1999

Hey! ^^
Nos készülget a 21. rész és egész jól haladgatok vele, de mielőtt jönne az új rész szeretném, ha elolvasnátok egy másik fic-emet amit most csak azért rakok fel ide mert uncsizom meg mert erről is érdekel a véleményetek. Ebből eddig még csak egy nem teljes első fejezet van meg ugyan, de nagy jövőt látok előtte... majd folytatom ha odáig jutok, hogy van időm azt is írni, mert ötletek már vannak hozzá teljes mértékben.
Nos hát akkor itt az 1999, ami nagy valószínűséggel a tényleges címe. Jó olvasást és vááárom a véleményeteket hapsikáim.
Puszónyuszó, Lenora

1999. február, 10.

Új hely… mindig is furcsa volt az emberek számára, hát még egy tininek.

Ma érkeztünk meg az új házba. Huntington Beach egész aranyos kis hely a maga módján.  De furcsa az új hely, még. Tetszik a szobám kicsit talán tágas, de majd megszokom. A legjobb talán, hogy nem kell végre az öcsémmel egy szobában élem.

Holnap megyek először az új sulimba, kicsit izgulok. Remélem, nem fogok beégni. Remélem, normálisak lesznek az osztálytársaim… remélem… Sok mindent remél az ember, de mit kap?
Most mennem, kell, anyám már harmadjára hív, hogy kész a vacsora. Majd holnap mesélek mi volt az iskolában.

Lexi~

Becsuktam a naplóm és elindultam lefelé a lépcsőn. Leültem az asztalhoz. Megint kezdődik, előröl minden. Josh folyton pofázik valamiről, üvöltve. Apa próbálja nézni a meccset a tv-ben, anya sürög, forog, mintha csak a régi házunkban lennénk. Szépen csöndben amilyen gyorsan csak tudtam megettem a vacsorám. Felmentem a szobámba, lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Csak feküdtem és nem tudtam elaludni. Pár óra forgolódás után valahogy csak sikerült.

Reggel az idegesítő ébresztő órámra keltem. Kimásztam az ágyamból és az első ruhadarabokat vettem ki a szekrényemből, ami a kezembe akadt. Bementem a fürdőbe és elkészültem. Mikor megnéztem magam a tükörben, elfogadhatónak találtam magam. Az átalakított Slayer-es pólóm volt rajtam és egy fekete, kilyukasztott csőfarmer. Nem volt hideg, de meleg se így felvettem egy bőrkabátot. A hajam, mint mindig kibontva, kis smink, a kihagyhatatlan ékszerek. Karkötők, nyaklánc, gyűrűk. Volt egy „karkötőm” ami annyiból állt, hogy egy fekete cipőfűzőt tekertem a csuklóm köré. A vállamra dobtam a táskám. Lementem a földszintre elköszöntem anyáéktól és elindultam a suliba. Ahogy közeledtem a sulihoz egyre több tini vett körül. Elértem a kapuhoz, vettem egy mély levegőt és beléptem. Hatalmas volt a nyüzsgés. Próbáltam utat törni magamnak, kisebb-nagyobb sikerrel. Még múlt héten elküldték nekem az órarendet és terem beosztást. Próbáltam eligazodni valahogy, végül megtaláltam a termet. Izgultam, vert a szívem és kicsit remegett a kezem.

Vettem egy mély levegőt és beléptem, próbáltam minél kisebb feltűnést kelteni, gyorsan felmértem a termet és elindultam az egyetlen üres pad felé. Szerencsémre a hátsó sorban volt. Elmentem három srác között, akik épp nevettek valamin. Egy halk „bocsánat” szóval siklottam át közöttük. Alább hagyott a nevetésük, ahogy elmentem köztük. Bevágódtam a padba a táskámat asztal tetejére tettem és elkezdtem babrálni a zipzárral, közben a számat rágtam.

