1. fejezet

- Szia!- próbáltam túl üvölteni a zenét, ami az emeletről jött a bátyám szobájából.
- Nina! A bátyád még mindig ezt a szart hallgatja?- ránéztem a barátnőmre, Elene-re. Elkezdtem énekelni a számot.
- „Cherishing, those feelings pleasuring. Cover me, unwanted clemency. Scream till there's silence…”
- Ne csinálod, hogy szereted!
- Egyetlen együttes, amiért oda és vissza vagyok, persze egészséges határokon belül - mosolyogtam és tovább énekeltem közben elindultunk fölfelé a szobámba.
- Istenem… ennél szarabb zenét… - csúnyán néztem rá. - Befogtam- mosolygott. Benyitottam Dan szobájába.
- Halihó!- integettem.
- Szia!- sugározott a mosolya, ezek szerint van egy jó híre. - Van egy fantasztikus hírem! - Na, mit mondtam?
- Halljuk- mosolyogtam, az egyik kis dobozához nyúlt, közben leültünk Elene-nel az ágyára. - Csukd be a szemed!- becsuktam, a kezembe nyomott egy téglalap alakú papírt, kinyitottam a szemem.
- NEM HISZEM EL!- ugrottam a nyakába.
- Örülsz?- kérdezte.
- De még, hogy! Mikor lesz a koncert?
- Holnap este!
- És még csak most szólsz?- döbbenten mosolyogtam.
- Milyen koncert?
- Avenged Sevenfold!- vigyorogtam.
- Ja, az a… izé, ami most is megy? - bólogattam. - Ömm… remek?
- Jaj… na, jó. Menjünk át az én szobámba- fogtam kézen barátnőmet.

Bementünk a szobámba, leraktam az asztalomra a jegyet és letelepedtünk az ágyamra. Beraktunk egy Pink CD-t és elkezdtünk énekelni, meg táncolni. Este fele haza jött apa a munkából, Elene pedig haza ment. Hárman leültünk az ebédlő asztal köré és vacsoráztunk.

- Szóval akkor holnap mentek a koncertre?- kérdezte apu.
- Igen - vigyorogtam.
- Örülök - mosolygott. - De vigyázzatok magatokra!
- Vigyázunk - mondtuk egyszerre Dannel.

Izgatott voltam a holnaptól így nehezebben aludtam el. Reggel viszont későn keltem, apu már nem volt otthon. Dan lent ült a tv előtt és valami szar rajzfilmet nézett a Cartoon Network-ön. Néztem egy ideig, majd fogtam magam és átkapcsoltam a tv-t egy zene csatornára, persze Dan nem örült így kialakult egy kisebb testvérháború. De persze amint megszólalt az egyik kedvenc együttesének, valami Bullet For My Valentine-nak, az új száma egyből felhagytuk a háborúzással. Felmentem a szobámba. Próbáltam ráhangolódni az estére, elcsórtam Dan City of Evil CD-jét és beraktam a lejátszóba. Becsuktam az ajtót és az ajtó belsejéből rám vigyorogtak az A7X-es fiúk, elmosolyodtam. A szekrényemhez mentem és előkerestem a Vengeance University-s pólómat, amit még tavaly szülinapomra kaptam Dan-től. Mindig próbált kicsit rockosítani, de sose ment neki. Nagy nehezen megtaláltam a szekrényem hátuljában, szegényt azóta nem vettem fel, hogy megkaptam. Kiráztam belőle a port, levettem a felsőm és felvettem. Az oldalamon megcsomóztam, így kilátszott a hasam. Miután jó szorosan meghúztam a csomót, hogy véletlenül se bomoljon ki. Levettem és ollóval neki estem a hátuljának. Mikor már kellő képen kiszaggattam a hátulján újra felvettem és megnéztem milyen. Büszkén mondhatom, hogy jó lett. Énekelgettem magamban, közben a szekrényemben kutattam a kopott, szaggatott fekete csőfarmerom után. Mikor végre meglett elindultam vele a szobám másik felébe, de az egyik lyuk beakadt a szekrény gombjába és még jobban kiszakadt.

- Ohh baszd meg!

Leakasztottam, de nem volt nagy baja, sőt még jobban is nézett ki. Kopogtak az ajtón.

- Gyere!- szóltam ki.
- Hali- dugta be a fejét Dan. - Csak szólni akartam, hogy egy óra és indulunk!
- Mi? Már ennyi az idő?- ránéztem az órára öt óra volt.
- Már harmadjára hallgatod ugyan azt a CD-t- kacsintott.
- Jól van, sietek - mosolyogtam, azzal ki is ment.

Felvettem egy fekete melltartót arra pedig a VU-s pólómat. Felvettem a gatyát és leültem a tükrös asztalom elé. Hátra fogtam a hajam és elkezdtem sminkelni.

- Dan! - ordítottam. Semmi válasz. - DAN!- semmi. - DAAAN! - na végre nyílt az ajtó.
- Igen? - jött be.
- Ott vannak az ágyamon régi melltartók válaszd ki, melyiket dobjam be a színpadra.
- Oké - leült az ágyamra én tovább szépítkeztem. - Ezt! - mutatott felém egy fehér melltartót, amin fekete fűző volt.
- Miért pont ezt?- mosolyogtam rá a tükörből.
- Mert ez az egyetlen, ami még normális állapotban van.
- Oké - mosolyogtam. - És mit írjak rá? És kinek?
- Azt te döntöd el mit, de nem tudom… - ránézett a poszteremre. - Melyik jön be jobban?
- Nem tudom. Synysternek tökéletes az arca, hibátlan. Vengeance kisfiús és ezt imádom, Shadows meg… hmmm Shadows férfi ideál, Rev… - nevettem - Rev örült, Christ meg „újonc” folyton bántják. Lehet, neki kéne - mosolyogtam a poszteremre.
- Akkor dobd neki.
- Oké. Adsz egy Markert?
- Persze - kiment és pár másodperc múlva már jött is vissza egy fekete filctollal. - Tessék - elém rakta.
- Köszi-, befejeztem a szemem és elkezdtem írni a melltartó belsejébe. – Na, ez jó lesz- Még alá firkantottam, hogy „Nana”, ahogy bátyám szokott hívni.

Dan visszament készülődni, én meg folytattam. Kivasaltam a hajam és bepakoltam egy régi övtáskába a melltartót és a jegyet. Lent találkoztunk Dannel és elindultunk. Kocsival mentünk. Mikor oda értünk még nem volt tömeg, szerencse, hogy kilenckor kezdődik mi már fél hétre ott voltunk. Utat törtünk magunknak, hogy a legjobb helyen lehessünk. Lekezelték a jegyet és már viharoztunk is be. Végig néztem az ember tömegen, mindenkin Sevenfold-os póló vagy VU-s póló volt, mint rajtam. Volt, akinek az arcára is volt írva, valamelyik tag neve vagy éppen az együttes rövidítése, vagy egy DeathBat volt rá rajzolva. Csak mosolyogtam az örült rajongókon. Én csak poénból dobok be egy melltartót, nem azért mert annyira oda vagyok valamelyikért is, persze nem tagadom, irtó jól néznek ki és bármelyiket elfogadnám. Egyre nőtt a tömeg és a hangzavar is. Fél kilenckor hátra néztem és az egész aréna tömve volt, leesett az állam, Dan felnevetett.

- Nem gondoltad, hogy ennyien szeretik igaz? - nevetett.
- Hát nem - mosolyogtam, visszafordultam és neki támaszkodtam a kordonnak.- Vagyis hát… nem tudom…- felnevetett.

Sokan lökdösődtek, de nem törődtem vele, kitartóan álltam a helyemen és senkit nem engedtem oda. Dannal röhögtünk a sok hülye picsán. Majd egy fél órás késéssel elkezdődött a koncert. Minden elsötétült, a tömeg őrjöngésben tört ki. És mivel imádok tombolni így én is mindent beleadtam a sikítozásba. A Brompton Cocktail-lel kezdtek. A szám végén Matt beszélt, majd tovább folytatták a Lost-tal. A szám közepén bedobtam a melltartót és célba is talált. A koncert felénél Matt bejelentette, hogy pihentetné a hangját így szűksége lenne valakire, aki elénekli helyette a Walk-ot. Danra néztem, imádta ezt a számot kívülről fújta a szöveget, ha álmából felkelted is tudta. Már üvöltött is, hogy Őt. Elmosolyodtam, visszanéztem a színpadra és láttam, hogy Matt nézi a bátyám, majd megszólalt.

- Te ott az első sorban, fehér Jack Daniels-es pólóban- ránéztem Danre, rajta volt ilyen póló.
- Hallod! - mondtam neki.- Menj már! - mosolyogtam. Felment a színpadra.
- Csá, hogy hívnak? - kérdezte Matt.
- Dan.
- Emberek! Ma Dan énekel nektek!- azzal átadta a mikrofont Dannek.

Én őrjöngtem, mint egy hülye. Imádtam Dan hangját. Elkezdődött a szám és Dan mindent beleadott, sose láttam ilyennek. A színpadról rám kacsintott. Láttam, hogy a banda tagoknak is tetszik, amit csinál. Mikor vége volt a számnak Matt odament hozzá.

- Fantasztikus volt haver.
- Kösz- mosolygott.
- Láttuk, egy lánnyal vagy- mondta.- Ki ő?
- A húgom, Nana- ne már, miért Nana-z le mindenki előtt?
- Nana, gyere fel te is- mondta Zacky. Ne már! De elindultam a színpadra, segítettek felmenni.
- Hey Nana-, mondta Matt.
- Hey- mondtam én is.
- Te is ugyan úgy tudod ezt a számot mint a bátyád?- alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan, annyira viccesnek találtam mikor valaki azt kérdezte, hogy szeretem-e ezt meg azt a rock számot.
- Nem- mosolyogtam.
- Hogyhogy?- kérdezte Syn.
- Hát…- ránéztem Danre.- Ömm… nem igazán szeretem ezt a számot- mondtam végül, nem akartam meg bántani Őket azzal, hogy azt mondom „Utálom ezt a fajta zenét!”.
- És melyik számot tudod kívülről?- most kajak mondjam azt „Pinktől a Who Know-t!”?
- Nem tudom. Nem szoktam csak úgy zene nélkül énekelgetni.
- Jól van- mosolygott Matt.- Örültünk nektek- megölelt.- oldalt menjetek le- ezt már mikrofon nélkül mondta.- Még egy nagy tapsot Dannak!- ováció.

Elindultunk a színpad széle felé.

- Várj!- valaki a kezem után kapott, és visszahúzott, ránéztem Zacky volt az.
- Igen?- néztem rá.

Magához húzott és megcsókolt. Most ez komoly? Kicsit meglepődtem… kicsit? Nagyon! De visszacsókoltam. Majd elhúzódtam tőle és egy „Bolond vagy!” felkiáltással, mosolyogva visszamentem Danhez és tovább mentünk.

- Haver!- hallottam a színpadról Matt hangját.
- Muszáj volt!- hallottam Zacky hangját is.- Jó csaj.
- Még is nekem dobta a melltartóját- mondta Johnny.
- Mi?
- Nézd. „Csók Nana”.
- Na add csak ide!

Elmosolyodtam.

- Hát húgi!- mondta Dan, közben mentünk vissza a tömegbe.- Most már elmondhatod magadról, hogy a nagy Zacky Vengeance megcsókolt- mosolygott.
- És még is kinek mondjam el?- mosolyogtam. - Egyik barátnőm, sem szereti ezt a zenét. Max Becky, de vele már tök rég beszéltem.
- Furcsálltam is, hogy hazudtál.
- Nem hazudtam, csak nem azt mondtam, hogy utálom ezt a fajta zenét- már vissza is értünk a tömegbe.

Éreztem magamon az irigy tekinteteket, de nem foglalkoztam vele, tomboltam tovább. Zacky végig nézett, kacsintgatott és csókokat küldött. Tudom, hogy más csaj rég elolvadt volna, de én nem az a fajta vagyok, aki egy szép mosoly láttán hanyatt dől. Bár Matt mosolya tényleg gyönyörű, azokkal a kis gödröcskéivel. Egy ismeretlen csávó, aki nem volt épp józan állapotban, hirtelen a nyakába vett. Aprót sikítottam, de tetszett a dolog és fentről tomboltam. Nagyon elfáradtam a koncert végére, de még így is volt energiám a kocsiban a rádióval együtt üvölteni, pont egy Sevenfold szám ment. Otthon egyből mentem fürödni. Az ágyamon feküdtem és néztem a plafont. Ránéztem a csukott ajtóra, Zacky vigyorgott rám. Elnevettem magam és átfordultam a másik oldalamra. Nina Brown, megcsókolt egy híresség! Magamban mosolyogtam, majd elaludtam.

„Angel of Mercy. How did you find me? Where did you read my story?” hangooos! Pedig ez egy lassú szám, akkor miért? Kinyitottam a szemem. Ja, hogy itt van a fejemnél a telefon… Felvettem.

