá a tükörből.
- Mert ez az egyetlen, ami még normális állapotban van.
- Oké - mosolyogtam. - És mit írjak rá? És kinek?
- Azt te döntöd el mit, de nem tudom… - ránézett a poszteremre. - Melyik jön be jobban?
- Nem tudom. Synysternek tökéletes az arca, hibátlan. Vengeance kisfiús és ezt imádom, Shadows meg… hmmm Shadows férfi ideál, Rev… - nevettem - Rev örült, Christ meg „újonc” folyton bántják. Lehet, neki kéne - mosolyogtam a poszteremre.
- Akkor dobd neki.
- Oké. Adsz egy Markert?
- Persze - kiment és pár másodperc múlva már jött is vissza egy fekete filctollal. - Tessék - elém rakta.
- Köszi-, befejeztem a szemem és elkezdtem írni a melltartó belsejébe. – Na, ez jó lesz- Még alá firkantottam, hogy „Nana”, ahogy bátyám szokott hívni.

Dan visszament készülődni, én meg folytattam. Kivasaltam a hajam és bepakoltam egy régi övtáskába a melltartót és a jegyet. Lent találkoztunk Dannel és elindultunk. Kocsival mentünk. Mikor oda értünk még nem volt tömeg, szerencse, hogy kilenckor kezdődik mi már fél hétre ott voltunk. Utat törtünk magunknak, hogy a legjobb helyen lehessünk. Lekezelték a jegyet és már viharoztunk is be. Végig néztem az ember tömegen, mindenkin Sevenfold-os póló vagy VU-s póló volt, mint rajtam. Volt, akinek az arcára is volt írva, valamelyik tag neve vagy éppen az együttes rövidítése, vagy egy DeathBat volt rá rajzolva. Csak mosolyogtam az örült rajongókon. Én csak poénból dobok be egy melltartót, nem azért mert annyira oda vagyok valamelyikért is, persze nem tagadom, irtó jól néznek ki és bármelyiket elfogadnám. Egyre nőtt a tömeg és a hangzavar is. Fél kilenckor hátra néztem és az egész aréna tömve volt, leesett az állam, Dan felnevetett.

- Nem gondoltad, hogy ennyien szeretik igaz? - nevetett.
- Hát nem - mosolyogtam, visszafordultam és neki támaszkodtam a kordonnak.

Sokan lökdösődtek, de nem törődtem vele, kitartóan álltam a helyemen és senkit nem engedtem oda. Dannal röhögtünk a sok hülye picsán. Majd egy fél órás késéssel elkezdődött a koncert. Minden elsötétült, a tömeg őrjöngésben tört ki. És mivel imádok tombolni így én is mindent beleadtam a sikítozásba. A Brompton Cocktail-lel kezdtek. A szám végén Matt beszélt, majd tovább folytatták a Lost-tal. A szám közepén bedobtam a melltartót és célba is talált. A koncert felénél Matt bejelentette, hogy pihentetné a hangját így szűksége lenne valakire, aki elénekli helyette a Walk-ot. Danra néztem, imádta ezt a számot kívülről fújta a szöveget, ha álmából felkelted is tudta. Már üvöltött is, hogy Őt. Elmosolyodtam, visszanéztem a színpadra és láttam, hogy Matt nézi a bátyám, majd megszólalt.

- Te ott az első sorban, fehér Jack Daniels-es pólóban- ránéztem Danre rajta volt ilyen póló.
- Hallod! - mondtam neki.- Menj már! - mosolyogtam. Felment a színpadra.
- Csá, hogy hívnak? - kérdezte Matt.
- Dan.
- Emberek! Ma Dan énekel nektek!- azzal átadta a mikrofont Dannek.

Én őrjöngtem, mint egy hülye. Imádtam Dan hangját. Elkezdődött a szám és Dan mindent beleadott, sose láttam ilyennek. A színpadról rám kacsintott. Láttam, hogy a banda tagoknak is tetszik, amit csinál. Mikor vége volt a számnak Matt odament hozzá.

- Fantasztikus volt haver.
- Kösz- mosolygott.
- Láttuk, egy lánnyal vagy - mondta. - Ki ő?
- A húgom, Nana- ne már, miért Nana-z le mindenki előtt?
- Nana, gyere fel te is- mondta Zacky. Ne már! De elindultam a színpadra, segítettek felmenni.
- Hey Nana -, mondta Matt.
- Hey - mondtam én is.
- Te is ugyan úgy tudod ezt a számot mint a bátyád? - alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan.
- Nem - mosolyogtam.
- Hogyhogy? - kérdezte Syn.
- Hát… - ránéztem Danre. - Ömm… nem igazán szeretem ezt a számot - mondtam végül, nem akartam meg bántani Őket azzal, hogy azt mondom „Utálom ezt a fajta zenét!”.
- És melyik számot tudod kívülről? - most kajak mondjam azt „Pinktől a Who Know-t!”?
- Nem tudom. Nem szoktam csak úgy zene nélkül énekelgetni.
- Jól van - mosolygott Matt. - Örültünk nektek. - megölelt. - hátul menjetek le. - ezt már mikrofon nélkül mondta. - Még egy nagy tapsot Dannak! - ováció.

Elindultunk hátra.

- Várj! - valaki a kezem után kapott, és visszahúzott, ránéztem Zacky volt az.
- Igen? - néztem rá.

Magához húzott és megcsókolt. Most ez komoly? Kicsit meglepődtem… kicsit? Nagyon! De visszacsókoltam. Majd elhúzódtam tőle és egy „Bolond vagy!” felkiáltással mosolyogva visszamentem Danhez és elindultunk hátra.

- Haver! - hallottam a színpadról Matt hangját.
- Muszáj volt! - hallottam Zacky hangját is. - Jó csaj.
- Még is nekem dobta a melltartóját- mondta Johnny.
- Mi?
- Nézd. „Csók Nana”.
- Na add csak ide!

Elmosolyodtam.

- Hát húgi! - mondta Dan, közben mentünk vissza a tömegbe. - Most már elmondhatod magadról, hogy a nagy Zacky Vengeance megcsókolt- mosolygott.
- És még is kinek mondjam el?- mosolyogtam. - Egyik barátnőm, sem szereti ezt a zenét.
- Furcsálltam is, hogy hazudtál.
- Nem hazudtam, csak nem azt mondtam, hogy utálom ezt a fajta zenét - már vissza is értünk a tömegbe.

2. rész

Éreztem magamon az irigy tekinteteket, de nem foglalkoztam vele, tomboltam tovább. Zacky végig nézett, kacsintgatott és csókokat küldött. Tudom, hogy más csaj rég elolvadt volna, de én nem az a fajta vagyok, aki egy szép mosoly láttán hanyatt dől. Bár Matt mosolya tényleg gyönyörű, azokkal a kis gödröcskéivel. Egy ismeretlen csávó, aki nem volt épp józan állapotban, hirtelen a nyakába vett. Aprót sikítottam, de tetszett a dolog és fentről tomboltam. Nagyon elfáradtam a koncert végére, de még így is volt energiám a kocsiban a rádióval együtt üvölteni, pont egy Sevenfold szám ment. Otthon egyből mentem fürödni. Az ágyamon feküdtem és néztem a plafont. Ránéztem a csukott ajtóra, Zacky vigyorgott rám. Elnevettem magam és átfordultam a másik oldalamra. Nina Brown, megcsókolt egy híresség! Magamban mosolyogtam, majd elaludtam.

„Angel of Mercy. How did you find me? Where did you read my story?” hangooos! Pedig ez egy lassú szám, akkor miért? Kinyitottam a szemem. Ja, hogy itt van a fejemnél a telefon… Felvettem.

- Haló?
- SZIIIIA! - Keith volt az, az egyik osztálytársam.
- Szia- átfordultam a másik oldalamra.
- Mi újság?
- Hány óra?
- Fél egy.
- Ohh… amúgy semmi veled?- Keith nem szokta zavartatni magát, ha felkelt valakit…
- Velem sincs semmi. Megyünk, ki parkba jössz?
- Mmmm. Mikor?
- Egy fél óra múlva találkozunk a szokásos helyen.
- Jó! De lehet kések.
- Az nem baj. Mi ott leszünk.
- Okés. Szia.
- Szia.

Még egy két percig forgolódtam, majd felkeltem és bementem a fürdőbe. Tíz perccel később a szekrényem előtt álltam törülközőben és gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy fűzős, fehér pánttalan fölső, egy rövid fekete nadrág és egy topánka mellett döntöttem. Felfogtam a hajam és zsebre vágtam a telefonom. Bekaptam egy rágót és útközben csattogtattam. Mikor a parkhoz értem messziről hallottam a techno zenét. Boldogan öleltem magamhoz a kis csapatom. És leültem közéjük.

- Hunington Beach! IMÁDLAK! – kiáltottam a többiek nem is sejthették milyen jó estém volt tegnap.

~Syn

- Azért nem volt semmi Zacky tegnap! - mondtam Shads-nek miközben a parkban sétáltunk.
- Néztem is, hogy csak így a színpad közepén lesmárolja azt a csajt.
- Nana, vagy valami ilyesmi nem?
- De, de Nana asszem.
- De a bátyja is jól nyomta- Shads felnevetett.
- Ez tudod milyen hülyén hangozott? - röhögött.
- Kabbe! Te! Az ott, nem Nana? - mutattam egy kisebb csoport felé, akik valami szar techno zenét hallgattak.
- De szerintem Ő az. De mit hallgat?
- Valami nagy szart.
- Nem értem…
- Gyere, mentsük ki! - mondtam Matt-nek és elkezdtem futni Nana felé.

~Nina

Jól el voltunk a srácokkal. Röhögtünk és üvöltettük a technot. Éppen álltam mivel elzsibbadt a fenekem a kemény padon, mikor hallom, hogy valaki fut felénk és abban a pillanatban már a vállán is voltam.

- Baszd meg! - üvöltöttem.

Elkezdtem rúgkapálni és egyből tökön rúgtam. Térdre rogyott és így én a fenekemre estem, azzal a lendülettel pofon is vágtam. És csak ezután néztem meg ki is az elrablóm.

