21. rész

 Reggel megint arra keltem, hogy a nyakláncon lévő pengető a szegycsont feletti nyakgödrömbe mélyed, átfordultam a másik oldalamra és a falamon lévő posztert kezdtem el bámulni. Megszólalt a telefonom, az éjjeliszekrényhez nyúltam és felvettem.
 - Halló?- szóltam bele.
 - Szia Zacky vagyok.
 - Szia, mondjad.
 - Megvetted a cuccokat a mai bulihoz?
 - Aha, még tegnap elmentem értük. Mikor menjek át?
 - Hát attól függ, mennyi idő kell ahhoz, amit kitaláltál.
 - Hát egy jó órába telik megcsinálni mindkettőt. De átmegyek bőven előtte, segítek pakolni meg ilyenek.
 - Jól van.
 - Olyan fél négy, négy fele ott leszek.
 - Remélem jót találtál ki- hallottam, hogy mosolyog.
 - Ne aggódj- elmosolyodtam.
 - Oké, akkor később, szia.
 - Szia-, kinyomtam.

 Ránéztem az órára még csak egy volt. Feküdtem még egy kicsit az ágyban majd elmentem lezuhanyozni és előkerestem a ruhámat az esti bulira. Kivettem egy sima, V kivágású, fehér rövid ujjú pólót, egy fekete farmert, a szögecses övem és egy piros kendőt. Kipakoltam az iskolatáskámból és belegyömöszöltem a ruhákat meg a többit. Felvettem egy szürke trikót és egy nadrágot. Kimentem a konyhába anya éppen Emmel válogatta ki a csokikat és cukrokat külön tálakba. Felkaptam egy csokit és már bontottam volna ki mikor anyu rám szólt.
 - Á-á! Az a gyerekeké.
 - Ha cukin mosolygok és leguggolok, megehetem?- pislogtam.
 - Lássuk- mosolygott anyu.
 Előkerítettem a legédesebb mosolyom és leguggoltam, kibontottam a csokit és mosolyogva majszoltam el. Mikor végeztem felálltam és kidobtam a csomagolást.
 - Mikor mész át Zackhez?- nézett fel anya.
 - Olyan fél négy fele szerintem.
 - Jól van- vett egy mély levegőt.- Tudom, hogy minden Halloweenkor végig kell hallgatnod ezt, de kérlek vigyázz magadra ilyenkor olyan sok örült jár az utakon, nem akarom, hogy bármi bajod essen.
 - Tudom anya, vigyázok, ígérem- elmosolyodtam.- Amúgy is szerintem csak ott leszünk, nem hiszem, hogy bárhova is lemennénk.
 - Rendben- mosolygott.
 Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Egy fél óra múlva Em jött be vigyorogva.
 - Kira?
 - Igen?- néztem rá.
 - Tudod boszorkány leszek, és nem szeretnéd megcsinálni a sminkem?- a szempilláit rebegtette, elmosolyodtam.
 - De szívesen, de nem sokára mennem kell, szóval vedd fel a ruhád és már is megyek.
 - Oké- már szaladt is ki a szobából, majd hírtelen megfordult, visszajött hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.- Köszönöm- újra kiszaladt.

 Anya bejött a szobába és elült mellém egy kis ideig nézte a tv-t majd megszólalt.
 - Mi van Briannel?- bátortalan volt a hangja.
 - Nem tudom- megrántottam a vállam.
 - Meddig lesztek rosszban?
 - Fogalmam sincs- újabb vállrántás.
 - Nem jó ez így. Látom rajtad, hogy szenvedsz.
 - Nem szenvedek!- csattantam fel.- Igen hiányzik, szörnyen, de nincs mit tenni, ez van- felálltam és bementem Emhez.

