13. rész

Egy kis játszótérhez értem, alig pár lámpa működött, így az egész olyan kísérteties volt. Olyan ismerős volt mintha jártam volna már itt. Elfordítottam a fejem és megláttam a hintákat. Minden beugrott. Az álmom, ezt álmodtam. Itt voltam, ugyan így egyedül, sötétben, és olyan furcsa volt minden. Megráztam a fejem, hogy a gondolatát is elfelejtsem az álmomnak. Szívtam egy utolsót a cigiből és eltapostam.

 - Kira?- félénk hang volt, megfordultam.
 - Matt…- halk volt a hangom.- Te?
 - Téged kerestelek- közelebb jött hozzám,- kérlek, beszéljük meg ezt.
 - Matt, láttam, amit láttam. Nem érdekelsz.
 - Csak kérlek hallgass végig- elfordítottam a fejem közben vettem egy mély levegőt.
 - Matt semmi nem változtat azon, amit láttam. Kimagyarázhatod, de ettől még nem tudod meg nem történté tenni.
 - De Kira…
 - Matt kérlek, felejtsük el ezt az egészet, felejtsük el egymást…
 - Ne csináld legalább hadd mondjam el…
 - Matt- közelebb létem hozzá és az egyik kezem a mellkasára tettem, de nem néztem a szemébe.- Felejtsük el… én…- leejtettem a kezem, elfordultam és elindultam.
 - Kira- határozott volt a hangja, a kezem után kapott.

 Keményen magához húzott, a kezei közé vette az arcom és megcsókolt. Eltoltam magam, vagyis próbáltam, mert olyan erővel tartott, hogy ez szinte lehetetlen volt, így csak elfordítottam a fejem.
 - Ne csináld, kérlek- valahogy sikerült elérnem, hogy már ne szorítson magához.- Matt nekem ez így nem fog menni...

 Elfordultam és elfutottam, még hallottam, hogy utánam kiabál. Egészen hazáig futottam, éreztem, hogy folynak a könnyeim, de nem érdekelt. Bezárkóztam a fürdőbe és sírtam. Sírtam, mint egy kisgyerek. Reggel a fürdő padlóján keltem. Feltápászkodtam és megmostam az arcom, nem mertem a tükörbe nézni, nem érdekeltek a ki sírt szemeim. Felvettem valami régi pólót és egy sortot. Leültem a tv elé és egész nap néztem a valóság show-kat. Csöngettek.

 - Kira kinyitod lécci? Épp csinálom az ebédet- szólt ki anyu a konyhából.
 - Persze…- felálltam és az ajtóhoz mentem. Kinyítottam- Chan?- döbbentem le.
 - Szia, zavarok?
 - Öhh… nem dehogy is, csak épp nem vagyok a legjobb állapotomban…
 - Zaaaaacky?!- rohant ki Em és megállt mellettem.- Te nyem isz Zacky vagy.
 - Hát nem- mosolygott Chan.
 - Akkor ki?
 - Em…
 - Channing vagyok- guggolt le a húgomhoz.
 - Örülök- vigyorgott a húgom,- ény Emma vagyok.
 - Örülök Emma.
 - Kira ki az?- jött ki anya.
 - Anya, Ő Channing, Chan Ő az anyukám.
 - Örülök, Linda vagyok- mosolygott anyu.
 - Én is örvendek.
 - Kira miért nem hívod be? Itt ebédelhetne.
 - Persze… gyere be- félre álltam az ajtóból.
 - Jaj, igazán nem kell, nem rég ettem.
 - Ugyan már…
 - Inkább fogadd el, nem szereti, ha visszautasítják az ebéd meghívását- súgtam oda.
 - Kira- anyu csúnyán nézett.
 - Elmegyek, rendbe szedem magam…
 - Addig meg mutatom Channignnek a szobám- mosolygott Em és megfogta Chan kezét.
 - Jól van Pöttyi- összekócoltam a haját.
 - Nya- ütötte meg a kezem finoman.
 Bementem a szobámba és elővettem a Guns ’n’ Roses-os pólóm amit Beth-el vágtunk szét. Szerencsémre anya kimosta, felvettem hozzá a világos rövid farmerom. Kifésültem a hajam és lazán összefontam. Kisminkeltem magam majd kimentem a fürdőből és egyenesen Em szobájához mentem.