A csengő idegesítően éles hangjára figyeltem fel. Csend lett a teremben és mindenki leült a helyére. Egy nagyon magas, nagyon szőke férfi jött be a terembe.

- Jó napot diákok!- rakta le a cuccát az asztalra.
- Jó napot tanár úr!- köszönt mindenki egyszerre.
- Idén jött hozzánk egy új diák- mindenki elkezdett forgolódni én meg csak lehajtottam a fejem.- Alexis kérlek, állj fel- megsemmisülve álltam fel a helyemről, a tanár felé emeltem a fejem.- Mutatkozz be, kérlek.
- Ömm…- idegesen álltam az egyik lábamról a másikra- Alexis Adams vagyok, de a Lexi-t jobban szeretem…
- Értem… és honnan jöttél?
- Atalnából.
- Még valami, amit esetleg el szeretnél nekünk mondani?- megráztam a fejem.- Osztály valami kérdés?- néma csend.- Rendben. Leülhetsz… Lexi- megkönnyebbülve ültem le.- A mai órán az angol irodalommal fogunk foglalkozni. Lexi próbálj felzárkózni.
- Mi ezt tavaly már tanultuk- éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Rendben, akkor csak figyelj.

Próbáltam koncentrálni az órára, de nem kerülhette el a figyelmem, hogy az egyik srác folyton bámul. Felé pillantottam, de egyből el is kaptam a fejem. Az egyik srác volt az, akik között elmentem mikor megrohamoztam az egyetlen üres helyet.

Kicsöngetéskor megvártam, míg mindenki kimegy a teremből csak az után indultam el én is. Ebédig egészen jól telt a napom. De az a srác minden órán nézett, szünetekben pedig a haverjaival volt. Az ebédszünetben kerestem egy asztalt ahol nem ültek. Egy szemetes mellett találtam is egy ilyet. Leültem és elvoltam a saját kis gondolataimmal és a kajámmal.

- Tetszik a pólód- zavarta meg a gondolataimat egy mély hang. Felnéztem, az a srác volt, aki egész nap engem nézett.
- Kösz.
- Leülhetek?
- Hát, ha akarsz…- letette a tálcáját és leült.
- Lexi igaz?
- Ühüm.
- Én Matt vagyok- mosolygott.- Matt Sanders.
- Örülök- nyeltem le a számban lévő falatot.
- Hogy tetszik eddig nálunk?- még mindig mosolygott, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a mosoly gödröcskéit.
- Hát…
- Tudom milyen most- ránéztem.- Nekem ez már vagy a hetedik sulim.
- Ennyit költöztettek?- csodálkoztam.
- Dehogy is- nevetett.- Nem éppen a legjobb a magatartásom, főleg ha Jimmyvel vagyok.
- Aha…
- Jimmy az egyik haverom láthattad is mikor elmentél köztünk.
- Akkor csak a padra összpontosítottam bocs.
- Értem- mosolygott.- Biztos felismered, majd. Kábé két méter magas, szőke hajú.
- Aha…- hátra fordult és elnézett a válla felett.
- Ott jönnek- fordult vissza és a hüvelykujjával hátra bökött, közben elkezdett enni.

Elnéztem a válla felett és egyből kiszúrtam… Jimmyt? Volt vele egy alacsonyabb srác, fekete volt a haja és egy kis szakáll volt az álla alján. Maga biztosan jöttek az asztalok között. Elértek hozzánk, a fekete hajú srác leült Matt mellé, Jimmy pedig mellém.

