23. rész – Otthon édes otthon I. (18+)

 Hát újra itt vagyok, hét éve mentem el és most megint itt vagyok. Félek, hogy újra találkozom a fiúkkal, igaz csak a munka miatt jöttem, meg anyához ellátogatok, de mi lesz, ha összefutok a fiúkkal? Ilyenre még csak gondolni se mertem. Siettem a megbeszélésre, magas sarkú és macskaköves utak nem a legjobb párosítás. Miért nem taxival jöttem? Ja, igen mert újra érezni akartam a Kaliforniai levegőt, a nyüzsgő embereket. Mennyire megváltozott minden hét év alatt. Egy sétáló utcán mentem keresztül, csomó üzlet és étterem között, minden tele volt emberekkel.

- Kira?- hallottam a nevem, ne csak ezt ne, ettől féltem. A hang felé fordultam, Briannel találtam szembe magam, valami szőke csaj volt mellette.- Kira!- mosolyodott el és elindult felém.
 - Szia Syn- magához ölelt és én is őt. Magamra erőltettem egy mosolyt.
 - Mióta hívsz Synnek?
 - Folyton így hallom a neved, átvettem.
 - Hogy kerülsz ide?- még mindig ölelt.
 - Csak munka- eltoltam magam tőle.
 - Értem… már azt hittem… De most komolyan Kira. Mi van rajtad?- mosolygott.- Magas sarkú? Kosztüm?
 - Ezzel jár a marketing szakma.
 - A marketingben dolgozol?
 - Igen…
 - És hova lett a hajad?- megfogott egy tincset, majd el is eresztette.
 - Levágattam belőle, nem tetszik?
 - De, jól áll- mosolygott.
 - Szia, én Michelle vagyok- vágott Syn elé a szőke csaj, végre felismertem Ő Valary ikernővére.
 - Te vagy Valary ikertestvére igaz? Párszor már találkoztunk.
 - Sajnálom nem emlékszem- láttam rajta, hogy hazudik, de nem túlzottan érdekelt.
 - Meddig maradsz?- tolta arrébb Michellet Brian, aki láthatóan megsértődött, de most komolyan! Mit vár Briantől? Hogy úriember lesz?
 - Fogalmam sincs. Valószínűleg egy hétig.
 - Összefuthatnánk, most Joelék is itt vannak.
 - Persze. Mikor?
 - Neked mikor jó?
 - Hát… holnap este? Akkor ráérek.
 - Akkor, holnap hatkor a Dirt-ben.
 - Istenem, de rég voltam ott.
 - Mikor is volt?
 - Matt szülinapján. Mindenki, hogy ki volt jesszus- kezdett őszinte lenni a mosolyom. Megcsörrent a telefonom.
 - M.I.A.?- mosolygott Syn.
 - Igen- a kijelzőre néztem, kinyomtam.- Ne haragudjatok, de sietnem kell, nem sokára kezdődik a megbeszélés.
 - Jól van.
 - Akkor holnap- megöleltem Synt.
 - Igen- mosolygott.
 - Na, megyek.
 - Jól van élet. Szia.
 - Sziasztok.

 Tovább mentem próbáltam nem elsírni magam, eddig egész jól ment, de egyre nehezebb lett. Próbáltam összeszedni magam a megbeszélésre és valahogy csak sikerült. Este hétkor fáradtan értem haza. Beszéltem kicsit anyával és közben játszottam Emmel. Bedőltem a régi ágyamba. Minden ugyan olyan volt, ahogy hét éve itt hagytam. A poszterek a falon, az asztalon a képek. Minden.  Felálltam és az asztalomhoz mentem, leültem a székemre és a képeket nézegettem. Megcsörrent a telefonom, egyik munkatársam hívott.

 - Szia Kira, elmegyünk iszogatni valami helyi pubba nem, jössz velünk?
 - De szívesen.
 - Jaj, de jó. Biztos tudsz valami jó helyet igaz?
 - Ha tudnád mennyit- mosolyogtam.
 - Jól van akkor fél óra múlva találkozunk. Szia.
 - Szia, Lora.

 A bőröndömhöz mentem, furcsa volt, hogy nem a szekrényemből öltözök. Elővettem a félvállas hosszú Nirvanas pólómat, olyan volt, mint a régi, csak az már rég elkopott. Felvettem hozzá a fekete latexemet. Egy fekete kistáskába belepakoltam a fontosabb cuccokat. Cigi, mobil, pénz stb. Felvettem egy kényelmesebb magas sarkút és elindultam. Találkoztam a többiekkel és elindultunk a régi kedvenc kocsmám felé. Beültünk iszogatni, pár óra múlva elmentem wc-re. Mikor jöttem ki beleütköztem valakibe. Egy Motörhead-es felirattal találtam szembe magam, a pólónak nem volt ujja és a férfi karja tele volt tetoválva, félve néztem fel, reméltem csak tévedek, de nem. Egy hátra fordított baseball sapka volt rajta, mikor a szemébe néztem zöld szeme tágra nyílt. Majd elmosolyodott.