- Synyster Gates? - döbbentem le.
- Igen- dörmögő hang volt, felnéztem.
- M. Shadows? - még inkább fent akadtam, mosolygott.
- Nina! Jól vagy? - jöttek oda a többiek és felsegítettek.
- Kik ezek? - kérdezte Logen és láttam, rajta, ha kell, bármelyiket megüti.
- Ömm… Nem mondom, hogy ismerőseim mert nem. De…
- Matt vagyok - vette át a szót. - Ő pedig Syn - Syn nagy nehezen felállt, jól megrúghattam ráadásul az arca is vörös volt. - Van egy zenekarunk, és tegnap volt koncertünk és ott találkoztunk Nana-val.
- Nana? - akadt fent Samanta.
- Nem Nana-nak hívnak? - kérdezte Syn.
- Csak a bátyám hív így amúgy Nina vagyok.
- Ohh.
- De még is mi volt ez az emberrablási kísérlet?
- Ja, hát- kezdte Syn. - Hallottuk, hogy milyen zenét hallgatsz és gondoltuk megmenekítünk- felnevettem.
- Jaj. Ez tetszik - nevettem.
- Figyelj Nina - mondta Beth.
- Igen? - néztem rá.
- Mi megyünk. Majd gyere, ha akarsz jó?
- Rendben. Sziasztok - ölelés, és már mentek is el.
- Szóval mi ezen a vicces? - kérdezte Matt. Visszamentem a padhoz és leültem.
- Én nem szeretem, sőt ki nem állhatom a Rock, Metál és hasonló zenéket- kikerekedett a szemük. - Titeket is csak azért szeretlek, mert a bátyám csomószor hallgat titeket és megszoktam és megszerettem a zenéteket, de mást nem hallgatok.
- Fura vagy.
- Nem. Egyszerűen más az ízlésem - mosolyogtam.
- Nem jössz át hozzánk?
- Nekem igazából mennem kéne a barátaim után - álltam fel.
- Jaj, ugyan már! Nem lesz semmi bajod- mosolyogtak.
- Mit csinálnánk? - a hátsó zsebembe raktam a kezem.
- Innánk, buliznánk, beszélgetnénk.
- Hát…
- Na várj - tette fel mindkét kezét Syn. - Hány éves vagy?
- 21, miért?
- Na akkor ihatsz is. Nincs lehetőség velünk jössz és kész!
- Megint a válladra kapsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát, ha nem akarsz jönni! - elindult felém.
- Jó, jó! - hátráltam. - Megyek.
- Tudtam én, hogy jönni fogsz! - elégedett vigyort villantott rám.
- Hogy te milyen egoista vagy - húztam össze a szemöldököm mosolyogva.
- Hát van mire.
- Pff… - hátat fordítottam. - Merre? - kérdeztem.
- Hátra fele - mondta Matt. Megfordultam.

Ahogy elindultunk megcsörrent a telefonom.

- Igen? - szóltam bele.
- Szia, kicsim.
- Szia, apa.
- Ne felejts el enni!
- Ohh… oké. Megpróbálom észben tartani.
- Ettél ma egyáltalán valamit?
- Nem igazán… - elhúztam a szám.
- Vagyis nem?
- Nem.
- Már fél négy van. Tényleg egyél valamit!
- Rendben apu. Szia.
- Szia, kicsim. - letettem.

 Mikor elértünk a park másik felére megszólaltam.

- Gyalog megyünk?
- Miért?- kérdezte Matt.
- Hát, gondoltam van pénzetek autóra és minden hova azzal mentek.
- Kocsival jöttünk egy ideig.
- És mehetünk azzal?
- Azzal megyünk! - mondta Syn mosolyogva. Vettem egy mély levegőt.
- És bemehetnénk valahova kajálni? Mert ma még nem ettem semmit és ennem kéne…
- Persze mehetünk. De szerintem nálunk is van kaja.
- Jaj, ne. Nem akarom előletek megenni a kaját- igazából attól féltem, hogy mire oda érünk elfelejtem, hogy ennem kéne és azt nem akarom.
- Jaj ugyan már- mosolyogtak.
- De tényleg… Kajáldába kéne menni.
- Zacky isteni rántott csirkét csinál.
- Hát… - vettem egy mély levegőt. - Jó, rendben.
- Akkor hívjuk is, hogy álljon neki.
- Ahh, legalább nem felejtek el, enni- morogtam magam elé.
- Tessék? - kérdezték.
- Semmi.
- Oké… - mondta Matt, a telefon már a fülénél volt. Én meg elkezdtem keresgélni a kocsit a szememmel.
- Az ott - mutatott Syn egy ezüst Volvo felé.
- Ohh… Jó kocsi - mosolyogtam.
- Na csá! - hallottuk Matt hangját. - Van egy meglepetésünk! Szóval kezdj el főzni!... - ránéztem Synre, rám mosolygott. - Nem érdekel, hogy lusta vagy! Csináld!... Mondom! Meglepetés! Na! Csinálj kaját egy 20 perc és ott leszünk.
- 20 perc? - néztem Synre.
- Messzebb lakunk innen.
- Ohh.
- Na hali - letette. - Na már készül a kajád! - mosolygott rám Matt.
- Oké.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk feléjük. Egész végig szóval tartottak valami faszsággal, szóval röhögtettek én meg akár, hogy is próbáltam mutatni, hogy nekem nem tetszik nem ment, túl viccesek voltak. Beraktak valami zenét, amit mindketten elkezdtek énekelni és nekem is tetszett… inkább hallgathatónak tartottam.

- Ez micsudi? - kérdeztem és előre dőltem.
- Metallica, Nothing Else Matters. Miért?- kérdezte Matt.
- Egész hallgatható.
- Na, a végén még rocker csajt faragunk belőled- mosolygott rám Syn.
- Sok sikert!- vigyorogtam.

Megérkeztünk egy hatalmas kertes házhoz. Háromemeletes volt. Egyből a tetőt kezdtem el vizslatni.

- Itt ki lehet ülni a tetőre? - kérdeztem a fiúkat.
- Hát… gondolom. Eddig mi nem nagyon ültünk ki.
- Én imádok kiülni. Főleg akkor, ha tiszta az ég és látszódnak a csillagok- mosolyogtam.
- Na, gyere- bementünk a házba, finom illatok terjengtek bent, de a hasam még mindig kussban volt.
- Hello! - köszöntek Matték.
- Csá! - jött ki Rev. - Hát Te meg? - mosolygott rám.
- Átkönyörögtek... - mutattam Mattre és Synre.
- Örülök - mosolygott és megölelt.
- Hűű, de magas vagy!- nevetett.
- Képzeld Rev! Nana nem szereti se a metált se rockot! - háborodott fel Syn.
- Hát ezen sürgősen változtatni fogunk, Nana! - mosolygott le rám Rev.
- Nana? - jött ki a konyhából Zacky egy konyharuhával a kezébe. - Nana? - nézett rám és döbbenetből mosolygás lett.
- Szia - mosolyogtam.
- Hello - odajött hozzám és megölelt.- Neked főzök?
- Hát… aha- mosolyogtam.
- Még kell egy 20 perc a kajának.
- Jó. Addig elleszek a fiúkkal- mosolygott majd visszament a konyhába.
- Ülj le nyugodtan - mondta Matt, Ő és a többiek már rég ültek, leültem a kanapéra Rev mellé.

Elbeszélgettünk, majd egy tíz perc múlva ránéztem Rev-re és megláttam a mobilom a kezében, automatikus a zsebemhez nyúltam és nem volt ott.

- Te? Hogy? Mikor? Hogyan?- néztem rá, ő csak mosolygott és tovább nézegette a mobilomon a képeket.
- Sok éves gyakorlat- nevetett.
- Na jó, add vissza! - a mobilomért kaptam, de Rev már ott sem volt. - Jaj, hadd ne játsszak fogócskát!
- Na gyere csak játszunk!- lóbálta felém a telefont.
- Ahjj! - felálltam és elkezdtem közeledni felé. - Na, kérem vissza!
- Egy csókért megkapod!
- Jól van- közeledtem felé és már majdnem összeért az ajkunk mikor hirtelen kikaptam a kezéből a telefonom és visszamentem a kanapéhoz.
- Hé, ez nem ér!
- Azt mondtad játszunk! Hát én így játszom- mosolyogtam.
- Itt még nincs vége!- mondta azzal visszaült mellém.
- Rendben! Kihívás elfogadva!- kezet ráztunk.
- Eddig 1-0 neked. De még változhat.
- Majd meglátjuk. Nem szoktam veszíteni.
- Ahogy én sem!
- Na ez egy érdekes meccs lesz- mondta Syn.

Tovább beszélgettünk én közben a kezemben szorongattam a mobilom mielőtt Rev megint elburná. Néhány perc múlva Zacky jött ki, hogy kész a kaja. Mindenki bevonult a konyhába isteni illat volt vagy, hogy mondják… Leültünk az asztalhoz, tényleg jól nézett ki a kaja, amit elém rakott Zacky. Már emeltem a késem és a villám, hogy neki álljak enni mikor megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből „Ismeretlen” vagyis akkor Becky az.

- Elnézést, ezt fel kell vennem - felálltam és kimentem a konyhából. - Igen? - szóltam bele.
- Szia Becky vagyok!
- Szia, mondd! - mosolyogtam.
- Sürgős vészhelyzet van! Most azonnal el kell jönnöd velem vásárolni!
- Új pasi a láthatáron? - nevettem.
- Valahogy úgy. Na, gyere!
- Hát, igazából most készültem enni…
- Majd eszünk a plázában!
- Hát… tudod, vendégségben vagyok és…
- És ez téged mióta érdekel Nina?
- Igazad van - mosolyogtam. - Akkor fél óra múlva a plázánál.
- Okés! Imádlak!
- Én is. Szia- visszamentem a konyhaajtóba minden szem rám szegeződött. - Ömm… Mennem kell. Vészhelyzet van. Szóval… bocsi. Legközelebb ígérem, megkóstolom, amit főztél Zacky, de most mennem kell.
- Most ez komoly? Pedig még Johnny itt sincs…
- Sajnálom. Majd legközelebb.
- Elvigyelek? - ajánlotta fel Zacky.
- Nem kell. Van pénzem taxira.
- Jól van, elviszlek- állt fel.
- De nem kell tényleg!
- Nem baj. Elviszlek tényleg, nem gond.
- Hát, köszi. Akkor, sziasztok!- vigyorogtam és integettem.
- Szia!- mindegyiknek tömve volt a szája kajával és úgy köszöntek.
- Hamar gyere!- mondta Syn.
- Még nem fejeztük be a játékot - folytatta Jimmy.
- Jól van- mosolyogtam.- Sziasztok.

blogBlogBLogBLOgBLOG

Haligali!! ^^
Nost hát skacok fel vagyok pörögve, mint a búgócsiga!
Lilimooo-val nyitottunk egy közös blogot, NAGYON hiperszuperül örülnék, ha benéznétek oda, igaz még nincs fent fejezet, de nem sokára érkezik a bevezető(?) vagy micsudi a leírás tudjátok! :D És nagy a valószínűsége, hogy a hétvégén már fent lesz az első két fejezet. ^^
Ez az oldalunk.
Puszi . xLenorax