- Helló!- köszöntek.
- Hali…
- Én Brian vagyok, vagy Syn, ahogy szimpatikusabb- nyújtott kezet.
- Lexi- kezet ráztunk.
- Én Jimmy vagyok- mosolygott a mellettem ülő.
- Matt már mondta- picit elmosolyodtam.
- Megelőzött a hírnevem?- még mindig mosolygott.
- Valami olyasmi- újra a kajámat kezdtem el rágcsálni, közben kitartóan a tálcát bámultam.
- És, hogy kerültél ide?- kérdezte Brian, felkaptam a fejem.
- Tessék?- néztem rá.
- Hogy kerültél ide?- ismételte meg.
- Ne legyél már hülye!- mondta Jimmy- Első órán mondta, hogy most költöztek ide.
- Tudod, hogy az első órákon alszom.
- Igaz…
- És milyen suliba jártál, hogy te már mindent tanultál tavaly?
- Elitbe- nevettek- komolyan. Anyámék olyan iskolába írattak be ahova már ovis koromban járnom kellett. Igazából annyi az egész, hogy már négy évesen írtam, olvastam.
- Szuperagyad van?- kérdezte furcsa hangon Jimmy.
- Hát… sokat tanulok. Szóval, ha úgy vesszük, ja. Ötödikben leginkább már magunk jegyzeteltük ki a dolgokat a könyvből, a tanár csak magyarázott, ha valamit nem értettünk.
- Aszta… kezdek félni. Egy okos csaj- viccelődött Syn.
- És nem zavar, hogy itt más a környezet?- kérdezte Matt.
- Inkább tetszik. Ott sok sznob vett körül és elégé kitűntem a rocker stílusommal, de nekem volt az egyik legjobb átlagom…- hihetetlen késztetés tört rám, hogy rágyújtsak.- Öhh… itt lehet valahol cigizni?
- Cigizel?- csodálkoztak.
- Ühüm.
- Hát, ha megettük, akkor megmutatjuk, hol lehet- mondta Matt.
- Köszi.
- Gondolom a régi sulidban nem lehetett cigizni- mosolygott Brian.
- Külön hely volt a diákoknak és tanároknak- vontam meg a vállam.
- Anyád!- kikerekedett a szemük.
- De csak a tizenhét év felettieknek lehetet.
- És szüleid tudják?
- Amíg jók a jegyeim és nem hozok rájuk szégyent. Azt csinálok, amit akarok.
- Ahh… jó kis életem lenne, ha nekem is így lenne, bár így is tudják, hogy dohányzok és satöbbi- mondta Syn. Lenyeltem a maradék kaját.
- Na, jó menjünk, mert már nagyon pang a tüdőm!
- Oké.

Felálltunk az asztaltól és elindultunk kifelé. Követtem őket a folyosókon keresztül. Végül elértünk egy régi ajtóhoz. Kinyitották, megcsapott a hideg levegő. Kimentünk, Matt becsukta mögöttünk az ajtót.

- Ez ilyen titkos hely?- ültem le a lépcsőre és elkezdtem keresgélni a cigim a táskámban.
- Afféle ja- válaszolt Jimmy.
- Nem igaz…- nem találtam a cigim.- Kikészülők, most ez komoly?- tovább keresgéltem hátha, a többiek már rég rágyújtottak.
- Mi az?- kérdezte Brian.
- Otthon hagytam a cigim- fogtam a fejem.
- Adjak?- felnéztem rá.
- Megköszönném- elővette a Marlboro-s dobozt és kivett egy szállat.- Köszönöm- vettem el tőle.

Rágyújtottam, szívtam egy nagyot és élveztem, hogy a tüdőm már nem viszket. Elszívtuk a cigit és elindultunk vissza a teremhez. Pont időben érkeztünk biológiára. Én megint beültem a hátsó padba, igaz Matt megkérdezte nem ülök-e mellé mivel úgy is mindig páratlanul ülnek, de mondtam, hogy most még inkább egyedül ülnék. Bejött egy ősz hajú tanár. Levágta a cuccait a tanári asztalra.

