1. fejezet

- Szia!- próbáltam túl üvölteni a zenét, ami az emeletről jött a bátyám szobájából.
- Nina! A bátyád még mindig ezt a szart hallgatja?- ránéztem a barátnőmre, Elene-re. Elkezdtem énekelni a számot.
- „Cherishing, those feelings pleasuring. Cover me, unwanted clemency. Scream till there's silence…”
- Ne csinálod, hogy szereted!
- Egyetlen együttes, amiért oda és vissza vagyok, persze egészséges határokon belül - mosolyogtam és tovább énekeltem közben elindultunk fölfelé a szobámba.
- Istenem… ennél szarabb zenét… - csúnyán néztem rá. - Befogtam- mosolygott. Benyitottam Dan szobájába.
- Halihó!- integettem.
- Szia!- sugározott a mosolya, ezek szerint van egy jó híre. - Van egy fantasztikus hírem! - Na, mit mondtam?
- Halljuk- mosolyogtam, az egyik kis dobozához nyúlt, közben leültünk Elene-nel az ágyára. - Csukd be a szemed!- becsuktam, a kezembe nyomott egy téglalap alakú papírt, kinyitottam a szemem.
- NEM HISZEM EL!- ugrottam a nyakába.
- Örülsz?- kérdezte.
- De még, hogy! Mikor lesz a koncert?
- Holnap este!
- És még csak most szólsz?- döbbenten mosolyogtam.
- Milyen koncert?
- Avenged Sevenfold!- vigyorogtam.
- Ja, az a… izé, ami most is megy? - bólogattam. - Ömm… remek?
- Jaj… na, jó. Menjünk át az én szobámba- fogtam kézen barátnőmet.

Bementünk a szobámba, leraktam az asztalomra a jegyet és letelepedtünk az ágyamra. Beraktunk egy Pink CD-t és elkezdtünk énekelni, meg táncolni. Este fele haza jött apa a munkából, Elene pedig haza ment. Hárman leültünk az ebédlő asztal köré és vacsoráztunk.

- Szóval akkor holnap mentek a koncertre?- kérdezte apu.
- Igen - vigyorogtam.
- Örülök - mosolygott. - De vigyázzatok magatokra!
- Vigyázunk - mondtuk egyszerre Dannel.

Izgatott voltam a holnaptól így nehezebben aludtam el. Reggel viszont későn keltem, apu már nem volt otthon. Dan lent ült a tv előtt és valami szar rajzfilmet nézett a Cartoon Network-ön. Néztem egy ideig, majd fogtam magam és átkapcsoltam a tv-t egy zene csatornára, persze Dan nem örült így kialakult egy kisebb testvérháború. De persze amint megszólalt az egyik kedvenc együttesének, valami Bullet For My Valentine-nak, az új száma egyből felhagytuk a háborúzással. Felmentem a szobámba. Próbáltam ráhangolódni az estére, elcsórtam Dan City of Evil CD-jét és beraktam a lejátszóba. Becsuktam az ajtót és az ajtó belsejéből rám vigyorogtak az A7X-es fiúk, elmosolyodtam. A szekrényemhez mentem és előkerestem a Vengeance University-s pólómat, amit még tavaly szülinapomra kaptam Dan-től. Mindig próbált kicsit rockosítani, de sose ment neki. Nagy nehezen megtaláltam a szekrényem hátuljában, szegényt azóta nem vettem fel, hogy megkaptam. Kiráztam belőle a port, levettem a felsőm és felvettem. Az oldalamon megcsomóztam, így kilátszott a hasam. Miután jó szorosan meghúztam a csomót, hogy véletlenül se bomoljon ki. Levettem és ollóval neki estem a hátuljának. Mikor már kellő képen kiszaggattam a hátulján újra felvettem és megnéztem milyen. Büszkén mondhatom, hogy jó lett. Énekelgettem magamban, közben a szekrényemben kutattam a kopott, szaggatott fekete csőfarmerom után. Mikor végre meglett elindultam vele a szobám másik felébe, de az egyik lyuk beakadt a szekrény gombjába és még jobban kiszakadt.

- Ohh baszd meg!

Leakasztottam, de nem volt nagy baja, sőt még jobban is nézett ki. Kopogtak az ajtón.

- Gyere!- szóltam ki.
- Hali- dugta be a fejét Dan. - Csak szólni akartam, hogy egy óra és indulunk!
- Mi? Már ennyi az idő?- ránéztem az órára öt óra volt.
- Már harmadjára hallgatod ugyan azt a CD-t- kacsintott.
- Jól van, sietek - mosolyogtam, azzal ki is ment.

