3. fejezet 2/2

Francia után összepakoltam a táskámba és még gyorsan bementem a mosdóba kicsit rendbe szedtem magam. Tesi óra óta megint kavarognak a gondolatok a fejemben, de még mindig nem múlt el az az érzés, hogy úszni akarok. Végül is itt az óceán, bármikor lemehetek, amikor akarok. Lehet holnap suli előtt ki is használom a lehetőséget. Ahogy ezen gondolkodtam elindultam kifelé a suliból. Igazából még azt se tudtam mi merre van itt és már egyből elmennék, a partra mikor azt se tudom, melyik irányba kell indulnom. Mindegy majd megkérdezem Mattet ő biztos tudja, szép is lenne, ha nem.

Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is, lekaptam a vállamról a táskám és kikerestem a cigimet, közben felnéztem és megkerestem a szememmel Mattet, aki pár méterre tőlem várakozott. Még voltak kint páran a suli előtt, de a többség már hazafelé indult. Meggyújtottam a cigim, a dobozt visszacsúsztattam a táskámba és elindultam Matt felé, majd miközben kifújtam a füstöt megálltam előtte.

- Merre?- kérdeztem miközben megigazítottam a vállamon a táskát.

- Jobbra- fordult az említett irányba és elindultunk.- Milyen volt az utolsó órád?

- Elég fura a tanár- fintorogtam.- Próbálkozik azzal, hogy csak franciául beszél hozzánk, de nem megy vele sokra, szerintem a fele osztály azt se tudja, miről beszél éppen.

- Ki a tanárod?

- Ömm… valami Mrs. vagy Miss Williams.

- Huh, az a nő kemény. Szerintem valami lehet a fejében, mert tényleg eléggé gyogyós. Nekem a történelmet tanítja. Esküszöm, néha ő maga jobban belezavarodik abba, amit mond, mint a diákok.

- Az úgy jó lehet.

- Hát nem is vagyok jó töriből…

- Pedig nem nehéz. Az évszámokat csak be kell magolni és meg kell érteni az összefüggéseket, a többit meg csak úgy kell nézni, mint egy mesét.

- Ezek szerint te jó vagy belőle?

- Én mindenből jó vagyok- vigyorogtam magam elé, mire felnevetett.

- Igaz el is felejtettem, hogy elit suliba jártál- sóhajtottam egyet.

- Ja… Amúgy Jimmy hol van?- néztem körbe gyorsan.

- Neki elmaradt az utolsó órája így előre ment.

- Ohh értem.

- Szóval jó vagy töriből… esetleg…

- Nem- vágtam a szavába.- Nem foglak korrepetálni, gyűlölök tanítani, nem is tudok. Szóval ezt felejtsd el most és, mindörökké mert engem ugyan rá nem veszel, hogy a tanárod legyek, maximum tanulhatunk együtt, és ha nem értesz valamit segítek, de korrepetálni nem foglak. Már magát a szót is utálom, hogy „korrepetálni”.

- Ohh jól van nyugi- nevetett.- Ne harapd le a fejem. De nem ugyan az a kettő?

- Nem- megráztam a fejem.- Mivel közben én is tanulok és együtt haladunk, ha pedig tanítanálak, az azt jelentené, hogy mindent az elejétől a végéig végig kell venni. Nem ugyan az- ráztam meg megint a fejem.

- Hát jó, ahogy gondolod- rántotta meg a vállát.

- Milyen messze laksz amúgy?- elkezdtem vizsgálni a házakat mellettünk hátha magamtól is rájövök melyik, bár erre kicsi az esély.

- Nincs olyan messze, de még menni kell.

- Hogyhogy nincs kocsid? Azt hittem Kaliforniában muszáj, hogy legyen kocsid 16 éves kor fölött.

- Van kocsim, csak szervizben van.

- Karamboloztál?- kérdeztem rá.

- Neeem. Csak nem éppen új a kocsi és valami mindig tönkre megy benne.

- Erre mondják, hogy jobban megéri venni egy újat…

- Igen, csak nincs rá pénz- egy néma „O”-ra nyitottam a szám.

Elzúgott mellettünk egy motoros, hirtelen megtorpantam. Nem ez nem lehet. Ez már tuti paranoia. De hogy megint ugyan azt a motort láttam, amit az első iskolai napomon is, ez már sok. Lehunytam a szemem, a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogtam az orrnyergemet és lassan, mélyen vettem a levegőt.

- Lexi? Lexi jól vagy?- hallottam Matt hangját, de nem tudtam rá összpontosítani.

„- Lex? Lex jól vagy?- felnéztem Marcora.- Hé, na, gyere, állj fel- a honom alá nyúlt és lassan talpra állított.- Minden rendben?

- Persze… csak megszédültem azt hiszem.

- Talán jobb lenne, ha haza mennénk- aggódva nézett.