 - Kira!- ölelt magához.
 - Szia Matt- a mellkasába fúrtam az arcom, azt hittem Brian egyből elújságolta nekik, hogy itthon vagyok.
 - Hát te?
 - Brian nem mondta? Haza jöttem egy hétre. Munka.
 - Brian? Te beszéltél vele?
 - Találkoztam vele délelőtt és Michellel. Ők most járnak, vagy mi van?
 - Hát jártak inkább azt mondanám, meg Michelle folyton rajta lóg…
 - És veled mi van? Együtt vagy még Vallal?
 - Igen.
 - Hét év az szép- mosolyogtam.- Nekem eddig a leghosszabb kapcsolatom egy év volt. Annak is két hónapja lett vége.
 - Hogyhogy?
 - Tudod, milyen vagyok. Meguntam és megcsaltam… és megtudta és kidobott.
 - Értem.
 - Kikkel vagy itt?
 - Haverjaimmal.
 - Aha- kicsit megkönnyebbültem.
 - Figyelj. Öt perc múlva találkozzunk kint a bejárat előtt oké?
 - Rendben.

 Visszamentem a többiekhez, leültem és gyorsan megittam a maradék söröm. Majd elköszöntem tőlük. Kimentem a kocsmából. Matt már kint volt. Felém nyújtotta a kezét, megfogtam és elindultunk a kocsija felé. Egy ezüst Aston Martin.
 - Nem kis lábon élsz…- mondtam a kocsit csodálva.
 - Hát, ha megtehetem- mosolygott, én is mosolyogtam.

 Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Matt háza felé.

 - Valaryvel laksz?
 - Nem. Mich-sel lakik együtt.
 - Mich? Már, mint Michelle?
 - Aha. De most amúgy sincs a városban. Elutazott pár napra.
 - Értem. Akkor is furcsa nekem ez a hét év. Hogy nem unjátok meg egymást?

 - Hát… tudod, ha úgy vesszük „nyitott kapcsolatban” élünk. Nem zavarja egyikünket sem, ha a másik néha-néha kipróbál másokat.
 - Ohh, értem. Kicsit furcsa ez a dolog, de gondolom a turnék miatt is van nem?
 - De- mosolygott.- Megérkeztünk- parkolt le egy hatalmas ház előtt.
 - Azta! Mondtam már, hogy nem kislábon élsz?
 - Azt hiszem igen- nevetett.

 Kiszálltunk a kocsiból és bementünk, egy golden retriever jött felénk. Csaholva ugrott Mattre.

 - Szia Bella- simogatta meg a kutyus fejét.- Ő Kira- mutatott rám, oda jött hozzám és megszagolt, vakkantott egyet és elkezdet csaholni.
 - De édes vagy- leguggoltam hozzá és megsimogattam.- Nagyon cuki vagy Bella- mosolyogtam, majd felálltam.- Rágyújthatok?
 - Persze, kérsz valamit?
 - Egy martini most jól esne…
 - Nálam vagy Kira- mosolygott.
 - Ohh akkor a Jack is tökéletes- bementünk a konyhába közben rágyújtottam.

 Odahozta az italokat és elkezdtünk beszélgetni.  Mikor megittam a poharam tartalmát felálltam és Matt ölébe ültem.
 - Hiányoztál- öleltem át.
 - Te is nekem- átölelte a derekam és simogatott.

 A vállára hajtottam a fejem, közelebb húzott magához, ezerrel dobogott a szívem. Vele vagyok, végre vele lehetek, de még is mintha valami hiányozna. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, az egyik keze lejjebb csúszott és megfogta a fenekem. Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Újra előtörtek belőlem a régi érzések, mintha csak megint tizennyolc lennék. Felállt velem és bevitt a szobájába. Ledobott az ágyra és felém feküdt. Tovább csókolt, levette rólam pólót, majd magáról is. Elkezdte csókolgatni a mellem, közben a kezével végig simított az oldalamon egészen a combomig. Felhúztam a térdem, a latexet is leszedte rólam. Újra megcsókolt, egyik kezével a mellemet markolta másikkal lent izgatott. Apró nyögések hagyták el a szám mikor félre húzta a tangám és két ujjal belém hatolt. Végig húztam a kezem a felső testén és kikapcsoltam az övét, benyúltam a nadrágjába és elkezdtem masszírozni.  Azzal a kezével, amivel a mellem fogta a hátamhoz nyúlt, kicsit felemeltem magam, hogy ki tudja kapcsolni a melltartóm. Miután leszedte rólam, kihúzta belőlem az ujjait és én is kimásztam a nadrágjából. Levette a nadrágját és lehúzta rólam a tangát. Megint megcsókolt, jobban szétnyitottam a lábam, kicsit feljebb emelkedett, majd vissza. Kéjes nyögés hagyta el a torkom mikor megéreztem, hogy Matt belém hatolt. Egy ritmusra mozogtunk. Ahogy telt az idő úgy éreztem én is egyre jobban, hogy szükségem van Matt közelségére, egyre szorosabban vontam magamhoz. A lábaimat a hátán kereszteztem. Megpróbálkozott azzal, hogy a kezeimet a fejem fölé szegezi, csak hogy én utálom, ha lefognak így amint alkalmam adódott rá elhúztam a kezem. Több pózban is csináltuk, de ahogy elnéztem az volt a kedvence mikor én voltam felül. Mikor ismét alul voltam, mindketten egyszerre mentünk el. Matt rám hanyatlott és mindketten szaporán vettük a levegőt, izzadt teste teljesen nekem feszült, megcsókolt, majd lefordult rólam. Az oldalamra fordultam és a fejemet Matt mellkasára hajtottam, átkarolta a vállam, felhúztam a térdem és minden kitört belőlem, ott sírtam, mint egy hülye Matt pedig próbált csitítgatni, de nem sok sikerrel.