Felvettem egy fekete melltartót arra pedig a VU-s pólómat. Felvettem a gatyát és leültem a tükrös asztalom elé. Hátra fogtam a hajam és elkezdtem sminkelni.

- Dan! - ordítottam. Semmi válasz. - DAN!- semmi. - DAAAN! - na végre nyílt az ajtó.
- Igen? - jött be.
- Ott vannak az ágyamon régi melltartók válaszd ki, melyiket dobjam be a színpadra.
- Oké - leült az ágyamra én tovább szépítkeztem. - Ezt! - mutatott felém egy fehér melltartót, amin fekete fűző volt.
- Miért pont ezt?- mosolyogtam rá a tükörből.
- Mert ez az egyetlen, ami még normális állapotban van.
- Oké - mosolyogtam. - És mit írjak rá? És kinek?
- Azt te döntöd el mit, de nem tudom… - ránézett a poszteremre. - Melyik jön be jobban?
- Nem tudom. Synysternek tökéletes az arca, hibátlan. Vengeance kisfiús és ezt imádom, Shadows meg… hmmm Shadows férfi ideál, Rev… - nevettem - Rev örült, Christ meg „újonc” folyton bántják. Lehet, neki kéne - mosolyogtam a poszteremre.
- Akkor dobd neki.
- Oké. Adsz egy Markert?
- Persze - kiment és pár másodperc múlva már jött is vissza egy fekete filctollal. - Tessék - elém rakta.
- Köszi-, befejeztem a szemem és elkezdtem írni a melltartó belsejébe. – Na, ez jó lesz- Még alá firkantottam, hogy „Nana”, ahogy bátyám szokott hívni.

Dan visszament készülődni, én meg folytattam. Kivasaltam a hajam és bepakoltam egy régi övtáskába a melltartót és a jegyet. Lent találkoztunk Dannel és elindultunk. Kocsival mentünk. Mikor oda értünk még nem volt tömeg, szerencse, hogy kilenckor kezdődik mi már fél hétre ott voltunk. Utat törtünk magunknak, hogy a legjobb helyen lehessünk. Lekezelték a jegyet és már viharoztunk is be. Végig néztem az ember tömegen, mindenkin Sevenfold-os póló vagy VU-s póló volt, mint rajtam. Volt, akinek az arcára is volt írva, valamelyik tag neve vagy éppen az együttes rövidítése, vagy egy DeathBat volt rá rajzolva. Csak mosolyogtam az örült rajongókon. Én csak poénból dobok be egy melltartót, nem azért mert annyira oda vagyok valamelyikért is, persze nem tagadom, irtó jól néznek ki és bármelyiket elfogadnám. Egyre nőtt a tömeg és a hangzavar is. Fél kilenckor hátra néztem és az egész aréna tömve volt, leesett az állam, Dan felnevetett.

- Nem gondoltad, hogy ennyien szeretik igaz? - nevetett.
- Hát nem - mosolyogtam, visszafordultam és neki támaszkodtam a kordonnak.- Vagyis hát… nem tudom…- felnevetett.

Sokan lökdösődtek, de nem törődtem vele, kitartóan álltam a helyemen és senkit nem engedtem oda. Dannal röhögtünk a sok hülye picsán. Majd egy fél órás késéssel elkezdődött a koncert. Minden elsötétült, a tömeg őrjöngésben tört ki. És mivel imádok tombolni így én is mindent beleadtam a sikítozásba. A Brompton Cocktail-lel kezdtek. A szám végén Matt beszélt, majd tovább folytatták a Lost-tal. A szám közepén bedobtam a melltartót és célba is talált. A koncert felénél Matt bejelentette, hogy pihentetné a hangját így szűksége lenne valakire, aki elénekli helyette a Walk-ot. Danra néztem, imádta ezt a számot kívülről fújta a szöveget, ha álmából felkelted is tudta. Már üvöltött is, hogy Őt. Elmosolyodtam, visszanéztem a színpadra és láttam, hogy Matt nézi a bátyám, majd megszólalt.

- Te ott az első sorban, fehér Jack Daniels-es pólóban- ránéztem Danre, rajta volt ilyen póló.
- Hallod! - mondtam neki.- Menj már! - mosolyogtam. Felment a színpadra.
- Csá, hogy hívnak? - kérdezte Matt.
- Dan.
- Emberek! Ma Dan énekel nektek!- azzal átadta a mikrofont Dannek.