- Jól vagyok- arrébb toltam.- Tényleg. Csak ma még nem ettem semmit- mosolyogtam, mire körbe nézett.

- Ott van egy hamburgeres, gyere- átkarolta a vállam és a bódé felé vezetett.

Az emberek nyüzsögtek, éppen valami rendezvény volt a Grant Park-ban. Eléggé meleg volt és a tömeg is kezdett egyre nagyobb lenni. Valószínűleg ezért is lettem rosszul az előbb. A bátyám mellett lépkedtem és magamban elküldtem minden embert a fenébe, aki nekem jött. Marco leültetett egy üres asztalhoz majd beállt a sorba. Szerencsére nem kellett sokat várnom rá, hamar visszatért két hatalmas szendviccsel a kezében és egy üdítős pohárral. Elkezdtük enni a hamburgereket, közben a tömeget pásztáztuk hátha megpillantjuk valahol Blake-et.”

- Hé Lexi, minden rendben?- felnéztem Mattre.

- Igen, persze, csak kicsit megszédültem, semmi komoly- mosolyogtam rá.

- Biztos?

- Igen, igen- bólogattam.- Menjünk!- indultam tovább biztos léptekkel.

Az egyik házból hangos dobolás hallatszódott ki, rá akartam kérdezni Mattnél, hogy tőlük jön-e, de meg előzött.

- Ahogy hallom már elkezdték- a házra néztem miközben bekanyarodtunk a felhajtóra.

- Egész csinos kis ház- mondtam, miközben a krémszínű falakat néztem.

Kétszintes ház volt, egy garázzsal, amiből jól hallhatóan zene szólt. Felhangzott egy elég hamis gitárhang, de abban a pillanatban el is hallgatott, valószínűleg most hangolja be az illető, aki játszik rajta.

- Erre- mutatott Matt a veranda felé, értetlenül néztem rá.- Csak beköszönök anyámnak, a házból amúgy is könnyebb bemenni a garázsba- bólintottam.

Az előszobában maradtam, amíg Matt bement. A dob itt még hangosabb volt, mint az utcán, ha ez lehetséges. Előre féltettem a fülemet, a benti hangerőtől. Matt pár perc múlva visszatért és kinyitotta a garázsba vezető ajtót, így a zene még jobban felerősödött. Betessékelt az ajtón és szembe találtam magam két ismeretlen sráccal. Jimmy a dobok mögött ült és elvetemülten püfölte őket, észre se vette, hogy Mattel bementünk, amíg az egyik srác le nem állította.

- Áhh Lexi!- vigyorgott rám a dobok mögül.- Matt csak elcsábított?

- Azt nem mondanám- fintorogtam.- De eljöttem.

- Srácok, ő Lexi az új osztálytársunk- mutatott be Matt.

- Helló- intettem.

- Szia, én Zacky vagyok- jött oda az a srác, aki leállította Jimmyt, és kezet nyújtott.

- Rólad már meséltek a fiúk, azt mondták szeretsz rajzolni.

- Ömm… Ja, valami olyasmi- elkezdett babrálni valamit a gitárján közben lassan hátrébb lépkedett.

- Én Matt Wendt vagyok- nyújtott kezet a másik srác.

- Ohh legalább a te nevedet könnyű lesz megjegyezni- mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.

- Ja. De hívj Wendtnek, hogy ne legyek kavarodás - vigyorgott.

- Oké.

- Mivel kezdjünk?- kérdezte Jimmy miközben az egyik dobverőjét forgatta.

- Streets?- kérdezte Wendt.

- Nekem jó- vágta rá egyből Matt

- Akkor legyen a válaszolt Jimmy, Matt rám nézett.

- Ohh, ülj le nyugodtan- egy koszlott babzsákfotelra mutatott én pedig készségesen leültem és magam mellé helyeztem a táskámat.

Csendben hallgattam végig a számot, igazából annyira nem nyerte el a tetszésemet, de olyan rossz sem volt. Csak valahogy hiányzott belőle valami pluszhangzás. Alig, hogy befejezték a számot megszólaltam.

- Nem tudom, hogy érdekel-e titeket a véleményem, de akkor is elmondom- vettem egy mély levegőt, érdeklődve figyeltek.- Nem igazán értek az ilyen fajta zenéhez, de szerintem hiányzik valami. Valahogy nem teljes a hangzás és ez kicsit zavaró.

- Ugye?- mutatott rám Jimmy az egyik dobverőjével.- Én is ezt mondtam, hogy hiányzik valami, de ezeknek mondhat bármit az ember…

- De még is mi?- kérdezett rá Zacky.

- Nem tudom- elgondolkodtam.- Talán egy másik gitáros, már bocsi Zacky- néztem rá.- De kéne egy másik is, hogy jobb legyen a hangzása.

- És még is ki?- nézett Matt Jimmyre.

- Jézusom Matt! Ne legyél hülye!- hitetlenkedve nézett rá.- Mindannyian ismerünk ilyen embert még Lexi is- újra rám mutatott, mire ijedten néztem rá, mert fogalmam sem volt kiről beszél.