 Éppen kész volt az öltözködéssel, ráadtam a cipőjét és leültettem az ágyára. Elvettem az asztaláról a cuccokat és leraktam magam mellé. Szemben ültem vele és bepúdereztem az arcát. A szemét zölddel festettem ki ami illet a ruhájához és a hatalmas zöld szemeihez. A száját fekete rúzzsal kentem ki és egy pókhálót rajzoltam az arcára szemceruzával. Hamar kész lettem vele, megköszönte és már szaladt is ki anyuhoz, hogy megmutassa neki magát. Visszamentem a nappaliba és fél négyig a tv-t néztem, majd fogtam magam, felvettem a fekete tornacipőm és a bőrdzsekim az egyik vállamra kaptam a táskát, elköszöntem és elindultam Zackyhez. Néha-néha megzörrentek a cuccok a táskámba, de nem igazán érdekelt. Ahogy mentem az utcákon minden ház fel volt díszítve. Egy csomó tök lámpás volt a kertekben, lépcsőkön, és minden ház tele volt ijesztőnek szánt boszorkányokkal, pókokkal, szörnyekkel és egyebekkel. Egy két ház tényleg ijesztőnek tűnt, de a többség csak egy enyhe kis próbálkozás. Mikor megláttam Zackyék házát elámultam, ilyen még sose volt. Tele volt az egész udvar sárga, barna és piros falevelekkel és minden féle kis ijesztő dologgal meg persze a töklámpások. Felmentem a tornácra és becsöngettem. Zina nyitott ajtót, egy hosszú fekete ruha volt rajta és a hajában zöld csíkok voltak, ezek szerint Ő is boszorkánynak öltözik… De nem úgy volt, hogy Ő nem lesz itt? Nem mintha zavarna, csípem Zina-t csak Zack ezt mondta.
 - Szia-, mosolygott.
 - Hali- én is elmosolyodtam.
 - Gyere be, Zacky a nappaliban.
 - Köszi-, félre állt az ajtóból és bementem.
 - Kérsz valamit inni?
 - Nem köszi-, rámosolyogtam.
 Bementem a nappaliba, a ház ugyan úgy nézett ki, mint kívülről a faleveleket leszámítva. Zacky éppen matatott valamit a hangfalakon, leültem a kanapéra és ledobtam a földre a táskám. Zacky felszisszent és elkezdte rázni az egyik kezét.
 - Segítsek?- visszafojtottam a nevetést.
 - Nem mindjárt kész…
 - Oké.
 Párpercig még csinált valamit, majd elégedetten állt fel, felém fordult és rám vigyorgott.
 - Na, mit találtál ki?- jött felém.
 - Nos-, felvettem a táskám és kiszedtem belőle a cuccokat.
 - Ezek mire kellenek?- felvette az egyik tubust.
 - Mivel ikreknek öltözünk ezért úgy gondoltam, hogy nem elég, ha a ruhánk ugyan olyan. Na, most, ezek arcfestékek, a nagy tubusba fehér arcfesték van a kisebben fekete, az ecseteket meg gondolom, felismered.
 - Aha…- leült mellém.- És mit kezdünk ezekkel?- elmosolyodtam.
 - Fehér és fekete arcfesték szerinted?- elgondolkozott.
 - Ohh csontváz- elmosolyodott.
 - De csak a fél arcunk, az jobban nézz ki. Ohh meg hoztam ezeket is- kivettem egy szempilla spirált és egy szemceruzát.
 - Ezek minek?
 - Mert jobban nézek ki sminkkel, meg, mert kellenek.
 - Hát jó- vállat vont.- És minek a ragasztó csík?
 - Fél arc...
 - Ohh oké.
 - Amúgy kell valamit segíteni?
 - Hát majd csak a kajákat meg a piákat kirakni, de semmi különösebbet.
 - Meg elrakni a törékeny cuccokat- jött oda hozzánk Zina.
 - Ja, igen meg azt. Mikor indulsz?- nézett a nővérére.
 - Nem sokára, csak nem találom a cipőm.
 - Szerintem Matty-t kérdezd.
 - Jól van, köszi-, mosolygott és kiment.
 - Na, akkor kezdjük?
 - Szerintem előbb öltözz át, mert el fog kenődni, ha utána veszed fel a pólót.
 - Oké, mindjárt jövök.

 Kiment a szobából, elővettem a pólóm és a nadrágom, gyorsan magamra kaptam őket és a kendőt az övemre kötöttem a fenekemnél. Összegumiztam a hajam és már jött is vissza Zacky, rám mosolygott és leül velem szembe. Letéptem egy hosszú csíkot a ragasztóból és függőlegesen középen Zacky arcára ragasztottam.
 - És ez mire is jó?- nézett rám.
 - Ez arra, hogy pont a fele arcod legyen kifestve- mondtam sóhajtva.
 - Ohh, oké- elmosolyodtam.