Én őrjöngtem, mint egy hülye. Imádtam Dan hangját. Elkezdődött a szám és Dan mindent beleadott, sose láttam ilyennek. A színpadról rám kacsintott. Láttam, hogy a banda tagoknak is tetszik, amit csinál. Mikor vége volt a számnak Matt odament hozzá.

- Fantasztikus volt haver.
- Kösz- mosolygott.
- Láttuk, egy lánnyal vagy- mondta.- Ki ő?
- A húgom, Nana- ne már, miért Nana-z le mindenki előtt?
- Nana, gyere fel te is- mondta Zacky. Ne már! De elindultam a színpadra, segítettek felmenni.
- Hey Nana-, mondta Matt.
- Hey- mondtam én is.
- Te is ugyan úgy tudod ezt a számot mint a bátyád?- alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan, annyira viccesnek találtam mikor valaki azt kérdezte, hogy szeretem-e ezt meg azt a rock számot.
- Nem- mosolyogtam.
- Hogyhogy?- kérdezte Syn.
- Hát…- ránéztem Danre.- Ömm… nem igazán szeretem ezt a számot- mondtam végül, nem akartam meg bántani Őket azzal, hogy azt mondom „Utálom ezt a fajta zenét!”.
- És melyik számot tudod kívülről?- most kajak mondjam azt „Pinktől a Who Know-t!”?
- Nem tudom. Nem szoktam csak úgy zene nélkül énekelgetni.
- Jól van- mosolygott Matt.- Örültünk nektek- megölelt.- oldalt menjetek le- ezt már mikrofon nélkül mondta.- Még egy nagy tapsot Dannak!- ováció.

Elindultunk a színpad széle felé.

- Várj!- valaki a kezem után kapott, és visszahúzott, ránéztem Zacky volt az.
- Igen?- néztem rá.

Magához húzott és megcsókolt. Most ez komoly? Kicsit meglepődtem… kicsit? Nagyon! De visszacsókoltam. Majd elhúzódtam tőle és egy „Bolond vagy!” felkiáltással, mosolyogva visszamentem Danhez és tovább mentünk.

- Haver!- hallottam a színpadról Matt hangját.
- Muszáj volt!- hallottam Zacky hangját is.- Jó csaj.
- Még is nekem dobta a melltartóját- mondta Johnny.
- Mi?
- Nézd. „Csók Nana”.
- Na add csak ide!

Elmosolyodtam.

- Hát húgi!- mondta Dan, közben mentünk vissza a tömegbe.- Most már elmondhatod magadról, hogy a nagy Zacky Vengeance megcsókolt- mosolygott.
- És még is kinek mondjam el?- mosolyogtam. - Egyik barátnőm, sem szereti ezt a zenét. Max Becky, de vele már tök rég beszéltem.
- Furcsálltam is, hogy hazudtál.
- Nem hazudtam, csak nem azt mondtam, hogy utálom ezt a fajta zenét- már vissza is értünk a tömegbe.

Éreztem magamon az irigy tekinteteket, de nem foglalkoztam vele, tomboltam tovább. Zacky végig nézett, kacsintgatott és csókokat küldött. Tudom, hogy más csaj rég elolvadt volna, de én nem az a fajta vagyok, aki egy szép mosoly láttán hanyatt dől. Bár Matt mosolya tényleg gyönyörű, azokkal a kis gödröcskéivel. Egy ismeretlen csávó, aki nem volt épp józan állapotban, hirtelen a nyakába vett. Aprót sikítottam, de tetszett a dolog és fentről tomboltam. Nagyon elfáradtam a koncert végére, de még így is volt energiám a kocsiban a rádióval együtt üvölteni, pont egy Sevenfold szám ment. Otthon egyből mentem fürödni. Az ágyamon feküdtem és néztem a plafont. Ránéztem a csukott ajtóra, Zacky vigyorgott rám. Elnevettem magam és átfordultam a másik oldalamra. Nina Brown, megcsókolt egy híresség! Magamban mosolyogtam, majd elaludtam.

„Angel of Mercy. How did you find me? Where did you read my story?” hangooos! Pedig ez egy lassú szám, akkor miért? Kinyitottam a szemem. Ja, hogy itt van a fejemnél a telefon… Felvettem.