- Haló?
- SZIIIIA! - Keith volt az, az egyik csoporttársam.
- Szia- átfordultam a másik oldalamra.
- Mi újság?
- Hány óra?
- Fél egy.
- Ohh… amúgy semmi veled?- Keith nem szokta zavartatni magát, ha felkelt valakit…
- Velem sincs semmi. Megyünk, ki parkba jössz?
- Mmmm. Mikor?
- Egy fél óra múlva találkozunk a szokásos helyen.
- Jó! De lehet kések.
- Az nem baj. Mi ott leszünk.
- Okés. Szia.
- Szia.

Még két percig forgolódtam, majd felkeltem és bementem a fürdőbe. Tíz perccel később a szekrényem előtt álltam törülközőben és gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy fűzős, fehér pánttalan fölső, egy rövid fekete nadrág és egy topánka mellett döntöttem. Felfogtam a hajam és zsebre vágtam a telefonom. Bekaptam egy rágót és útközben csattogtattam. Mikor a parkhoz értem messziről hallottam a techno zenét. Boldogan öleltem magamhoz a kis csapatom. És leültem közéjük.

- Hunington Beach! IMÁDLAK!– kiáltottam a többiek nem értették miért van ilyen jó kedvem.

~Syn

- Azért nem volt semmi Zacky tegnap!- mondtam Shads-nek miközben a parkban sétáltunk.
- Néztem is, hogy csak így a színpad közepén lesmárolja azt a csajt.
- Nana, vagy valami ilyesmi nem?
- De, de Nana asszem.
- De a bátyja is jól nyomta- Shads felnevetett.
- Ez tudod milyen hülyén hangozott? - röhögött.
- Kabbe! Te! Az ott, nem Nana?- mutattam egy kisebb csoport felé, akik valami szar techno zenét hallgattak.
- De szerintem Ő az. De mit hallgat?
- Valami nagy szart.
- Nem értem…
- Gyere, mentsük ki!- mondtam Matt-nek és elkezdtem futni Nana felé.

~Nina

Jól el voltunk a srácokkal. Röhögtünk és üvöltettük a technot. Éppen álltam mivel elzsibbadt a fenekem a kemény padon, mikor hallom, hogy valaki fut felénk és abban a pillanatban már a vállán is voltam.

- Baszd meg!- üvöltöttem.

Elkezdtem rúgkapálni és egyből tökön rúgtam. Térdre rogyott és így én a fenekemre estem, azzal a lendülettel pofon is vágtam. És csak ezután néztem meg ki is az elrablóm.

- Synyster Gates?- döbbentem le, fájdalmas arcot vágott, közben a kezét a nadrágjára szorította.
- Igen- dörmögő hang volt, felnéztem.
- M. Shadows - még inkább fent akadtam, mosolygott.
- Nina! Jól vagy?- jöttek oda a többiek és felsegítettek.
- Kik ezek?- kérdezte Lauri és láttam, rajta, ha kell, bármelyiket megüti, pedig vagy kétszer akkorák voltak nála.
- Ömm… Nem mondom, hogy ismerőseim mert nem. De…
- Matt vagyok- vette át a szót.- Ő pedig Syn - Syn nagy nehezen felállt, jól megrúghattam ráadásul az arca is vörös volt.- Van egy zenekarunk, és tegnap volt koncertünk és ott találkoztunk Nana-val.
- Nana? - akadt fent Samanta.
- Nem Nana-nak hívnak?- kérdezte Syn.
- Csak a bátyám hív így amúgy Nina vagyok.
- Ohh.
- De még is mi volt ez az emberrablási kísérlet?
- Ja, hát- kezdte Syn.- Hallottuk, hogy milyen zenét hallgatsz és gondoltuk megmenekítünk- felnevettem.
- Jaj. Ez tetszik- nevettem.
- Figyelj Nina- mondta Beth.
- Igen?- néztem rá.
- Mi megyünk. Majd gyere, ha akarsz jó?
- Rendben. Sziasztok- ölelés, és már mentek is el.
- Szóval mi ezen a vicces?- kérdezte Matt. Visszamentem a padhoz és leültem.
- Én nem szeretem, sőt ki nem állhatom a Rock, Metál és hasonló zenéket- kikerekedett a szemük.- Titeket is csak azért szeretlek, mert a bátyám csomószor hallgat titeket és megszoktam és megszerettem a zenéteket, de mást nem hallgatok.
- Fura vagy.
- Nem. Egyszerűen más az ízlésem– mosolyogtam és megvontam a vállam.
- Nem jössz át hozzánk?
- Nekem igazából mennem kéne a barátaim után- álltam fel.
- Jaj, ugyan már! Nem lesz semmi bajod- mosolyogtak.
- Mit csinálnánk?- a hátsó zsebembe raktam a kezem.
- Innánk, buliznánk, beszélgetnénk.
- Hát…
- Na várj- tette fel mindkét kezét Syn.- Hány éves vagy?
- 21, miért?
- Na akkor ihatsz is. Nincs lehetőség velünk jössz és kész!
- Megint a válladra kapsz?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát, ha nem akarsz jönni!- elindult felém.
- Jó, jó!- hátráltam.- Megyek.
- Tudtam én, hogy jönni fogsz!- elégedett vigyort villantott rám.
- Hogy te milyen egoista vagy- húztam össze a szemöldököm mosolyogva.
- Hát van mire.
- Pff… - hátat fordítottam.- Merre?- kérdeztem.
- Hátra fele- mondta Matt. Megfordultam.

Ahogy elindultunk megcsörrent a telefonom.

- Igen?- szóltam bele.
- Szia, kicsim.
- Szia, apa.
- Ne felejts el enni!
- Ohh… oké. Megpróbálom észben tartani.
- Ettél ma egyáltalán valamit?
- Nem igazán…- elhúztam a szám.
- Vagyis nem?
- Nem.
- Már fél négy van. Tényleg egyél valamit!
- Rendben apu. Szia.
- Szia, kicsim.- letettem.

 Mikor elértünk a park másik felére megszólaltam.

- Gyalog megyünk?
- Miért?- kérdezte Matt.
- Hát, gondoltam van pénzetek autóra és minden hova azzal mentek.
- Kocsival jöttünk egy ideig.
- És mehetünk azzal?
- Azzal megyünk!- mondta Syn mosolyogva. Vettem egy mély levegőt.
- És bemehetnénk valahova kajálni? Mert ma még nem ettem semmit és ennem kéne…
- Persze mehetünk. De szerintem nálunk is van kaja.
- Jaj, ne. Nem akarom előletek megenni a kaját- igazából attól féltem, hogy mire oda érünk elfelejtem, hogy ennem kéne és azt nem akarom.
- Jaj ugyan már- mosolyogtak.
- De tényleg… Kajáldába kéne menni.
- Zacky isteni rántott csirkét csinál.
- Hát…- vettem egy mély levegőt.- Jó, rendben.
- Akkor hívjuk is, hogy álljon neki.
- Ahh, legalább nem felejtek el, enni- morogtam magam elé.
- Tessék?- kérdezték.
- Semmi.
- Oké…- mondta Matt, a telefon már a fülénél volt. Én meg elkezdtem keresgélni a kocsit a szememmel.
- Az ott- mutatott Syn egy ezüst Volvo felé.
- Ohh… Jó kocsi- mosolyogtam.
- Na csá!- hallottuk Matt hangját.- Van egy meglepetésünk! Szóval kezdj el főzni!...- ránéztem Synre, rám mosolygott.- Nem érdekel, hogy lusta vagy! Csináld!... Mondom! Meglepetés! Na! Csinálj kaját egy 20 perc és ott leszünk.
- 20 perc?- néztem Synre.
- Messzebb lakunk innen.
- Ohh.
- Na hali- letette.- Na már készül a kajád!- mosolygott rám Matt.
- Oké.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk feléjük. Egész végig szóval tartottak valami faszsággal, szóval röhögtettek én meg akár, hogy is próbáltam mutatni, hogy nekem nem tetszik nem ment, túl viccesek voltak. Beraktak valami zenét, amit mindketten elkezdtek énekelni és nekem is tetszett… inkább hallgathatónak tartottam.

- Ez micsudi?- kérdeztem és előre dőltem.
- Metallica, Nothing Else Matters. Miért?- kérdezte Matt.
- Egész hallgatható.
- Na, a végén még rocker csajt faragunk belőled- mosolygott rám Syn.
- Sok sikert!- vigyorogtam.

Megérkeztünk egy hatalmas kertes házhoz. Háromemeletes volt. Egyből a tetőt kezdtem el vizslatni.

- Itt ki lehet ülni a tetőre?- kérdeztem a fiúkat.
- Hát… gondolom. Eddig mi nem ültünk ki.
- Én imádok kiülni. Főleg akkor, ha tiszta az ég és látszódnak a csillagok- mosolyogtam.
- Na, gyere- bementünk a házba, finom illatok terjengtek bent, de a hasam még mindig kussban volt.
- Hello!- köszöntek Matték.
- Csá!- jött ki Rev.- Hát Te meg?- mosolygott rám.
- Átkönyörögtek...- mutattam Mattre és Synre.
- Örülök- mosolygott és megölelt.
- Hűű, de magas vagy!- nevetett.
- Képzeld Rev! Nana nem szereti se a metált se rockot!- háborodott fel Syn.
- Hát ezen sürgősen változtatni fogunk, Nana!- mosolygott le rám Rev.
- Nana?- jött ki a konyhából Zacky egy konyharuhával a kezébe.- Nana?- nézett rám és döbbenetből mosolygás lett.
- Szia- mosolyogtam.
- Hello- odajött hozzám és megölelt.- Neked főzök?
- Hát… aha- mosolyogtam.
- Még kell egy 20 perc a kajának.
- Jó. Addig elleszek a fiúkkal- mosolygott majd visszament a konyhába.
- Ülj le nyugodtan- mondta Matt, Ő és a többiek már rég ültek, leültem a kanapéra Rev mellé.

Elbeszélgettünk, majd egy tíz perc múlva ránéztem Rev-re és megláttam a mobilom a kezében, automatikus a zsebemhez nyúltam és nem volt ott.

- Te? Hogy? Mikor? Hogyan?- néztem rá, ő csak mosolygott és tovább nézegette a mobilomon a képeket.
- Sok éves gyakorlat- nevetett.
- Na jó, add vissza! - a mobilomért kaptam, de Rev már ott sem volt.- Jaj, hadd ne játsszak fogócskát!
- Na gyere csak játszunk!- lóbálta felém a telefont.
- Ahjj!- felálltam és elkezdtem közeledni felé.- Na, kérem vissza!
- Egy csókért megkapod!
- Jól van- közeledtem felé és már majdnem összeért az ajkunk mikor hirtelen kikaptam a kezéből a telefonom és visszamentem a kanapéhoz.
- Hé, ez nem ér!
- Azt mondtad játszunk! Hát én így játszom- mosolyogtam.
- Itt még nincs vége!- mondta azzal visszaült mellém.
- Rendben! Kihívás elfogadva!- kezet ráztunk.
- Eddig 1-0 neked. De még változhat.
- Majd meglátjuk. Nem szoktam veszíteni.
- Ahogy én sem!
- Na ez egy érdekes meccs lesz- mondta Syn.

Tovább beszélgettünk én közben a kezemben szorongattam a mobilom mielőtt Rev megint elburná. Néhány perc múlva Zacky jött ki, hogy kész a kaja. Mindenki bevonult a konyhába isteni illat volt vagy, hogy mondják… Leültünk az asztalhoz, tényleg jól nézett ki a kaja, amit elém rakott Zacky. Már emeltem a késem és a villám, hogy neki álljak enni mikor megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből „Ismeretlen” vagyis akkor Becky az.

- Elnézést, ezt fel kell vennem- felálltam és kimentem a konyhából.- Igen?- szóltam bele.
- Szia Becky vagyok!
- Szia, mondd!- mosolyogtam.
- Sürgős vészhelyzet van! Most azonnal el kell jönnöd velem vásárolni!
- Új pasi a láthatáron?- nevettem.
- Valahogy úgy. Na, gyere!
- Hát, igazából most készültem enni…
- Majd eszünk a plázában!
- Hát… tudod, vendégségben vagyok és…
- És ez téged mióta érdekel Nina?
- Igazad van- mosolyogtam.- Akkor fél óra múlva a plázánál.
- Okés! Imádlak!
- Én is. Szia- visszamentem a konyhaajtóba minden szem rám szegeződött.- Ömm… Mennem kell. Vészhelyzet van. Szóval… bocsi. Legközelebb ígérem, megkóstolom, amit főztél Zacky, de most mennem kell.
- Most ez komoly? Pedig még Johnny itt sincs…
- Sajnálom. Majd legközelebb.
- Elvigyelek?- ajánlotta fel Zacky.
- Nem kell. Van pénzem taxira.
- Jól van, elviszlek- állt fel.
- De nem kell tényleg!
- Nem baj. Elviszlek tényleg, nem gond.
- Hát, köszi. Akkor, sziasztok!- vigyorogtam és integettem.
- Szia!- mindegyiknek tömve volt a szája kajával és úgy köszöntek.
- Hamar gyere!- mondta Syn.
- Még nem fejeztük be a játékot- folytatta Jimmy.
- Jól van- mosolyogtam.- Sziasztok.