(A képet nem lopni, mert ez Én vagyok! :P♥)
-Ha valaki kételkedik a szavamban írjon nyugodtan és küldök olyan képet amin rajta van a csinos kis pofikám is! :D-

18. rész

 Ültem az ágyamon és vártam. Ritmusra ütögettem az ágyat, ugyan zene nem ment, de valamit csinálnom kellett amíg Brianre vártam. A naplóra még véletlenül se néztem, jól elvolt a sarokban. Csak reméltem, hogy anya nyitja ki az ajtót és nem apa, vagy van annyi esze, hogy az ablakon jön be. Minek fosok? Apa úgy is beengedné. Ahjj hol van már? Felálltam és idegesen mászkáltam fel-alá a szobában. Ránéztem az órára, már 20 perce, hogy beszéltünk, mi tart ennyi ideig? Úgy volt kocsival jön, így meg csak öt perc max az út. Végre meghallottam a csengőt, feszülten vártam. Lépteket hallottam elhaladni a szobám előtt. Kinyílt az ajtó, csak add, hogy anyu, csak add, hogy anyu. Keresztbe tettem az ujjaimat egymáson és összeszorítottam a szemem. Meghallottam anya hangját megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Vártam és közben hallgatóztam, nem sokkal később Brian kopogott az ajtón.
 - Én vagyok- mondta, oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
 - Szia-, mosolyogtam, bejött és újra bezártam az ajtót.
 - Na, mi van?- leült az ágyamra.- Mert a telefonba semmit sem értettem.
 - Hát…

 Leültem az ágyamra, a párnáimra és az ölembe vettem az egyik zöld punk hajú plüss macim. Brian velem szembe fordult és figyelt, hogy mit fogok mondani. Akaratlanul a sarokba néztem a naplóra, Brian követte a pillantásom.
 - Az meg mi?- kérdezte.
 - Egy napló.
 - Napló? És rózsaszín?- mosolyogva nézett vissza rám, szemmel láthatóan tetszett neki.
 - Nem vagy vicces. Apámék pszichológushoz küldtek, és ott kaptam, hogy írjak bele minden nap.
 - És fogsz bele írni?
 - Nem hiszem. Miért hagynék nyomot?
 - Lehet, segítene, ha kiírnád magadból a dolgokat…
 - Ne állj Te is melléjük Brian!
 - Csak annyit mondtam lehet, segítene. Figyelj- a térdemre rakta a kezét,- ha nem tudod kiírni vagy kibeszélni magadból azokat a dolgokat, álmokat, gondolatokat, amik gyötörnek, bele fogsz őrülni az egészbe. Csak neked akarnak jót ezzel…
 - Hogy egy vadidegenhez küldenek? Komolyan? Legalább Te állj mellém.
 - Melléd állnék, de emlékszel nekem is milyen nehezen mondtad el az álmod?
 - Az más! Azon kívül tudod jól, hogy mindent elmondok neked!
 - Igen tudom, de van, hogy ha az ember elnyom magában valamit az csak nőni és nőni fog és egyszer csak, BUM! Be fogsz kattanni, ha sokáig magadban tartod- szúrósan néztem rá, de állta a tekintettem.
 - Jól van…- magam mellé raktam a macit.- Itt alszol ma?
 - Hát…- elgondolkozott,- gyere inkább te hozzám nincs otthon senki és gondolom ma apukád itthon lesz nem?
 - Ohh igaz is. Akkor majd beszélek anyával, hogy nálad alszom.
 - Oké- mosolygott.- Na de mesélj mi volt a pszichológusnál?
 - Semmi. kérdezgetett minden féléről.
 - Miről?
 - A barátaimról, a családomról, hogy iszom-e, drogozom-e.
 - És mit mondtál a drogra?- feszült volt a hangja.
 - Elmondtam, hogy néha napján drogozom… ne legyél hülye… csak annyit mondtam, hogy próbáltam, de nem jött be.
 - Akkor jó.
 - Hány óra?- ránéztem a fali órára.- Fél három. Fél három?- felpattantam és előkerestem a cigim.
 - Mi van fél háromkor?
 - El kell mennem Petehez. Johnny hoz nekem egy CD-t.
 - Milyen CD-t?
 - Az új Pantera CD-t, Matt szülinapjára.
 - Ohh értem.
 - Na, jó menjünk- megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
 - Jól van már nyugi- nevetett.
 - Anya!- kiáltottam mikor kimentünk a szobámból.
 - Igen?- a nappaliból jött ki.
 - Briannél alszom ma oké?
 - Felőlem mehetsz, tudod… de apádat is kérdezd meg- forgattam a szemem.
 - Apa!
 - Tessék?- jött ki a szobából.
 - Ma este Briannél aludhatok?
 - Miért?
 - Mert miért ne?- összehúzott szemekkel méregetett.
 - Jól van, de nem örülök neki.
 - Köszi-, mosolyogtam.