- Ki csoda?- kérdezett rá Wendt.

- Ecsém- Jimmy a kezébe temette az arcát. Elgondolkodtam, majd bevillant a kép mikor suliból mentem hazafelé Briannel és önkénytelenül is megszólaltam.

- Brian- néztem a többiekre, Jimmy vigyorogva nézett rám.

- Végre valaki! Köszönöm.

- Brian? Hát nem is tudom…- kezdte Matt, de Jimmy a szavába vágott.

- Ne csináld már haver! Az apja is profi gitáros, és amúgy is mind hallottuk már játszani a srácot. Egy próbát csak megér.

- Végül is, szerintem próbáljuk ki- helyeselt Zacky.

- Felőlem is oké- egyezett bele Wendt.

- Matt?- nézett rá Jimmy.

- Jó- sóhajtott,- legyen. Sokat úgy sem veszíthetünk vele.

- Jól van, akkor holnap beszélek vele. De most folytassuk a próbát- türelmetlenkedett Jimmy.

- Rendben.

Újra felhangzott a gitár majd követte a többi is. Néhány számot lejátszattok, majd feltehetőleg Matt anyukája jött be egy nagy tálca szendviccsel és üdítővel. Alig, hogy letette őket az asztalra mindegyik fiú megrohamozta a tálcát. Magamban mosolyogtam rajtuk, mert a bátyámat jutatták eszembe. Ő is teljesen ilyen volt, amint meglátott valami kaját neki egyből ennie kellett belőle.

- Jó hangosak a fiúk mi?- jött oda mellém Matt anyukája.

- Hát igen. Nem valami csöndesek az biztos- mosolygtam.

- Kimberlyann vagyok, Matt mamája- nyújtott kezet.

- Lexi vagyok, örülök- mosolyogtam és kezet ráztunk.

- Most költöztetek ide nem?

- De igen- bólintottam.- Honnan tudja?

- Ohh én sok mindent tudok- mosolygott.- Azért nem akkora ez a város, hall ezt-azt az ember- a fiúk felé nézett.- Szerintem jobb lesz, ha gyorsan elveszel egy szendvicset, mert percek alatt felfalják.

- Ohh köszönöm, de nem vagyok éhes, a suliban ettem- kedvesen mosolyogtam.

- Rendben- visszamosolygott.- Ha kell, még valami fiúk csak szóljatok.

- Rendben köszönjük Mrs. Sanders- mondta tele szájjal Jimmy.

- Nincs mit- mondta mosolyogva majd kiment.

Matték jól lakottan dőltek hátra egy nagyobb kanapén, ami szemben volt a babzsákfotelommal. Érdeklődve figyeltem őket, hogy mikor fognak felállni és folytatni a próbát, de szemmel láthatóan nem igazán akarták elkezdeni. Nekem pedig lassan mennem kellett haza.

- Azt hiszem jobb, ha én most megyek- álltam fel és a vállamra raktam a táskám.- Még tanulnom is kell.

- Haza viszlek- állt fel egyből Matt.

- Jaj, nem kell, eltalálok én odáig- igazából nem találtam volna el hazáig, de nem akartam, hogy miattam fáradjon.

- Nem vagyok én abban olyan biztos- mosolygott.

- Meg amúgy is, nem azt mondtad, hogy szervizben van a kocsid?

- De, de anyáméval el tudlak vinni.

- Hát jó. Köszi-, mosolyogtam rá.- Sziasztok-, intettem a többieknek.

- Szia-, köszöntek ők is.

- Holnap találkozunk a suliban- mosolygott Jimmy, mire csak bólintottam.

Kimentünk a ház elé közben Matt elkérte az anyjától a kocsit. Elmondtam a címet és már indultunk is. Nem nagyon beszélgettünk az úton, de a zene szólt. Váltott a zene és a Slayer-től a Fictional Reality kezdődött. Összerezzentem, ahogy meghallottam a zenét.

- Elkapcsolnád légyszi?- mondtam miközben az ablakon bámultam kifelé.

- Azt hittem szereted a Slayer-t.

- Annyira azért nem. A bátyám az, aki nagyon sokat hallgatta őket. Az a póló is, ami rajtam volt első nap az övé volt én csak átalakítottam, hogy jó legyen rám- még mindig ugyan az a szám ment.

- Értem.

- Elkapcsolnád légyszi?- kértem megint.

- Ohh igen, ne haragudj- már nyúlt is a rádióhoz és átkapcsoltam.

- Bocsi, csak ez volt a bátyám egyik kedvenc száma- lesütöttem a szemem és a kezeimet tanulmányoztam. Matt nem mondott semmit.

Az út hátra levő részében nem beszélgettünk, majd mikor megállt a házunk előtt, megköszöntem neki a fuvart és elbúcsúztunk egymástól.