Dilema

Sziasztok!
Igen kicsit... sőt eléggé nagy képűnek fog hangzani amit most fogok írni, főleg a cím miatt, de az a helyzet állt elő, hogy van pénzem és megkérdeztem édesdrágaegyetlenanyucikámat, hogy rendelhetek-e Vengeance University-s pólót és azt mondta, hogy igen, vagyis 90% az esélye, hogy tényleg rendelhetek főleg, hogy holnap megkérdezi az egyik kollégáját, hogy Ő hogy szokott rendelni Amerikából cuccokat.
Na és most lesz a nagyképű rész (vagy már eddig is az volt nem tudom), három póló között vacillálok, pontosabban tudom melyiket szeretném, de abból már csak két darab van és nem biztos, hogy mire megtudom rendelni addig lesz is. Szóval lényegében a másik kettőn van a nagy kérdőjel.
Naaaaaagyon szeretném ha segítenétek nekem, főleg azért is mert akik olvasnak nagy részt ismeritek az Avenged Sevenfold-ot ezáltal a VU-s cuccokat is, más részt pedig azért mert nagyon imádlak titeket és iszonyatosan számít nekem a véleményetek!
Előre is kösziii, van oldalt egy szavazás ahol tudjátok mondani, hogy szerintetek melyik, esetleg aki akarja az kommentet is írhat. Egyszerre többre is tudtok szavazni. ((:

Itt vannak a pólók:

Marilyn (ez az amit szeretnék, de már csak kettő van belőle)

Zomby

Thrasher

Még egyszer előre is nagyon köszi a segítséget és ezer bocsánat, ha tényleg eléggé nagyképűre sikeredett ez a bejegyzés. :$ Nem akartam csak nekem ez fontos.

Az I want it all első fejezete pedig még a héten felkerül!

Puszi Lenora ♥♥♥♥♥♥

Birthday

Boldog 64. születésnapot Steven Tyler-nek az Aerosmith énekesének!! ♥

Bevezető

I want it all

Nina Brown egy átlagos 21 éves Kaliforniai lány. Tele haverokkal, de igaz barátja csak egy van. Bátyja Dan mindig is próbálta kicsit rockosítani a lányt, de sose sikerült neki. Egyetlen egy rock bandát szeret az Avenged Sevenfold-ot.

A nyár egyik napján Dan egy meglepetéssel várja otthon a húgát, két koncert jeggyel a kedvenc együttesük fellépésre. Mindketten lázasan készülődnek az estére, ami talán teljesen megváltoztatja Nina életét.

Átalakítás miatt...

Sziasztok!
Nos szóval, hát tudom azt mondtam lehet lesz Epilógus, de nagyon nem jön össze, hogy tudjak írni egyet, igen tudom csak három napja írtam, de érzem, hogy ez most nem fog összejönni, bocsi. :(
Viszont elkezdem átalakítani az oldalt az I want it all-nak ('Csak') megfelelően, szóval a Like a Scream fejezeteit/szereplőit ne keressétek és ne ijedjetek meg, ha feljöttök és hirtelen minden megváltozott. Lesz majd a Like a Scream-nek egy külön menüpontja, ahol minden fent lesz szereplők, fejezetek. ((:
Ettől függetlenül lehetséges, hogy az I want it all írása alatt megkapjátok a Like a Scream Epilógusát szóval ne csüggedjetek! ((:
Puszi Lenora :*

?Epilógus?

Hellósztok!
Nos mivel sokan kértétek, hogy legyen Epilógus, ezért arra jutottam, hogy talán, de csak TALÁN kaptok valami Epilógus félét-amit én inkább egy kiegészítő novellának mondanék-de csak ha időm engedi. Mivel most már szeretnék rendesen foglalkozni a Crossroads at Radiant Eclipse-szel, és min. két hét múlva már szeretném felrakni az újabb történetet, szóval nem biztos, hogy lesz időm/energiám írni a Like a Scream-hez Epilógust.
De talán az sokat segítene, hogyha leírnátok kommentben, hogy ti mit szeretnétek olvasni az Epilógusban (köszi nem kérek olyat, hogy Kira és Brian összejön :D ), ééés van egy szavazás is, hogy egyáltalán ki akarja, hogy legyen Epilógus, szóval ott is tudtok győzködni, nem csak kommentben.
Puszi Lenora :*

24. rész - Otthon édes otthon II.

Hallgasd az egész rész alatt!

Kimentem a színpadra, Zacky ott feküdt a közepén, egyik keze a feje alatt másik a hasán. Odamentem hozzá.
 - Ez jó?
 - Nem tudom- vonta meg a vállát, lefeküdtem mellé.
 - Mindig ezt csinálod?
 - Ritkán.
 - Direkt válaszolsz fél szavakban?- mosolyogtam.
 - Lehet- végre elmosolyodott.- Hogy vagy?- felém fordított a fejét.
 - Tűrhetően.
 - Hiányoztál nekünk- megfogta a kezem.
 - Mikor elmentem, azt hittem minden könnyebb lesz, egy ideig az is volt. Aztán mikor jöttek az álmatlan éjszakák mindig fel akartam hívni Briant- elmosolyodtam,- aztán eszembe jutott, hogy már nem Huntington Beach-en vagyok.
 - De ha…
 - Tudod… mindig figyeltelek titeket, vagyis követtem akarva akaratlanul az életeteket. Ha voltatok a tv-ben mindig megnézem, ha láttam a neten rólatok valamit mindig elolvastam- megszorítottam a kezét.- De a legrosszabb az volt, mikor láttam, hogy Matt és Valary milyen boldogok, hogy Matt megkérte Valary kezét…
 - Tudtad?
 - Tudtam, és nagyon fájt… tudod itt legbelül, de sose mutattam ki- egy könnycsepp folyt le az arcomon.
 - De ha szeretted Matt-et miért mentél el? Miért hagytad, hogy Val elvegye?
 - Mert szerettem Matt-et és azt akartam, hogy boldog legyen.
 - Mikor elmentél Matt őrjöngött. Három hétig hozzá se szólt Valary-hez… aztán, bum! Újra a régi lett és soha nem mondta miért.
 - Felhívtam.
 - Tessék?
 - Felhívtam. Tudtam, hogy ki lesz akadva, amiért elmentem és három hétig győzködtem magam, hogy hívjam fel. Felhívtam. Több órán keresztül beszéltünk és veszekedtünk, leginkább veszekedtünk, de aztán elfogadta a döntésem.
 - És mi? Ránk nem gondoltál? Syn széttörte a telefonját mikor beszélt veled és öt hónapig nem is vett újat és senkivel nem beszélt telefonon.

 - Brian más. Ő mindig is a legjobb barátom volt, mellettem állt mindig…
 - Akkor miért nem beszéltél vele?
 - Nem mertem. Féltem. Tudtam, ha felhívom, elgyengülök és visszajövök és nem akartam. Nem akartam elrontani az életetek. Emlékszel mikor egyszer a parton találkoztunk? És mondtad, hogy minden megváltozik, ahova csak megyek? Más lesz a légkör? Rájöttem, hogy azért mert ahova megyek, csak felfordulást okozok.
 - Ez nem igaz Kira.
 - Most inkább megyek- felálltam.
 - Ne csináld, ne okold magad a történtekért- felült.
 - Sok sikert a koncerthez- rámosolyogtam és elmentem.

 A kijáratban összetalálkoztam Gena-val nyilván Zackyhez ment, egymásra mosolyogtunk. Megálltam a kijáratban, hátra néztem, Zacky felállt mikor Gena odaért hozzá és megölelte. Mondott neki valamit, de nem hallottam. Vettem egy mély levegőt, elfordultam és tovább mentem. Visszasiettem a szállodába, csak pár lépés választott el a szobámtól.

 - Szia Kira- jött felémValary.
 - Helló- megállt előttem,- mit akarsz?
 - Csak beszélni- Valary gúnyosan mosolygott.

 - Hajrá…
 - Tudom miért jöttél vissza- lépett közelebb hozzám.
 - Fantasztikus, de most ha megbocsátasz…
 - Nem mész sehova, szépen végig hallgatsz.
 - Csak gyorsan nincs sok kedvem hozzád.
 - Tudom, hogy azért jöttél vissza, hogy elved tőlem Matt-et, de abból nem eszel.
 - Az egyetlen, aki itt bárkitől is elvette Matt-et az Te vagy!
 - Hmm… van benne valami, de én meg is tudtam szerezni.
 - Nem is értem kit kefélnek félre. Engem vagy téged? Hmm, lássuk csak téged- közel hajoltam hozzá.
 - Hmm… tudod Matt mesélt érdekes dolgokat rólad. Főleg abból az időből mikor elmentél, vagy mondjam inkább, hogy gyáva módjára elfutottál?
 - Miről beszélsz?
 - Ohh tudod arról a bizonyos csókról- mosolygott.
 - Mi…?
 - Matt elmesélte nekem, hogy még hét évvel ezelőtt megcsókoltad Briant aztán ott hagytad és gyáva mód inkább elmentél New Yorkba. Nem volt szép tőled Kira… nem bizony- ingtatta a fejét.
 - Nem tudsz te semmit- szűrtem a fogaim közt és közelebb léptem hozzá.
 - Azt tudom, hogy Brian nem izgatta magát nagyon, a miatt, ami történt. Már másnap, hogy elhúztál a picsába már a nővéremnél volt. És nem épp csöndben töltötték el az idejűket…
 Teljesen elborult az agyam, éreztem, ahogy a kezem automatikusan elindult, majd pillanatok múlva találkozik Valary arc csontjával. Éreztem, hogy valaki hátulról lefog. Hirtelen minden kitisztult és újra hallatottam a saját hangom.

 - Ribanc!- üvöltöttem magamból kikelve.

 - Kira!- Brian hangja mögülem jött.- Nyugodj meg!- nem húztam előre, megálltam egyenesen.
 - Elereszthetsz…
 - Biztosan?- bólintottam, ahogy elengedett újra Valary felé rontottam.
 - Megöllek, te szuka!
 - Kira! Elég legyen!- fogott le újra Brian és elfordult velem együtt.- Nyugodj le! Matt vidd innen Valary-t.

 - Matt?- Kérdeztem magamtól. Meg akartam fordulni.

 - Nem Kira! Te most szépen velem jössz- meglökte a vállam és elindultam az ajtó irányába.

 Becsukta mögöttünk az ajtót. Háttal voltam neki, letöröltem a könnyeket az arcomról, a kézfejemmel megtöröltem az orrom. Dörzsöltem az öklöm és megfordultam.

 - Szép ütés volt mi?- mosolyogtam, összeszűkült szemmel nézett rám.- Én élveztem- vontam meg a vállam, de már nem mosolyogtam.
 - Mit mondott?
 - Visszamegyek New Yorkba, ma döntöttem el.
 - Mit mondott neked Val?
 - Holnap indulok reggel, szóval nem maradok itt a koncertre…
 - Mi a faszt mondott neked Valary, mond, már baszd meg?!- belemarkolt mindkét karomba.
 - Áúú Brian ez fáj! Eressz el!
 - Nem érdekel! Addig nem eresztelek el, amíg nem válaszolsz.
 - Semmit- elfordítottam a fejem.
 - Kira- erősebben markolt.
 - Utálom, ha lefognak, eressz el!- üvöltöttem, elengedett.
 - Mit mondott?
 - Nem mindegy? Nem fontos. Felbaszott ennyi, csak hagyjuk a fenébe…
 - Kira én… sajnálom…
 - Ugyan… ez már a múlt. Egyszerűen csak fájt hallanom az igazságot ennyi az egész. De holnap haza utazom. Nem akarok tovább maradni.
 - De Kira…
 - Tony is nem sokára haza jön.
 - Tony?
 - Tony a barátom. Katona, egy bárban ismerkedtünk meg. Kábé tíz hónapja ment el, behívták. De jól van. Egy hét múlva jön haza. Szeretnék akkora már otthon lenni.
 - Értem. Jól van. Rendben.
 - Ne csináld, tudod, hogy egyszer úgy is visszamentem volna New York-ba így is tovább maradtam, mint terveztem.
 - Tudom… csak végre itt voltál- leült az asztalra,- tudod nagyon hiányoztál- rám nézett.- El sem tudod képzelni mennyire. Itt hagy a gyerek kori legjobb barátod, akivel a fél éltedet töltötted. Nem egy felemelő érzés. Ráadásul nem is hívtál, csak fél évvel később, hogy elmentél. Miért nem hívtál?- kérdőn nézett rám. Odamentem hozzá és megöleltem.
 - Iszonyatosan féltem attól, amit mondani fogsz nekem. Féltem, hogy elgyengülök és visszajövök. Muszáj volt… muszáj volt kiszakadnom. Nem akartam tovább itt maradni. Annyi minden történt és… azt hittem ez a legjobb megoldás. De te is hiányoztál nekem. Borzasztóan- kicsit eltolt magától, hogy rám nézhessen.
 - Kira a parton mikor…- kopogtak, mindketten oda fordítottuk a fejünk.
 - Brian itt vagy?- Michelle volt az.
 - Most hagyj békén Mich…
 - Brian kérlek- felállt az ajtóhoz ment és bezárta.
 - Michelle menj el- visszaindult hozzám.
 - Brian! Engedj be!- az ajtót verte.
 - Azt mondtam, hogy takarodj innen!
 Ordított magából kikelve, összerezzentem, ilyennek még sose láttam, átfogtam magam a karommal és úgy figyeltem, a teste felém fordult, de az ajtót nézte. Gyorsan vette a levegőt, ideges volt. Újra felém fordult és észrevehette rajtam az ijedtséget, mert egyből ellágyult az arca, odajött hozzám és megölelt.
 - Ne haragudj- az állát a fejemre rakta.
 - Ne tőlem kérj bocsánatot, nem engem küldtél el.
 - Azért kértem bocsánatot, mert megijesztettelek- magamhoz szorítottam.