 Az ajtó irányába fordultam és amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam Briant a házból mi előtt apa meggondolja magát, megcéloztuk a zeneboltot.

~~~~~

Kedves Naplóm,

Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg írok egy vacak kis rózsaszín könyvecskébe. Tényleg ennyire be lennék „kattanva”? Nem hiszem… de hát amúgy sincs jobb dolgom. Channing még nem jött haza a családi nyaralásból és az esti buliig is van még 12 óra. Igen reggel hét van, nem tudtam aludni és úgy gondoltam írok. Anya és apa tegnap este megint veszekedtek… egyre többször és egyre hangosabban. A végén fogtam Em-et és elvittem itthonról hajnali egyig haza se hoztam. A vállamon aludt mikor hoztam haza. Valószínűleg el fognak válni, nem mintha zavarna, csak ez a folytonos veszekedésük irritál nagyon. Hiányzik Chan, viszont Mattel napról napra jobb a kapcsolatom megint kezdek fesztelen lenni mellette, ez jó. Sokat dolgoznak a lemezzel így leginkább Bethel vagyok. De volt, hogy bementünk hozzájuk, a stúdióba. Valary iszonyatosan irritál néha. De ezt minden alkalommal leírom neked mostanában. Nem zavar? Engem biztos, hogy nagyon irritálna. De hát ez egy napló dolga, csendben hallgatni és hagyni, hogy az ember gondolkozhasson, kiadhasson magából mindent. Dr. Willsonnal végig beszéltük az összes barátomat már csak Matt van hátra. Hihetetlen, hogy mennyire hozzá szoktam ahhoz, hogy pszichológushoz járok! Úgy érzem, elárulom magam, de annyira nem is. Kedves és megért, vagyis nem mondom, hogy megért, de valahogy mindent ki tudok mondani előtte. Furcsa, hogy ennyire megbízom benne, de hát köti az eskü, szóval… Még nincs senki fent legalább is nem hallom, hogy bárki lenne kint. Éhes vagyok, de lusta vagyok kimenni ráadásul dög meleg is van és ez a rohadt ventilátor nem segít semmit. Unatkozom is ezért is kezdtem el most írni vagy ezt már írtam? Írtam hát, bocs. Ráadásul megint össze-vissza írok mindent, mint általában. Lényegtelen, így legalább ha bárki más olvassa nem igazán fog tudni ki igazodni rajta, de remélem, azért nem olvassa el senki. A bulihoz visszatérve, Jimmy azt mondta van valami jó cucca szóval nem lesz azért olyan rossz a buli bár az ikrek szervezik szóval drog nélkül is biztos jó lenne, de így… Gondolkozom, mit írhatnék még, de nem nagyon jut eszembe semmi. Na, jó… inkább megyek eszek valamit, mert a gyomrom már nagyon ordít velem, hogy éhes szóval. Majd még jövök.

Kira*

2000. Augusztus 12.

 Összecsuktam a könyvet és beraktam az asztalom fiókjába. Még ültem pár percet a székemen felhúzott térdekkel és figyeltem az utcáról beszűrődő hangokat. Végül felálltam és kimentem a konyhába, próbáltam minél halkabban mozogni a házban. Elővettem a szokásos müzlim és csöndben falatoztam a konyhában. Mikor végeztem beraktam a tányérom a mosogatóba és Em szobájához mentem. Kivettem a telefont a zsebemből és felhívtam Zackyt.

 - Mmmm haló?- szólt bele álmosan.
 - Szia, Kira vagyok. Nincs kedved egy fél óra múlva találkozni a játszótéren? Kiviszem Emet.
 - Hány óra?
 - Háromnegyed nyolc.
 - Korán van.
 - Annyira nem is.
 - Jó rendben. Lehet kések.
 - Okés mi ott leszünk.
 - Várj melyikre mentek?
 - Ami a templom mellett van.
 - Oké, szia.
 - Szia-, kinyomtam.

 Óvatosan benyitottam nehogy felkeltsem, ha még alszik. A régi babaházam előtt ült és játszott a babákkal. Becsuktam magam mögött az ajtót és a szekrényéhez mentem. Kivettem a piros ruhácskáját, amin fehér pöttyök voltak és a piros kis szandálját.

 - Hova megyünk?- mögülem jött a hangja.
 - A játszótérre- az ágyára raktam a ruháját és mellé ültem.
 - És miért ilyen ruhában?
 - Tudod, ki jön velünk?- mosolyogtam.
 - Ki csoda?
 - Zacky.
 - Tényleg?- felragyogott az arca.
 - Bizony ám Zachary a pasid.
 - Zachary nem is a pasim!- durcásan elfordította a fejét és karba tette a kezeit.
 - De bejön neked- cukkoltam.
 - Nem is!- visszafordult felém a kezeit maga mellé tette és ökölbe szorította.
 - De, hogy nem különben most nem viselkednél így- dobbantott egyet.- Jól van, gyere- felemeltem a ruháját,- vedd fel.

 Felöltözködött a cipőjét segítettem felvenni, kifésültem a haját és raktam bele egy piros cseresznyés csatot. Elindultunk a játszótér felé. Végig ugrándozott és nevetgélt, ahogy a játszótérhez értünk egyből a hintához rohant és elkezdte hajtani magát. Leültem az egyik padra és figyeltem. Valaki hátulról egy puszit nyomott az arcomra, felnéztem és Zacky mosolygott rám, leült mellém.
 - Mi újság?- kérdezte.
 - Semmi különös, veled?
 - Velem sincs semmi. Chan még nem jött haza?
 - Nem még nem. Em!- felénk nézett és elvigyorodott.- Tetszel a húgomnak- mosolyogtam.
 - Nem csoda- mögém a padtámlájára rakta a kezét és nagyképűen mosolygott.
 - Ha az egoizmus fájna…
 - Ordítanék, tudom- mosolygott, Em megállt a hintával és felénk futott.
 - Szia, Zacky!- mosolygott és megállt Zacky előtt.
 - Szia, Emma- felkapta és az ölébe ültette, nyomott egy puszit az arcára.- Hihetetlen, hogy a Scot lányok milyen szépek.
 - Ne legyél hülye- mosolyogtam.
 - Hátha egyszer igaz. Ha csúnya lennél barátkoznék veled?- gúnyosan felhúzta a szemöldökét.
 - Mekkora egy barom vagy!
 - Ugyan már csak vicceltem- elmosolyodott.- A lényeg, hogy jó fej legyél.
 - Ha csúnya leszek nem fognak velem barátkozni a fiúk?- Em megszeppent arcot vágott.
 - Nem, dehogy is! Zacky csak viccelt- megsimogattam az arcát.
 - Amúgy is- folytatta Zacky,- biztos, hogy nagyon szép leszel! Csak úgy dögleni fognak utánad a pasik.
 - Attól félek én- mondtam.
 - Na, gyere- állt fel Zacky, közben Emet letette a földre- menjünk fagyizni- mosolygott.
 - Oké!- megfogta Zacky kezét és elindultunk, Zacky mellé mentem.
 - Zacky- mondtam halkan,- nem hoztam pénzt…
 - Hagyjad, meghívlak titeket.
 - Jaj, nem kell…
 - Ne rontsuk el ezzel Em kedvét, nem gond tudod jól, max majd visszafizeted valamikor- mosolygott.
 - Hát jó rendben- elmosolyodtam.

 Bementünk az első cukrászdába, amit találtunk. Hiába élek itt születésem óta nem igazán szoktam cukrászdákba járkálni. Leültünk a teraszra a fagyinkkal együtt, Em lóbálta a lábát és dúdolt valami gyerek dalt.
 - Mesélj, mi van a pszichológussal- mondta Zacky két nyalás között.
 - Semmi az előző foglalkozáson téged veséztünk ki.
 - Remélem csupa jót mondtál rólam.
 - Hát egoista, bár nem annyira, mint Brian, hülye viccei vannak, iszákos, seggfej…
 - Jó elég lesz értem- nevetett.
 - Nem tényleg. Normális vagyok, ha ott vagyok. Igazából annyi volt, hogy meséltem a kapcsolatunkról.
 - És milyen a kapcsolatunk?- hátra dőlt a székben és derékszögben felrakta az egyik lábát a térdére.
 - Normális, mint a legtöbb barátság- mosolyogtam.
 - És Synnel? Milyen a kapcsolatotok?
 - Miért érdekel?
 - Nem tudom- megrántotta a vállát,- csak úgy. Miért ne?
 - Vele is jó a kapcsolatom sőt. Azt mondta talán jobb, is mint egy sima barátság- megvontam a vállam és bekaptam a tölcsér végét.- Nekem Brian mindig is a legjobb barátom volt. Egy csomó mindenen együtt mentünk keresztül. Egy csomó dolgot vele csináltam először. Szóval szerintem érthető, hogy ez talán egy erősebb kapcsolat, mint egy sima barátság, mint például a miénk- rámutattam,- ne értsd félre, szeretlek, de Brian olyan nekem talán, mint egy testvér, vagy még az se. Igazából én se nagyon értem, hogy mi is ez. De amíg működik addig jó- mosolyogtam.
 - Egyértelmű- mosolygott,- és Channel mi van? Mikor jön haza?
 - Nem tudom… de minden este beszélünk pár percet.
 - Beszéltek és nem kérdezed, meg mikor jön haza?- nevetett.
 - Hátha nem kerül szóba- megvontam a vállam.
 - És amúgy, úgy általánosságban mi van veletek?
 - Semmi meg vagyunk…
 - Kira?- Em mellém jött és mutatta, hogy hajoljak le hozzá.
 - Igen?- lehajoltam.
 - Pisilni kell- súgta a fülembe.
 - Oké már is megyünk- felálltam és kézen fogtam.- Mindjárt visszajövünk- mondtam Zackynek.
 - Csak nyugodtan- mosolygott.
 - Na, gyere- elindultunk a mosdó felé.

 Eltartott egy kis ideig, míg végeztünk, sose szerettem, ha nekem kellett elvinnem pisilni egyszerűen béna voltam benne. Tartani a gyereket, amíg pisil nehogy beleessen… Kösz inkább kihagynám, de amit muszáj, azt muszáj. Visszamentünk Zacky ugyan úgy ült ott, mint, ahogy ott hagytuk.

 - Szerintem jobb lenne, ha haza mennénk. Anyáék nem tudják, hogy elhoztam.
 - Jól van- felállt.

 Kimentünk a cukrászdából és, ahogy kiértünk Zacky felkapta Emet és a nyakába ültette.
 - Jesszus! Le ne ejtsd!
 - Nyugi nem lesz semmi baja- mosolygott Zacky, Em a nyakában ülve kuncogott és belemarkolt Zacky hajába.- Ott tartottunk, hogy mi van veled meg Channinggel?
 - Mondtam meg vagyunk.
 - Lassan két hónapja vagytok együtt…
 - Mire akarsz kilyukadni?
 - Csak érdekel, hogy érzel-e már iránta valamit.
 - Hát nem is tudom igazán. Jó vele lenni, de nem érzem azt a fajta kötödést, hogy csak vele tudnám elképzelni a jövőm.
 - De bele tudnál szeretni?
 - Szeretem Chant. Nem az a végtelen nagy szerelem, hogy „Hűű már a negyedik gyerekünk nevét találtam ki!”, de szeretem.
 - Akkor jó- mosolygott maga elé.
 - De miért érdekel?
 - Rég beszéltünk és gondoltam megkérdezem.
 - Ohh értem.
 - Apád otthon van?
 - Nincs, szerencsére.
 - Akkor simán el tudsz menni otthonról este.
 - Alap!
 - KUTYUUUUUUS!- üvöltötte Em.