 - Na, várj- felállt és a magnóhoz ment, berakott egy CD-t és elindította.- Oké- jött vissza,- folytathatod.
 Kinyitottam a fehér festékes tubust és egy smink szivacs segítségével felvittem Zacky arcára. Csöndben tűrte, hogy azt csináljak az arcával, amit akarok, közben dúdolgatta Guns ’n’ Roses számokat. Lassan csináltam, hogy tökéletes legyen, sosem adtam ki félkész munkát a kezemből. Sokan kérdezték, hogy miért nem megyek el sminkesnek, de azon kívül, hogy Halloweenkor megcsinálom a sajátom illetve Zacky sminkjét nem igazán vonzott ez a szakma, pedig azt mondták nagyon jó vagyok benne. Amióta ismerjük egymást Zackyvel mindig együtt öltözünk be. Mindig kitaláltunk valami hülyeséget, aminek be tudtunk öltözni, idén az ikrek mellett döntöttünk.
 - Mi van Briannel?- kérdezte.
 - Nem tudom, mi lenne?
 - Még mindig nem beszéltek?
 - Nem- elhúzta a száját.- Most ne beszélj.

 Kikentem a száját is fehérre, még egy kicsit elegyengettem az arcán a festéket, fogtam egy vékony ecsetet és a fekete festékes tubust. Lassan vittem fel a szájához a festéket és elkezdtem meg festeni a fogakat. Óvatos mozdulatokkal festettem, hogy nehogy elrontsam. Mikor ezzel végeztem kifestettem a szemét, egy nagy körben teljesen feketével, és az orrára is raktam egy kis háromszöget az egyik felére.
 - Van zseléd?
 - Aha, mindjárt hozom.
 - NE! Itt maradsz, nem akarom, hogy meglásd, amíg nincs kész. Mond hol van, és ide hozom.
 - Oké, fent az emeleten a fürdőben.
 - Rendben sietek.

 Felmentem az emeletre közben elhaladtam Matty szobája előtt ahonnan valami borzalmas üvöltő zene jött ki. Gyorsan bementem a fürdőbe és megkerestem a zselét majd mentem is vissza Zackyhez. Kivettem az egysoros fésűt a táskámból, kicsit furcsán nézett rám, de megnyugtattam. Fogtam a zselét és a fésűt és a hajának azt a felét ahol ki volt festve az arca hátra zseléztem teljesen, a másik felét pedig felállítottam.
 - Na, kész vagyok?- kérdezte.
 - Mindjárt.
 Az apróbb hibákat még kicsit átjavítottam és büszkén néztem farkas szemet az új művemmel.
 - Kész vagy- mosolyogtam.
 Egyből felpattant és kiment az előszobai tükörhöz.
 - Azta ez kurva jó!- hallottam kintről a hangját.
 - Köszi-, mondtam.
 - Rohadtul tetszik- jött vissza mosolyogva.
 - Örülök-, felvettem a cuccokat- megyek, megcsinálom a sajátomat is sietek.
 - Jól van, addig elkezdek pakolászni.
 - Rendben.
 Felmentem az emeletre, épp hogy felértem Matty jött ki a szobájából elég viccesen nézett ki, felnevettem.
 - Te meg minek öltöztél?- összehúzta a szemét.
 - Vámpír- még jobban felnevettem.
 - Jaj, ne haragudj, de olyan vicces a sminked, megcsináljam rendesen?- az utolsó szavaknál már sikerült abba hagynom a nevetést.
 - Hát, ha szeretnéd- vont vállat.
 - Jól van, gyere.

 Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára. Leszedtem róla a felkent sminket és megcsináltam neki rendesen, szerencsére volt piros festéke így a vért is meg tudtam oldani. A szájára is kentem egy kicsit, hogy élet hűbb legyen, de csak foltokban. Befejeztem és tovább mentem a fürdőbe. Megcsináltam magamnak is a sminket, a hajam egyik felét ugyan úgy hátra nyaltam, csak nekem kicsit nehezebb dolgom volt a hosszú hajam miatt, a másik felét pedig feltupíroztam. Mikor végeztem visszamentem a földszintre és segítettem kirakni a kajákat meg a piákat. Elpakoltuk a törékeny cuccokat, arrébb tologattuk a bútorokat és mindent elrendeztünk. Zina már nem volt ott mikor végeztünk. Épphogy leültünk pár percre már csöngettek is az első vendégek. Zackyvel felvettük a bőrdzsekinket, belekaroltam és úgy nyitottunk ajtót.