 - Jaj Kira- ölelt magához.
 - Annyira hülye voltam, hogy hagyhattalak itt titeket?- mondtam mikor már képes voltam kinyögni értelmes szavakat is.
 - Nehéz időszakon mentél keresztül… meg lehet érteni. Ne sírj, ez van, el kell fogadni, már úgy sem tudod visszacsinálni. Most itt vagy és ez a fontos.
 - Igazad lehet.

 Feltámasztottam magam az egyik karomra, a hajam oldalra hullt, Matt mosolygott és simogatta a karom, az ajkamba haraptam és én is elmosolyodtam. Visszadőltem rá és elaludtam. Reggel a hátamon feküdtem, valaki simogatta a hasam. Kinyitottam a szemem és oldalra néztem, Matt mosolygó zöld szemével találtam szembe magam én is elmosolyodtam.
 - Jó reggelt- hajolt oda hozzám és nyomott egy puszit a számra.
 - Ilyen jó már rég volt- mosolyogtam és nyújtóztam egyet.- Tudod, mi tenné még jobbá?
 - Na, mi?
 - Egy jó nagy fürdés- vigyorogtam, nevetett.- De most komolyan… képzelem, hogy nézhetek ki…
 - Te mindig jól nézel ki.
 - Köszi, de tényleg jól esne egy zuhany.

 - Jól van. Találsz a fürdőben törülközött.
 - Oké és a fürdő merre van?- mosolyogtam.
 - Ki mész és rögtön jobbra az első ajtó.
 - Köszi.

 Feltápászkodtam és elindultam a fürdő irányába közben találkoztam Bellaval, megsimogattam a feje búbját és tovább mentem a fürdőbe. Jól esett a zuhany, mikor végeztem körbe néztem a fürdőben. Megláttam egy fehér inget, magamra kaptam. Megcsapott az illata, az orromhoz emeltem a gallért és mélyen magamba szívtam. Visszamentem a szobába, Matt a hasán feküdt és le volt csukva a szeme. Ráültem a csípőjére és elkezdtem masszírozni.
 - Ahh picit lejjebb- motyogta.
 - Tessék?- hajoltam oda.
 - Kicsit lejjebb- mondta újra.
 - Oké.

 Már emelkedtem volna fel mikor hirtelen megfogta a tarkóm, lehúzta a fejem magához és megcsókolt. Maga mellé húzott és felém feküdt. Végig húzta a combomon a kezét. Az ajkába haraptam és elmosolyodtam.  Kimásztam alóla.

 - Na-, mosolygott.
 - Vegyél fel valamit, aztán gyere- kacsintottam és kimentem a szobából.

 Hallottam, hogy matat valamit, majd utánam jött, megálltam a nappali ajtajában és felé fordultam. Rámosolyogtam.
 - Na mit csinálunk?- átölelte a derekam.
 - Arra gondoltam, hogy játszhatnánk Call of Duty-t- mosolyogtam, felcsillant a szeme.
 - Benne vagyok, de előbb- lehajolt hozzám és megcsókolt.

 Neki nyomott az ajtófélfának és belemarkolt a fenekembe, átkaroltam a nyakát. Becsapódott a bejárati ajtó, ijedten kaptam el a fejem Matt-től.

 - Hey Sanders!

 Amint meghallottam Jimmy hangját elengedtem Matt-et és beszaladtam a hálóba és magamra csuktam az ajtót. Csak az volt a baj, hogy pont elszaladtam a bejárati ajtó előtt, remélem nem látta az arcom.

 - Ki van nálad?- tompán hallottam a hangokat.
 - Csak egy csaj.
 - Alig ment el Val már is másokkal vagy?- közelebbről hallottam a hangját.
 - Két hete ment el és nem sokára haza jön, ki élvezem a helyzet- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
 - Megértem, megleshetem?- elmosolyodtam.
 - Nem hiszem, hogy nagyon örülne neki. Valószínűleg nem akarja, hogy bárki lássa, ha beszaladt a hálóba mikor megjöttél.
 - Ebben lehet valami… mindegy. Syn mondta, hogy mondjam meg neked, hogy este a Dirt-ben van találkozó. Jönnek a Madden-ek is.
 - Mert?
 - Nem tudom… Furcsán viselkedett ma, vagy is furcsa volt a hangja a telefonban. Nem tudom, mi van vele, de majd este kiderül.
 - Jól van. Hánykor?
 - Ööö…- hatkor, mondtam magamban halkan.- Hatkor.
 - Jól van, ott leszek, de most ha nem haragszol Jimmy van még egy kis dolgom.
 - Oké, oké megyek már- nevetett.