 Egészen hazáig kísért ott letette Emet és elköszöntünk. Mikor bementünk anya egyből jött ki a nappaliból hozzánk. Beültünk hárman a tv elé és anyu berakta a Kishableányt Emnek. Velük néztem, régen nem csináltunk ilyet meg kell hagyni, de nagyon jó volt. Egésznap velük voltam, délután hívott Brian, hogy beugrik értem a buli előtt, hogy együtt mehessünk. Elmentem anyával és Emmel a boltba vásárolni, játszottam Emmel egész délután és csak olyan este hat fele kezdtem el készülődni. Volt egy órám míg Brian jött értem, szóval ráérősre vettem a dolgot. Elővettem a fekete szakadt harisnyám és belebújtam, előkerestem a szekrényem legmélyéről a fekete szoknyám, közben pedig megtaláltam a rég elveszettnek hitt szögecses övem, felvettem a szoknyához. Felvettem a fekete topomat, átfésültem a hajam és kisminkeltem magam.

 Zsebre vágtam a cigim és a telefonom, Brian pont akkor csöngetett mikor vettem fel a fekete Converse cipőm, most csak lazán kötöttem meg, hogy bármikor le tudjam venni magamról. A múltkori buli után mikor beleborítottak a medencébe és szépen elázott a cipőm inkább elővigyázatos vagyok. Kimentem, dobtam anyunak egy „Szia, vigyázok magamra, jó éjszakát!” és már szálltam is be Brian kocsijába. Szólt a zene az autóban és mi üvöltöttük vele a szöveget. Előre csináltuk a hangulatot. Már jó pár házzal arrébb is lehetett hallani az ikrek házából szóló zenét. Alig múlt hét óra, de már meg volt a hangulat.

 Ahogy megérkeztünk megkerestük a fiúkat és csatlakoztunk hozzájuk. Pár órával később mikor már alig volt pár józan ember, Jimmy, Brian és én arrébb húzódtunk egy sarokba. Jimmy kivette a zsebéből a gondosan becsomagolt port és kiszórta az asztalra. Elfordítottam a fejem és figyeltem a táncoló, fetrengő tömeget. Egyből kiszúrtam Benjit, figyeltem egy darabig, majd puff eltűnt a tömegben. Meghúztam a kezemben lévő Jack-es üveget, ezzel el is fogyott a tartalma.
 Visszafordultam, már készen is voltak. Jimmy egy összetekert ötdollárost nyomott a kezembe, legalább is azt hiszem az volt, de már akkor se volt éppen tiszta az agyam. Az összecsavart pénz segítségével szívtam fel az asztalon lévő csíkok közül egyet. Majd oda adtam Briannek, megvártam, míg ők is végeznek és csak aztán indultam el Benji megkeresésére. Néhány kör után sikerült rátalálnom, a tömeg közepén táncolt, ahogy elnéztem Ő sem volt éppen józan állapotban, sőt. Odamentem hozzá, megöleltem, majd elkezdtünk táncolni. Nem sokkal később arra eszméltem, hogy nem épp illendő helyeken mászkál a keze, de valahogy nem tudott érdekelni, sőt belementem a játékba. Már nagyban egymás szájában jártunk mikor hírtelen valaki elrántott tőle és kihúzott a tömegből.
 Felnéztem és Matt fogta a kezem, beszélt hozzám, de a zenétől nem értettem semmit. Felnevettem, odaléptem hozzá és megcsókoltam. Elengedtem, láttam rajta, hogy furcsállja, megint felnevettem. El akartam indulni vissza Benjihez, de megállított, megint mondott valamit, de ugyan úgy nem értettem a zene teljesen megsüketített, az egész testem zsibbadt és vissza akartam menni Benjihez. Elfordultam és elindultam a tömegbe, vissza Benjihez.

 Iszonyatosan hasogat a fejem. Úgy éreztem mintha egy elefánt ülne rajta. Átfordultam az oldalamra, megéreztem a takarót a bőrömön. A bőrömön?! Egyből kipattant a szemem. Egy szobában voltam és nem volt rajtam ruha, felültem és magam mellé néztem. Benji feküdt mellettem, rajta se volt ruha. A számhoz kaptam a kezem, vettem pár mély levegőt, hogy lenyugodjak és elkezdtem rázni Benjit, hogy felkeljen.
 - Benji! Kellj fel!- rázogattam.
 - Mmm, mi van már?- fordult felém és félig kinyitotta a szemét.- Miért nincs rajtad ruha?
 - Azért amiért rajtad sincs.
 - Tessék?- feltápászkodott és végig nézett magát.- Most ez…
 - Ezek szerint… de vajon védekeztünk?
 - Nem tudom, nem emlékszem semmire.
 - Baszd ki!- a fejem fogtam.- Na, jó, öltözzünk, fel aztán keressük meg az óvszert.
 - Oké- gyorsan magunkra kaptuk a ruháink és elkezdtük keresni a kotont.
 - Keresd azt a kibaszott gumit!- mondtam idegesen közben majdnem felborítottam az éjjeli szekrényt.
 - Azt csinálom!- miután az egész szobát feltúrtuk és sehol semmi, megsemmisülve ültem le a földre.
 - Most mi a faszt csináljunk?
 - Nem tudom… van esély arra, hogy nem vagy terhes nem?
 - De van. Csak nem tudom mennyi…- felálltam.- Menjünk ki, keressük meg a többieket.
 - Jól van- Ő is felállt.

 Együtt mentünk ki a szobából és elkezdtük keresni a fiúkat. Mindenki a földön hevert, volt, aki már ébredezett, de ebből csak pár volt. Belebotlottunk Brian-be igen botlottunk, mivel majdnem felestem benne. Felkeltettük és tovább indultunk megkeresni a többieket közben persze elmondtuk, hogy fontos mondani valónk van és össze kéne, gyűlni valami csendesebb helyre ahol csak mi vagyunk. Pár kör után mindenkit megtaláltunk, hát senki se volt valami jó formában Joel teljesen szét volt csúszva. Az ikrek megkérték a bátyúkat Josh-t, hogy küldjön el mindenkit a házból. Átmentünk Matthez mert nem volt nála otthon senki. Letelepedtünk a nappaliban. Mindenki minket figyelt, egyre feszültebb lettem lehet nem kéne egyszerre mindegyiknek elmondani? De ha már itt vagyunk… vettem egy mély levegőt.

 - Este annyira beálltunk, hogy lefeküdtünk és ma reggel nem találtuk meg a gumit, valószínűleg terhes vagyok. El kéne mennem még ma nőgyógyászhoz Beth gyere el velem!- hadartam el.
 - Na, várj, mi van?- egyedül Matt tudott megszólalni a többiek mind csak értetlenül bámultak ki a fejükből.
 - Az előbb mondtam el. Lehet terhes vagyok…
 - Nem úgy volt, hogy nem fekszel le senkivel ha részeg vagy?- folytatta.
 - De be is voltam tépve… nem voltam tudatomnál!
 - És Channinggel mi lesz?- Beth felkapta a fejét és kérdően a szemembe nézett.
 - Nem tudom… még ez is, istenem- leguggoltam és a fejem fogtam, elkezdett forogni a világ.

 - Jól van nyugi- hallottam Brian hangját és a hátamhoz ért egy kéz.
 - El fogod mondani neki?- folytatta Beth.- Vagy megtartod a kis titkot? És ha terhes vagy? Mit csinálsz?
 - Nem tudom Beth!- üvöltöttem könnyes szemmel.- De kibaszottul örülnék, ha nem beszélnél így velem! És ha véletlenül veled esik meg ilyen? Akkor te lennél az áldozat! Csak fogd be a pofád, érezz együtt és gyere el velem a kibaszott orvoshoz!- elkerekedett a szeme, elgondolkodott és láttam rajta, hogy megbánta, amit mondott, bár volt benne igazság.
 - Oké menjünk- felállt Jimmy mellől és felém nyújtotta a kezét, megfogtam és felálltam.
 - Köszönöm- megöleltem.
 - Ne menjünk veletek?- kérdezte Jimmy.
 - Nem kell gardedám. Majd felhívunk titeket.
 - Rendben.

 Kimentünk, kerestünk egy taxit. Egész úton azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha terhes vagyok. Mit fog mondani Chan? Biztos egy örök életre megutálna. Nem igaz, hogy lehettem ennyire hülye és felelőtlen? Idegesen doboltam a lábammal a rendelőben. Feszülten vártam, amíg mondják a nevem. Beth csendben ült mellettem. Hatalmasat dobbant a szívem mikor meghallottam a nevem. Beth bejött velem az orvoshoz, ami nagyon jól esett. Picit lenyugodtam.

 Az doktornő minden féle hülye kérdést fel tett, kedves volt persze, de akkor is. Adott egy kis gyógyszeres dobozt, kifizettem és már mentünk is el onnan Beth-el. Beültünk egy kávézóba és amilyen feltűnés mentesen csak tudtam bevettem amit a doktor nő adott.

 Megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy Brian felvegye.
 - Szia!- szólt bele izgatottan.- Na, mi van?
 - Minden rendben, kaptam gyógyszert szóval...- mondtam mosolyogva és kifújtam a cigi füstöt Beth is mosolygott.
 - Ahh úristen…
 - Na, mi van már?- hallottam a többiek hangját a háttérből.
 - Minden rendben Kira nem terhes.
 - Akkor ma iszunk!- hallottam Jimmy hangját, felnevettem.
 - De csak iszunk- mondtam.- Na jó lassan indulunk- mondtam és kinyomtam a telefont.

 Eldobtuk a cigi csikket és kerestünk egy taxit. Nagy kő esett le a szívemről, sokkal könnyebbnek éreztem magam. Na egy biztos ez nem kerül be a naplómba! Megcsörrent a telefonom, kivettem a zsebemből és ránéztem a kijelzőre. Channing.

Rest in Peace

 Igaz, hogy nem kapcsolódik az oldal témájához, de nekem fontos.
 Ma négy éve, hogy egy fantasztikus színész, Heath Ledger meghalt.
 Imádtam, mint színészt és mint embert. Nagyon tehetséges színész volt és szörnyen fájt mikor megtudtam, hogy meghalt.
 Hiányzol Heath!
 Rest in Peace 1979. 04. 04. - 2008. 01. 22. ♥

Nem sokára...

Hát hali!
 Először is, köszönöm a válaszokat a "felmérésre(?)". Igaz picivel többre számítottam, de ez is bőven elég volt! ((:
 Másodszor, egy kicsikét el vagyok havazva még így is, hogy vége a félévnek, mert volt két hét kihagyásom a suliból, történetesen az első iskolai hét a szünet után és a mostani, és így egy csomó dolgozatról lemaradtam amit a jövőhéten kell pótolnom... szép kis hajtás lesz... /: Ráadásul most a hétvégém sem lesz éppen szabad.
 De egy szó, mint száz. Próbálkozom minél hamarabb megírni a következő részt. Remélhetőleg ma este eljutok majdnem a végéig és akkor már csak egy keveset kell írnom hétvégén plusz az áttekintése ugye. ((: Szóval ha minden jól halad talán, de csak TALÁN hétfő-kedd már hozom is a frisst! ((:
 Addig is puszi mindenki!
. xLenorax

UI: Somebody help me! Be szeretném állítani, hogy lehessen értékelni, tudjátok az a tetszik, nem tetszik cuccos. És egyszer megtaláltam nem is olyan rég, de akkor nem csináltam meg és most szeretném és nem találom. ;_; Please, valaki mondja meg hol lehet beállítani! ;_;
Ohh és még annyit, hogy beállítottam, hogy a megjegyzést névtelenül is lehessen tenni, mondjunk nem tudom mi értelme, de azért beállítottam. ^^

So Far Away

 Na szóval még egy utolsó kör!