 Csak úgy özönlöttek befele az emberek, üvöltött a zene, a pia elég gyorsan fogyott. Nem sok mindenkit ismertem fel a jelmezek miatt, de amúgy se nagyon ismertem senkit. Ismerősök ismerősei voltak a bulin, egyedül a fiúkat ismertem, Beth-t meg egy-két arcot látásból. Itt voltak a DiBenedetto ikrek is, kerültem őket, ahogy csak tudtam. Briant is láttam néha, de nem mentem oda hozzá. Éppen álltam az egyik asztalnál mikor mellém jött egy szőke srác.
 - Szia-, köszönt.
 - Csá- felé se néztem, a tömeget pásztáztam.
 - Hogy érzed magad?- mi a faszomat akar ez tőlem? Ránéztem.
 - Keith?- döbbentem le.
 - Helló- vigyorgott.
 - Hát te?
 - Egyik haverom hívott el.
 - Ohh, hogy ismerős ismerőse vagy- mosolyogtam.
 - Valami olyasmi gondolom.
 - És tetszik a buli?
 - Nem rossz, neked tetszik?
 - Aha, csak éppen egyik barátomat keresem.
 - Itt állva?
 - Pásztázom a tömeget.
 - Te tudod- mosolygott, hirtelen megpillantottam Briant.
 Felénk tartott pontosabban az asztal felé ahol álltunk, nyeltem egyet, egyre közelebb jött, nem mertem rá nézni. A szemem sarkából láttam, ahogy megáll mellettem és tölt magának valami piát, kicsit mintha tétovázott volna, de aztán fogta magát és elment. Átkaroltam magam és a földet bámultam. Csak ne sírd el magad! Mondtam magamnak.
 - Hé, jól vagy?- kérdezte Keith és finoman hozzá ért a karomhoz, ami úgy hatott rám, mint egy áramütés, elhúztam a karom.
 - Persze-, felpillantottam és megláttam Mattet.- Matt!- kiáltottam, felém nézett.- Bocsi, de most megyek- rámosolyogtam és elindultam Matt felé.
 - Minden rendben?- kérdezte mikor oda értem.
 - Aha persze, táncolunk?
 - Persze.
 Átkaroltam a vállát Ő pedig a derekam és így ringatóztunk a zenére. A mellkasába fúrtam az arcom, elkezdte simogatni a hátam.
 - Minden rendben lesz- egy puszit nyomott a fejemre.- Gyere- elengedett és megfogta a kezem,- menjünk ki.

 Nem szóltam semmit csak hagytam, hogy vezessen, kimentünk a bejárati ajtón és leültünk a tornác lépcsőjére. Hideg volt kint és már nem volt rajtam a bőrdzsekim, kicsit összehúztam magam. Csak ültünk egymás mellett, figyeltem az utcán járkáló felnőtteket és a mellettük sétáló kicsi szörnyeket, boszorkányokat, hercegnőket és még sorolhatnám. Kirázott a hideg, Matt átkarolt, a vállára döntöttem a fejem. Egyre jobban kezdtem fázni.
 - Bemegyek a kabátodért- állt fel, bólintottam.
 Átkaroltam magam és felhúztam a térdem. Lépteket hallottam magam mögül azt hittem Matt így nem néztem hátra. Leült mellém és nem szólt semmit, oldalra pillantottam és egyből vissza, a szívem hevesen kezdett el verni és könnyek szöktek a szemembe, sóhajtott egyet és hátra dőlt a tornácon. Pár másodpercig bírtam csak így ülni, felálltam és bementem a házba. Matt jött velem szembe a kabátommal a kezében, elvettem tőle.
 - Köszi-, mondtam csöndesen.
 - Jól vagy?
 - Persze csak kell egy kis pia…
 Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni az asztalok felé. Töltöttem magunknak piát, néhány pohár után elvesztettem Matt-et így elindultam a keresésére. Neki mentem valaki hátának, egyből hátra fordult, Keith áll előttem.
 - Bocs véletlen volt- mondtam neki.
 - Semmi baj- mosolygott.- Táncolunk?