 Ajtócsukódás. Felálltam a földről és kimentem a szobából.

 - Brian meglepinek akar téged ma estére?- kérdezte mosolyogva.
 - Hát ezek szerint, ha nem mondta, hogy én is jövök.
 - Hát meg fognak lepődni az biztos- mosolygott.
 - Ajánlom nekik- kacsintottam.- Na, jó én viszont megyek…
 - Ne már.
 - De muszáj, még van egy kis dolgom.
 - Hát jó…

 Visszamentem a szobába, Matt jött utánam és az ágyon ülve figyelte, ahogy átöltözöm. Összeszedtem a cuccaim, elbúcsúztam Matt-től és elindultam haza fele. „Haza fele”, magamban nevettem. Mennyire nem igaz már ez Huntington Beach-re. Mindig is imádtam ezt a helyet itt nőttem fel, de már rég nem itt lakom… A földet bámulva haladtam előre, mikor valaki átkarolta a vállam. A szívem a torkomban dobogott. Felnéztem és Jimmy vigyorgott előre.

 - Helló Kira- mosolygott.
 - Jimmy, te…- ledöbbentem.
 - Nem vagyok hülye Kira- még mindig előre fele mosolygott.- Ugyan nem voltam benne biztos, hogy Te vagy Mattnél, de gondoltam próba cseresznye.
 - De honnan?
 - Honnan tudtam?- elgondolkodott.- Mikor Briannel beszéltem, furcsa volt a hangja, túl lelkes. Meg hát miért is szervezne egy random összejövetelt ilyen hirtelen, ahova még az ikreket is elhívja? Már ez gyanús volt. Aztán most, mikor átjöttem Matthez. Túlságosan védte a hálószoba ajtót, nehogy véletlenül bemenjek. Egyszerű következtetések.
 - Néha túlságosan is okos vagy- mosolyogtam, felnevetett.
 - Ne aggódj, Zacky és az ikrek nagyon fognak neked örülni.
 - Miért te nem örülsz nekem?- néztem rá.
 - A fenéket nem!- hirtelen lehajolt, átfogta a derekam és megpördült velem.- Kurvára hiányoztál!- szorosan magához ölelt.
 - Te is nekem! Nagyon!
 - Hiányoztál nekünk. Főleg Briannek- elengedtem és tovább indultam.
 - Nekem is hiányoztatok, de muszáj volt elmennem értsd meg.
 - Megértem. Komolyan, csak pont olyankor és úgy hagyni itt minket? Nem volt szép- megrázta a fejét, nyeltem egyet.
 - Tudom… és sajnálom…
 - Hogy voltál képes itt hagyni minket? Főleg azok után- mélyen a szemembe nézett, nem akart megbántani, tudom jól csak érdekelte, de én még is elsírtam magam.- Ne haragudj- magához ölelt,- nem akartam, hogy sírj- vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak.
 - Semmi baj- megtöröltem az arcom.- Mindenki tudja, hogy mi történt?- néztem rám.
 - Nem- megrázta a fejét.- Csak én és Matt.
 - Rendben- megszólalt a telefonom. Kivettem a zsebemből és kinyomtam.- Bocsi, de most mennem kell. Van egy kis dolgom.
 - Jól van.
 - Este találkozunk- megöleltem.
 - Vigyázz magadra- megpuszilt.

 Elengedtem és elindultam haza. Beköszöntem anyának és bevágódtam a szobámba. Felhívtam a számot, ami hívott. Pár csengés után felvette.

