Francia után összepakoltam a táskámba és még gyorsan
bementem a mosdóba kicsit rendbe szedtem magam. Tesi óra óta megint kavarognak
a gondolatok a fejemben, de még mindig nem múlt el az az érzés, hogy úszni
akarok. Végül is itt az óceán, bármikor lemehetek, amikor akarok. Lehet holnap
suli előtt ki is használom a lehetőséget. Ahogy ezen gondolkodtam elindultam
kifelé a suliból. Igazából még azt se tudtam mi merre van itt és már egyből
elmennék, a partra mikor azt se tudom, melyik irányba kell indulnom. Mindegy
majd megkérdezem Mattet ő biztos tudja, szép is lenne, ha nem.
Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is, lekaptam a
vállamról a táskám és kikerestem a cigimet, közben felnéztem és megkerestem a
szememmel Mattet, aki pár méterre tőlem várakozott. Még voltak kint páran a
suli előtt, de a többség már hazafelé indult. Meggyújtottam a cigim, a dobozt
visszacsúsztattam a táskámba és elindultam Matt felé, majd miközben kifújtam a
füstöt megálltam előtte.
- Merre?- kérdeztem miközben megigazítottam a vállamon a
táskát.
- Jobbra- fordult az említett irányba és elindultunk.- Milyen
volt az utolsó órád?
- Elég fura a tanár- fintorogtam.- Próbálkozik azzal,
hogy csak franciául beszél hozzánk, de nem megy vele sokra, szerintem a fele
osztály azt se tudja, miről beszél éppen.
- Ki a tanárod?
- Ömm… valami Mrs. vagy Miss Williams.
- Huh, az a nő kemény. Szerintem valami lehet a fejében,
mert tényleg eléggé gyogyós. Nekem a történelmet tanítja. Esküszöm, néha ő maga
jobban belezavarodik abba, amit mond, mint a diákok.
- Az úgy jó lehet.
- Hát nem is vagyok jó töriből…
- Pedig nem nehéz. Az évszámokat csak be kell magolni és
meg kell érteni az összefüggéseket, a többit meg csak úgy kell nézni, mint egy
mesét.
- Ezek szerint te jó vagy belőle?
- Én mindenből jó vagyok- vigyorogtam magam elé, mire
felnevetett.
- Igaz el is felejtettem, hogy elit suliba jártál-
sóhajtottam egyet.
- Ja… Amúgy Jimmy hol van?- néztem körbe gyorsan.
- Neki elmaradt az utolsó órája így előre ment.
- Ohh értem.
- Szóval jó vagy töriből… esetleg…
- Nem- vágtam a szavába.- Nem foglak korrepetálni,
gyűlölök tanítani, nem is tudok. Szóval ezt felejtsd el most és, mindörökké
mert engem ugyan rá nem veszel, hogy a tanárod legyek, maximum tanulhatunk
együtt, és ha nem értesz valamit segítek, de korrepetálni nem foglak. Már magát
a szót is utálom, hogy „korrepetálni”.
- Ohh jól van nyugi- nevetett.- Ne harapd le a fejem. De
nem ugyan az a kettő?
- Nem- megráztam a fejem.- Mivel közben én is tanulok és
együtt haladunk, ha pedig tanítanálak, az azt jelentené, hogy mindent az
elejétől a végéig végig kell venni. Nem ugyan az- ráztam meg megint a fejem.
- Hát jó, ahogy gondolod- rántotta meg a vállát.
- Milyen messze laksz amúgy?- elkezdtem vizsgálni a
házakat mellettünk hátha magamtól is rájövök melyik, bár erre kicsi az esély.
- Nincs olyan messze, de még menni kell.
- Hogyhogy nincs kocsid? Azt hittem Kaliforniában muszáj,
hogy legyen kocsid 16 éves kor fölött.
- Van kocsim, csak szervizben van.
- Karamboloztál?- kérdeztem rá.
- Neeem. Csak nem éppen új a kocsi és valami mindig
tönkre megy benne.
- Erre mondják, hogy jobban megéri venni egy újat…
- Igen, csak nincs rá pénz- egy néma „O”-ra nyitottam a
szám.
Elzúgott mellettünk egy motoros, hirtelen megtorpantam.
Nem ez nem lehet. Ez már tuti paranoia. De hogy megint ugyan azt a motort
láttam, amit az első iskolai napomon is, ez már sok. Lehunytam a szemem, a
hüvelyk és a mutatóujjam közé fogtam az orrnyergemet és lassan, mélyen vettem a
levegőt.
- Lexi? Lexi jól vagy?- hallottam Matt hangját, de nem
tudtam rá összpontosítani.
„- Lex? Lex jól vagy?- felnéztem Marcora.- Hé, na, gyere,
állj fel- a honom alá nyúlt és lassan talpra állított.- Minden rendben?
- Persze… csak megszédültem azt hiszem.
- Talán jobb lenne, ha haza mennénk- aggódva nézett.