 - Persze-, rántottam meg a vállam.

 Kiittam a poharam maradék tartalmát és átkaroltam Keith vállát. Közben néha valaki a kezembe nyomott egy poharat és abból ittam. Az egyik percben még Keith-el táncoltam a másikban már a tömegben mászkáltam, fogalmam sincs kit vagy mit kerestem, de mentem előre. Valaki nekem jött, de már ment is tovább szóra se méltatva, ahogy haladtam a tömegben egyre kevésbé láttam normálisan és a járásom is kezdett bizonytalanná válni. Megbotlottam valakiben és majdnem felestem mikor valaki elkapott. Felpillantottam Jimmy vigyorgott rám, felállított.
 - Jól vagy?- kérdezte.
 - Aha persze, csak lehet kicsit sokat ittam… de ez sose baj!- vigyorogtam.
 - De hogy baj- elfordult.- Jason gyere egy kicsit- intett egy srácnak, aki egyből oda jött hozzánk.
 - Igen?- nézett rám, majd Jimmyre.
 - Vigyáznál rá egy kicsit? Hozok neki valami normális inni valót.
 - Pont te akarsz nekem normális inni valót hozni?- nevettem Jimmyre.
 - Sörre gondoltam- paskolta meg a fejem búbját.
 - Oké abban benne vagyok.
 - Gondoltam, na jó fogd meg- adott át Jasonnek aki megfogta a karom.- Egy pillanatra se engedd el vagy vedd le róla a szemed! Képes és pillanatok alatt úgy letűnik, hogy csak akkor találod meg újra, ha éppen feléd sétál.
 - Rendben.
 - Ez nem is igaz! Ne higgy neki!- hisztiztem.
 - Jól van Kira, nyugi- azzal Jimmy sarkon fordult és eltűnt a tömegben, Jason felé fordultam.
 - Amúgy Kira Scot vagyok- nyújtottam a szabad kezem felé vigyorogva.
 - Én Jason Berry vagyok, de találkoztunk már párszor…
 - Tudom, de most részeg vagyok és bemutatkoztam, hogy tudd a nevem, hogy ha én elfelejteném, ami amúgy nem szokásom, de ki tudja. Táncolunk?- néztem a szemébe.
 - Ha szeretnél- vonta meg a vállát.
 - Szeretnék!- vigyorogtam.
 Átkaroltam a vállát Ő pedig a derekam, oldalra pillantottam és megláttam Briant, ahogy Michelle-el táncol. Közelebb húztam magamhoz Jasont.
 - Tudod te igazán helyes vagy Jason.
 - Köszi-, meglepetten nézett rám.- Te is szép vagy- még jobban elmosolyodtam.
 Megint oldalra pillantottam, még mindig táncoltak, visszafordultam Jason-höz. Jimmy még mindig nem hozta a piámat.
 - Mi tart már ennyi ideig hozni egy sört?- kérdeztem Jasont.
 - Nem tudom- rántotta meg a vállát.
 - Ahjj… kell pia! Mindjárt jövök- már engedtem volna el.
 - Á-á itt maradsz- húzott vissza.- Jimmy azt mondta ne veszítesselek szem elől, nem is foglak.
 - Te mindig ilyen kis jó fiú vagy?
 - Jimmy megkért, hogy vigyázzak rád. És ahogy elnézem, kell is.
 - Ez nem volt szép- grimaszoltam, felnevetett.
 - De igaz- mosolyogva forgattam a szemem.
 - Inni akarok Jason!- hisztiztem.
 - Jól van nyugi már- mosolygott.- Majd Jimmy hozza a piád.
 - De aaaz mééég oooolyan soookáraaaa vaaan- szomorú fejet vágtam.
 - Jól van- megfogta a kezem és az asztalok felé húzott.
 - Juj, de imádlak!- a nyakába ugrottam.
 - Oké, oké csak eresz el megfojtasz!
 - Bocsi- elengedtem, újra meg fogta a kezem.