- Haló?
- SZIIIIA! - Keith volt az, az egyik csoporttársam.
- Szia- átfordultam a másik oldalamra.
- Mi újság?
- Hány óra?
- Fél egy.
- Ohh… amúgy semmi veled?- Keith nem szokta zavartatni magát, ha felkelt valakit…
- Velem sincs semmi. Megyünk, ki parkba jössz?
- Mmmm. Mikor?
- Egy fél óra múlva találkozunk a szokásos helyen.
- Jó! De lehet kések.
- Az nem baj. Mi ott leszünk.
- Okés. Szia.
- Szia.

Még két percig forgolódtam, majd felkeltem és bementem a fürdőbe. Tíz perccel később a szekrényem előtt álltam törülközőben és gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy fűzős, fehér pánttalan fölső, egy rövid fekete nadrág és egy topánka mellett döntöttem. Felfogtam a hajam és zsebre vágtam a telefonom. Bekaptam egy rágót és útközben csattogtattam. Mikor a parkhoz értem messziről hallottam a techno zenét. Boldogan öleltem magamhoz a kis csapatom. És leültem közéjük.

- Hunington Beach! IMÁDLAK!– kiáltottam a többiek nem értették miért van ilyen jó kedvem.

~Syn

- Azért nem volt semmi Zacky tegnap!- mondtam Shads-nek miközben a parkban sétáltunk.
- Néztem is, hogy csak így a színpad közepén lesmárolja azt a csajt.
- Nana, vagy valami ilyesmi nem?
- De, de Nana asszem.
- De a bátyja is jól nyomta- Shads felnevetett.
- Ez tudod milyen hülyén hangozott? - röhögött.
- Kabbe! Te! Az ott, nem Nana?- mutattam egy kisebb csoport felé, akik valami szar techno zenét hallgattak.
- De szerintem Ő az. De mit hallgat?
- Valami nagy szart.
- Nem értem…
- Gyere, mentsük ki!- mondtam Matt-nek és elkezdtem futni Nana felé.

~Nina

Jól el voltunk a srácokkal. Röhögtünk és üvöltettük a technot. Éppen álltam mivel elzsibbadt a fenekem a kemény padon, mikor hallom, hogy valaki fut felénk és abban a pillanatban már a vállán is voltam.

- Baszd meg!- üvöltöttem.

Elkezdtem rúgkapálni és egyből tökön rúgtam. Térdre rogyott és így én a fenekemre estem, azzal a lendülettel pofon is vágtam. És csak ezután néztem meg ki is az elrablóm.

- Synyster Gates?- döbbentem le, fájdalmas arcot vágott, közben a kezét a nadrágjára szorította.
- Igen- dörmögő hang volt, felnéztem.
- M. Shadows - még inkább fent akadtam, mosolygott.
- Nina! Jól vagy?- jöttek oda a többiek és felsegítettek.
- Kik ezek?- kérdezte Lauri és láttam, rajta, ha kell, bármelyiket megüti, pedig vagy kétszer akkorák voltak nála.
- Ömm… Nem mondom, hogy ismerőseim mert nem. De…
- Matt vagyok- vette át a szót.- Ő pedig Syn - Syn nagy nehezen felállt, jól megrúghattam ráadásul az arca is vörös volt.- Van egy zenekarunk, és tegnap volt koncertünk és ott találkoztunk Nana-val.
- Nana? - akadt fent Samanta.
- Nem Nana-nak hívnak?- kérdezte Syn.
- Csak a bátyám hív így amúgy Nina vagyok.
- Ohh.
- De még is mi volt ez az emberrablási kísérlet?
- Ja, hát- kezdte Syn.- Hallottuk, hogy milyen zenét hallgatsz és gondoltuk megmenekítünk- felnevettem.
- Jaj. Ez tetszik- nevettem.
- Figyelj Nina- mondta Beth.
- Igen?- néztem rá.
- Mi megyünk. Majd gyere, ha akarsz jó?
- Rendben. Sziasztok- ölelés, és már mentek is el.
- Szóval mi ezen a vicces?- kérdezte Matt. Visszamentem a padhoz és leültem.
- Én nem szeretem, sőt ki nem állhatom a Rock, Metál és hasonló zenéket- kikerekedett a szemük.- Titeket is csak azért szeretlek, mert a bátyám csomószor hallgat titeket és megszoktam és megszerettem a zenéteket, de mást nem hallgatok.
- Fura vagy.
- Nem. Egyszerűen más az ízlésem– mosolyogtam és megvontam a vállam.
- Nem jössz át hozzánk?
- Nekem igazából mennem kéne a barátaim után- álltam fel.
- Jaj, ugyan már! Nem lesz semmi bajod- mosolyogtak.
- Mit csinálnánk?- a hátsó zsebembe raktam a kezem.
- Innánk, buliznánk, beszélgetnénk.
- Hát…
- Na várj- tette fel mindkét kezét Syn.- Hány éves vagy?
- 21, miért?
- Na akkor ihatsz is. Nincs lehetőség velünk jössz és kész!
- Megint a válladra kapsz?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát, ha nem akarsz jönni!- elindult felém.
- Jó, jó!- hátráltam.- Megyek.
- Tudtam én, hogy jönni fogsz!- elégedett vigyort villantott rám.
- Hogy te milyen egoista vagy- húztam össze a szemöldököm mosolyogva.
- Hát van mire.
- Pff… - hátat fordítottam.- Merre?- kérdeztem.
- Hátra fele- mondta Matt. Megfordultam.