- Mivel mindannyian elérték már azt a kort, hogy tudják mi is az a sex, gondolom senkit nem fog kellemetlenül érinteni ez a téma- csönd.- Gondolom, ezek után sejtik mivel fogunk mostantól foglalkozni. A férfi-női kapcsolatokról- a füzetembe firkálgattam.- A mai órán kiosztom a párokat, és mivel ez egy szerencsés osztály pont fele-fele a társaság. Jól van, akkor kezdjük is. Próbáltam úgy osztani a párokat, hogy minél kevésbé ismerjék egymást- elkezdte sorolni a párokat, én továbbra is kitartóan rajzolgattam a szemet a füzetembe- Alexis- felnéztem a füzetemből- Te Matt-el leszel párban- Matt felé néztem, teljes testtel felém fordult és vigyorgott, mint egy tök,- ülj mellé kérlek.

Megfogtam a füzetem és a táskám. Elindultam a pad felé. Levágódtam a székre, és tovább folytattam a firkálgatást.

- Na, csak mellém kerültél- mosolygott, ránéztem és én is elmosolyodtam.- Szépen rajzolsz- nézett a füzetemben lévő szemre.
- Elbasztam…
- Szerintem jó.
- Köszi.
- Az lesz a feladatotok, hogy minél jobban meg kell ismernetek egymást. Próbáljatok minél több időt együtt tölteni és minél többet megtudni a másikról- ne már! Már tavaly is utáltam ezt a feladatot.- Erre van egy hónapotok.
- És hogy tetszik osztályozni?- kérdezte egy lány, elmosolyodott a tanár.
- Ha összejöttök csillagos ötös- mindenki nevetett még én is elmosolyodtam.- A lényeg, hogy minél jobban megismerjétek egymást. Közben persze tanulni fogjuk a nemi érintkezés szokásait és satöbbi. Kezdjetek neki- mindenki hatalmas beszélgetésekbe kezdett, csak én maradtam kussba.
- Így érdekes lesz- mosolygott Matt, ránéztem.
- Gyűlölöm az ilyen feladatokat, ránk erőltetik, hogy olyanokat ismerjünk, meg akit rohadtul nem is akartunk.
- Pont ez a lényege, hogy ne csak azokat ismerd, meg akik olyanok, mint te.
- Tudom, de tavaly megkaptam a legrosszabb párt, akit csak el lehet képzelni.
- Miért?
- Nem tudott másról beszélni csak a tanulásról… Próbáltam kérdezni milyen zenét hallgat erre a képembe vágta, hogy a zene az érzelmileg gyenge embereknek való. Meg is ütöttem, szerencsémre ez nem suliban volt- elmosolyodott.
- És te milyen zenét szeretsz?
- Hmm lássuk csak, Slayer-es pólóm van, rockosan öltözködöm… szerintem pop-ot hallgatok- mosolyogtam, nevetett.
- Jogos. De tényleg szépen rajzolsz. Van egy barátom, Zackynek hívják Ő is nagyon jól rajzol.
- Mi van Zackyvel?- a semmiből termett ott Jimmy.
- Jesszus! Megijesztettél.
- Bocsi, nem akartam. A párom nem épp a legszórakoztatóbb lény a világon…
- Sok sikert- nevetett Matt.
- Kösz…- elhúzta a száját.- Neked és Briannek legalább szerencsétek van- lenéztem a füzetemre és elkezdtem átrajzolni a szemet.- Szóval mi van Zackkel?
- Csak mondtam Lexinek, hogy Zacky is jól rajzol.
- Muti- húzta ki a kezem alól a füzetem.- Tényleg nagyon jó- mosolygott és visszatolta felém.
- Köszi.
- Mr. Sullivan!- Jimmy felegyenesedet és megfordult.
- Igen?
- A párjával kéne beszélgetnie, nem a barátaival.
- Tudom tanár úr. Csak meg kellett kérdeznem valamit Matt-től.
- Rendben, de most üljön vissza a helyére.
- Már is- felénk fordult,- akkor cső. Sok sikert- rákacsintott Mattre.
- Neked is egy kalappal- nevetet, Jimmy bemutatott neki és leült a helyére, visszafordultam a rajzomhoz.- Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem szeretnék megbukni- teljes testtel felém fordult, felpillantottam rá, vigyorgott, mint egy tejbe tök, rávillantottam egy csábos mosolyt és ismét a lapot bámultam.- Te mindig ilyen kis antiszociális vagy?- vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
- Nem vagyok antiszociális. Egyszerűen bekerültem egy új tökéletesen ismeretlen helyre, nem mondanám, hogy tök jól érzem magam itt mert nem. Minden idegen, kell egy kis idő, míg beilleszkedek, de ha folyton cseszegetsz, bámulsz sose fog menni- szóra nyitotta a száját, de nem hagytam megszólalni,- igen tudom, hogy egésznap néztél és nem, nem érdekel, hogy miért, hogy azért mert új vagyok vagy egyszerűen, csak mert bejövök neked. Nem érdekel. Én sem akarok megbukni, de ha egyből nekem esel, a kérdéseiddel sose fogok, rendesen megnyílni előtted szóval lassíts magadon és hagyd, hogy rajzoljak.
- Ö… oké…- előre fordult és az asztalt bámult.
- Ahjjj… megbántottalak…
- Nem…
- Akkora segg vagyok, ne haragudj, csak tényleg furcsa ez az új hely még nekem… ahjj- teljes testtel felé fordultam, ami furcsa volt tőlem.- Kezdjük elölről- mosolyogtam.- Lexi Adams vagyok.
- Matt Sanders- mosolygott.
- Nem rég költöztünk ide Atlantából, családi okok miatt, amiről nem igazán szeretnék beszélni. Szóval, mesélj magadról valamit Matt Sanders.