 - Szia-, mosolygós volt a hangja.
 - Szia-, elmosolyodtam, olyan rég hallottam a hangját, annyira hiányzik.
 - Hogy vagy? Minden rendben?
 - Még te kérdezed, hogy minden rendben van-e velem?- vigyorogtam, felnevetett.
 - Igaz is. Hogy megy a munka?
 - Hát eddig csak egy megbeszélés volt. Mikor jössz, haza tudod már?
 - És milyen Huntington Beachen újra?- megijedtem, felültem az ágyban, direkt kerüli a választ?
 - Jó- mondtam ledöbbenve.- Mikor jössz haza?- könnybe lábadt a szemem, halkan felnevetett.
 - Három hét múlva- megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
 - Ijesztegetsz itt Tony…- előre hajoltam és a homlokomat az ágyra támasztottam.
 - Ne haragudj szívem- nevetett.- Muszáj volt- kiabálás jött a háttérből.
 - Ezek a haverjaid?- mosolyogtam.
 - Igen…- újabb ordítozások a háttérben, nem igazán tudtam ki venni mit mondanak, mert egymás szavába vágtak.
 - Mit mondanak?- kérdeztem.
 - Semmi fontosat, csak baromkodnak. Meddig leszel HB-n?
 - Hát nem tudom. Egy hétig köt ide a munka, de találkoztam néhány régi barátommal, lehet, hogy kicsit tovább maradok, nem tudom- megvontam a vállam.- De mire visszajössz, otthon leszek, ígérem- mosolyogtam.
 - Remélem is- szinte láttam, ahogy rám kacsint.
 - Hé, Tony! Hadd beszéljek már egy kicsit azzal a gyönyörűséggel!- hallottam Clay hangját a háttérből, felnevettem.
 - Adom Clay-t beszélni akar veled.
 - Rendben- matatás.
 - Hé kisanyám! Mi újság a normális világban?
 - Semmi különös élem az életet nélkületek.
 - Gondolom, milyen borzalmas lehet, hogy nem vagyok ott.
 - Ohh kicsit sem, tök jó. Végre, nincs, aki baszogat folyamatosan- viccelődtem.
 - Ohh ez most fájt. Összetörted a szívem.
 - Ne haragudj Clay. Kérd meg valamelyik haverod, hogy vigasztaljon meg.
 - Jó ötlet. Tony gyere csak!
 - Na-, nevettem. Tony-t hagyd békén Ő az enyém!
 - Jól van- nevetett.- Na, visszaadom. Otthon még találkozunk szépségem. Pápás.
 - Még szép, hogy találkozunk! Szia. Vigyázz magadra és Tonyra.
 - Vigyázok, ne aggódj.
 - Akkor jól van. Szia Clay.
 - Szia Kira- újabb matatás.
 - Ne haragudj szívem, de mennem kell. Még beszélünk, mielőtt haza mennék.
 - Rendben. Nagyon vigyázz magadra kint!
 - Vigyázok, nem lesz semmi baj.
 - Ajánlom is!- felnevetett.
 - Szeretlek.
 - Én is szeretlek.

 Kinyomtam és sóhajtva hátra dőltem az ágyon. Anya bejött a szobába.

 - Tonyval beszéltél?
 - Aha- felé fordítottam a fejem.
 - Jól van?
 - Igen, három hét múlva jön haza, de addig még bár mi lehet.
 - Nem lesz semmi baja- mosolygott, leült mellém és megsimogatta az arcom.
 - Tudom… vagy is azért még is csak kint vannak a fronton, franc se tudja, mikor támadnak rájuk.
 - Nem lesz semmi baja- bátorítóan mosolygott.- És a fiúkkal mi van?- komolyan nézett rám.
 - Ma este találkozom velük- felültem.
 - Hogy hogy?- elmosolyodott, láttam rajta, hogy örül neki.
 - Hát- sóhajtottam.- Tegnap megbeszélésre menet találkoztam Briannel. És mondta, hogy találkozzunk ma este. Összehívja a többieket.
 - Na, ez tök jó. Biztos van mit mesélnetek egymásnak.
 - Az biztos- halványan elmosolyodtam.
 - Na, jó hagylak pihenni- mosolygott és kiment a szobából.

 Hátra dőltem az ágyon és a plafont tanulmányoztam.  Ránéztem az órára, fél kettő. Hatkor van a találkozó addig csinálni kéne valamit… Az oldalamra fordultam, egy barna plüsskutya nézett rám. Érte nyúltam és magamhoz öleltem.

 - Szia Synyster Gates- mondtam halkan.- Ne haragudj, hogy alig, hogy megismerkedünk már itt hagytalak- megsimogattam a fejét.- Ez kész vicc plüss álatokhoz beszélek- leraktam magam mellé és felálltam.

 Az asztalomhoz mentem, leültem a székre és kihúztam a legfelső fiókot. Kivettem belőle egy rózsaszín könyvecskét. Felnyitottam és bele olvastam.

„… Ma Matt és Chan összeverekedtek az utcán és bevitték őket az őrsre. Brian jött értem a sulihoz, hogy elvigyen oda. Még mindig nem beszélünk… Chan kezdte a verekedést, nem tudtam kideríteni miért, de már nem is nagyon érdekel. Miután haza kísért szakítottam vele. Igazából nem tudom, hogy azért mert már nem szeretem, vagy, mert összeverekedett Matt-tel, bár ez elég rossz indok lenne nem? Nem tudom. Írtam Briannek egy SMS-t, hogy mi történt. Megkapta, nyilván meg kellett kapnia, mivel elküldtem, de nem válaszolt, nem mintha vártam volna választ, tényleg. De még is csak jól esett volna, hogyha ír egy választ, esetleg csak úgy betoppan hozzám, hogy „Hé! Nincs semmi baj! Minden rendbe jön!” De ez nem történt meg, meg ki tudja mi lett volna. Lehet, megint összeveszünk, aminek nem örültem volna, szóval lehet, hogy jobb így, hogy nem válaszolt és nem jött át…”

 Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, gyorsan letöröltem. Olvasgattam még egy ideig a naplót, majd jobbnak láttam inkább visszarakni a fiókba. Megint ránéztem az órára, négy óra volt. Kikerekedtek a szemeim, két és fél óra ilyen hamar eltelt? Sóhajtottam egyet és felálltam. Hogy elérjek a Dirt-be innen gyalog kell fél óra, de nem fogok gyalog menni. Lehasaltam az ágyamra, újra a kezembe vettem Synyster-t. Rámosolyogtam.