Ahogy elindultunk megcsörrent a telefonom.

- Igen?- szóltam bele.
- Szia, kicsim.
- Szia, apa.
- Ne felejts el enni!
- Ohh… oké. Megpróbálom észben tartani.
- Ettél ma egyáltalán valamit?
- Nem igazán…- elhúztam a szám.
- Vagyis nem?
- Nem.
- Már fél négy van. Tényleg egyél valamit!
- Rendben apu. Szia.
- Szia, kicsim.- letettem.

 Mikor elértünk a park másik felére megszólaltam.

- Gyalog megyünk?
- Miért?- kérdezte Matt.
- Hát, gondoltam van pénzetek autóra és minden hova azzal mentek.
- Kocsival jöttünk egy ideig.
- És mehetünk azzal?
- Azzal megyünk!- mondta Syn mosolyogva. Vettem egy mély levegőt.
- És bemehetnénk valahova kajálni? Mert ma még nem ettem semmit és ennem kéne…
- Persze mehetünk. De szerintem nálunk is van kaja.
- Jaj, ne. Nem akarom előletek megenni a kaját- igazából attól féltem, hogy mire oda érünk elfelejtem, hogy ennem kéne és azt nem akarom.
- Jaj ugyan már- mosolyogtak.
- De tényleg… Kajáldába kéne menni.
- Zacky isteni rántott csirkét csinál.
- Hát…- vettem egy mély levegőt.- Jó, rendben.
- Akkor hívjuk is, hogy álljon neki.
- Ahh, legalább nem felejtek el, enni- morogtam magam elé.
- Tessék?- kérdezték.
- Semmi.
- Oké…- mondta Matt, a telefon már a fülénél volt. Én meg elkezdtem keresgélni a kocsit a szememmel.
- Az ott- mutatott Syn egy ezüst Volvo felé.
- Ohh… Jó kocsi- mosolyogtam.
- Na csá!- hallottuk Matt hangját.- Van egy meglepetésünk! Szóval kezdj el főzni!...- ránéztem Synre, rám mosolygott.- Nem érdekel, hogy lusta vagy! Csináld!... Mondom! Meglepetés! Na! Csinálj kaját egy 20 perc és ott leszünk.
- 20 perc?- néztem Synre.
- Messzebb lakunk innen.
- Ohh.
- Na hali- letette.- Na már készül a kajád!- mosolygott rám Matt.
- Oké.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk feléjük. Egész végig szóval tartottak valami faszsággal, szóval röhögtettek én meg akár, hogy is próbáltam mutatni, hogy nekem nem tetszik nem ment, túl viccesek voltak. Beraktak valami zenét, amit mindketten elkezdtek énekelni és nekem is tetszett… inkább hallgathatónak tartottam.

- Ez micsudi?- kérdeztem és előre dőltem.
- Metallica, Nothing Else Matters. Miért?- kérdezte Matt.
- Egész hallgatható.
- Na, a végén még rocker csajt faragunk belőled- mosolygott rám Syn.
- Sok sikert!- vigyorogtam.

Megérkeztünk egy hatalmas kertes házhoz. Háromemeletes volt. Egyből a tetőt kezdtem el vizslatni.

