19. rész 2/2

Elkezdett csörögni Brian telefonja. Felvette közben figyelte az utat.
 - Igen?- szólt bele.- Aha… Kik jönnek?... Oké, hát nem tudom…- felém sandított, majd vissza az útra.- Hát csak már nem, de nem hiszem… Oké megbeszélem vele… Rendben akkor majd ott, csá…- kinyomta.
 - Ki volt az?- kíváncsiskodtam.
 - Matt.
 - Mit akart?
 - Hogy összejöhetnénk, szívni meg piálni.
 - Ez jó ötlet- mosolyogtam.
 - Igen…
 - Baj van?
 - Hát még nincs…- furcsán néztem rá, vett egy mély levegőt.- Utálni fogsz ezért, de… Valary is jön- egy pillanatig nem tudtam megszólalni.
 - Te hívtad meg?
 - Nem.
 - Akkor nincs miért rád haragudnom…
 - Igazából ott volt mikor Matt felhívta a többieket és ráerőszakolta, hogy hadd menjen Ő is.
 - Aha… fantasztikus…
 - De mondta Matt, hogyha akarod, akkor jöhet Channing is.
 - Áhh… nem kell, elleszek Beth-el.
 - Ő Jimmyvel lesz, tudod.
 - Tudom- előre dőltem.- Hogy én mennyire utálom azt a ribancot.
 - Jól van nyugi- megsimogatta a hátam.- Tudod, hogy sokat segít nekünk a bandánál.
 - Ja, lop a szüleitől…
 - Legalább így van pénzünk a koncertekre.
 - Akkor is. Ki az, aki képes meglopni a szüleit? Utálom apámat, de soha nem tudnám meglopni, nem vagyok ennyire gerinctelen.
 - Jól van nyugi, most kibírod, majd leszel velem meg Zackyvel.
 - Az ikrek nem jönnek?- néztem rá.
 - Nem érnek rá. Most csinálják az utolsó simításokat a lemezen.
 - Aha…
 - Lehet, beállva jobban kibírod a csajt.
 - Remélem…- megcsörrent a telefonom, Chan.- Szia-, szóltam bele.
 - Szia, ráérsz ma?
 - Hát a fiúkkal találkozom…- elgondolkodtam.- Nincs kedved jönni?- Brian egy pillanatra rám nézett.
 - Mit csináltok?- pár második percig csöndben voltam.
 - Hát… piálunk meg szívunk…- nem válaszolt, valószínűleg gondolkodott.
 - Lehet, hogy én ezt most inkább kihagyom, nem baj?
 - Nem dehogy is… de most megyek, szia.
 - Szia-, kinyomtam.
 - Na?
 - Nem jön- az ablaküvegnek döntöttem a fejem.
 - Nem lesz semmi baj- a térdemre tette a kezét és simogatott, élesen fújtam ki a levegőt.
 - Remélem…

 Leparkoltunk Jimmy-ék háza előtt, ahogy elnéztem már csak minket vártak, becsöngettünk. Feszült voltam, csak valaki fogjon vissza, ha esetleg neki akarnék menni annak a ribancnak. Beth nyitott ajtót, rám mosolygott és megölelt. Bementünk a házba és elindultunk a nappali felé, ahogy az ajtóba értem megtorpantam, volt ott egy másik csaj is. Kiköpött mása Valarynek csak még rondább volt. Meg akartam fordulni, hogy én elhúzok innen a picsába, de Brian átkarolta a derekam és nem hagyta, hogy elmenjek.

 - Nyugi kibírod- szűrte a fogai közt.
 Beléptünk a helyiségbe mindenki ránk nézett, Jimmy egy hatalmas öleléssel köszöntött, a többiek csak mosolyogtak és oda dobtak egy „Hali”-t. Briannel leültünk a kanapéra és próbáltunk bekapcsolódni a beszélgetésbe, közben egymás után jöttek a sörök és wishky-k. Nem sokkal később, hogy kicsit oldottabb lett a hangulatom, Brian elkezdte csinálni a cigit így egyedül kellett a többiekkel beszélgetnem. Mondhatom nem egy felemelő érzés volt a Dibenedetto ikrekkel duncsizni… Ráadásul Valary folyton Matt-en lógott Michelle pedig befoglalta a Brian mellett lévő helyet és próbálta magára vonni a figyelmét. Jimmy Beth-el volt elfoglalva Zacky pedig a saját kis világával, rajzolgatott valamit egy papírra. Csak remélni tudtam, hogy a fű teljesen elvonja a figyelmemet ezekről a zavarótényezőkről, de sajnos nem így lett. Valary egyre jobban rámászott Matt-re, Brian pedig teljesen cserbenhagyott… Michellel beszélgetett, pedig azt mondta velem lesz… Jimmyről és Bethről már nem is beszélek nem éppen gyereknek való látványt nyújtottak. Zacky pedig… még mindig rajzolgatott… egyáltalán Ő szívott? Teljesen kétségbe estem, fogtam a cigim és kimentem a teraszra. Rágyújtottam, egyáltalán nem éreztem semmi hatását a fűnek, ami még jobban felbaszott. Lépteket hallottam mögülem, becsukódott a terasz ajtó, de nem néztem hátra.
 - Jól vagy?- Zacky mellém lépett és Ő is rágyújtott.
 - Nem…- megráztam a fejem.- Nagyon nem. Mi a faszt keres itt ez a két ribanc?- könnybe lábadt a szemem
 - Nincs semmi baj- átölelte a vállam és simogatott.
 - De igen van! Valary teljesen rámászott Mattre és Michelle? Brian azt mondta, hogy velem lesz… erre meg…- összeszorítottam a szemem, hogy ne sírjam el magam, de nem sok sikerrel jártam.
 - Elmenjünk?- megráztam a fejem.
 - Nem fogok megfutamodni- szívtam egyet a cigimből és megtöröltem az arcom.
 - Most még elmehetünk senki nem venné észre- rám mosolygott.- Na, gyere, meghívlak egy fagyira- elmosolyodtam.
 - Jól van, köszi-, megöleltem.