 Végig simított a hátamon, megborzongtam. Lecsuktam a szemem és mélyen magamba szívtam az illatát. Újra eszembe jutott a part, mikor megcsókoltam. Valarynak igaza volt… gyáva mód elfutottam, de, csak mert megijedtem.
 - Kira mi a baj?- eltolt magától.
 - Mi?- felnéztem az arcába.
 - Miért sírsz?
 - Hülye voltam hét éve. És most megint elkövetem ugyan azt a hibát. Elmenekülök…
 - Kira…
 - Nem Brian, igaza van hülye voltam, hogy mindent hátra hagytam.
 - Kira- megfogta az arcom és letörölte a könnyeim,- ha tovább húzod az agyad ezzel csak rosszabb lesz. A végén megint pszichológushoz kell majd járnod.

 Hirtelen lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Elengedtem.
 - Ez… mi volt?- a szemembe nézett.
 - Ne… nem tudom…- újra megcsókoltam, majd elengedtem és halványan elmosolyodtam.
 Lehajolt hozzám és megcsókolt, a kezét a derekam köré fonta és magához húzott, átöleltem a nyakát és lábujjhegyre álltam. Végig húzta az oldalamon a kezét, elkezdte kigombolni a blúzom és levette rólam, majd magáról is levette a pólóját. Átfogta a combom és kicsit emelt rajtam, ellöktem magam a földtől és a csípőjén kereszteztem a lábam. Elindult velem az ágy felé, lefektetett az ágyra és felém feküdt. Végig simítottam a testén, kikapcsoltam az övét, lehúztam róla a nadrágot. Egyik kezével a mellem markolta a másikkal végig simított a combomon egészen a nadrágom száráig, kigombolta és leszedte rólam a bugyimmal együtt. Jobban szétnyitottam a lábam. Feljebb emelkedett, majd vissza. Felnyögtem és az ajkamba haraptam, megcsókolt.
 Hirtelen felültem az ágyban, sötét volt és kicsit fáztam. Körbe néztem a szobában, még mindig a hotelban voltam. Ránéztem a digitális órára, fél három volt. Szuszogást hallottam magam mellől, oda kaptam a fejem. Brian aludt mellettem, a hasára volt fordulva és nem volt rajta póló. Magamra néztem, már értettem miért fáztam, rajtam sincs ruha. A számhoz kaptam a kezem, mosolyogtam. Végre igazán mosolyogtam, és azért mert boldog voltam. Visszadőltem a párnámra, néztem egy ideig, ahogy alszik, majd hozzá bújtam és visszaaludtam.

 Arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom, kinyitottam a szemem és egy barna szempár szegeződött rám, elmosolyodtam és kinyújtóztam. Oda hajolt hozzám és szájon csókolt.
 - Jó reggelt- mosolygott.
 - Neked is- felültem.- Hány óra?
 - Még csak hat van, nyugi nem késed le a géped-, ha akartam volna se tudtam volna figyelmen kívül hagyni az éles gúnyt a hangjában.
 - Nem azért kérdeztem…- elhúztam a szám.- Azért kérdeztem, mert érdekelt... az este- újra normális lett a hangom,- átgondoltam a dolgokat és, úgy érzem itt a helyem veletek- mosolyogtam, felkönyökölt és mosolygott.
 - Komolyan?- csak úgy ragyogott az arca.
 - Ühüm-, mosolyogtam.
 Megfogta az arcom és megcsókolt. Alig akart elengedni.
 - Na Brian- nevettem- csak a fürdőbe akarok menni.
 - Jól van.
 Végre elengedett. Bementem a fürdőbe és a zuhany alá álltam. Mikor végeztem törülközőt csavartam magam köré és a tükörképemmel szemeztem. Olyan mosoly volt az arcomon, mint soha életemben. Még akkor sem mikor Tonyval… Úristen Tony, a boldog mosolyból semmi sem maradt az arcomon. Mi lesz vele, nem hagyhatom csak így ott. Azt nem lehet… újra a tükörbe néztem. De Brian mellett végre boldog lehetnék… talán. Egyáltalán tudnék én boldog lenni bárki mellett is? Vettem egy mély levegőt és kimentem az ajtón, Brian még az ágyban feküdt. Felvettem a blúzom és a nadrágom. Leültem az ágyszélére.
 - Hé, minden rendben?- mellém ült és simogatta a hátam.
 - Igen, csak Tony. Nem tudom, mi legyen vele. Ahjj hagyjuk- felálltam.
 - Hova mész?
 - A szobámba átöltözöm- rámosolyogtam.
 - Oké- visszamosolygott.

 Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a földszint felé valami reggeliért. Nem akartam most Briannel enni, gondolkodnom kellett egy kicsit. Az étkezőben egyből elfoglaltam az egyik asztalt az ablakok előtt. Egy pincér készségesen kiszolgált. Pár perccel később már csendben ettem. Rajtam kívül csak páran voltak még lent, szerencsére egy ismerős arc sem volt. Végül eldöntöttem, hogy egy-két nap múlva haza megyek, csak azért, hogy megadjam Tonynak azt a tiszteletet, hogy nem telefonon szakítok vele. Elindultam vissza a szobámba, hogy végre átöltözhessek. Hiába is, de a hasam mindig fölényben volt.
 - Kira?- megfordultam Matt jött felém.
 - Igen?
 - Beszélhetnénk?- idegesnek tűnt.
 - Persze…
 - Mi volt ez a tegnapi?
 - Már, mint arra gondolsz mikor megütöttem Valt?
 - Pontosan, mi a fasz ütött beléd? De komolyan! Hogy voltál képes megütni Valt?
 - Már ne is haragudj, de kurvára nem tudod mi volt! Ha hallottad volna…
 - Valary mindent elmondott.
 - És még az Ő pártjára állsz?! Komolyan?!
 - Miért talán a tiéden kéne?
 - Ohh, hogy kurvára mást mondott- gúnyosan nevettem.- Gratulálok igazán…
 - Talán jobb is volt, hogy hét éve itt hagytál minket és elmentél a picsába New York-ba.
 - Te most ezt… Te hallod, amit mondasz vagy csak úgy kiesnek a szavak a szádon? Úgy ítélkezel, hogy csak az egyik fél történetét ismered. De nem is érdekel, úgy is ma megyek haza- sarkon fordultam és ott hagytam.

 Eszeveszettem nyomogattam a lifthívó gombot és küszködtem a könnyeimmel. Ahogy kinyílt a liftajtó már bent is voltam és újra elkezdtem nyomogatni a gombot. Mély levegőket vettem, hogy ne sírjak. Ahogy felért a lift, bementem a szobámba, kivettem a bőröndömből a szaggatott fekete farmerom és egy hosszú fekete pólót. Gyorsan átöltöztem és az elől lévő dolgokat bevágtam a bőröndömbe. Összehúztam a zipzárt és kimentem a szobából. Újra a lifthez mentem. Ugyan azt játszottam el, mint mikor felmentem. Kimentem a szálloda elé és kerestem egy taxit.

 Hatalmas volt a csarnok a reptéren. Kerestem egy kis csendes kávézót és leültem, rendeltem egy jó erős kávét és bámultam az asztalt. A gépem tízkor indult, és még csak nyolc óra volt. Szerencsémre még előre megvettem a jegyem, az este óta nem zavart volna, ha inkább a kukában köt ki, de amit Matt mondott. Nem bírtam muszáj volt elmennem. Nem akartam így élni, egész életemben Valary és Michelle gyilkos pillantásait élvezve. Egy órát ültem a kávézóban, majd jobbnak láttam inkább átcuccolni egy padra. Előkerestem az mp3-mamat, nyomkodtam a bekapcs gombot akár egy őrült, de nem akart bekapcsolni. Fantasztikus lemerült… ráadásul egész nap úgy nyomkodom a gombokat, mint egy fél őrült. Jót nevettem magamon.

 Csak ültem a padon bámultam ki a fejemből, az emberek jöttek-mentek mellettem. Zajlott az élet én pedig ott ültem egyedül és a padlót bámultam. Megszólalt a hangos bemondó, fel lehet szállni a gépemre.

 - Kira?- ismerős hang volt, felkaptam a fejem, Brian állt pár méterre tőlem.
 - Brian- könnybe lábadt a szemem.
 - Azt mondtad maradsz…- elcsuklott a hangja.
 - Tudom...
 - Akkor miért… miért vagyunk egy repülőtéren?- felálltam és elindultam felé, de pár lépéssel előtte megálltam, nem mertem közelebb menni hozzá.
 - Reggel találkoztam Mattel… nem mondhatnám, hogy kedves volt. És rájöttem, hogy nem akarok úgy élni, hogy Valary és Michelle folyton azt tervezgetik, mikor tesznek el láb alól.
 - Tudom… én is találkoztam vele. Elmondta mi volt, kibaszott… dühös vagyok rá, hogy elbaszta ezt az egészet.
 - Sajnálom… igazán maradni akarok… de ezek után…
 - De Kira…- mintha megcsillant volna valami a szemében, nem az nem lehet, Synyster Gates nem sírhat egy lány miatt.
 - Most legalább rendesen elköszönök, nem úgy, mint hét éve- halványan elmosolyodtam, de éreztem, hogy én sem bírom tovább sírás nélkül.

 Odaléptem hozzá és megcsókoltam. Próbáltam olyan hosszúra nyújtani a pillanatot amennyire csak tudtam. Végül csak elengedtem. A homlokát a homlokomnak támasztotta.
 - Azért most ne hét évet kelljen várnom arra, hogy újra lássalak- halványan elmosolyodott.
 - Ígérem, de most mennem kell- eltávolodtam tőle és a bőröndöm felé mentem.
 - Várj egy kicsit- visszafordultam.- Ezt azért vidd magaddal- felém tartott egy rózsaszín dobozt, rózsaszín szalaggal körül tekerve.
 - Mi ez?- elvettem tőle.
 - Afféle ajándék tőlem, meg a fiúktól… de csak a gépen nyithatod ki- mosolygott, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
 - Viszlát Synyster Gates.
 - Viszlát Kira Natalie Scot.

 Elindultam hátra hagyva megint mindent, amit szeretek. Leültem a gépen és kibámultam az ablakon, az ölemben volt a kis rózsaszín csomag, de még nem volt merszem kinyitni, még nem volt hozzá elég erőm. Felszállt a gép és én egyre jobban éreztem, hogy nem bírom, mellettem egy öreg néni ült. Utáltam ilyenkor cseverészni szóval reméltem, hogy nincs beszédes hangulatában. Brian-re gondoltam közben szorongattam a dobozt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, gyorsan letöröltem. A dobozra néztem, ki kéne nyitni. Igazából semmit nem kell de… Szépen lassan elkezdtem leszedni a rózsaszín szalagot. Magam mellé raktam az ülésre, finoman leemeltem a doboz fedelét, fél szemmel láttam, hogy a mellettem ülő időshölgy érdeklődve figyeli, mi lehet a dobozban, talán még jobban is érdekelte, mint engem. Egy fehér csomagolópapír volt a doboz teteje alatt. Felemeltem a csomagolópapírt és egy fekete bőrkabát volt alatta. Óvatosan kiemeltem a dobozból a kabátot és megfordítottam.
 - Nem hiszem el- mondtam szinte suttogva.