 Töltött mindkettőnknek inni valót én pedig végig ott maradtam mellette még akkor is mikor egy pillanatra elengedte a kezem. Visszamentünk a táncoló tömegbe piával a kezünkben, Jimmy még mindig nem volt sehol. Na szép… Majd holnap leverem rajta azt a sört. Újra táncoltunk Jasonnel, a kezemben volt a poharam és figyeltem a tömeget. Váltott a szám és egy lassabb következett. Meg kéne keresni Zackyt, jött elő az ötlet, Jasonre néztem, ahogy felé fordítottam a fejem elmosolyodott. Jaj de aranyos mosolya van. Hozzábújtam és úgy táncoltunk. Kinyitottam a szemem és megpillantottam Briant, a kanapén ült és minket figyelt. Elfordítottam a fejem és kicsit eltávolodtam Jasontől, hogy bele tudjak inni a poharamba. Ledobtam a földre a poharat, ránéztem Jasonre, megfogtam a tarkóját és megcsókoltam. Először megdöbbent, de szinte azonnal visszacsókolt. Szorosabban húztam magamhoz és egyre vadabbul csókoltam. Ha lefekszem vele, Jimmy az a te hibád!
 Reggel iszonyatos fejfájásra keltem, valaki mellkasán feküdtem, úristen Jason. Feltápászkodtam, rajtam volt a ruhám ez megnyugtatott, a párnámul szolgált egyénre néztem, de az nem Jason volt. Meglöktem a vállát, hogy keljen fel, de semmi, újra meglöktem, semmi.
 - Keith kellj fel!- mondtam közben elkezdtem rázogatni, de mintha nem is csináltam volna semmit.- Jól van, akkor maradj itt…
 Felálltam és a konyha felé vettem az irányt kellett egy pohár víz vagy egy üvegsör. Bementem a konyhába és a hűtőhöz mentem, szerencsémre volt egy bontatlan Heineken, egyből magamévá nyilvánítottam. Leültem az asztalhoz és csendben iszogattam.
 - Korán kezdjük?- jött be vigyorogva Zacky.
 - Nekem lehet- rákacsintottam és bele ittam.- Kérsz?- tartottam felé.
 - Elfogadom- mosolygott és az üvegért nyúlt.
 - Itt maradjak segíteni rendet rakni?
 - Nem kell.

 - De maradok.
 - Hát oké… Te mi volt este veled meg Jasonnel?
 - Ohh hát nem tudom, részeg voltam Jimmy meg ott hagyott vele- gúnyosan felhúzta a szemöldökét.- Oké, aranyos meg helyes srác, de nem akarok tőle semmit.
 - És az a szőke srác?
 - Szőke? Mi? Vele ugye nem?
 - Nem, dehogy is- nevetett az ijedt fejemen.
 - Akkor jó- megnyugodtam.
 - De ki ő?
 - A pszichológusom fia, fogalmam sincs kihívta meg.
 - Ohh értem. Amúgy se illene hozzád egy szőke srác- mosolygott és bele ívott a sörömbe.
 - Amúgy se jönnek be a szőke srácok- vettem ki a kezéből.

~~~~~

 Az udvaron volt a tesi óra, éppen kézi labdáztunk a fiúk pedig fociztak, nekem nem volt sok kedvem ezekhez így leültem az egyik padra kék pólóban, fehér sortban, térdig felhúzott fehér zokniban és figyeltem a többieket. A tesi tanár már vagy két éve lemondott arról, hogy én bár mi ilyet is csináljak az óráin így nem igazán zavarta, hogy a padon ülök. Hallottam, ahogy leparkol egy kocsi a kerítés előtt hátra fordultam, Brian szállt ki a kocsiból és indult el a kerítés felé, nyeltem egyet és felálltam, a szívem ezerrel vert, mit keres itt? A kerítéshez mentem, Ő közben mit sem törődöm mozdulatokkal gyújtott rá.
 - Mit keresel itt?- akaratom ellenére megvető volt a hangom.
 - Május van, szépen süt a nap, gondoltam eljövök elszívni egy cigit a régi sulimhoz- mondta gúnyosan.
 - Mit akarsz?- kérdeztem és belekapaszkodtam a kerítésbe, ráérősen beleszívott a cigijébe.
 - Ez az utolsó órád igaz?
 - Ja-, bólintottam.
 - Jól van, akkor, ha vége az órának kapkod magad, bemegyünk a rendőrségre.
 - Hogy hova?- akadtam fent.
 - Baj van a hallásoddal? Rendőrségre.
 - De miért?
 - Mert Matt és Channing megint összeverekedtek, de most az utcán és bevitték őket az őrsre.