 Egyszer már írtam ki, hogy készül egy fanmade videó Rev emlékére ami sajnos nem készült el 28.ra mert  néhányan nem küldték el a képet holott elvállalták.
 Szóval, van még lehetőségetek jelentkezni ha szeretnétek itt vannak a részletek.
 Örülnék ha jelentkeznétek rá mivel még is csak egy szép dolog, hogy ilyen módon emlékezünk meg Mi magyarok Rev-ről.

Puszi . xLenorax

Mert érdekel.

 Na szóval. Többen is felvetettétek, nem csak itt a blogomon, hogy Kira és Brian összejöhetne. Nos szeretnék egy kis "felmérést" tartani, hogy ki miért is szeretné, gondolja, hogy jó lenne, ha Kira és Brian összejönnének. Nem muszáj több oldalas kifejtéseket írni elég pár sor, de az ütős legyen. (;
 Leszögezném, hogy ez igazából semmivel se fogja befolyásolni a történet alakulását mivel már megírtam a végét, igen előre dolgozom. (:
 Ennek igazából csak annyi a lényege, hogy érdekel Ti miért akarjátok, hogy Brian és Kira összejöjjön.
 Kérnék mindenkit aki olvas, hogy akár Chat-en akár Kommentben, de válaszoljon. ^^
Köszönöm szépen előre is! És bocsi, hogy ezzel pazarolom az időtöket.

Puszi . xLenorax

UI: Ne haragudjatok azt kihagytam, hogy azt is meg írhatjátok nyugodtan, ha nem szeretnétek, hogy összejöjjenek és miért. ^^

17. rész

 - Szia.
 - Szia Kira, mit csinálsz?
 - Éppen az utcán sétálok.
 - És ráérsz?
 - Mire?
 - Nem sokára kezdődik egy buli a tenger parton.
 - Ohh hát nem tudom, igazából Channinggel találkozom.
 - Jöhet ő is.
 - Matt is jön?
 - Azt hiszem…
 - Beszéltem ma vele. És úgy, ahogy kibékültünk, vagy is mondtam neki, hogy hagyjuk a fenébe az egészet legyünk megint barátok, de nem tudom…
 - Nem muszáj beszélned vele, ha nem akarsz, csak gyertek. Tudod, milyen jó bulik vannak- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
 - Hát jó rendben. Mikor kezdődik?
 - Igazából már megy, szóval siessetek!
 - Jó még nem is találkoztam vele. Olyan fél tíz, tíz fele ott leszünk szerintem.
 - Okés, majd hívj és megkeressük egy mást.
 - Jól van, szia.
 - Cső- kinyomtam és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.

 Szívtam egy utolsót a cigimből, eldobtam és eltapostam. Már láttam a parkot, határozott léptekkel haladtam felé közben Chan-t kerestem a szememmel. Egy fának dőlve várt rám, elmosolyodtam és elindultam felé. Ügyeltem, hogy véletlenül se botoljak meg semmiben. Ahogy oda értem hozzá a nyakába ugrottam.
 - Szia-, öleltem magamhoz.
 - Szia-, nyomott egy puszit az arcomra.

 Hátrébb hajoltam és megcsókoltam.
 - Mi ez a nagy öröm?- mosolygott és simogatta a derekam.
 - Most kezdődött egy buli a parton megyünk?- vigyorogtam.
 - Kik mennek?
 - A srácaim.
 - Srácaid? Már, mint Brian meg a többiek?
 - Aha, legalább meg ismersz a „természetes” környezetemben.
 - Ennyire imádsz bulizni?- nevetett, hátrébb mentem, lábujjhegyre álltam, mindkét karom a magasba emeltem és vigyorogtam.
 - Csak nézz rám.
 - Hát ez a Mini Egeres póló nem igazán egy bulizós csajra illik- még mindig nevetett, ráöltöttem a nyelvem.
 - Csak menjünk el és meglátod- rákacsintottam.- Amúgy is át akartam öltözni- lebiggyesztettem az ajkam.
 - Gyere ide- ellökte magát a fától és kitárta felém a karját.
 - Nyem!- dacoltam az akaratával és ismét ráöltöttem a nyelvem, nevetett. Hozzám lépet és a karjába zárt.
 - Tudod, hogy vicceltem.
 - Tudom, na de menjünk! Még hozzám is kell menni- elengedtem és megfogtam a kezét.

 Elkezdtem húzni engedelmesen követett. Egész úton cseszegetett valamivel, meg csiklandozott így körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy őt éves, ahogy rohanok előle röhögve. Kisebb kitérővel, de végre sikerült haza jutnunk. Halkan kinyitottam az ajtót és felmértem a terepet. Csak anya volt otthon.

  - Anya! Haza jöttem itt van Channing is és csak átöltözök, aztán megyünk is, mert buli van a parton- hadartam.
 - Tessék?- jött ki anya.
 - Van egy buli a parton és lemegyünk.
 - Oké, csak nagyon hadartál- furcsán nézett rám.
 - Baj van?
 - Nem nincs semmi.
 - Hát jó…

 Anyu elment mi pedig bementünk a szobámba. A szekrényemhez mentem, Chan pedig leült az ágyamra. Végig néztem az egész ruhatáramat, kivételesen. Előhalásztam a fekete pántos topom, előkerestem a fekete kiszaggatott harisnyám és a fekete sortomat. Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem. Kimentem és elkezdtem keresgélni a fekete Converse cipőmet, de sehol se találtam.
 - Ez hitetetlen- mondtam miután kimásztam az ágyam alól.
 - Mi az?
 - Nem találom a cipőm, pedig most nem is volt itt Jimmy, hogy eltűntesse.
 - Eltűntesse?
 - Igen- felálltam és tovább kerestem.- Ha átjön, mindig eldugja valahova a fekete Converse cipőmet. Nem tudom miért, de jó szórakozásnak tartja. Mindjárt jövök.

 Kimentem az előszobába és mit ad Isten ott volt. Felkaptam és visszamentem a szobámba.

 - Megvan- vigyorogtam.

 Leültem a földre és felvettem. Vettem egy mély levegőt. Matt is ott lesz a bulin és találkozni fog Channinggel. Remélem nem lesz probléma.

 - Na, mehetünk?- vigyorogva álltam fel.
 - Persze-, megnéztem a cigis dobozom.
 - Út közben menjünk be egy boltba, mert csak három szál cigim van.
 - Rendben.

 Zsebre tettem a cigim, még gyorsan átfésültem a hajam és összefogtam, elköszöntünk anyától, magamra kaptam a bőrkabátom mivel kicsit lehűlt a levegő, elindultunk. Bementem az első éjjel-nappaliba és vettem egy doboz cigit. Kézen fogva sétáltunk a part felé, már messziről lehetett hallani a dübörgő zenét. Kicsit felgyorsítottam a lépteimet és magammal húztam Chan-t is. A végén már Ő ment gyorsan és én loholtam utána. Direkt lemaradtam és felugortam a hátára, így mentünk le a parthoz, ott lemásztam róla és körbe néztem, de sehol se láttam Jimmyéket. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Mindenki táncolt, fények villóztak, egy hatalmas emelvényen játszott a zenekar, nem ismertem őket biztos valami feltörekvő banda.
 - Haló?- hallottam Jimmy hangját a vonal másik feléről.
 - Szia Jimmy itt vagyunk- üvöltöttem a telefonba.- Merre vagytok?
 - A színpad jobb oldalán gyertek ide!
 - Oké, szia-, kinyomtam.- A színpadnál vannak, gyere- mosolyogtam és újra elkezdtem húzni.

 Végig mentünk a tömegen, imádtam utat törni a tömegben, ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy buldózer. Egyre hangosabb lett a zene, ahogy haladtunk előre elkezdtem táncolni, majd hirtelen megálltam a tömeg közepén, Chan felé fordultam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Magához ölelt, furcsa érzés tört fel bennem, ahogy a tömeg közepén voltunk. Majd hirtelen elengedtem, elmosolyodtam és tovább indultam a fiúk felé. Próbáltam kikerülni a pogózokat és célirányosan törni az utat, de egyre sűrűbb lett a tömeg és egyre nehezebben ment. Végül csak sikerült kijutni a színpad elé. Körbe néztem közben egy percre se engedtem el Chan kezét nehogy véletlenül elveszítsem. Kerestem a szememmel a fiúkat, de nem találtam őket. Tovább mentem egészen a színpad végig. Ismét körbe néztem, de nem láttam senkit, elővettem a telefonom mikor valaki befogta a szemem. Elengedtem Chan kezét és megfogtam a szememet eltakaró kezét. Tapogattam és elmosolyodtam. Nem igaz megint valamelyik iker.
 - Utállak titeket ezért!- mosolyogtam, nem jött válasz, tovább tapogattam és gondolkoztam.- Joel és Benji- leereszkedtek a kezek, hátra fordultam és az ikrek vigyorogtak rám.- Sziasztok!- megöleltem őket.
 - Szia Kira- mondták.
 - Többiek?- újra megfogtam Chan kezét.
 - Készülnek- mondta Joel.
 - Mi? Hova?
 - Fellépnek- bökött a színpad felé.
 - Nem mondod?- mosolyogtam.
 - De de.
 - De jó! Mikor kezdenek?
 - Ennek vége és aztán ők jönnek.
 - Marha jó!- mosolyogtam.
 - Addig gyertek, igyunk meg valamit.
 - Oké.

 Elindultunk a sátrak felé. Dugig voltak emberekkel, alig találtunk szabad helyeket, végül én és Benji befoglaltunk gyorsan három helyet addig Chan és Joel hozott piát. Mikor visszajöttek Joel leült a szabad helyre, amit foglaltunk Benjivel, én felálltam, Chan leült a helyemre én pedig az ölébe ültem. Koccintottunk és elkezdtünk beszélgetni.

 - És amúgy- néztem Joelékre.
 - Igen?
 - Val is fellép velük?
 - Nem adják elő azt a számot.
 - Okés…

 Kicsit megnyugodtam, de a másik még mindig zavart, mi lesz mikor Chan és Matt találkozik? Körbe néztem, mintha valaki hiányozna.
 - Hol van Beth?
 - Azt mondta Jimmy, tízre jön- kivettem a zsebemből a telefont, tíz múlt öt perccel.
 - Felhívom, és ide hozom.
 - Oké.

 Felálltam és kimentem a sátor elé, vártam, hogy felvegye közben vigyáztam nehogy valami barom leöntsön.

 - Igen?- hallottam Beth hangját a vonal másik feléről, hangos volt vagy is már itt van.
 - Szia, Kira vagyok. Gyere a kék sátorhoz előtte várlak.
 - Rendben, szia.

 Visszaraktam a zsebembe a telefont és vártam, közben figyeltem a színpadot, a banda, aki eddig volt most játszották az utolsó számukat. Szóval pár perc és kezdődik a fiúk koncertje, magamban mosolyogtam. Valaki a nyakam köré fonta a karját és magához ölelt, elfordítottam a fejem, hogy lássam ki az.

 - Szia Beth- én is megöleltem,- mi ez a nagy ölelkezősdi?
 - Annyira sajnálom…
 - Jaj Beth ezt már megbeszéltük a kórházban nincs semmi baj- elengedtem.
 - Biztos?
 - Persze-, mosolyogtam,- na, gyere, nem sokára a fiúk jönnek és még előre kéne menni.
 - Oké.