- Nos hát. Itt születtem itt élem életem. Van egy nővérem. A barátaimmal van egy együttesünk.
- Igen? Milyen?
- Egy metál együttes. Jimmy dobol benne, Zacky meg akiről már meséltem Ő gitározik.
- És te?
- Én éneklek.
- Ohh az jó.
- Igen… te játszol valamin?
- Zongorázok, de a festészetet jobban szeretem.
- Én régen basszus gitároztam, meg tudok orgonán játszani meg zongorázni.

- Ohh egy multifunkcionális pasi- mosolyogtam.
- Az inkább Zacky- mindketten a hang irányába néztünk.
- Jimmy az előbb küldtek vissza…- mondta Matt.
- Igen, de már csak egy perc van csengőig.
- Oké…- alig, hogy Matt kimondta már csöngettek is.

Felkaptam a táskám és már mentem is kifelé.

- Hova sietsz ennyire?- jött utánam Matt.
- Pisilnem kell…
- Ja, bocs, azt hittem menekülsz.
- Kitől? Tőled?- mosolyogtam közben már le is hagytam és bementem a wc-re.

Gyorsan elvégeztem a dolgom és már mentem is tovább az utolsó órámra. Matematika… ez az egyetlen, amihez legalább magamtól is értek és nem az elit suli miatt. Megint beültem a hátsó padba, Matték később jöttek be, mint én. Megint mondta, hogy üljek mellé, de újból visszautasítottam. A biológia óra után kellett egy kis tér. Szerencsére hamar vége volt az órának, egyből viharoztam is ki a teremből, de a fiúk még így is utolértek együtt mentünk ki a suliból. Ott gyorsan leváltam tőlük és szaporábban vettem a lépteim hazafelé.

- Azért ne ilyen gyorsan- oldalra néztem, Brian jött mellém.- Jó, hogy más is lakik erre, nem kell végre egyedül haza caplatnom- mosolygott.
- Aha…
- Hallottam szeretsz rajzolni.
- Öm… ja.
- Szívesen megnézném néhány rajzod.
- Nem szeretem mutogatni Őket.
- Hogyhogy?
- Csak akkor mutatom meg bárkinek is, ha készen vannak. Eddig öt képem lett kész, szóval…
- Értem, ettől függetlenül szívesen megnézném őket.
- Oké…