 - Ne haragudj, hogy itt hagytalak… De muszáj volt, nem jöhettél velem, kevés ideig voltál velem, de még is túl sok emlék fűződik hozzád. Csak mindent elrontottál volna.

 Magamhoz öleltem a plüss figurát. Csak feküdtem az ágyon, magamhoz ölelve a plüsskutyát észre sem véve, hogy telik az idő, mikor feleszméltem már háromnegyed öt volt. Felálltam az ágyról, nem mondom, hogy gyorsan mert nem, de azért nem is csigalassúsággal kezdtem el készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Felvettem egy fehér trikót a felé pedig egy fekete mély kivágású topot, felvettem egy fekete farmert, kifésültem a hajam, kisminkeltem magam, a fekete kis táskámba bedobáltam a cuccaimat és már indulásra is kész voltam. Hívtam egy taxit, eléggé késésben voltam, hát, még ha gyalog mentem volna.

 Kiszálltam a taxiból és elindultam a bár felé. A magas sarkúm hangosan kopogott a járdán. Mielőtt beléptem volna a bárba vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak. Pár fiatal srác rontott ki a bárból, majdnem fellöktek. Utánuk kiabáltam valamit és beléptem a bárba. Dübörgött a zene és minden asztal foglalva volt. Gyorsan ránéztem az órámra, remek csak tíz percet késtem. Végig néztem az asztalokat, és megpillantottam a fiúkat egy sarokban, éppen nevettek valamin, de volt ott valaki más is. Mi a faszt keres itt ez a ribanc? Elindultam feléjük, a szívem ezerrel vert, annyira rég láttam őket, borzasztóan hiányoztak. Zackyre néztem, ő ült egyedül velem szemben. Felpillantott és egyből meglátott. Döbbenet ült ki az arcára majd pillanatok múlva felpattant a székről és hozzám szaladt. Olyan lendülettel ölelt magához, hogy majdnem hátra estem.

 - Úristen Kira!- szorosan ölelt, pár másod perc múlva újabb karok öleltek magukhoz.
 - Kira!- mondták egyszerre az ikrek.
 - Annyira hiányoztál!- mondta Zacky.
 - Ti is nekem! Nagyon- elengedtek és Matt vette át a helyüket.
 - Hiányoztál- mondta.
 - Te is nekem- mondtam, legalább nem szúrta el azzal, hogy elmondta már találkoztunk este.

 - Szia Jimmy- engedtem el Matt-et és Jimmyre vigyorogtam.
 - Hali- kacsintott.
 - Szóval ezért jöttünk el ide?- kérdezte Zacky Brian-t.
 - Igen- vigyorgott.
 - Mikor jöttél?- fordult újra hozzám.
 - Tegnapelőtt, és tegnap összetalálkoztam Briannel az utcán.
 - Jaj de örülünk, hogy itt vagy!- öleltek magukhoz az ikrek.
 - Jól van, jól van- röhögött Jimmy.- Hagyjátok egy kicsit levegőhöz jutni, hadd üljön le.
 - Igaz is- engedtek el, visszamentünk az asztalhoz és elhelyezkedtünk.
 - Helló Mich- mosolyogtam rá kedvesen, bár semmi kedvem nem volt a társaságához.
 - Szia-, valami mosoly félét erőltetett az arcára.
 - Szóval, hogyhogy visszajöttél?- kezdte egyből Jimmy.
 - Csak munka…
 - Munka?- nézett rám Zacky.
 - A marketing szakmában dolgozom- megrántottam a vállam.
 - Akkor ez a nagy átalakulás oka- mosolygott Joel.
 - Mi?- néztem rá.
 - Régen sose jártál ilyen ruhákban- mosolygott és rákönyökölt az asztalra.- Ráadásul a hajadat is levágattad, pedig mindig mondtad, hogy sose akarsz vállig érő hajat, és most, tessék-, vigyorgott.
 - Ohh hát igen- elkezdtem csavargatni egy tincset.- New York sok mindenben más, mint Kalifornia
 - Hát ezt gondoltuk- mosolygott Michelle, rá néztem.
 - És, milyen New York-ban az életed?- kérdezte gyorsan Matt mielőtt beszóltam volna Michelle-nek.
 - Hát… nem is tudom…
 - Gondolom szereztél új barátokat- mosolygott Brian.
 - Aham. Még az egyetemen megismerkedtem egy lánnyal, Emily-nek hívják- Michelle felhorkant a név hallatán.
 - Michelle nem akarnál hozni valami piát nekünk?- nézett rá Brian, egy pillanatig nem tudta hova tenni a csaj, azt, amit Brian mondott, de végül megszólalt.
 - De… Mit kértek?- nézett ránk.- Gondolom ti fiúk a szokásos wishky-t.
 - Még mindig wishky mániások vagytok?- mosolyogtam.
 - Van, ami nem változik- kacsintott Benji.
 - Mit kérsz?- nézett rám Michelle.
 - Hmm… azt hiszem egy martinit kezdésnek- mosolyogtam.
 - Jól van…- felállt és már ment is a pult felé.
 - De most komolyan- néztem Brianre.- Minek hoztad el?
 - Nem én akartam elhiheted. Kierőszakolta, fogalmam sincs miért.
 - Istenem- hátra dőltem.- Legalább ti itt vagytok- mosolyogtam a többiekre.
 - Így van- vigyorogtak.