 Visszamentünk a fiúkhoz, de előtte neki is vettünk piát. Elindultunk vissza a tömeg elejére, kisebb harccal, de sikerült a színpad elé törnünk. A fiúk már hangoltak, a tömeg üvöltött. Beth-el mi is beszálltunk az üvöltésbe, nem sokkal később a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Végre elkezdődött a koncert, az első sorban tomboltunk, össze-visszaugráltunk és üvöltöttünk, ahogy csak tudtunk. A koncert felénél Benji hirtelen a nyakába vett.
 - Úristen Benji! Megöllek!

 Nem válaszolt, valószínűleg mert nem hallotta, de így legalább elmondhatom, hogy én szóltam.  Így annyira nem tudtam tombolni, mintha a földön lettem volna, de jól éreztem magam. Három szám után lehajoltam Benjihez.
 - Tegyél le!
 - Nem fog menni- mosolygott.
 - Tegyél le Benji!
 - Mert?
 - Mert megkértelek. Tegyél le!
 - De eskü nem fog menni. Kibaszott sokan vannak.
 - Próbáld meg. Le akarok jönni.
 - A tömegben akarsz lenni?- vigyorgott.
 - A pasim mellett akarok lenni, a tömegben.
 - Kira, tényleg sokan vannak.
 - Tegyél le!
 - Rosszul leszel…
 - Eddig is bírtam…
 - Emlékszel a múltkorira? Úgy cipeltünk ki.
 - Csak Brianre kellett támaszkodnom.
 - Nem akarom, hogy megint rosszul legyél.
 - Jó… De a koncert végén egyből leteszel!
 - Leteszlek- mosolygott.

 Fölegyenesedtem és tovább tomboltam Benji nyakában. Néha azért bepróbálkoztam olyanokkal, hogy „Fáj a hátam.”, „Pisilnem kell.”, „Le foglak hányni.” és társaik, de nem hatotta meg így az egész koncertet a nyakában ülve élveztem. Igaz annyira nem rajongok az üvöltésért, de egy koncerten bármire tudok tombolni. Kicsit vártam a koncert végét, de csak, hogy Benji végre letegyen. Ahogy vége lett a koncertnek, a tapsnak és a fiúk lejöttek a színpadról kicsit feloszlott a tömeg és Benji végre letett. Ha részeg lettem volna, lehasaltam volna a földre és elkezdtem volna csókolgatni, de e helyett inkább Chan-t csókoltam meg.

 Visszamentünk a sátorhoz. Megvártuk, míg odajönnek a fiúk. Jimmy egyből letámadta Beth-t nagyon édesek voltak együtt. Majd oda jött hozzám ördögi vigyorral. Ijedt fejet vágtam és egyet hátra léptem, beleütköztem valakibe, de nem mertem elfordítani a tekintettem Jimmyről.
 - Mit akarsz?
 - Meleg van nem?- vigyorgott.
 - Nem nincs meleg!
 - Ohh, dehogy nem.
 - Nézd Jimmy ott a barátnőd- mutattam Beth felé.
 - Tudom, de Ő is benne van.
 - De én fázom Jimmy. Nem akarok beteg lenni.
 - Ne rontsd el a játékot.
 - Jimmy ne. Bemegyek veled. De nem úgy, hogy te viszel bele ruhástul.
 - Ruha nélkül?- felhúzta a szemöldökét.
 - Alsóneműben. És mindenki!- egyenként ránéztem a többiekre.
 - Oké- jött az egyhangú válasz.
 - Akkor menjünk.

 Elindultunk a part egy kihaltabb részére, ahol már kevesebb fény volt. Hátul mentem Channel előttünk ment Brian zsebre dugott kézzel. Elengedtem Chan kezét és megrohamoztam Briant. Felé futottam, megkapaszkodtam a vállába és előre rántottam.
 - Baszd meg!- elnevettem magam.
 - Bocs nem hagyhattam ki.
 - Hülye- átkarolta a vállam magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra.
 - Tudom, hogy imádsz- arrébb álltam és elkezdtem bökdösni.
 - Ne már- elhúzódott és lefogta a karom.
 - Blee- ráöltöttem a nyelvem.
 - Blee- utánzott.
 - Utánzóóós!
 - Utánzóóós!
 - Tudok valamit, amit te nem tudsz!
 - Tudok valamit, amit te nem tudsz!
 Megfordultam és oda mentem Chanhez. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Elengedtem, megfogtam a kezét és Brian felé fordultam.
 - Ne ezt csináld utánam- ismét ráöltöttem a nyelvem.
 - Na, jó…- forgatta a szemét és elindult felénk.
 - Hé! Ő az enyém!- Channel szembe álltam és a mellkasára tettem a kezét.
 - Tudom, csak vicceltem- összeborzolta a hajam.
 - Hé!
 - Na, jó! Ideje vetkőzni!- hallottuk Jimmy hangját.

 Összegyűltünk egy kisebb körben és elkezdtünk vetkőzni. Mikor leszedtem magamról minden cuccot Jimmy a semmiből termett mögöttem. Felkapott és ordítva futott velem a vízbe.
 - Utállak! Utállak!- üvöltöttem és erősen kapaszkodtam a nyakába.
 Hatalmasat visítottam mikor beledobott a hideg vízbe. Feljöttem a víz alól és egyből elindultam Jimmy felé. Ráugrottam és próbáltam lenyomni a víz alá, sikertelenül. Végre a többiek is csatlakoztak hozzánk és Beth segített a víz alá nyomni Jimmyt bár így se ment elég könnyen. Mikor végre győzelmet arattunk oda mentem Chanhez és megöleltem.
 - Úszó verseny?- kérdezte Beth.
 - Sötétben nem úszom- válaszoltam.
 - Gyáva!- mosolygott.
 - Csak nem vagyok hülye. Maradjunk inkább közel a parthoz.
 - Igaza van- mondta Brian.
 - Ki tudja, mi van a víz alatt- mondta sejtelmes hangon Zacky. Beth felsikított.
 - Baszd meg Zacky!- felnevettem.
 - Adj egy pacsit!- Zacky oda jött hozzám és összepacsiztunk.
 - Akkor inkább hagyjuk máskorra.
 - Egyet értek- mosolyogtam.

 Tovább baromkodtunk a vízben. Fel sem tűnt, hogy Chan és Matt már nincsenek velünk. Kinéztem a partra és láttam, hogy Chan és Matt beszélgetnek. Elfogott a rémület. Próbáltam nyugtatni magam, de nem nagyon sikerült.
 - Na, jó én kezdek fázni, menjünk ki- mondtam a többieknek.
 - Ne máááár!
 - Na lécci.
 - Jó menjünk- elindultunk kifelé Brian mellém jött.
 - Minden rendben? Nem szoktál fázni a vízben- halkan beszélt.
 - Matt Channel beszél- a part felé nézett.
 - Ne beszélj be magadnak minden féle baromságot. Nem úgy néznek ki, mint akik mindjárt egymásnak esnek.
 - Nem baj. Azért menjünk ki.
 - Rendben.

 Kimentünk a partra, egyből Chanhez mentem. Borzasztóan hideg volt, legszívesebben felvettem volna a ruháim, de nem segített volna semmit, ha csurom vizes ruhákban vagyok. Leültünk a homokba és elkezdtünk beszélgetni. Jó volt látni, hogy Channinget is bevonják a beszélgetésbe. Ahogy elnézem befogadták és ez iszonyatosan jól esett. Halkan lehetett hallani a zenét a színpad felől, de nem törődtünk vele, el voltunk most a saját kis világunkban. Beszélgettünk, baromkodtunk. Mikor végre valamennyire megszáradtunk visszaöltöztünk és folytattuk a beszélgetést. Közben elfeküdtünk, Jimmy és Beth hamar elaludtak. A végén már csak én és Zacky voltunk ébren. A fejem Chan mellkasán volt és úgy beszélgettem Zackyvel, amíg végül mi is elaludtunk.

 Reggel a vakító fényre keltem. Felültem és megdörzsöltem a szemem. Brian és Matt még aludtak, de a többiek már fent voltak.
 - Jó reggelt- mondtam és ásítottam egyet.
 - Inkább délelőtt- javított ki Beth.
 - Akkor az- Brianre néztem és felcsillant a szemem.- Jimmy?- néztem rá vigyorogva.
 - Arra gondolsz, amire én?- elvigyorodott.
 - Szerintem igen.
 - Háromra.
 - Jobb lesz ha befogod a füled- mondta Zacky Channek.
 - Mi? Miért?
 - Egy…
 - Csak fogd be!- mondta azzal Ő is befogta a fülét.
 - Kettő…- mindenki a fülére tapasztotta a kezét.
 - Három!

 Hatalmasat ordítottunk Jimmyvel, Matt és Brian derékszögben ültek fel.
 - Kurva anyátokat!- üvöltötte Brian.
 - Basszátok meg magatokat!- csatlakozott hozzá Matt.

 Jimmyvel szakadtunk a röhögéstől. Annyira jól esett, majd bepisiltem.
 - Ugye tudjátok, hogy ezt még kurvára vissza fogjátok kapni?- mondta Brian és felállt.

 - Ugyan. Ezt te se hagytad volna ki- nevettem, elgondolkodott.
 - Ez igaz, de akkor is.
 - Jól van nyugi! Inkább menjünk, haza kilyukad a gyomrom- megerősítésként egy hatalmasat kordult a gyomrom.
 - Oké menjünk.

 Elindultunk visszafelé, majd külön váltunk. Chan jött velem.

 - Hogy érezted magad?- kérdeztem.
 - Jól- mosolygott.
 - Annyira örülök, hogy jóban vagytok a fiúkkal. Mindig féltem attól, hogy nem fogadnak majd el, de elfogadtak és ez nagyon jó. Tudod nekem Ők a családom és számít a véleményük, és az, hogy elfogadtak téged a világ legjobb dolga- mosolyogtam, elé mentem és megcsókoltam.
 - Örülök, hogy örülsz- mosolygott.

 Elértünk hozzám, elköszöntünk és bementem a házba. Első utam a konyha volt, ahol anya és apa vártak. Megálltam az ajtóban.
 - Nem én voltam!- mondtam egyből az arckifejezésük láttán.
 - Nem történt semmi ne aggódj kicsim- mondta anya.
 - Akkor jó…- elindultam a konyhaszekrény felé és elővettem egy tálat meg a müzlis dobozt.
 - Szeretnénk veled beszélni- mondta apa, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni.
 - Miről?- kérdeztem teli szájjal.
 - Hol voltál este?- kérdezte apa.
 - Lent a parton a fiúkkal és Beth-el, anya elengedett!
 - Folyton a fiúkkal vagy. Nem hiszem, hogy jó hatással lennének rád. Nem is ismerjük őket- csörömpölve ejtettem vissza a kanalam a tányérba.
 - Nem ismeritek őket? Komolyan apa? Briant és az ikreket majdnem olyan jól ismered, mint én. És ha nem lennél folyton a kibaszott munkahelyeden Jimmyéket is ugyan úgy jól ismernéd! De persze legyen az én hibám tényleg. Én megbízom a fiúkban és anya is. Nekem ennyi bőven elég.
 - Nem tudhatod milyenek…
 - Nem tudhatom? Öt éve ismerem őket, hogy a fenébe ne tudhatnám milyenek? Folyton velük vagyok, ahogy Te is mondtad…
 - Kicsim- szólt közbe anyu,- most nem is ez a lényeg. Beszéltünk az orvossal, aki akkor kezelt mikor kórházban voltál…
 - Mondtam már, hogy nem direkt vettem be annyi gyógyszert…
 - Azt mondta- folytatta, mintha meg se szólaltam volna,- jobb lenne, ha elküldenénk egy pszichológushoz.
 - Hogy mi csoda?! Hogy egy idegen pasas kurkásszon az agyamban és minden féle szar gyógyszert felírjon? Azt már nem! SOHA!
 - Nincs vita. Elviszünk és kész- mondta apa és felállt az asztaltól, ezzel befejezve a beszélgetést.- Két óra múlva indulunk, addig tedd rendbe magad- azzal kiment én pedig megsemmisülve ültem az asztalnál.
 - Kicsim…
 - Nem érdekel anya- felálltam az asztaltól és bementem a szobámba.

