No, I don't mind the rain.

Sziasztok! ((:

Gondoltam bejelentkezek pár friss információval. Már kb. a negyede meg van az 5-ik fejezetnek. És tervezek nektek egy HATALMAS meglepetést, de még nem árulom el nektek mi is az. Először úgy gondoltam, hogy csak úgy random megkapjátok, de rájöttem, hogy valószínűleg karácsonyi ajándékként jobban tetszene nektek. ^^ Szóval akárhogy is bezsongattalak most titeket csak Dec. 24-én fogjátok megkapni, még ha már holnapra készen is lesz, amit erősen kétlek mivel eddig csak egy és negyed oldal van kész belőle. Ettől eltekintve, ha bármikor kész lesz, felfogom ide tölteni, de csak Dec. 24-én lesz elérhető, szóval az nap mindenképpen fenn lesz, még ha el is felejteném, hogy az nap lesz fent. ((: (értelmes magyar mondat)
Telnek-múlnak a napok, egyre közelebb a szalagavató, egyre közelebb az ÉRETTSÉGI! Már most segély jelzéseket adok le. Viszont jobb ha előre szólók, hogy több, mint valószínű, hogy kb. márciustól vagy áprilistól egészen július végéig nem tervezek semmiféle aktivitást az oldalon. Talán néha felnézek panaszkodni, de új fejezetekre semmiképpen ne számítsatok akkor. De utána igyekszem minél hamarabb hozni majd az új részeket. Az augusztust viszont még nem tudom milyen hangulatban fogom megélni, ez sajnos majd csak akkor derül ki, ha felvettek az áhított egyetemre vagy ha nem.

Hát mára ennyi. Csókollak titeket.
Legyetek rosszak és tanuljatok sokat, ne hagyjatok SOHA semmit az utolsó pillanatra! ((:
Jó éjszakát!

Sleep tight!

Sziasztok!
Nem, nem rossz hírrel jövök ne aggódjatok na. Csak gondoltam bejelentkezem így három hét távlatából. Szóval már írtam 1-2 bejegyzéshez kommentben, hogy feltehetőleg ezen a héten fog jönni az új fejezet. Nos ez nem biztos. Totálisan NEM biztos. Mivel már szerda van és holnap töriből dogát írok a dualizmusból és még ennek a tételét is ki kell dolgoznom. Igen mi már megkaptuk töriből a tétel sort, még hozzá első héten. *nagyképűfej* Ami azért nem kis tétel szóval ma azzal fogok foglalatoskodni, meg egy kis magyart se ártana tanulnom .. hmm .. Viszont angolból ma tök jól lefeleltem. ^^ Na de ne is erről beszéljünk. Aránylag jól állok a fejezettel, szóval ne lepődjetek meg, ha esetleg már holnap itt lenne még ha azt is mondtam, hogy nem biztos, hogy a hétre kész leszek vele, de már ismertek. Egyszer csak megszáll az ihlet és puff két óra múlva már a blogon csücsül az új fejezet.
Na jó most viszont megyek mert lassan megjön az ebédem, fincsi gyros tálka.
Igyekszem, ahogy tudok!
Cuppanos :*
Ohh és jobb oldalra kikerült egy új szám. Jonathan Rhy-Meyers-től a Something Inside, amit a Szeretet Szimfoniájában énekel. Vegyétek úgy mintha Lexi bátyja Marco énekelné, mivel Jonathan "játssza" Marcot. ((:

Akkor is jó szám, ha a fene fenét eszik is! A klipre meg magasról teszek.

3. fejezet 2/2

Francia után összepakoltam a táskámba és még gyorsan bementem a mosdóba kicsit rendbe szedtem magam. Tesi óra óta megint kavarognak a gondolatok a fejemben, de még mindig nem múlt el az az érzés, hogy úszni akarok. Végül is itt az óceán, bármikor lemehetek, amikor akarok. Lehet holnap suli előtt ki is használom a lehetőséget. Ahogy ezen gondolkodtam elindultam kifelé a suliból. Igazából még azt se tudtam mi merre van itt és már egyből elmennék, a partra mikor azt se tudom, melyik irányba kell indulnom. Mindegy majd megkérdezem Mattet ő biztos tudja, szép is lenne, ha nem.

Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is, lekaptam a vállamról a táskám és kikerestem a cigimet, közben felnéztem és megkerestem a szememmel Mattet, aki pár méterre tőlem várakozott. Még voltak kint páran a suli előtt, de a többség már hazafelé indult. Meggyújtottam a cigim, a dobozt visszacsúsztattam a táskámba és elindultam Matt felé, majd miközben kifújtam a füstöt megálltam előtte.

- Merre?- kérdeztem miközben megigazítottam a vállamon a táskát.

- Jobbra- fordult az említett irányba és elindultunk.- Milyen volt az utolsó órád?