 Elindultunk kifelé, átfutottunk a nappali előtt egyenesen ki az utcára. Nevetve álltunk meg a sarkon és gyalog folytattuk az utunk. Bementünk az első fagyizóba, ami az utunkba akadt. Zacky vett nekem egy hatalmas fagyi kelyhet és leültünk a teraszon. Beszélgettünk meg röhögcséltünk, pár perc múlva kiment a mosdóba és egy hatalmas vigyorral a képén jött vissza, amit nem tudtam hova tenni így inkább csak ettem tovább a kelyhet, amiből már kevés volt, de, csak mert a fele elolvadt. Elkezdtem kikanalazni az olvadt fagyit mikor valaki befogta hátulról a szemem. Elengedtem a kanalat és megfogtam a kezeket. Elmosolyodtam, ahogy hozzájuk értem.
 - Benji és Joel- leengedték a kezűket, felpattantam és a nyakukba ugrottam.
 - Szia kicsilány- mosolyogtak.
 - Brian azt mondta nem értek rá…- néztem rájuk.
 - Hát nem is, de Zacky felhívott, hogy nem vagy a legjobb állapotban így eljöttünk- Zacky felé fordultam, aki boldogan mosolygot, oda mentem hozzá és megöleltem.
 - Köszönöm- súgtam a fülébe.
 - Nincs mit.
 - Na, jó, ha már eljöttünk- ültek le az ikrek,- akkor nekünk is vehetnél egy ugyan ilyen kelyhet Zacky- vigyorogtak.
 - Jól van- szem forgatva állt fel és ment be.
 - Na mesélj, mi van?- fordultak felém.
 - Áhh… csak a Dibenedetto ikrek… főleg Valary.
 - Mit csináltak?
 - Hát átmentünk Briannel Jimmyékhez inni meg szívni és ott voltak. Az egy dolog, hogy Valary le se szállt Mattről- Zacky visszajött négy nagy kehellyel egy tálcán a kezében, lerakta elénk.
 - Köszi-, mondtuk egyszerre.
 - Na, szóval- folytattam,- ez még annyira nem zavart, mert kezdek hozzá szokni, de az, hogy Brian azt mondta, hogy velem lesz ehhez képest meg folyton Michikével beszélgetett én meg tökre szarul éreztem magam… Aztán Zacky mondta, hogy lépjünk le és így hát itt vagyunk- elhúzták a szájuk.
 - Beszéljünk Briannel?
 - Dehogy is- felnevettem.- Nem kell… ha bajban vagyok jönni fog. És… ember… ha barátkozni akar, miért ne barátkozhatna nem?
 - Hát jó te tudod…- hagyták rám.

 Szépen lassan megeszegettük a fagyinkat, közben jókat beszélgettünk. Mikor végeztünk elindultunk sétálgatni én közben próbáltam őket a házam felé terelgetni, mert leginkább otthon akartam lenni a szobámban. Mikor már csak pár sarok választott el a házamtól feltűnt nekik is, hogy merre megyünk, de nem szóltak semmit. Mikor a házamhoz értünk elbúcsúztam tőlük, még egyszer megköszöntem, hogy törődtek velem, majd bementem a házba.