 Éreztem, hogy az arcom egyre jobban nedvesedik és hallottam, ahogy a papír megzörren, ahogy ráesnek a könnycseppek. A bőrkabát hátulján ott virított a banda neve és a Deathbat. Pont olyan volt, mint ami a fiúknak van és csak nekik, senki másnak. Kivéve most már engem, mondtam magamban.
 - Hát ezért mondta, hogy csak a gépen nyithatom ki, tudta, hogy egyből visszafordulnék. De hát nem épp ezt akarta, hogy ott maradjak vele?- észre se vettem, hogy félhangosan beszélek, mind addig, míg meg nem szólalt a néni mellettem.
 - Azt mondják, ha szereted, enged el- ránéztem, kedvesen mosolygott.
 Igaza lehet, istenem. Brian igazán szeret, és én képes vagyok csak azért ott hagyni, mert Matt köcsög volt. Hátra dőltem és ismét kibámultam az ablakon.
 Ahogy kiértem a reptérről megcsapott a hideg New York-i levegő, felvettem a bőrdzsekit és kerestem egy taxit. Egész úton kibámultam az ablakon és figyeltem az elszáguldó hatalmas tömb házakat. Annyira más itt minden, mint Huntington Beach-en. Sose mondanám New York-ra, hogy ez az otthonom, ez csak egy hely ahol lakom.

 Ledobtam a bőröndöket az előszobában és bementem a nappaliba, ledőltem a kanapéra, a kabát még mindig rajtam volt, de eszem ágában sem volt levenni magamról. Lehunytam a szemem és próbáltam elaludni, de akárhogy is próbáltam mindig Brian arca volt előttem és az az érzés mikor megcsókolt. Benyúltam a zsebembe és kivettem a cigim. Épp, hogy csak szívtam belőle egyet mikor megcsörrent a telefonom. Kikaptam a zsebemből és a képernyőre néztem. Matt. Felvegyem? Nem tudom… Végül megnyomta a fogadás gombot és fülemhez emeltem a telefont.

 - Kira, ne haragudj én… hülye voltam tudom és sajnálom és… ne haragudj… beszéltem Synnel és mindent elmondott és… sajnálom komolyan. Nem akartam, hogy elmenj, tényleg és sajnálom, amit mondtam tudod, hogy nem gondoltam komolyan csak úgy kicsúszott a számon és… tényleg szörnyen, borzalmasan sajnálom. Bocsáss meg Kira. Nagyon sajnálom.
 - Nincs semmi baj- halványan elmosolyodtam.- Amúgy is haza jöttem volna ez csak egy…- sóhajtottam,- egy jó indok volt azért, hogy haza jöhessek.
 - Hogy érted? Itt hagytad volna Briant megint?
 - Nem megint, csak haza kellett volna jönnöm azért, hogy szakítsak Tonyval.
 - Ki az a Tony?
 - Ööö hát- megköszörültem a torkom.- A barátom… és jövő héten jön haza.
 - Miért hol van?
 - Irakban…
 - Mit keres ott?
 - Katona és behívták.
 - Ohh értem… De hát… azt mondtad, hogy két hónapja lett vége az egy éves kapcsolatodnak…
 - Hazudtam… nem tudom miért. De akkor ez tűnt a legésszerűbb dolognak. Tony is keveset tud a múltamról úgy gondoltam, hogy úgy fair, ha ti is keveset tudtok a New York-i életemről.
 - Ez mekkora egy faszság!
 - Miért lenne az?
 - Addig oké, hogy a csávód keveset tud a múltadról, mert hát lássuk, be nem épp vannak fényes részei ráadásul, ahogy elmentél… Mindegy ez lényegtelen, de az, hogy mi, akik szinte veled nőttünk fel főleg Brian, Joel és Benji. Nem érdemeljük meg szerintem, hogy ne tudjuk milyen a mostani életed, hisz gondolj bele a legviharosabb időszakban is veled voltunk…

 - Tudom, tudom és sajnálom, de ez van, már nem tudok mit csinálni…
 - Néha annyira nem értelek komolyan mondom.
 - Hidd el én se értem magam…- beleszívtam a cigimbe, lent tartottam egy kis ideig, majd kifújtam.
 - Nem is értem miért- nevetett, én is elnevettem magam, vett egy mély levegőt- Brian nincs jól… Nem csinál semmit igazából, csak bezárkózott a szobájába és azt mondta, hagyjuk békén a koncertig.
 - Nem akartam megint ott hagyni tudod- könnybe lábadt a szemem.- Tényleg nem akartam…
 - Tudom- kicsit elmosolyodtam.- Ne haragudj, de mennem kell. Még van pár dolgom a koncert előtt.
 - Rendben.
 - Várunk vissza nagyon! És most ne hét év múlva mutasd meg nekünk magad- hallottam, hogy mosolyog.
 - Ígérem, előbb benézek, mint hogy letelne hét év- elmosolyodtam.
 - Jól van, vigyázz magadra Kira, szeretünk.
 - Én is titeket.

 Kinyomtam és visszadőltem a kanapéra, csak bámultam a plafont és gondolkodtam.

~~~~~

 Feszülten álltam a reptéren, néztem az embereket hátha meglátom végre. Mivel elég hűvös volt így felvettem a bőrdzsekit, amit a fiúktól kaptam, viszont a hajamat felfogtam. Idegesen topogtam a lábammal, a szívem nagyot dobbant, mikor megláttam az első katona ruhás férfit. Lassú léptekkel elindultam feléjük és mikor megláttam Tony-t elkezdtem szaladni, ahogy észrevett eldobta a cuccait, ráugrottam és a derekán összekulcsoltam a lábam, megcsókolt.

 - Hiányoztál- mondta.
 - Te is nekem- mosolyogtam.

 Árulónak éreztem magam, annyira nem tudom, ki iránt mit érzek. Talán jobb lenne, ha békén hagynám Tony-t, mert így se neki se nekem nem lesz jó. Lehet azért még kéne egy kis időt adni ennek a dolognak, lehet, ha most még vele maradok, akkor végre tudni fogom mit is érzek úgy igazán.

-  Clay már nem is hiányzott?- hallottam magam mögül a mosolygós hangot, lemásztam Tonyról és megfordultam.
 - Szia Clay- magamhoz öleltem.- Hogy vagytok?- néztem rájuk.
 - Meg vagyunk- mosolyogtak.
 - Mi ez a kabát?- kérdezte Clay.
 - Mi bajod vele?- néztem rá.
 - Semmi, eskü, csak furcsa. Ismerős ez a név.
 - Egy metál együttes- megrántottam a vállam.- Mikor Kaliforniában voltam, kaptam a barátaimtól.
 - Aha…
 - Na, jó inkább menjünk- mondta mosolyogva Tony.
 - Szerintem is- megfogtam Tony kezét és elindultunk.

~~~~~

 Tony ritkán vitt el étterembe, nem a pénz miatt, egyszerűen csak nem szerette őket, és igen különleges alkalomnak kellett lennie, ha elvitt egybe. Egész úton azon gondolkoztam, hogy vajon milyen ötlettől vezérelve döntött úgy, hogy elvisz egybe. Nem hiszem, hogy azt akarta megünnepelni, hogy végre elkezdtünk beköltözködni a közös lakásunkba. Furcsán viselkedett ráadásul Clay se akart elmondani semmit.

 - Hé, figyelsz?- Tony hangjára eszméltem fel.
 - Jaj, ne haragudj elkalandoztam- mosolyogtam.
 - Minden rendben?- fürkészve figyelte az arcom.
 - Persze, csak elgondolkoztam.
 - Szeretnék kérdezni valamit.
 - Mi csodát?- elmosolyodott.
 - Nem is te lennél, ha nem kérdeznél rá egyből- elmosolyodtam.
 - Szóval?- elkezdett keresni valamit az egyik zsebében, érdeklődve figyeltem.
 - Már egy ideje meg akartam kérdezni, csak eddig nem találtam a megfelelő alkalmat egészen mostanáig- egy kicsi négyszögletes fekete dobozt vett ki a zsebéből, kikerekedtek a szemeim, ahogy a dobozra néztem.- Kira Scot, hozzám jössz feleségül?- a szám elé kaptam a kezem, ahogy felnyitotta a dobozt és megláttam a kis ezüst karikát közepén egy kicsi ékkővel.

 Egyszerűen nem tudtam megszólalni, az első gondolatom az volt, hogy igen aztán hirtelen a szemem elé furakodott Brian arca, lehunytam a szemem, majd újra kinyitottam és kimondtam.
 - Igen- elmosolyodott, ahogy én is bár nem tudtam mennyire őszinte is a mosolyom. Felhúzta a gyűrűt az ujjamra és megcsókolt.

 Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, nem tudtam, hogy a boldogságtól, vagy a kétségbe eséstől, hogy most már végleg elveszítettem Briant. Magamban az ő nevét kiáltottam, hátha meghalja és értem jön, úgy, mint hét éve, hogy csak mi ketten elfuthassunk a világ elől. De nem jött és én egyedül maradtam a mardosó fájdalommal.

~~~~~

Végre az utolsó dobozokat is kicsomagoltuk. A nappali közepén álltam és néztem a hatalmas ablakot. Óriási toronyházak takarták el a szép kék eget. Egy kar fonódott körém.

 - Tetszik?- kérdezte Tony.

 - Ühüm-, bólintottam.

 - Baj van édesem?

 - Nincs- megsimogattam az arcát, de még mindig az ablakot néztem.

 - Jól van akkor- nyomott egy puszit az arcomra,- csinálok valami kaját.

 - Addig hoznál nekem egy sört?- néztem hátra, rám mosolygott.

 - Persze.

 - Köszi-, pár perccel később már hozta is.- Köszi-, elvettem tőle és visszament a konyhába.

 Felvettem a dohányzó asztalról a cigis dobozom és kimentem az erkélyre. Leültem az egyik székbe, kicsit hideg volt így összehúztam magam. Rágyújtottam. Néztem az épületeket, hallgattam az utcák zaját. Olyan furcsa volt minden, olyan idegen, pedig már hét éve itt élek. Még is azóta, hogy visszajöttem Los Angeles-ből olyan idegen itt minden. Újra visszatért, azaz üresség, ami akkor volt mikor eljöttem Huntington Beachről. Hiányoznak a srácok, főleg Brian, hátra döntöttem a fejem. Miért csinálom ezt? Tony hangja zavart fel.

 - Szívem kész a vacsora.

 - Hmm?- néztem fel.

 - Kész a vacsora.

 - Ohh rendben, már is megyek.

 - Jól van- elmosolyodott és bement.

 Körbe néztem, a söröm elfogyott és vagy öt szál cigit elszívtam. Vajon látja rajtam, hogy én magam se tudom mit is akarok tőle? Felálltam és lassú léptekkel elindultam befelé. Az egésznapom ilyen volt, olyan voltam akár egy zombi, csak voltam és kész. Vacsora után megnéztük a kedvenc filmemet, de még ez sem tudott változtatni a kedvemen. Nem tudtam este aludni. Tony ölelt én meg csak a plafont bámultam. Olyan hajnali kettő fele kibontakoztam az öleléséből, felvettem a telefonom az éjjeli szekrényről és kimentem az erkélyre. Neki támaszkodtam a korlátnak és percekig csak néztem a képet, ami elém tárult. Leültem a fal és a korlát közötti sarokba. Kikerestem a telefonból a számot és megnyomtam a hívás gombot. Remegő kézzel emeltem a fülemhez a telefont és vártam, hogy felvegye.

 - Igen?- szólt bele álmosan a negyedik csengés után.

 - Szia, Brian, Kira vagyok.

 - Szia, baj van?- megmarkoltam a rácsot és a holdfényben megcsillant a kisékkő a gyűrűsujjamon.

 - Tony megkérte a kezem és igent mondtam.

 - Ez jó hír- hallottam, hogy mosolyog, bár nem tudtam, hogy mennyire őszinte is az a mosoly,- de… miért vagy akkor szomorú?

 - Brian?

 - Igen?- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

 - Szeretlek…

VÉGE

ÚRISTEN! ;-;

Nem hiszem el úristen! ;-; Most élesztettek újra baszd meg! Ilyen nincs! ;-; Lehetséges, hogy... úristen nézzétek meg ti mert én mindjárt hiperventillálok megint ;-; itt a link remélem nem csak egy beteg vicc mert esküszöm vízbe fojtom azt aki kitalálta! ;-;
Úristen, ha elmehetek majdnem teljes lesz az életem! ;-; Már csak egy MCR konci kéne és kész boldogan halnék meg. ;-;
Komolyan mondom, ha igaz és anyámék nem engednek el tuti, hogy legalább 3 hétig egy kibaszott árva szót se fogok hozzájuk szólni! ;-;

23. rész – Otthon édes otthon I. (18+)

 Hát újra itt vagyok, hét éve mentem el és most megint itt vagyok. Félek, hogy újra találkozom a fiúkkal, igaz csak a munka miatt jöttem, meg anyához ellátogatok, de mi lesz, ha összefutok a fiúkkal? Ilyenre még csak gondolni se mertem. Siettem a megbeszélésre, magas sarkú és macskaköves utak nem a legjobb párosítás. Miért nem taxival jöttem? Ja, igen mert újra érezni akartam a Kaliforniai levegőt, a nyüzsgő embereket. Mennyire megváltozott minden hét év alatt. Egy sétáló utcán mentem keresztül, csomó üzlet és étterem között, minden tele volt emberekkel.

- Kira?- hallottam a nevem, ne csak ezt ne, ettől féltem. A hang felé fordultam, Briannel találtam szembe magam, valami szőke csaj volt mellette.- Kira!- mosolyodott el és elindult felém.
 - Szia Syn- magához ölelt és én is őt. Magamra erőltettem egy mosolyt.
 - Mióta hívsz Synnek?
 - Folyton így hallom a neved, átvettem.
 - Hogy kerülsz ide?- még mindig ölelt.
 - Csak munka- eltoltam magam tőle.
 - Értem… már azt hittem… De most komolyan Kira. Mi van rajtad?- mosolygott.- Magas sarkú? Kosztüm?
 - Ezzel jár a marketing szakma.
 - A marketingben dolgozol?
 - Igen…
 - És hova lett a hajad?- megfogott egy tincset, majd el is eresztette.
 - Levágattam belőle, nem tetszik?
 - De, jól áll- mosolygott.
 - Szia, én Michelle vagyok- vágott Syn elé a szőke csaj, végre felismertem Ő Valary ikernővére.
 - Te vagy Valary ikertestvére igaz? Párszor már találkoztunk.
 - Sajnálom nem emlékszem- láttam rajta, hogy hazudik, de nem túlzottan érdekelt.
 - Meddig maradsz?- tolta arrébb Michellet Brian, aki láthatóan megsértődött, de most komolyan! Mit vár Briantől? Hogy úriember lesz?
 - Fogalmam sincs. Valószínűleg egy hétig.
 - Összefuthatnánk, most Joelék is itt vannak.
 - Persze. Mikor?
 - Neked mikor jó?
 - Hát… holnap este? Akkor ráérek.
 - Akkor, holnap hatkor a Dirt-ben.
 - Istenem, de rég voltam ott.
 - Mikor is volt?
 - Matt szülinapján. Mindenki, hogy ki volt jesszus- kezdett őszinte lenni a mosolyom. Megcsörrent a telefonom.
 - M.I.A.?- mosolygott Syn.
 - Igen- a kijelzőre néztem, kinyomtam.- Ne haragudjatok, de sietnem kell, nem sokára kezdődik a megbeszélés.
 - Jól van.
 - Akkor holnap- megöleltem Synt.
 - Igen- mosolygott.
 - Na, megyek.
 - Jól van élet. Szia.
 - Sziasztok.

 Tovább mentem próbáltam nem elsírni magam, eddig egész jól ment, de egyre nehezebb lett. Próbáltam összeszedni magam a megbeszélésre és valahogy csak sikerült. Este hétkor fáradtan értem haza. Beszéltem kicsit anyával és közben játszottam Emmel. Bedőltem a régi ágyamba. Minden ugyan olyan volt, ahogy hét éve itt hagytam. A poszterek a falon, az asztalon a képek. Minden.  Felálltam és az asztalomhoz mentem, leültem a székemre és a képeket nézegettem. Megcsörrent a telefonom, egyik munkatársam hívott.

 - Szia Kira, elmegyünk iszogatni valami helyi pubba nem, jössz velünk?
 - De szívesen.
 - Jaj, de jó. Biztos tudsz valami jó helyet igaz?
 - Ha tudnád mennyit- mosolyogtam.
 - Jól van akkor fél óra múlva találkozunk. Szia.
 - Szia, Lora.

 A bőröndömhöz mentem, furcsa volt, hogy nem a szekrényemből öltözök. Elővettem a félvállas hosszú Nirvanas pólómat, olyan volt, mint a régi, csak az már rég elkopott. Felvettem hozzá a fekete latexemet. Egy fekete kistáskába belepakoltam a fontosabb cuccokat. Cigi, mobil, pénz stb. Felvettem egy kényelmesebb magas sarkút és elindultam. Találkoztam a többiekkel és elindultunk a régi kedvenc kocsmám felé. Beültünk iszogatni, pár óra múlva elmentem wc-re. Mikor jöttem ki beleütköztem valakibe. Egy Motörhead-es felirattal találtam szembe magam, a pólónak nem volt ujja és a férfi karja tele volt tetoválva, félve néztem fel, reméltem csak tévedek, de nem. Egy hátra fordított baseball sapka volt rajta, mikor a szemébe néztem zöld szeme tágra nyílt. Majd elmosolyodott.

 - Kira!- ölelt magához.
 - Szia Matt- a mellkasába fúrtam az arcom, azt hittem Brian egyből elújságolta nekik, hogy itthon vagyok.
 - Hát te?
 - Brian nem mondta? Haza jöttem egy hétre. Munka.
 - Brian? Te beszéltél vele?
 - Találkoztam vele délelőtt és Michellel. Ők most járnak, vagy mi van?
 - Hát jártak inkább azt mondanám, meg Michelle folyton rajta lóg…
 - És veled mi van? Együtt vagy még Vallal?
 - Igen.
 - Hét év az szép- mosolyogtam.- Nekem eddig a leghosszabb kapcsolatom egy év volt. Annak is két hónapja lett vége.
 - Hogyhogy?
 - Tudod, milyen vagyok. Meguntam és megcsaltam… és megtudta és kidobott.
 - Értem.
 - Kikkel vagy itt?
 - Haverjaimmal.
 - Aha- kicsit megkönnyebbültem.
 - Figyelj. Öt perc múlva találkozzunk kint a bejárat előtt oké?
 - Rendben.

 Visszamentem a többiekhez, leültem és gyorsan megittam a maradék söröm. Majd elköszöntem tőlük. Kimentem a kocsmából. Matt már kint volt. Felém nyújtotta a kezét, megfogtam és elindultunk a kocsija felé. Egy ezüst Aston Martin.
 - Nem kis lábon élsz…- mondtam a kocsit csodálva.
 - Hát, ha megtehetem- mosolygott, én is mosolyogtam.

 Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Matt háza felé.

 - Valaryvel laksz?
 - Nem. Mich-sel lakik együtt.
 - Mich? Már, mint Michelle?
 - Aha. De most amúgy sincs a városban. Elutazott pár napra.
 - Értem. Akkor is furcsa nekem ez a hét év. Hogy nem unjátok meg egymást?

 - Hát… tudod, ha úgy vesszük „nyitott kapcsolatban” élünk. Nem zavarja egyikünket sem, ha a másik néha-néha kipróbál másokat.
 - Ohh, értem. Kicsit furcsa ez a dolog, de gondolom a turnék miatt is van nem?
 - De- mosolygott.- Megérkeztünk- parkolt le egy hatalmas ház előtt.
 - Azta! Mondtam már, hogy nem kislábon élsz?
 - Azt hiszem igen- nevetett.

 Kiszálltunk a kocsiból és bementünk, egy golden retriever jött felénk. Csaholva ugrott Mattre.

 - Szia Bella- simogatta meg a kutyus fejét.- Ő Kira- mutatott rám, oda jött hozzám és megszagolt, vakkantott egyet és elkezdet csaholni.
 - De édes vagy- leguggoltam hozzá és megsimogattam.- Nagyon cuki vagy Bella- mosolyogtam, majd felálltam.- Rágyújthatok?
 - Persze, kérsz valamit?
 - Egy martini most jól esne…
 - Nálam vagy Kira- mosolygott.
 - Ohh akkor a Jack is tökéletes- bementünk a konyhába közben rágyújtottam.

 Odahozta az italokat és elkezdtünk beszélgetni.  Mikor megittam a poharam tartalmát felálltam és Matt ölébe ültem.
 - Hiányoztál- öleltem át.
 - Te is nekem- átölelte a derekam és simogatott.

 A vállára hajtottam a fejem, közelebb húzott magához, ezerrel dobogott a szívem. Vele vagyok, végre vele lehetek, de még is mintha valami hiányozna. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, az egyik keze lejjebb csúszott és megfogta a fenekem. Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Újra előtörtek belőlem a régi érzések, mintha csak megint tizennyolc lennék. Felállt velem és bevitt a szobájába. Ledobott az ágyra és felém feküdt. Tovább csókolt, levette rólam pólót, majd magáról is. Elkezdte csókolgatni a mellem, közben a kezével végig simított az oldalamon egészen a combomig. Felhúztam a térdem, a latexet is leszedte rólam. Újra megcsókolt, egyik kezével a mellemet markolta másikkal lent izgatott. Apró nyögések hagyták el a szám mikor félre húzta a tangám és két ujjal belém hatolt. Végig húztam a kezem a felső testén és kikapcsoltam az övét, benyúltam a nadrágjába és elkezdtem masszírozni.  Azzal a kezével, amivel a mellem fogta a hátamhoz nyúlt, kicsit felemeltem magam, hogy ki tudja kapcsolni a melltartóm. Miután leszedte rólam, kihúzta belőlem az ujjait és én is kimásztam a nadrágjából. Levette a nadrágját és lehúzta rólam a tangát. Megint megcsókolt, jobban szétnyitottam a lábam, kicsit feljebb emelkedett, majd vissza. Kéjes nyögés hagyta el a torkom mikor megéreztem, hogy Matt belém hatolt. Egy ritmusra mozogtunk. Ahogy telt az idő úgy éreztem én is egyre jobban, hogy szükségem van Matt közelségére, egyre szorosabban vontam magamhoz. A lábaimat a hátán kereszteztem. Megpróbálkozott azzal, hogy a kezeimet a fejem fölé szegezi, csak hogy én utálom, ha lefognak így amint alkalmam adódott rá elhúztam a kezem. Több pózban is csináltuk, de ahogy elnéztem az volt a kedvence mikor én voltam felül. Mikor ismét alul voltam, mindketten egyszerre mentünk el. Matt rám hanyatlott és mindketten szaporán vettük a levegőt, izzadt teste teljesen nekem feszült, megcsókolt, majd lefordult rólam. Az oldalamra fordultam és a fejemet Matt mellkasára hajtottam, átkarolta a vállam, felhúztam a térdem és minden kitört belőlem, ott sírtam, mint egy hülye Matt pedig próbált csitítgatni, de nem sok sikerrel.