- Elég fura a tanár- fintorogtam.- Próbálkozik azzal, hogy csak franciául beszél hozzánk, de nem megy vele sokra, szerintem a fele osztály azt se tudja, miről beszél éppen.

- Ki a tanárod?

- Ömm… valami Mrs. vagy Miss Williams.

- Huh, az a nő kemény. Szerintem valami lehet a fejében, mert tényleg eléggé gyogyós. Nekem a történelmet tanítja. Esküszöm, néha ő maga jobban belezavarodik abba, amit mond, mint a diákok.

- Az úgy jó lehet.

- Hát nem is vagyok jó töriből…

- Pedig nem nehéz. Az évszámokat csak be kell magolni és meg kell érteni az összefüggéseket, a többit meg csak úgy kell nézni, mint egy mesét.

- Ezek szerint te jó vagy belőle?

- Én mindenből jó vagyok- vigyorogtam magam elé, mire felnevetett.

- Igaz el is felejtettem, hogy elit suliba jártál- sóhajtottam egyet.

- Ja… Amúgy Jimmy hol van?- néztem körbe gyorsan.

- Neki elmaradt az utolsó órája így előre ment.

- Ohh értem.

- Szóval jó vagy töriből… esetleg…

- Nem- vágtam a szavába.- Nem foglak korrepetálni, gyűlölök tanítani, nem is tudok. Szóval ezt felejtsd el most és, mindörökké mert engem ugyan rá nem veszel, hogy a tanárod legyek, maximum tanulhatunk együtt, és ha nem értesz valamit segítek, de korrepetálni nem foglak. Már magát a szót is utálom, hogy „korrepetálni”.

- Ohh jól van nyugi- nevetett.- Ne harapd le a fejem. De nem ugyan az a kettő?

- Nem- megráztam a fejem.- Mivel közben én is tanulok és együtt haladunk, ha pedig tanítanálak, az azt jelentené, hogy mindent az elejétől a végéig végig kell venni. Nem ugyan az- ráztam meg megint a fejem.

- Hát jó, ahogy gondolod- rántotta meg a vállát.

- Milyen messze laksz amúgy?- elkezdtem vizsgálni a házakat mellettünk hátha magamtól is rájövök melyik, bár erre kicsi az esély.

- Nincs olyan messze, de még menni kell.

- Hogyhogy nincs kocsid? Azt hittem Kaliforniában muszáj, hogy legyen kocsid 16 éves kor fölött.

- Van kocsim, csak szervizben van.

- Karamboloztál?- kérdeztem rá.

- Neeem. Csak nem éppen új a kocsi és valami mindig tönkre megy benne.

- Erre mondják, hogy jobban megéri venni egy újat…

- Igen, csak nincs rá pénz- egy néma „O”-ra nyitottam a szám.

Elzúgott mellettünk egy motoros, hirtelen megtorpantam. Nem ez nem lehet. Ez már tuti paranoia. De hogy megint ugyan azt a motort láttam, amit az első iskolai napomon is, ez már sok. Lehunytam a szemem, a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogtam az orrnyergemet és lassan, mélyen vettem a levegőt.

- Lexi? Lexi jól vagy?- hallottam Matt hangját, de nem tudtam rá összpontosítani.

„- Lex? Lex jól vagy?- felnéztem Marcora.- Hé, na, gyere, állj fel- a honom alá nyúlt és lassan talpra állított.- Minden rendben?

- Persze… csak megszédültem azt hiszem.

- Talán jobb lenne, ha haza mennénk- aggódva nézett.

- Jól vagyok- arrébb toltam.- Tényleg. Csak ma még nem ettem semmit- mosolyogtam, mire körbe nézett.

- Ott van egy hamburgeres, gyere- átkarolta a vállam és a bódé felé vezetett.

Az emberek nyüzsögtek, éppen valami rendezvény volt a Grant Park-ban. Eléggé meleg volt és a tömeg is kezdett egyre nagyobb lenni. Valószínűleg ezért is lettem rosszul az előbb. A bátyám mellett lépkedtem és magamban elküldtem minden embert a fenébe, aki nekem jött. Marco leültetett egy üres asztalhoz majd beállt a sorba. Szerencsére nem kellett sokat várnom rá, hamar visszatért két hatalmas szendviccsel a kezében és egy üdítős pohárral. Elkezdtük enni a hamburgereket, közben a tömeget pásztáztuk hátha megpillantjuk valahol Blake-et.”

- Hé Lexi, minden rendben?- felnéztem Mattre.

- Igen, persze, csak kicsit megszédültem, semmi komoly- mosolyogtam rá.

- Biztos?

- Igen, igen- bólogattam.- Menjünk!- indultam tovább biztos léptekkel.

Az egyik házból hangos dobolás hallatszódott ki, rá akartam kérdezni Mattnél, hogy tőlük jön-e, de meg előzött.