 Nem volt otthon senki. Bementem a szobámba és elkezdtem keresgélni az ékszeres dobozomban. De sehogy se találtam a szöges végű pc-met amit nyár eleje óta nem hordtam. Pedig most annyira kellene! Aztán hirtelen beugrott a szekrényhez mentem és elővettem a fekete rövid nadrágom végig kutattam a zsebeit és végre megtaláltam, gyorsan kicseréltem. Bekapcsoltam a rádiót és lefeküdtem az ágyamra, csak bámultam a plafont és gondolkoztam. Végül elő vettem a naplóm és egy tollat, de csak ültem felette, nem még nem tudok bele írni. Visszaraktam a fiókba és tovább hallgattam a zenét.

~~~~~

 Kisebb kiabálásra lettünk figyelmesek a konyhából, majd valami a földre hullt és csörömpölve ért földet, mindenki a konyhába nyomult ahol Chan és Matt verekedtek. Benji és Jimmy egyből bementek, hogy szétszedjék őket, de csak nagy nehezen sikerült nekik. Én csak álltam ott és bámultam nem értettem ezt az egészet, Beth a kezemet fogta, de nem éreztem semmit lezsibbadt az egész testem, miért verekedtek össze? Jimmy kirángatta a még mindig tomboló Mattet a konyhából és velük ment Zacky is. Hirtelen megfordultam és utánuk mentem, dühösen léptem be a szobába, ahova bevitték Mattet. Kérdeznem se kellett tudtam, hogy Ő kezdte… mindig Ő kezdi.

 - Mi a jó büdös franc bajod van?!- üvöltöttem.
 - Te csak ne ordíts velem!- állt fel, a fiúk egyből megfogták a karját, de egyébként sem féltem, tudtam, hogy akár milyen ideges is nem fog bántani, nem lenne rá képes.
 - Ne ordítsak veled? Komolyan Matt? Még is mi a fasz baj van veled? Miért verekedtettek össze?- nem válaszolt csak dühösen meredt rám a jobb szeme alatt egy hatalmas lila folt éktelenkedett.- Fantasztikus…- ott hagytam és visszamentem a konyhába.

 Beth kérdőn nézett rám, de nem válaszoltam odamentem Chanhez félre lökve Briant. Nagyon ideges voltam és meg akartam tudni mi történt.
 - Jól vagy?- kérdeztem és megfogtam a kezét, amivel valami fagyasztott cuccot nyomott a szemöldökéhez, hogy megnézhessem.
 - Aha…- nem volt egy meggyőző válasz.
 - Mutasd- kértem, elemelte a kezét, nem volt olyan durva a helyzet azért, de nem volt a legszebb látvány.- Meg kéne mutatni egy orvosnak…
 - De hogy kell- elhúzta a fejét, felhúztam az egyik szemöldököm és úgy néztem.
 - De igen is kell. Ne ellenkezz velem! Bemegyünk és kész!
 - Jól van- már állt volna fel duzzogva, mikor megcsókoltam.
 - Na, gyere- megfogtam a kezét.

 A többiek már rég átmentek egy másik szobába, nem volt kedvem odamenni és elköszöni így csak fogtuk magunkat és beültünk Chan kocsijába. Kicsit vicces volt, hogy Én vittem Őt a kórházba még is Ő vezetett. A kórházban lekezelték a sebét és tettek rá kötést.

 - Mivel ilyen jó fiú voltál meghívlak valami kajára, mert éhen halok- mondtam miközben jöttünk ki a kórházból.
 - Nem is rossz ötlet- mosolygott.

 Beültünk a kocsiba és elmentünk a legközelebbi mekibe, megvettük a kaját, amit természetesen a meghívásom ellenére se hagyott, hogy kifizessek, befoglaltunk egy asztalt a sarokban és elkezdtünk enni, közben próbáltam kipuhatolni, hogy mi is okozta a verekedést.

 - Szóval…
 - Hmm?- nézett rám.
 - Mi is volt ez az egész verekedős dolog?- beleharapott a szendvicsébe, hogy ne kelljen beszélnie, de én türelmesen vártam és néztem, végül csak feladta.
 - Mondott valamit, én visszaszóltam, Ő visszaszólt megint visszaszóltam és megütött, aztán én is Őt ennyi- hadarta el.
 - És mit mondott?
 - Nem fontos…
 - Persze…
 - Rólad mondott valamit, de nem érdekes, hogy mit, hagyjuk.
 - Rendben…
 Rólam? Ismertem Mattet elégé ahhoz, hogy tudjam, semmi rosszat nem mondana rólam a hátam mögött, de akkor is. Nagyon érdekelt, hogy mit mondott Channek. Sóhajtottam egyet. Holnap hétfő megint mehetek suliba, annyira unom már ezt az egészet, mennyivel jobb volt a nyár… Miután befejeztük a kaját Channing haza vitt, otthon felhívtam Brian-t, hogy megkérdezzem, arra minden rendben van-e. Matt lenyugodott, ami kicsit megnyugtatott, de még mindig ideges voltam. Iszonyatosan zavart, hogy mit mondhatott Channingnek. Nehezen aludtam el este.