 - Jaj Kira- ölelt magához.
 - Annyira hülye voltam, hogy hagyhattalak itt titeket?- mondtam mikor már képes voltam kinyögni értelmes szavakat is.
 - Nehéz időszakon mentél keresztül… meg lehet érteni. Ne sírj, ez van, el kell fogadni, már úgy sem tudod visszacsinálni. Most itt vagy és ez a fontos.
 - Igazad lehet.

 Feltámasztottam magam az egyik karomra, a hajam oldalra hullt, Matt mosolygott és simogatta a karom, az ajkamba haraptam és én is elmosolyodtam. Visszadőltem rá és elaludtam. Reggel a hátamon feküdtem, valaki simogatta a hasam. Kinyitottam a szemem és oldalra néztem, Matt mosolygó zöld szemével találtam szembe magam én is elmosolyodtam.
 - Jó reggelt- hajolt oda hozzám és nyomott egy puszit a számra.
 - Ilyen jó már rég volt- mosolyogtam és nyújtóztam egyet.- Tudod, mi tenné még jobbá?
 - Na, mi?
 - Egy jó nagy fürdés- vigyorogtam, nevetett.- De most komolyan… képzelem, hogy nézhetek ki…
 - Te mindig jól nézel ki.
 - Köszi, de tényleg jól esne egy zuhany.

 - Jól van. Találsz a fürdőben törülközött.
 - Oké és a fürdő merre van?- mosolyogtam.
 - Ki mész és rögtön jobbra az első ajtó.
 - Köszi.

 Feltápászkodtam és elindultam a fürdő irányába közben találkoztam Bellaval, megsimogattam a feje búbját és tovább mentem a fürdőbe. Jól esett a zuhany, mikor végeztem körbe néztem a fürdőben. Megláttam egy fehér inget, magamra kaptam. Megcsapott az illata, az orromhoz emeltem a gallért és mélyen magamba szívtam. Visszamentem a szobába, Matt a hasán feküdt és le volt csukva a szeme. Ráültem a csípőjére és elkezdtem masszírozni.
 - Ahh picit lejjebb- motyogta.
 - Tessék?- hajoltam oda.
 - Kicsit lejjebb- mondta újra.
 - Oké.

 Már emelkedtem volna fel mikor hirtelen megfogta a tarkóm, lehúzta a fejem magához és megcsókolt. Maga mellé húzott és felém feküdt. Végig húzta a combomon a kezét. Az ajkába haraptam és elmosolyodtam.  Kimásztam alóla.

 - Na-, mosolygott.
 - Vegyél fel valamit, aztán gyere- kacsintottam és kimentem a szobából.

 Hallottam, hogy matat valamit, majd utánam jött, megálltam a nappali ajtajában és felé fordultam. Rámosolyogtam.
 - Na mit csinálunk?- átölelte a derekam.
 - Arra gondoltam, hogy játszhatnánk Call of Duty-t- mosolyogtam, felcsillant a szeme.
 - Benne vagyok, de előbb- lehajolt hozzám és megcsókolt.

 Neki nyomott az ajtófélfának és belemarkolt a fenekembe, átkaroltam a nyakát. Becsapódott a bejárati ajtó, ijedten kaptam el a fejem Matt-től.

 - Hey Sanders!

 Amint meghallottam Jimmy hangját elengedtem Matt-et és beszaladtam a hálóba és magamra csuktam az ajtót. Csak az volt a baj, hogy pont elszaladtam a bejárati ajtó előtt, remélem nem látta az arcom.

 - Ki van nálad?- tompán hallottam a hangokat.
 - Csak egy csaj.
 - Alig ment el Val már is másokkal vagy?- közelebbről hallottam a hangját.
 - Két hete ment el és nem sokára haza jön, ki élvezem a helyzet- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
 - Megértem, megleshetem?- elmosolyodtam.
 - Nem hiszem, hogy nagyon örülne neki. Valószínűleg nem akarja, hogy bárki lássa, ha beszaladt a hálóba mikor megjöttél.
 - Ebben lehet valami… mindegy. Syn mondta, hogy mondjam meg neked, hogy este a Dirt-ben van találkozó. Jönnek a Madden-ek is.
 - Mert?
 - Nem tudom… Furcsán viselkedett ma, vagy is furcsa volt a hangja a telefonban. Nem tudom, mi van vele, de majd este kiderül.
 - Jól van. Hánykor?
 - Ööö…- hatkor, mondtam magamban halkan.- Hatkor.
 - Jól van, ott leszek, de most ha nem haragszol Jimmy van még egy kis dolgom.
 - Oké, oké megyek már- nevetett.

 Ajtócsukódás. Felálltam a földről és kimentem a szobából.

 - Brian meglepinek akar téged ma estére?- kérdezte mosolyogva.
 - Hát ezek szerint, ha nem mondta, hogy én is jövök.
 - Hát meg fognak lepődni az biztos- mosolygott.
 - Ajánlom nekik- kacsintottam.- Na, jó én viszont megyek…
 - Ne már.
 - De muszáj, még van egy kis dolgom.
 - Hát jó…

 Visszamentem a szobába, Matt jött utánam és az ágyon ülve figyelte, ahogy átöltözöm. Összeszedtem a cuccaim, elbúcsúztam Matt-től és elindultam haza fele. „Haza fele”, magamban nevettem. Mennyire nem igaz már ez Huntington Beach-re. Mindig is imádtam ezt a helyet itt nőttem fel, de már rég nem itt lakom… A földet bámulva haladtam előre, mikor valaki átkarolta a vállam. A szívem a torkomban dobogott. Felnéztem és Jimmy vigyorgott előre.

 - Helló Kira- mosolygott.
 - Jimmy, te…- ledöbbentem.
 - Nem vagyok hülye Kira- még mindig előre fele mosolygott.- Ugyan nem voltam benne biztos, hogy Te vagy Mattnél, de gondoltam próba cseresznye.
 - De honnan?
 - Honnan tudtam?- elgondolkodott.- Mikor Briannel beszéltem, furcsa volt a hangja, túl lelkes. Meg hát miért is szervezne egy random összejövetelt ilyen hirtelen, ahova még az ikreket is elhívja? Már ez gyanús volt. Aztán most, mikor átjöttem Matthez. Túlságosan védte a hálószoba ajtót, nehogy véletlenül bemenjek. Egyszerű következtetések.
 - Néha túlságosan is okos vagy- mosolyogtam, felnevetett.
 - Ne aggódj, Zacky és az ikrek nagyon fognak neked örülni.
 - Miért te nem örülsz nekem?- néztem rá.
 - A fenéket nem!- hirtelen lehajolt, átfogta a derekam és megpördült velem.- Kurvára hiányoztál!- szorosan magához ölelt.
 - Te is nekem! Nagyon!
 - Hiányoztál nekünk. Főleg Briannek- elengedtem és tovább indultam.
 - Nekem is hiányoztatok, de muszáj volt elmennem értsd meg.
 - Megértem. Komolyan, csak pont olyankor és úgy hagyni itt minket? Nem volt szép- megrázta a fejét, nyeltem egyet.
 - Tudom… és sajnálom…
 - Hogy voltál képes itt hagyni minket? Főleg azok után- mélyen a szemembe nézett, nem akart megbántani, tudom jól csak érdekelte, de én még is elsírtam magam.- Ne haragudj- magához ölelt,- nem akartam, hogy sírj- vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak.
 - Semmi baj- megtöröltem az arcom.- Mindenki tudja, hogy mi történt?- néztem rám.
 - Nem- megrázta a fejét.- Csak én és Matt.
 - Rendben- megszólalt a telefonom. Kivettem a zsebemből és kinyomtam.- Bocsi, de most mennem kell. Van egy kis dolgom.
 - Jól van.
 - Este találkozunk- megöleltem.
 - Vigyázz magadra- megpuszilt.

 Elengedtem és elindultam haza. Beköszöntem anyának és bevágódtam a szobámba. Felhívtam a számot, ami hívott. Pár csengés után felvette.

 - Szia-, mosolygós volt a hangja.
 - Szia-, elmosolyodtam, olyan rég hallottam a hangját, annyira hiányzik.
 - Hogy vagy? Minden rendben?
 - Még te kérdezed, hogy minden rendben van-e velem?- vigyorogtam, felnevetett.
 - Igaz is. Hogy megy a munka?
 - Hát eddig csak egy megbeszélés volt. Mikor jössz, haza tudod már?
 - És milyen Huntington Beachen újra?- megijedtem, felültem az ágyban, direkt kerüli a választ?
 - Jó- mondtam ledöbbenve.- Mikor jössz haza?- könnybe lábadt a szemem, halkan felnevetett.
 - Három hét múlva- megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
 - Ijesztegetsz itt Tony…- előre hajoltam és a homlokomat az ágyra támasztottam.
 - Ne haragudj szívem- nevetett.- Muszáj volt- kiabálás jött a háttérből.
 - Ezek a haverjaid?- mosolyogtam.
 - Igen…- újabb ordítozások a háttérben, nem igazán tudtam ki venni mit mondanak, mert egymás szavába vágtak.
 - Mit mondanak?- kérdeztem.
 - Semmi fontosat, csak baromkodnak. Meddig leszel HB-n?
 - Hát nem tudom. Egy hétig köt ide a munka, de találkoztam néhány régi barátommal, lehet, hogy kicsit tovább maradok, nem tudom- megvontam a vállam.- De mire visszajössz, otthon leszek, ígérem- mosolyogtam.
 - Remélem is- szinte láttam, ahogy rám kacsint.
 - Hé, Tony! Hadd beszéljek már egy kicsit azzal a gyönyörűséggel!- hallottam Clay hangját a háttérből, felnevettem.
 - Adom Clay-t beszélni akar veled.
 - Rendben- matatás.
 - Hé kisanyám! Mi újság a normális világban?
 - Semmi különös élem az életet nélkületek.
 - Gondolom, milyen borzalmas lehet, hogy nem vagyok ott.
 - Ohh kicsit sem, tök jó. Végre, nincs, aki baszogat folyamatosan- viccelődtem.
 - Ohh ez most fájt. Összetörted a szívem.
 - Ne haragudj Clay. Kérd meg valamelyik haverod, hogy vigasztaljon meg.
 - Jó ötlet. Tony gyere csak!
 - Na-, nevettem. Tony-t hagyd békén Ő az enyém!
 - Jól van- nevetett.- Na, visszaadom. Otthon még találkozunk szépségem. Pápás.
 - Még szép, hogy találkozunk! Szia. Vigyázz magadra és Tonyra.
 - Vigyázok, ne aggódj.
 - Akkor jól van. Szia Clay.
 - Szia Kira- újabb matatás.
 - Ne haragudj szívem, de mennem kell. Még beszélünk, mielőtt haza mennék.
 - Rendben. Nagyon vigyázz magadra kint!
 - Vigyázok, nem lesz semmi baj.
 - Ajánlom is!- felnevetett.
 - Szeretlek.
 - Én is szeretlek.

 Kinyomtam és sóhajtva hátra dőltem az ágyon. Anya bejött a szobába.

 - Tonyval beszéltél?
 - Aha- felé fordítottam a fejem.
 - Jól van?
 - Igen, három hét múlva jön haza, de addig még bár mi lehet.
 - Nem lesz semmi baja- mosolygott, leült mellém és megsimogatta az arcom.
 - Tudom… vagy is azért még is csak kint vannak a fronton, franc se tudja, mikor támadnak rájuk.
 - Nem lesz semmi baja- bátorítóan mosolygott.- És a fiúkkal mi van?- komolyan nézett rám.
 - Ma este találkozom velük- felültem.
 - Hogy hogy?- elmosolyodott, láttam rajta, hogy örül neki.
 - Hát- sóhajtottam.- Tegnap megbeszélésre menet találkoztam Briannel. És mondta, hogy találkozzunk ma este. Összehívja a többieket.
 - Na, ez tök jó. Biztos van mit mesélnetek egymásnak.
 - Az biztos- halványan elmosolyodtam.
 - Na, jó hagylak pihenni- mosolygott és kiment a szobából.

 Hátra dőltem az ágyon és a plafont tanulmányoztam.  Ránéztem az órára, fél kettő. Hatkor van a találkozó addig csinálni kéne valamit… Az oldalamra fordultam, egy barna plüsskutya nézett rám. Érte nyúltam és magamhoz öleltem.

 - Szia Synyster Gates- mondtam halkan.- Ne haragudj, hogy alig, hogy megismerkedünk már itt hagytalak- megsimogattam a fejét.- Ez kész vicc plüss álatokhoz beszélek- leraktam magam mellé és felálltam.

 Az asztalomhoz mentem, leültem a székre és kihúztam a legfelső fiókot. Kivettem belőle egy rózsaszín könyvecskét. Felnyitottam és bele olvastam.

„… Ma Matt és Chan összeverekedtek az utcán és bevitték őket az őrsre. Brian jött értem a sulihoz, hogy elvigyen oda. Még mindig nem beszélünk… Chan kezdte a verekedést, nem tudtam kideríteni miért, de már nem is nagyon érdekel. Miután haza kísért szakítottam vele. Igazából nem tudom, hogy azért mert már nem szeretem, vagy, mert összeverekedett Matt-tel, bár ez elég rossz indok lenne nem? Nem tudom. Írtam Briannek egy SMS-t, hogy mi történt. Megkapta, nyilván meg kellett kapnia, mivel elküldtem, de nem válaszolt, nem mintha vártam volna választ, tényleg. De még is csak jól esett volna, hogyha ír egy választ, esetleg csak úgy betoppan hozzám, hogy „Hé! Nincs semmi baj! Minden rendbe jön!” De ez nem történt meg, meg ki tudja mi lett volna. Lehet, megint összeveszünk, aminek nem örültem volna, szóval lehet, hogy jobb így, hogy nem válaszolt és nem jött át…”

 Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, gyorsan letöröltem. Olvasgattam még egy ideig a naplót, majd jobbnak láttam inkább visszarakni a fiókba. Megint ránéztem az órára, négy óra volt. Kikerekedtek a szemeim, két és fél óra ilyen hamar eltelt? Sóhajtottam egyet és felálltam. Hogy elérjek a Dirt-be innen gyalog kell fél óra, de nem fogok gyalog menni. Lehasaltam az ágyamra, újra a kezembe vettem Synyster-t. Rámosolyogtam.