 Az est hátra levő részében folyton röhögtünk és nosztalgiáztunk. Valószínűleg mi lehettünk a leghangosabb asztal, mert mindenki próbálta túl üvölteni a másikat, egymás szavába vágva meséltük a régi sztorikat és röhögtünk rajtuk. Egész végig Michelle hozta nekünk a piát, ami engem nem zavart, de jó pár kört meg kellett tennie, így hát elég oldott hangulatban volt a társaság a sok piától. Ahogy elnéztem Michelle csak azért ivott, hogy elfoglalja magát, mivel ha próbált becsatlakozni a beszélgetésbe nem igazán sikerült neki. Nem is értettem, hogy mi a faszért kellett eljönnie.

 Már három fele járhatott mikor kiraktak minket a bárból arra hivatkozva, hogy zárnak, de szerintem csak túl hangosak voltunk és kezdtük zavarni a többi vendéget. Céltalanul bolyongtunk az utcákon, egy kis idő után mikor már nagyjából kijózanodtunk úgy döntöttünk, hogy jobb, ha mindenki haza megy. Szerencsére Michelle volt az első, aki lelépett így rendesen el tudtam köszönni a fiúktól. Megbeszéltem az ikrekkel, hogy amint lement ez a sok megbeszélés egy egész napot velük töltök. Brian felajánlotta, hogy haza kísér. De mivel már kezdett hűvös lenni, ráadásul a lábam is fájt már a cipőtől és az ő háza közelebb is volt így arra vettük az irányt. Belekaroltam és úgy sétálgattunk az ismerős utcákon. Nem nagyon beszélgettünk, leginkább csöndben sétáltunk az utcán. Megállt egy nagyobbacska kertes ház előtt. Nem volt olyan hatalmas, mint a többi, meg olyan nagyon kicsi se, de egy embernek bőven elég. Kinyitotta a kaput és előre engedett, megvártam az ajtóban, mivel hát azt is ki kell nyitni. Ahogy beléptünk egy fehér szőrgombolyag rohant felénk és valami ugatás félét próbált kiadni magából, kisebb-nagyobb sikerrel.

 - Úristen, de aranyos vagy- leguggoltam hozzá és a kezembe vettem.- De cuki vagy- Brian csak nevetett.- Hogy hívnak pajti?
 - Pinkly- válaszolt Brian.
 - Pinkly?- néztem rá.
 - Tudod, Jimmyvel volt egy együttesünk a Pinkly Smooth, azután kapta- mosolygott.
 - Igen tudom, már, mint, hogy volt az az együttes, csak furcsa, hogy pont így nevezted el ezt a kis szőrgombolyagot- mosolyogtam és letettem a kutyust a földre.
 - Hát ez jutott neki- vonta meg a vállát.
 - Aranyos kis szőrpamacs, de inkább képzeltem el volna melléd egy pitbull-t, mint ezt itt- mutattam a farkát csóváló kutyára.
 - Ezt dobta a gép- egy puszit nyomott az arcomra és elindult befelé, a kutya boldogan csaholva követte a gazdáját, én is így tettem.- Kérsz valamit inni?
 - Áhh azt hiszem mára eleget ittam- neki dőltem a konyha pultnak.
 - Abból sose elég- mosolygott.
 - Ez igaz, de most tényleg nem kérek semmit.
 - Rendben- mosolygott.
 - Kezdek álmos lenni- megdörzsöltem a szemem.
 - Nem vagy vele egyedül, gyere, megcsinálom, az ágyat addig nézz nyugodtan tv-t.
 - Oké.

 Bementünk a nappaliba a kezembe nyomta a távirányítót és eltűnt az egyik ajtó mögött. Kapcsolgattam a tv adók között, de semmi érdekes nem volt, találtam pár pornó csatornát, de azok se igazán kötötték le a figyelmemet, így csak kapcsolgattam tovább míg Brian ki nem jött a szobából.

 - Na, találtál valami érdekeset?
 - A pornó csatornákon kívül nem nagyon.
 - Hát pedig abból van egy pár- vigyorgott.
 - Azt mindjárt gondoltam- mosolyogtam és lekapcsoltam a tv-t.