- Jól vagyok- arrébb toltam.- Tényleg. Csak ma még nem
ettem semmit- mosolyogtam, mire körbe nézett.
- Ott van egy hamburgeres, gyere- átkarolta a vállam és a
bódé felé vezetett.
Az emberek nyüzsögtek, éppen valami rendezvény volt a
Grant Park-ban. Eléggé meleg volt és a tömeg is kezdett egyre nagyobb lenni.
Valószínűleg ezért is lettem rosszul az előbb. A bátyám mellett lépkedtem és
magamban elküldtem minden embert a fenébe, aki nekem jött. Marco leültetett egy
üres asztalhoz majd beállt a sorba. Szerencsére nem kellett sokat várnom rá,
hamar visszatért két hatalmas szendviccsel a kezében és egy üdítős pohárral.
Elkezdtük enni a hamburgereket, közben a tömeget pásztáztuk hátha megpillantjuk
valahol Blake-et.”
- Hé Lexi, minden rendben?- felnéztem Mattre.
- Igen, persze, csak kicsit megszédültem, semmi komoly-
mosolyogtam rá.
- Biztos?
- Igen, igen- bólogattam.- Menjünk!- indultam tovább
biztos léptekkel.
Az egyik házból hangos dobolás hallatszódott ki, rá
akartam kérdezni Mattnél, hogy tőlük jön-e, de meg előzött.
- Ahogy hallom már elkezdték- a házra néztem miközben
bekanyarodtunk a felhajtóra.
- Egész csinos kis ház- mondtam, miközben a krémszínű
falakat néztem.
Kétszintes ház volt, egy garázzsal, amiből jól hallhatóan
zene szólt. Felhangzott egy elég hamis gitárhang, de abban a pillanatban el is
hallgatott, valószínűleg most hangolja be az illető, aki játszik rajta.
- Erre- mutatott Matt a veranda felé, értetlenül néztem
rá.- Csak beköszönök anyámnak, a házból amúgy is könnyebb bemenni a garázsba-
bólintottam.
Az előszobában maradtam, amíg Matt bement. A dob itt még
hangosabb volt, mint az utcán, ha ez lehetséges. Előre féltettem a fülemet, a
benti hangerőtől. Matt pár perc múlva visszatért és kinyitotta a garázsba
vezető ajtót, így a zene még jobban felerősödött. Betessékelt az ajtón és
szembe találtam magam két ismeretlen sráccal. Jimmy a dobok mögött ült és
elvetemülten püfölte őket, észre se vette, hogy Mattel bementünk, amíg az egyik
srác le nem állította.
- Áhh Lexi!- vigyorgott rám a dobok mögül.- Matt csak
elcsábított?
- Azt nem mondanám- fintorogtam.- De eljöttem.
- Srácok, ő Lexi az új osztálytársunk- mutatott be Matt.
- Helló- intettem.
- Szia, én Zacky vagyok- jött oda az a srác, aki
leállította Jimmyt, és kezet nyújtott.
- Rólad már meséltek a fiúk, azt mondták szeretsz
rajzolni.
- Ömm… Ja, valami olyasmi- elkezdett babrálni valamit a
gitárján közben lassan hátrébb lépkedett.
- Én Matt Wendt vagyok- nyújtott kezet a másik srác.
- Ohh legalább a te nevedet könnyű lesz megjegyezni-
mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.
- Ja. De hívj Wendtnek, hogy ne legyek kavarodás -
vigyorgott.
- Oké.
- Mivel kezdjünk?- kérdezte Jimmy miközben az egyik
dobverőjét forgatta.
- Streets?- kérdezte Wendt.
- Nekem jó- vágta rá egyből Matt
- Akkor legyen a válaszolt Jimmy, Matt rám nézett.
- Ohh, ülj le nyugodtan- egy koszlott babzsákfotelra
mutatott én pedig készségesen leültem és magam mellé helyeztem a táskámat.
Csendben hallgattam végig a számot, igazából annyira nem
nyerte el a tetszésemet, de olyan rossz sem volt. Csak valahogy hiányzott
belőle valami pluszhangzás. Alig, hogy befejezték a számot megszólaltam.
- Nem tudom, hogy érdekel-e titeket a véleményem, de
akkor is elmondom- vettem egy mély levegőt, érdeklődve figyeltek.- Nem igazán
értek az ilyen fajta zenéhez, de szerintem hiányzik valami. Valahogy nem teljes
a hangzás és ez kicsit zavaró.
- Ugye?- mutatott rám Jimmy az egyik dobverőjével.- Én is
ezt mondtam, hogy hiányzik valami, de ezeknek mondhat bármit az ember…
- De még is mi?- kérdezett rá Zacky.
- Nem tudom- elgondolkodtam.- Talán egy másik gitáros,
már bocsi Zacky- néztem rá.- De kéne egy másik is, hogy jobb legyen a hangzása.
- És még is ki?- nézett Matt Jimmyre.
- Jézusom Matt! Ne legyél hülye!- hitetlenkedve nézett
rá.- Mindannyian ismerünk ilyen embert még Lexi is- újra rám mutatott, mire
ijedten néztem rá, mert fogalmam sem volt kiről beszél.