 Magamra zártam az ajtót és bementem a fürdőbe. Bedobtam a ruháim a szennyesbe és beálltam a zuhany alá. Nem hiszem el, miért küldenek pszichológushoz? Semmi szükségem arra, hogy egy idegen ember kérdezgessen az életemről semmi köze nincs hozzá. Hihetetlen, hogy anyám képes volt ebbe beleegyezni. És még is mire lesz ez jó? Semmire. Elzártam a csapot és kiléptem a kádból. Magam köré csavartam egy törülközőt, visszamentem a szobámba és leültem a földre törökülésben. Nem hiszem el! Legszívesebben elkezdtem volna csapkodni a földet és torkom szakadtából üvölteni. De nem tettem, inkább csak ültem a földön pár percig, a hajamból csöpögött a víz, kirázott a hideg. Felálltam és a szekrényemhez mentem. Kivettem a hosszú Mettalica-s pólóm és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, megszárítottam a hajam és vártam. Ültem az ágyamon és vártam, még volt fél órám, talán ha most felhívom Briant még időben értem tud jönni és elvisz. A telefonomért nyúltam, tárcsáztam és a fülemhez emeltem a telefonom. Vártam… semmi. Nem igaz pont most nem tudja felvenni, nem lehet igaz. Bármikor felveszi, de most. Most mikor igazán szükségem van rá nem. Istenem feladom. Kopogtak az ajtón.
 - Kira indulunk!- hallottam apa szigorú hangját.
 - Már is…- felálltam és kimentem.
 - Mi van rajtad?
 - Ha nem tetszik itthon is maradhatok.
 - Jól van, csak menjünk- elindult az ajtó felé.
 - Anya nem jön?
 - Nem itthon kell maradnia a húgoddal.
 - Remek…- felvettem a cipőm és már szálltunk is a kocsiba.

 Durcásan ültem egész végig a kocsiban. Bámultam ki az ablakon és hallgattam a zenét. Letekertem az ablakot és élveztem, ahogy a szél össze-visszaborzolja a hajam.
 - Hova megyünk?- kérdeztem végül.
 - Los Angelesbe. Azt mondják, van ott egy nagyon jó pszichológus.
 - Gondolom jó drága is.
 - Megengedhetjük…
 - Fantasztikus- folytattam az ablakon kibámulást.

 Figyeltem, ahogy a város elsuhan mellettünk, LA nem volt ismeretlen számomra. Jártam itt párszor, de most teljesen más volt. Egy olyan helyre cipeltek erőszakkal ahova nem akartam. Egy fél óra múlva leparkoltunk egy hatalmas ház előtt. Fantasztikus a pasi otthon dolgozik. Biztos boldog kis családi környezet. Egy boldog feleség, aki otthoni munkát végez. Egy tinédzser gyerek csupa jó jegyekkel és egy angyali kis testvér, már csak ez hiányzott.
 - Egy óra múlva jövök érted. Viselkedj!
 - Rendben- kiszálltam a kocsiból és megvártam, míg apa elhajt.

 Az volt a tervem, hogy elmegyek, de valahogy furcsán kíváncsi voltam erre az egész dologra. Elindultam a ház felé. A kezemmel átfésültem a hajam és megigazítottam a napszemüvegem. Megnyomtam a csengőt és vártam, közben megnéztem a névtáblát, Willson, közönséges név. Nem vártam sokat ettől a foglalkozástól, végre kinyílt az ajtó. Egy negyvenes éveiben járó mosolygó nő nyitott ajtót.
 - Jó napot Dr. Willson-hoz jöttem- közömbös volt a hangom, de a nő még mindig mosolygott.
 - Akkor biztos te vagy Kira, én Mrs. Willson vagyok, gyere be- félre állt az ajtóból.
 - Köszönöm- beléptem.

 Körbe néztem, hatalmas volt az előtér. Gyönyörű volt az egész.
 - Gyere utánam- mosolygott.
 - Rendben- levettem a napszemüvegem és a pólóm nyakára akasztottam.- Gyönyörű a háza.
 - Köszönöm.
 - Anya!- egy szőke göndör hajú, magas srác jött le a lépcsőn egy száll alsó gatyában, komolyan, ha az angyali kis gyerek is előkerül valahonnan, itt hagyom ezt az egészet.- Ohh helló- akadt meg a szeme rajtam.
 - Cső.
 - Mit szeretnél Keith?- kicsit hűvösebb lett a hangja.
 - Csak a Metallicás pólómat keresem- keresztbe fontam a mellkasomon a kezem és idegesen dobogtam a lábammal, úgy mennék már innen a picsába.
 - Vagy a szobádban vagy a szennyesben lesz.
 - Köszi-, visszament a lépcsőn.
 - Na, gyere- újra kedves lett a hangja.

 Egy hatalmas fa ajtóhoz vezetett. Elámultam, hogy lehet ekkora ajtó egy házban, sötétvöröses színe volt, sose voltam jó az olyanokban, hogy ránézek egy bútorra és egyből tudom milyen fából készült, nem az én világom. Két vas kilincs volt rajta.
 - Ez lenne az, menj be nyugodtan, Dan bent van- mosolygott, sarkon fordult és elment.

 Pár másodpercet morfon diáztam, gondolkoztam azon, hogy elfutok, de végül megfogtam a kilincset, bekopogtam és benyitottam. Egy nagy helység tárult elém, tele könyvekkel és az ajtóval szemben lévő falon egy hatalmas ablak volt. A szoba közepén volt egy kanapé és egy fotel. A fotelben egy fekete hajú férfi ült. Felnézett, ahogy benyitottam.
 - Áhh biztos te vagy Kira- felállt, becsuktam magam mögött az ajtót.- Gyere, csak beljebb nem harapok- mosolygott, a kanapéhoz mentem.- Ülj csak le nyugodtan- leültem és körbe néztem.
 - Szép szoba.
 - Köszönöm. Kérsz esetleg valamit?- Ránézem a fotel melletti asztalra és volt ott egy doboz cigi.
 - Ha nem lenne baj, egyet kérhetnék?- mutattam a cigire.- Apám hozott és nem tudja, hogy dohányzom.
 - Elmúltál már 18?- nyúlt a doboz felé.
 - Nem rég.
 - Akkor, tessék-, felém nyújtotta a dobozt, kivettem belőle egy szálat és oda adta a gyújtót.
 - Köszönöm- visszaadtam a gyújtót, egy kristály hamutálat nyújtott felém, elvettem és a kanapé karfájára tettem.
 - Szeretném előre leszegezni, hogy ami itt elhangzik, az itt is marad.
 - Oké.
 - Szóval miért is vagy itt pontosan?
 - Egy ideje rosszakat álmodok, és pár napja több altatót vettem be a kelleténél, kórházba kerültem és az orvos azt mondta anyáméknak, hogy pszichológushoz kéne járnom. Igazából semmi kedvem sincs ehhez az egészhez, de ha már apám pénzét költöm, akkor kihasználom.
 - Értem. Nos, hogy apukád szóba került milyen a kapcsolattok?
 - Egy szóval? Szar. Nyolc éves korom óta csak dolgozik, nem foglalkozik, se velem, se a két éves húgommal. De megszoktam, ha úgy vesszük más a családom.
 - És kik tartoznak pontosan ebbe a családba?
 - A barátaim.
 - Hányan vannak?
 - Hat fiú és egy lány.
 - Hat fiú?
 - Ebből hármat pelenkás korom óta ismerek, de nem igazán szeretnék bele menni a részletekbe.
 - Nem is kell, ha nem akarod. És a másik három?
 - Őket csak öt éve ismerem.
 - Anyukáddal milyen a kapcsolatod?
 - Jó.
 - Ez mit takar?
 - Ha el akarok menni a fiúkkal valahova mindig, elenged. És mindig próbál nyugtatni, ha apámmal veszekszem. Rajta érzem, hogy fontos vagyok neki, apámon nem.
 - És a rémálmok mióta vannak?
 - Egy ideje, nem tudom pontosan.
 - És nem tudod, mi okozhatja őket? Talán ez a feszült családi helyzet.
 - Nem. Nem apámékról szól. Teljesen másról.
 - Meséld el.
 - Nézze, egyedül a legeslegjobb barátomnak mondtam el. Utálok visszagondolni is rá.
 - Rendben, akkor erre majd később visszatérünk. Mesélj erről a legeslegjobb barátodról. Hogy hívják?
 - Brian.
 - És mióta ismered?
 - Születésem óta, az ő apja és az én apám régen jóban voltak.
 - Régen? Vagyis már nem?
 - Nem, összevesztek valami hülyeségen. Sose mondták el nekünk min is.
 - És nem akartak titeket szétválasztani?
 - Csak az én apám. De akár mit csinált mindig találtam módot arra, hogy találkozzak Briannel. Aztán egy idő után belátta bármit is tesz találkozni, fogok vele.
 - Szóval beletörődött?
 - Igen.
 - Mennyire jó a kapcsolatod Briannel? Vagyis mindenbe beavatod, ami történik körülötted?
 - Nagyrészt mindig ott van, ha történik körülöttem valami. Hogy úgy mondjam, elválaszthatatlanok vagyunk. Vele csókolóztam először mikor 13 voltam- jesszus miért mondok el ilyeneket?
 - Hány év van köztettek?
 - Egy év és pár nap.
 - Van most barátod Kira?
 - Már, mint pasim? Van.
 - Mióta vagytok együtt?
 - Ümm… nem rég óta. Talán egy hete.
 - Szóval még semmi komoly?
 - Semmi.
 - És, hogy állsz a drogokkal?
 - Próbáltam már egy kettőt, de nem nagyon jöttek be- hazudtam, persze majd pont neki fogom elmondani, hogy drogozom néha napján, hogy ne.
 - És az alkohol?
 - Inni szoktam, főleg bulikban, de van, hogy csak úgy összegyűlünk iszogatni.
 - A dohányzást meg sem kérdezem- mosolygott, visszamosolyogtam, az órájára nézett.- Nos, már csak két perc maradt…
 - Ilyen hamar eltelt egy óra?- csodálkoztam.
 - 50 perc, de igen- mosolygott,- akarsz még valamiről beszélni?
 - Nem hiszem.
 - Rendben, nos, akkor- az asztal fiókjához nyúlt és kivett belőle egy rózsaszín könyvecskét.- Ez egy napló- tartotta felém,- szeretném, ha minden nap írnál bele- elvettem tőle.
 - Rózsaszín komolyan?- néztem rá.
 - Sajnálom, nem egy ilyen lányra számítottam- mosolygott.
 - Értem… akkor, viszlát-, felálltam.
 - Jövő héten ugyan itt- mosolygott.
 - Igen… viszlát.
 - Viszlát.

 Kimentem a szobából és az ajtóhoz siettem, ahogy kiléptem hatalmasat sóhajtottam. Körül néztem apa még nem volt itt. Leültem a járdaszegélyre. Türelmesen vártam, közben a könyvön kocogtattam a körmöm. Valaki leült mellém, oldalra néztem, a szőke srác volt, Keith azt hiszem.
 - Szia-, köszönt.
 - Cső, mit akarsz?
 - Láttalak mikor bejöttél apámhoz. Látom te is szereted a Metallicát.
 - Igen, egyik kedvenc együttesem- idegesen kihúztam magam.
 - Miért jársz apámhoz?
 - Apám kényszerít. Semmi kedvem ehhez az egészhez, de muszáj.
 - Mióta jársz ide? Mert eddig még nem láttalak.
 - Ma óta…
 - Ohh értem- megállt mellettünk egy ezüst kocsi.
 - Ez értem jött, szia-, felálltunk.
 - Szia, örültem- nyújtott kezet, ügyet sem vetettem rá, minél hamarabb ki akartam kerülni innen.
 - Igen, szia-, a kocsihoz mentem és beültem.

 Apa egyből elindult, próbált kérdezgetni milyen volt, de nem igazán válaszoltam. Otthon megint bezárkóztam a szobámba, a sarokba vágtam a naplót és a telefonomért nyúltam. Újra felhívtam Briant, most végre felvette.
 - Szia-, szólt bele.
 - Utállak téged! Utálom apámat! Utálok mindenkit!