 - Ne haragudj, hogy itt hagytalak… De muszáj volt, nem jöhettél velem, kevés ideig voltál velem, de még is túl sok emlék fűződik hozzád. Csak mindent elrontottál volna.

 Magamhoz öleltem a plüss figurát. Csak feküdtem az ágyon, magamhoz ölelve a plüsskutyát észre sem véve, hogy telik az idő, mikor feleszméltem már háromnegyed öt volt. Felálltam az ágyról, nem mondom, hogy gyorsan mert nem, de azért nem is csigalassúsággal kezdtem el készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Felvettem egy fehér trikót a felé pedig egy fekete mély kivágású topot, felvettem egy fekete farmert, kifésültem a hajam, kisminkeltem magam, a fekete kis táskámba bedobáltam a cuccaimat és már indulásra is kész voltam. Hívtam egy taxit, eléggé késésben voltam, hát, még ha gyalog mentem volna.

 Kiszálltam a taxiból és elindultam a bár felé. A magas sarkúm hangosan kopogott a járdán. Mielőtt beléptem volna a bárba vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak. Pár fiatal srác rontott ki a bárból, majdnem fellöktek. Utánuk kiabáltam valamit és beléptem a bárba. Dübörgött a zene és minden asztal foglalva volt. Gyorsan ránéztem az órámra, remek csak tíz percet késtem. Végig néztem az asztalokat, és megpillantottam a fiúkat egy sarokban, éppen nevettek valamin, de volt ott valaki más is. Mi a faszt keres itt ez a ribanc? Elindultam feléjük, a szívem ezerrel vert, annyira rég láttam őket, borzasztóan hiányoztak. Zackyre néztem, ő ült egyedül velem szemben. Felpillantott és egyből meglátott. Döbbenet ült ki az arcára majd pillanatok múlva felpattant a székről és hozzám szaladt. Olyan lendülettel ölelt magához, hogy majdnem hátra estem.

 - Úristen Kira!- szorosan ölelt, pár másod perc múlva újabb karok öleltek magukhoz.
 - Kira!- mondták egyszerre az ikrek.
 - Annyira hiányoztál!- mondta Zacky.
 - Ti is nekem! Nagyon- elengedtek és Matt vette át a helyüket.
 - Hiányoztál- mondta.
 - Te is nekem- mondtam, legalább nem szúrta el azzal, hogy elmondta már találkoztunk este.

 - Szia Jimmy- engedtem el Matt-et és Jimmyre vigyorogtam.
 - Hali- kacsintott.
 - Szóval ezért jöttünk el ide?- kérdezte Zacky Brian-t.
 - Igen- vigyorgott.
 - Mikor jöttél?- fordult újra hozzám.
 - Tegnapelőtt, és tegnap összetalálkoztam Briannel az utcán.
 - Jaj de örülünk, hogy itt vagy!- öleltek magukhoz az ikrek.
 - Jól van, jól van- röhögött Jimmy.- Hagyjátok egy kicsit levegőhöz jutni, hadd üljön le.
 - Igaz is- engedtek el, visszamentünk az asztalhoz és elhelyezkedtünk.
 - Helló Mich- mosolyogtam rá kedvesen, bár semmi kedvem nem volt a társaságához.
 - Szia-, valami mosoly félét erőltetett az arcára.
 - Szóval, hogyhogy visszajöttél?- kezdte egyből Jimmy.
 - Csak munka…
 - Munka?- nézett rám Zacky.
 - A marketing szakmában dolgozom- megrántottam a vállam.
 - Akkor ez a nagy átalakulás oka- mosolygott Joel.
 - Mi?- néztem rá.
 - Régen sose jártál ilyen ruhákban- mosolygott és rákönyökölt az asztalra.- Ráadásul a hajadat is levágattad, pedig mindig mondtad, hogy sose akarsz vállig érő hajat, és most, tessék-, vigyorgott.
 - Ohh hát igen- elkezdtem csavargatni egy tincset.- New York sok mindenben más, mint Kalifornia
 - Hát ezt gondoltuk- mosolygott Michelle, rá néztem.
 - És, milyen New York-ban az életed?- kérdezte gyorsan Matt mielőtt beszóltam volna Michelle-nek.
 - Hát… nem is tudom…
 - Gondolom szereztél új barátokat- mosolygott Brian.
 - Aham. Még az egyetemen megismerkedtem egy lánnyal, Emily-nek hívják- Michelle felhorkant a név hallatán.
 - Michelle nem akarnál hozni valami piát nekünk?- nézett rá Brian, egy pillanatig nem tudta hova tenni a csaj, azt, amit Brian mondott, de végül megszólalt.
 - De… Mit kértek?- nézett ránk.- Gondolom ti fiúk a szokásos wishky-t.
 - Még mindig wishky mániások vagytok?- mosolyogtam.
 - Van, ami nem változik- kacsintott Benji.
 - Mit kérsz?- nézett rám Michelle.
 - Hmm… azt hiszem egy martinit kezdésnek- mosolyogtam.
 - Jól van…- felállt és már ment is a pult felé.
 - De most komolyan- néztem Brianre.- Minek hoztad el?
 - Nem én akartam elhiheted. Kierőszakolta, fogalmam sincs miért.
 - Istenem- hátra dőltem.- Legalább ti itt vagytok- mosolyogtam a többiekre.
 - Így van- vigyorogtak.

 Az est hátra levő részében folyton röhögtünk és nosztalgiáztunk. Valószínűleg mi lehettünk a leghangosabb asztal, mert mindenki próbálta túl üvölteni a másikat, egymás szavába vágva meséltük a régi sztorikat és röhögtünk rajtuk. Egész végig Michelle hozta nekünk a piát, ami engem nem zavart, de jó pár kört meg kellett tennie, így hát elég oldott hangulatban volt a társaság a sok piától. Ahogy elnéztem Michelle csak azért ivott, hogy elfoglalja magát, mivel ha próbált becsatlakozni a beszélgetésbe nem igazán sikerült neki. Nem is értettem, hogy mi a faszért kellett eljönnie.

 Már három fele járhatott mikor kiraktak minket a bárból arra hivatkozva, hogy zárnak, de szerintem csak túl hangosak voltunk és kezdtük zavarni a többi vendéget. Céltalanul bolyongtunk az utcákon, egy kis idő után mikor már nagyjából kijózanodtunk úgy döntöttünk, hogy jobb, ha mindenki haza megy. Szerencsére Michelle volt az első, aki lelépett így rendesen el tudtam köszönni a fiúktól. Megbeszéltem az ikrekkel, hogy amint lement ez a sok megbeszélés egy egész napot velük töltök. Brian felajánlotta, hogy haza kísér. De mivel már kezdett hűvös lenni, ráadásul a lábam is fájt már a cipőtől és az ő háza közelebb is volt így arra vettük az irányt. Belekaroltam és úgy sétálgattunk az ismerős utcákon. Nem nagyon beszélgettünk, leginkább csöndben sétáltunk az utcán. Megállt egy nagyobbacska kertes ház előtt. Nem volt olyan hatalmas, mint a többi, meg olyan nagyon kicsi se, de egy embernek bőven elég. Kinyitotta a kaput és előre engedett, megvártam az ajtóban, mivel hát azt is ki kell nyitni. Ahogy beléptünk egy fehér szőrgombolyag rohant felénk és valami ugatás félét próbált kiadni magából, kisebb-nagyobb sikerrel.

 - Úristen, de aranyos vagy- leguggoltam hozzá és a kezembe vettem.- De cuki vagy- Brian csak nevetett.- Hogy hívnak pajti?
 - Pinkly- válaszolt Brian.
 - Pinkly?- néztem rá.
 - Tudod, Jimmyvel volt egy együttesünk a Pinkly Smooth, azután kapta- mosolygott.
 - Igen tudom, már, mint, hogy volt az az együttes, csak furcsa, hogy pont így nevezted el ezt a kis szőrgombolyagot- mosolyogtam és letettem a kutyust a földre.
 - Hát ez jutott neki- vonta meg a vállát.
 - Aranyos kis szőrpamacs, de inkább képzeltem el volna melléd egy pitbull-t, mint ezt itt- mutattam a farkát csóváló kutyára.
 - Ezt dobta a gép- egy puszit nyomott az arcomra és elindult befelé, a kutya boldogan csaholva követte a gazdáját, én is így tettem.- Kérsz valamit inni?
 - Áhh azt hiszem mára eleget ittam- neki dőltem a konyha pultnak.
 - Abból sose elég- mosolygott.
 - Ez igaz, de most tényleg nem kérek semmit.
 - Rendben- mosolygott.
 - Kezdek álmos lenni- megdörzsöltem a szemem.
 - Nem vagy vele egyedül, gyere, megcsinálom, az ágyat addig nézz nyugodtan tv-t.
 - Oké.

 Bementünk a nappaliba a kezembe nyomta a távirányítót és eltűnt az egyik ajtó mögött. Kapcsolgattam a tv adók között, de semmi érdekes nem volt, találtam pár pornó csatornát, de azok se igazán kötötték le a figyelmemet, így csak kapcsolgattam tovább míg Brian ki nem jött a szobából.

 - Na, találtál valami érdekeset?
 - A pornó csatornákon kívül nem nagyon.
 - Hát pedig abból van egy pár- vigyorgott.
 - Azt mindjárt gondoltam- mosolyogtam és lekapcsoltam a tv-t.

 Bementünk a szobába, Pinkly jött velünk és befészkelte magát a kis párnájába az ágy végében. Leszedtem magamról a nadrágot és a fekete topot és kiszedtem a trikóm alól a melltartóm, bebújtam az ágyba. Brian egy száll alsó gatyában feküdt mellém. Átfordultam a hasamra és magam alá gyűrtem a karom és lehunytam a szemem.

 - Jó éjt- mondta Brian.
 - Jó éjt- morogtam a párnába.

 Percekig fetrengtem az ágyban, de nem jött álom a szememre, pedig tökre álmos voltam eddig. Össze-vissza csapkodtam magam az ágyon.
 - Na, jó- sóhajtott Brian és felkönyökölt.- Vagy menjünk ki a nappaliba és rakjunk be egy filmet, ami közben elalszol vagy hagyd abba a vergődést- akaratlanul is felnevettem.
 - Bocsi- mondtam a legcukibb hangomon.
 - De most komolyan…

 - Oké- feltápászkodtam.- Nézzünk filmet!
 - Jól van- felálltunk és kimentünk a nappaliba, a hirtelen jött fény majd megvakított.
 - Aú.
 - Bocs.

 A DVD-s polchoz másztam és elkezdtem kutakodni valami jó film után. Egyből ki is szúrtam a tökéletes filmet. Levettem a polcról és a kezébe nyomtam.
 - A Tűzből Nincs Kiút?- nézett rám, bólintottam.- Csak azért van meg, mert egy újsághoz adták…
 - De én szeretem- pislogtam.
 - Oké- sóhajtott és berakta a filmet.

 Leültem a kanapéra törökülésben, lekapcsolta a villanyt és beült mellém. Elindította a filmet, pár perc múlva fogtam az egyik díszpárnát a kanapéról, Brian ölébe raktam és ráfeküdtem. Elkezdett játszani az egyik hajtincsemmel közben néztem a filmet és halkan szuszogtam. Körülbelül a film feléig emlékszem onnantól képszakadás. Reggel arra keltem, hogy valaki elkezdi szaglászni és nyalogatni az arcom. Rohadtul megijedtem, felsikítottam és azzal a lendülettel ki is ugrottam az ágyból, aminek az lett a következménye, hogy bevertem a kezem az éjjeliszekrénybe. Felnéztem, Pinkly és Brian nézett rám érdeklődve, majd pár másodperc múlva mikor felfogta mi történt Brian felröhögött.

 - Kapd be- feltápászkodtam- rohadtul megijedtem!- csak röhögött a hasát fogva.- Köcsög vagy.
 - Ne haragudj- nevetett,- de ez kurva vicces volt.
 - Haha… hány óra?- körbe néztem egy órát keresve.
 - Fél egy van.
 - Jesszus- összeszedtem a gatyám és pólóm.- Nem sokára mennem kell egy megbeszélésre. Merre van a fürdő?
 - Ott- mutatott egy ajtóra, ami a szobából nyílt.
 - Köszi.

 Fogtam magam és befoglaltam a fürdőszobát, gyorsan magamra kaptam a ruháimat és próbáltam kezdeni valamit a fejemmel, végül csak összefogtam a hajam és „kész”-nek tituláltam magamat. Kiléptem a fürdőből Brian nem volt a szobában, zajt hallottam a konyha felől így hát elindultam arra felé. Brian éppen valami szendvicset csinált, gondolom „reggelire”, leültem a konyha asztalhoz.

 - Lesz jövő héten Los Angeles-ben egy koncertünk, eljössz?- nézett hátra a válla felett.
 - Nem tudom- megrántottam a vállam, végül is Tony csak három hét múlva jön haza.- Szerintem maradok- mosolyogtam.- Úgy is jól fog jönni egy kis kikapcsolódás a sok munka után.
 - Szép kis kikapcsolódás lesz velünk- vigyorgott.
 - Gondolom, készíthetem az aszpirint- mosolyogtam.
 - Minimum- elém rakta a szendvicset és leült velem szembe.
 - Te nem eszel?- néztem rá.
 - Nem vagyok éhes- legyintett.
 - Hát jó- megrántottam a vállam és elkezdtem enni, csak most éreztem, hogy mennyire éhes voltam.

 Befaltam, szó szerint faltam igen, a szendvicset és jól lakottan hátra dőltem a székben.
 - Hát ez nagyon finom volt- mosolyogtam.
 - Köszi-, mosolygott.
 - De most viszont megyek.
 - Jól van.

 Felálltunk és kikísért. Hívtam egy taxit, majd mikor megérkezett elköszöntem tőle és beszálltam.

 Az egész hetem tele volt ezekkel a rohadt megbeszélésekkel, de mikor egy napot az ikrekkel töltöttem az nagyon jó volt. Folyton baromkodtunk valamit az utcákon, mint régen mikor tinik voltunk. Próbáltam lelkiekben felkészülni a Los Angelesi koncertre. Valary is ott lesz ráadásnak még Michelle is. Csak bírjam ki valahogy, hogy ne menjek neki valamelyiknek, ha beszól.