- Itt ki lehet ülni a tetőre?- kérdeztem a fiúkat.
- Hát… gondolom. Eddig mi nem ültünk ki.
- Én imádok kiülni. Főleg akkor, ha tiszta az ég és látszódnak a csillagok- mosolyogtam.
- Na, gyere- bementünk a házba, finom illatok terjengtek bent, de a hasam még mindig kussban volt.
- Hello!- köszöntek Matték.
- Csá!- jött ki Rev.- Hát Te meg?- mosolygott rám.
- Átkönyörögtek...- mutattam Mattre és Synre.
- Örülök- mosolygott és megölelt.
- Hűű, de magas vagy!- nevetett.
- Képzeld Rev! Nana nem szereti se a metált se rockot!- háborodott fel Syn.
- Hát ezen sürgősen változtatni fogunk, Nana!- mosolygott le rám Rev.
- Nana?- jött ki a konyhából Zacky egy konyharuhával a kezébe.- Nana?- nézett rám és döbbenetből mosolygás lett.
- Szia- mosolyogtam.
- Hello- odajött hozzám és megölelt.- Neked főzök?
- Hát… aha- mosolyogtam.
- Még kell egy 20 perc a kajának.
- Jó. Addig elleszek a fiúkkal- mosolygott majd visszament a konyhába.
- Ülj le nyugodtan- mondta Matt, Ő és a többiek már rég ültek, leültem a kanapéra Rev mellé.

Elbeszélgettünk, majd egy tíz perc múlva ránéztem Rev-re és megláttam a mobilom a kezében, automatikus a zsebemhez nyúltam és nem volt ott.

- Te? Hogy? Mikor? Hogyan?- néztem rá, ő csak mosolygott és tovább nézegette a mobilomon a képeket.
- Sok éves gyakorlat- nevetett.
- Na jó, add vissza! - a mobilomért kaptam, de Rev már ott sem volt.- Jaj, hadd ne játsszak fogócskát!
- Na gyere csak játszunk!- lóbálta felém a telefont.
- Ahjj!- felálltam és elkezdtem közeledni felé.- Na, kérem vissza!
- Egy csókért megkapod!
- Jól van- közeledtem felé és már majdnem összeért az ajkunk mikor hirtelen kikaptam a kezéből a telefonom és visszamentem a kanapéhoz.
- Hé, ez nem ér!
- Azt mondtad játszunk! Hát én így játszom- mosolyogtam.
- Itt még nincs vége!- mondta azzal visszaült mellém.
- Rendben! Kihívás elfogadva!- kezet ráztunk.
- Eddig 1-0 neked. De még változhat.
- Majd meglátjuk. Nem szoktam veszíteni.
- Ahogy én sem!
- Na ez egy érdekes meccs lesz- mondta Syn.

Tovább beszélgettünk én közben a kezemben szorongattam a mobilom mielőtt Rev megint elburná. Néhány perc múlva Zacky jött ki, hogy kész a kaja. Mindenki bevonult a konyhába isteni illat volt vagy, hogy mondják… Leültünk az asztalhoz, tényleg jól nézett ki a kaja, amit elém rakott Zacky. Már emeltem a késem és a villám, hogy neki álljak enni mikor megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből „Ismeretlen” vagyis akkor Becky az.

- Elnézést, ezt fel kell vennem- felálltam és kimentem a konyhából.- Igen?- szóltam bele.
- Szia Becky vagyok!
- Szia, mondd!- mosolyogtam.
- Sürgős vészhelyzet van! Most azonnal el kell jönnöd velem vásárolni!
- Új pasi a láthatáron?- nevettem.
- Valahogy úgy. Na, gyere!
- Hát, igazából most készültem enni…
- Majd eszünk a plázában!
- Hát… tudod, vendégségben vagyok és…
- És ez téged mióta érdekel Nina?
- Igazad van- mosolyogtam.- Akkor fél óra múlva a plázánál.
- Okés! Imádlak!
- Én is. Szia- visszamentem a konyhaajtóba minden szem rám szegeződött.- Ömm… Mennem kell. Vészhelyzet van. Szóval… bocsi. Legközelebb ígérem, megkóstolom, amit főztél Zacky, de most mennem kell.
- Most ez komoly? Pedig még Johnny itt sincs…
- Sajnálom. Majd legközelebb.
- Elvigyelek?- ajánlotta fel Zacky.
- Nem kell. Van pénzem taxira.
- Jól van, elviszlek- állt fel.
- De nem kell tényleg!
- Nem baj. Elviszlek tényleg, nem gond.
- Hát, köszi. Akkor, sziasztok!- vigyorogtam és integettem.
- Szia!- mindegyiknek tömve volt a szája kajával és úgy köszöntek.
- Hamar gyere!- mondta Syn.
- Még nem fejeztük be a játékot- folytatta Jimmy.
- Jól van- mosolyogtam.- Sziasztok.