- Ki csoda?- kérdezett rá Wendt.
- Ecsém- Jimmy a kezébe temette az arcát. Elgondolkodtam,
majd bevillant a kép mikor suliból mentem hazafelé Briannel és önkénytelenül is
megszólaltam.
- Brian- néztem a többiekre, Jimmy vigyorogva nézett rám.
- Végre valaki! Köszönöm.
- Brian? Hát nem is tudom…- kezdte Matt, de Jimmy a
szavába vágott.
- Ne csináld már haver! Az apja is profi gitáros, és
amúgy is mind hallottuk már játszani a srácot. Egy próbát csak megér.
- Végül is, szerintem próbáljuk ki- helyeselt Zacky.
- Felőlem is oké- egyezett bele Wendt.
- Matt?- nézett rá Jimmy.
- Jó- sóhajtott,- legyen. Sokat úgy sem veszíthetünk
vele.
- Jól van, akkor holnap beszélek vele. De most folytassuk
a próbát- türelmetlenkedett Jimmy.
- Rendben.
Újra felhangzott a gitár majd követte a többi is. Néhány
számot lejátszattok, majd feltehetőleg Matt anyukája jött be egy nagy tálca
szendviccsel és üdítővel. Alig, hogy letette őket az asztalra mindegyik fiú
megrohamozta a tálcát. Magamban mosolyogtam rajtuk, mert a bátyámat jutatták
eszembe. Ő is teljesen ilyen volt, amint meglátott valami kaját neki egyből
ennie kellett belőle.
- Jó hangosak a fiúk mi?- jött oda mellém Matt anyukája.
- Hát igen. Nem valami csöndesek az biztos- mosolygtam.
- Kimberlyann vagyok, Matt mamája- nyújtott kezet.
- Lexi vagyok, örülök- mosolyogtam és kezet ráztunk.
- Most költöztetek ide nem?
- De igen- bólintottam.- Honnan tudja?
- Ohh én sok mindent tudok- mosolygott.- Azért nem akkora
ez a város, hall ezt-azt az ember- a fiúk felé nézett.- Szerintem jobb lesz, ha
gyorsan elveszel egy szendvicset, mert percek alatt felfalják.
- Ohh köszönöm, de nem vagyok éhes, a suliban ettem-
kedvesen mosolyogtam.
- Rendben- visszamosolygott.- Ha kell, még valami fiúk
csak szóljatok.
- Rendben köszönjük Mrs. Sanders- mondta tele szájjal
Jimmy.
- Nincs mit- mondta mosolyogva majd kiment.
Matték jól lakottan dőltek hátra egy nagyobb kanapén, ami
szemben volt a babzsákfotelommal. Érdeklődve figyeltem őket, hogy mikor fognak
felállni és folytatni a próbát, de szemmel láthatóan nem igazán akarták
elkezdeni. Nekem pedig lassan mennem kellett haza.
- Azt hiszem jobb, ha én most megyek- álltam fel és a
vállamra raktam a táskám.- Még tanulnom is kell.
- Haza viszlek- állt fel egyből Matt.
- Jaj, nem kell, eltalálok én odáig- igazából nem találtam
volna el hazáig, de nem akartam, hogy miattam fáradjon.
- Nem vagyok én abban olyan biztos- mosolygott.
- Meg amúgy is, nem azt mondtad, hogy szervizben van a
kocsid?
- De, de anyáméval el tudlak vinni.
- Hát jó. Köszi-, mosolyogtam rá.- Sziasztok-, intettem a
többieknek.
- Szia-, köszöntek ők is.
- Holnap találkozunk a suliban- mosolygott Jimmy, mire
csak bólintottam.
Kimentünk a ház elé közben Matt elkérte az anyjától a
kocsit. Elmondtam a címet és már indultunk is. Nem nagyon beszélgettünk az
úton, de a zene szólt. Váltott a zene és a Slayer-től a Fictional Reality
kezdődött. Összerezzentem, ahogy meghallottam a zenét.
- Elkapcsolnád légyszi?- mondtam miközben az ablakon
bámultam kifelé.
- Azt hittem szereted a Slayer-t.
- Annyira azért nem. A bátyám az, aki nagyon sokat
hallgatta őket. Az a póló is, ami rajtam volt első nap az övé volt én csak
átalakítottam, hogy jó legyen rám- még mindig ugyan az a szám ment.
- Értem.
- Elkapcsolnád légyszi?- kértem megint.
- Ohh igen, ne haragudj- már nyúlt is a rádióhoz és
átkapcsoltam.
- Bocsi, csak ez volt a bátyám egyik kedvenc száma-
lesütöttem a szemem és a kezeimet tanulmányoztam. Matt nem mondott semmit.
Az út hátra levő részében nem beszélgettünk, majd mikor
megállt a házunk előtt, megköszöntem neki a fuvart és elbúcsúztunk egymástól.
.jpg)