 - És Ő Tiffany, Ő a kedvencem- hallottam Em hangját.
 - Nagyon szép- benyitottam.
 - Halihó-, mosolyogtam, Chan hátra nézett és elmosolyodott.
 - Épp a babáimat mutattam Channingnek.
 - Ebéd!- kiabált anyu.
 - EBÉD!- pattant fel Em és már rohant is ki.

 Chan felállt és együtt mentünk ki a konyhába. Anyu folyton kérdezgette a végén már nekem volt kínos az a sok kérdés. Megcsörrent az otthoni telefon.
 - Majd én felveszem- mondtam és már álltam is fel. A telefonhoz siettem.- Igen?
 - Szia Zacky vagyok. Hogy vagy?
 - Hát… jobban asszem…
 - Nincs kedved kimenni, ütögetni egy kicsit a pályára?
 - Most?
 - Később is lehet, ha neked nem jó. Gondoltam talán jót tenne neked egy kis mozgás meg én is rég játszottam már.
 - Holnap nem lenne jó?
 - De persze.
 - Akkor holnap, most mennem kell.
 - Rendben, majd még beszélünk.
 - Szia.
 - Szia.

 Visszamentem az ebédlőbe. Gyorsan befejeztem a kaját közben hallgattam, amit anyu és Channing beszélnek. Mikor mindenki végzett Channel elmentünk otthonról. Nem akartam, hogy anyu tovább faggassa.
 - És merre?- kérdezte zsebre dugott kezekkel.
 - Nem tudom, csak előre amerre a lábunk visz- mosolyogtam magam elé.
 - Sokszor csinálod ezt?
 - Mit?- néztem rá.
 - Hogy céltalanul sétálgatsz- mosolygott.
 - Szokásom. Szeretem ezt a várost…
 - És néha csak úgy jó kiszelőztetni a fejed- fejezte be helyettem.
 - Igen- mosolyogtam.

 Estig sétálgattunk az utcákon végül beültünk a tengerpart mellett egy kávézóba. Megrendeltem a szokásos hosszú kávémat és csokis sütimet, Chan csak egy sima kávét kért. Beszélgettünk, közben néztük az emberkéket a teraszról. Kitaláltunk nekik mindenféle élettörténetet.

 - Ahh nem bírom meg enni- kb. a süti feléig jutottam el mikor teljesen tele lettem.- Kéred?
 - Nem vagyok éhes, köszi-, mosolygott.
 - Akkor elcsomagoltatom, és holnap oda adom Zacky-nek- ásítottam egyet.- Bocsánat.
 - Fáradt vagy?
 - Nem, dehogy is. Csak a kávétól mindig ásítok, nem sokára elmúlik- mosolyogtam.- Nem megyünk sétálni?- néztem a sötét part felé, olyan csábítónak tűnt.
 - Persze mehetünk, ha akarod- mosolygott.
 - Akarom- vigyorogtam.
 - Oké- nevetett.

 Elővette a pénztárcáját és az asztalra rakta a pénzt. Elindultunk a part felé. Néha-néha összeütközött a kezünk, ahogy mentünk. Sétáltunk a part mentén és néztük a tájat. Megálltunk és néztük a tengert. Valahonnan a Queen-től a Who Want To Live Forever szólt. Megfogta kezem, felnéztem rá és elmosolyodtam. Közelebb jött hozzám, kicsit lábujjhegyre álltam, lehajolt hozzám és megcsókolt. Valami meglökött hátulról.
 - Jesszus- ijedtem meg és hátra fordultam. Egy fekete kutyus szimatolt nagy hévvel.- Szia kutyi- megsimogattam.
 - Dante!- egy férfi kiabált, a kutya egyből elfutott a hang irányába. Nevettem.
 - Azt hiszem jobb lesz, ha indulunk, mi előtt visszajön a kutya.
 - Rendben- mosolygott.

 Haza kísért, a kapuban még egyszer hosszan megcsókolt, majd bementem a házba. Csönd volt így én is csöndesen mozogtam. Elővettem a cuccokat holnapra és bepakoltam Őket egy sporttáskába. Lefürödtem és bebújtam az ágyba. Mosolyogva aludtam el.