 Bementünk a szobába, Pinkly jött velünk és befészkelte magát a kis párnájába az ágy végében. Leszedtem magamról a nadrágot és a fekete topot és kiszedtem a trikóm alól a melltartóm, bebújtam az ágyba. Brian egy száll alsó gatyában feküdt mellém. Átfordultam a hasamra és magam alá gyűrtem a karom és lehunytam a szemem.

 - Jó éjt- mondta Brian.
 - Jó éjt- morogtam a párnába.

 Percekig fetrengtem az ágyban, de nem jött álom a szememre, pedig tökre álmos voltam eddig. Össze-vissza csapkodtam magam az ágyon.
 - Na, jó- sóhajtott Brian és felkönyökölt.- Vagy menjünk ki a nappaliba és rakjunk be egy filmet, ami közben elalszol vagy hagyd abba a vergődést- akaratlanul is felnevettem.
 - Bocsi- mondtam a legcukibb hangomon.
 - De most komolyan…

 - Oké- feltápászkodtam.- Nézzünk filmet!
 - Jól van- felálltunk és kimentünk a nappaliba, a hirtelen jött fény majd megvakított.
 - Aú.
 - Bocs.

 A DVD-s polchoz másztam és elkezdtem kutakodni valami jó film után. Egyből ki is szúrtam a tökéletes filmet. Levettem a polcról és a kezébe nyomtam.
 - A Tűzből Nincs Kiút?- nézett rám, bólintottam.- Csak azért van meg, mert egy újsághoz adták…
 - De én szeretem- pislogtam.
 - Oké- sóhajtott és berakta a filmet.

 Leültem a kanapéra törökülésben, lekapcsolta a villanyt és beült mellém. Elindította a filmet, pár perc múlva fogtam az egyik díszpárnát a kanapéról, Brian ölébe raktam és ráfeküdtem. Elkezdett játszani az egyik hajtincsemmel közben néztem a filmet és halkan szuszogtam. Körülbelül a film feléig emlékszem onnantól képszakadás. Reggel arra keltem, hogy valaki elkezdi szaglászni és nyalogatni az arcom. Rohadtul megijedtem, felsikítottam és azzal a lendülettel ki is ugrottam az ágyból, aminek az lett a következménye, hogy bevertem a kezem az éjjeliszekrénybe. Felnéztem, Pinkly és Brian nézett rám érdeklődve, majd pár másodperc múlva mikor felfogta mi történt Brian felröhögött.

 - Kapd be- feltápászkodtam- rohadtul megijedtem!- csak röhögött a hasát fogva.- Köcsög vagy.
 - Ne haragudj- nevetett,- de ez kurva vicces volt.
 - Haha… hány óra?- körbe néztem egy órát keresve.
 - Fél egy van.
 - Jesszus- összeszedtem a gatyám és pólóm.- Nem sokára mennem kell egy megbeszélésre. Merre van a fürdő?
 - Ott- mutatott egy ajtóra, ami a szobából nyílt.
 - Köszi.

 Fogtam magam és befoglaltam a fürdőszobát, gyorsan magamra kaptam a ruháimat és próbáltam kezdeni valamit a fejemmel, végül csak összefogtam a hajam és „kész”-nek tituláltam magamat. Kiléptem a fürdőből Brian nem volt a szobában, zajt hallottam a konyha felől így hát elindultam arra felé. Brian éppen valami szendvicset csinált, gondolom „reggelire”, leültem a konyha asztalhoz.

 - Lesz jövő héten Los Angeles-ben egy koncertünk, eljössz?- nézett hátra a válla felett.
 - Nem tudom- megrántottam a vállam, végül is Tony csak három hét múlva jön haza.- Szerintem maradok- mosolyogtam.- Úgy is jól fog jönni egy kis kikapcsolódás a sok munka után.
 - Szép kis kikapcsolódás lesz velünk- vigyorgott.
 - Gondolom, készíthetem az aszpirint- mosolyogtam.
 - Minimum- elém rakta a szendvicset és leült velem szembe.
 - Te nem eszel?- néztem rá.
 - Nem vagyok éhes- legyintett.
 - Hát jó- megrántottam a vállam és elkezdtem enni, csak most éreztem, hogy mennyire éhes voltam.

 Befaltam, szó szerint faltam igen, a szendvicset és jól lakottan hátra dőltem a székben.
 - Hát ez nagyon finom volt- mosolyogtam.
 - Köszi-, mosolygott.
 - De most viszont megyek.
 - Jól van.

 Felálltunk és kikísért. Hívtam egy taxit, majd mikor megérkezett elköszöntem tőle és beszálltam.

 Az egész hetem tele volt ezekkel a rohadt megbeszélésekkel, de mikor egy napot az ikrekkel töltöttem az nagyon jó volt. Folyton baromkodtunk valamit az utcákon, mint régen mikor tinik voltunk. Próbáltam lelkiekben felkészülni a Los Angelesi koncertre. Valary is ott lesz ráadásnak még Michelle is. Csak bírjam ki valahogy, hogy ne menjek neki valamelyiknek, ha beszól.