 - Istenem…- hátra léptem a kerítéstől, megfordultam és a tanárhoz mentem.- Tanárnő.
 - Igen?- fordult felém.
 - Nem lenne gond, ha most az egyszer elmennék az óráról? Fontos dolgom van…
 - Mi az?
 - Az egyik barátomat és a pasimat bevitték a rendőrségre verekedés miatt- hátra pillantott Brianre, majd vissza felém.
 - Menj- bökött hátra a fejével.
 - Köszönöm.

 Bementem az öltözőbe, gyorsan átöltöztem és már mentem is ki az iskolából. Átsurrantam a portán és már mentem is Brian kocsijához. Már bent ült és engem várt, beszálltam és egyből el is indult. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Végül az egyik pirosnál megszólaltam.
 - Miért verekedtek össze?- hülye kérdés volt miért is tudná, de muszáj volt hozzá szólnom.
 - Nem tudom- vont vállat és ezzel le is tudta a beszélgetést.
 Így hát nem szóltunk egymáshoz többet. Néha mintha mondani akart volna valamit, de soha nem tette, kibámultam az ablakon és vártam, hogy végre odaérjünk. Nyolc hónap, nyolc kibaszott hónapja nem beszéltünk egymással, kurvára hiányzik, és most itt ül mellettem és nem szólunk egymáshoz, szörnyen fáj. Könnyek szöktek a szemembe mikor hírtelen megálltunk, kinéztem az ablakon és a rendőrőrs előtt voltunk. Kiszálltam és gyorsan megtöröltem a szemem. Bementünk, Brian beszélt valamit egy rendőrrel majd tovább mentünk. A váróban megpillantottam a fiúkat, ahogy két méter távolságra ülnek egymástól. Nem tudtam melyikhez menjek oda. Nem tudtam melyik kezdte a verekedést, de mindegyik ugyan olyan szarul nézett ki. Végül csak megálltam a váró közepén mellettem Briannel. Mindketten felnéztek, karba fontam a kezem, Mattre néztem majd Chanre.
 - Ki kezdte?- kérdeztem sóhajtva, Channing lehajtotta a fejét Matt pedig nem válaszolt.- Miért?- néztem rá, megrántotta a vallát.- Így nem megyünk sokra…- felnézett.- Haza mehettek már?
 - Igen- bólintott Matt.- Csak rátok vártunk.
 - Jól van.
 Megvártam, míg felálltak és Chan mellém ér. Elindultunk ki az őrsről, ott külön váltunk Matt és Brian ment kocsival, mi pedig elindultunk gyalog hozzám. Egész úton csöndben mentünk egymás mellet, nem fogtam meg a kezét, semmi csak sétáltunk egymás mellett csöndben. Megálltunk a házam előtt, szembe fordultam vele.
 - Nem tudom miért verekedtél össze Mattel nem is érdekel, de ez így már nem jó Chan- ránéztem.- Nem tudom mit érzek irántad, és amúgy is elég zűrös az életem nem kell még az is, hogy a pasim és az egyik legjobb barátom folyton egymásnak ugorjanak. Sajnálom- elfordítottam fejem, egy ideig nem szólt semmit.
 - Akkor ennyi volt?
 - Igen- bólintottam és újra ránéztem.- Ne haragudj rám, de tényleg nem bírom már ezt tovább, sajnálom.
 - Nincs semmi baj megértem… akkor én most megyek.
 - Rendben, szia.
 - Szia.
 - Megölelhetlek még egyszer utoljára?- kérdeztem bátortalanul.
 - Persze- kivette a kezét a zsebéből és megöleltem.
 - Nagyon örültem, hogy veled lehettem, igazán- egy puszit nyomott a fejem búbjára.
 Elengedett, megfordult és elment. Figyeltem a távolodó alakját majd mikor teljesen eltűnt előlem bementem a házba, egyből bevágódtam a szobámba és elő vettem a telefonom.

„Szakítottam Channinggel. Csak azért írom ezt most le neked, mert a legjobb barátom vagy és én azt tanultam, hogy akármi történik is veled azt legelőször a legjobb barátodnak mond el.
Kira”

Lenyomtam a küldés gombot, választ nem vártam, sőt semmit. Lefeküdtem az ágyamra és hónapok óta most sírtam először.