- Ahogy hallom már elkezdték- a házra néztem miközben bekanyarodtunk a felhajtóra.

- Egész csinos kis ház- mondtam, miközben a krémszínű falakat néztem.

Kétszintes ház volt, egy garázzsal, amiből jól hallhatóan zene szólt. Felhangzott egy elég hamis gitárhang, de abban a pillanatban el is hallgatott, valószínűleg most hangolja be az illető, aki játszik rajta.

- Erre- mutatott Matt a veranda felé, értetlenül néztem rá.- Csak beköszönök anyámnak, a házból amúgy is könnyebb bemenni a garázsba- bólintottam.

Az előszobában maradtam, amíg Matt bement. A dob itt még hangosabb volt, mint az utcán, ha ez lehetséges. Előre féltettem a fülemet, a benti hangerőtől. Matt pár perc múlva visszatért és kinyitotta a garázsba vezető ajtót, így a zene még jobban felerősödött. Betessékelt az ajtón és szembe találtam magam két ismeretlen sráccal. Jimmy a dobok mögött ült és elvetemülten püfölte őket, észre se vette, hogy Mattel bementünk, amíg az egyik srác le nem állította.

- Áhh Lexi!- vigyorgott rám a dobok mögül.- Matt csak elcsábított?

- Azt nem mondanám- fintorogtam.- De eljöttem.

- Srácok, ő Lexi az új osztálytársunk- mutatott be Matt.

- Helló- intettem.

- Szia, én Zacky vagyok- jött oda az a srác, aki leállította Jimmyt, és kezet nyújtott.

- Rólad már meséltek a fiúk, azt mondták szeretsz rajzolni.

- Ömm… Ja, valami olyasmi- elkezdett babrálni valamit a gitárján közben lassan hátrébb lépkedett.

- Én Matt Wendt vagyok- nyújtott kezet a másik srác.

- Ohh legalább a te nevedet könnyű lesz megjegyezni- mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.

- Ja. De hívj Wendtnek, hogy ne legyek kavarodás - vigyorgott.

- Oké.

- Mivel kezdjünk?- kérdezte Jimmy miközben az egyik dobverőjét forgatta.

- Streets?- kérdezte Wendt.

- Nekem jó- vágta rá egyből Matt

- Akkor legyen a válaszolt Jimmy, Matt rám nézett.

- Ohh, ülj le nyugodtan- egy koszlott babzsákfotelra mutatott én pedig készségesen leültem és magam mellé helyeztem a táskámat.

Csendben hallgattam végig a számot, igazából annyira nem nyerte el a tetszésemet, de olyan rossz sem volt. Csak valahogy hiányzott belőle valami pluszhangzás. Alig, hogy befejezték a számot megszólaltam.

- Nem tudom, hogy érdekel-e titeket a véleményem, de akkor is elmondom- vettem egy mély levegőt, érdeklődve figyeltek.- Nem igazán értek az ilyen fajta zenéhez, de szerintem hiányzik valami. Valahogy nem teljes a hangzás és ez kicsit zavaró.

- Ugye?- mutatott rám Jimmy az egyik dobverőjével.- Én is ezt mondtam, hogy hiányzik valami, de ezeknek mondhat bármit az ember…

- De még is mi?- kérdezett rá Zacky.

- Nem tudom- elgondolkodtam.- Talán egy másik gitáros, már bocsi Zacky- néztem rá.- De kéne egy másik is, hogy jobb legyen a hangzása.

- És még is ki?- nézett Matt Jimmyre.

- Jézusom Matt! Ne legyél hülye!- hitetlenkedve nézett rá.- Mindannyian ismerünk ilyen embert még Lexi is- újra rám mutatott, mire ijedten néztem rá, mert fogalmam sem volt kiről beszél.

- Ki csoda?- kérdezett rá Wendt.

- Ecsém- Jimmy a kezébe temette az arcát. Elgondolkodtam, majd bevillant a kép mikor suliból mentem hazafelé Briannel és önkénytelenül is megszólaltam.

- Brian- néztem a többiekre, Jimmy vigyorogva nézett rám.

- Végre valaki! Köszönöm.

- Brian? Hát nem is tudom…- kezdte Matt, de Jimmy a szavába vágott.

- Ne csináld már haver! Az apja is profi gitáros, és amúgy is mind hallottuk már játszani a srácot. Egy próbát csak megér.

- Végül is, szerintem próbáljuk ki- helyeselt Zacky.

- Felőlem is oké- egyezett bele Wendt.

- Matt?- nézett rá Jimmy.

- Jó- sóhajtott,- legyen. Sokat úgy sem veszíthetünk vele.

- Jól van, akkor holnap beszélek vele. De most folytassuk a próbát- türelmetlenkedett Jimmy.

- Rendben.

Újra felhangzott a gitár majd követte a többi is. Néhány számot lejátszattok, majd feltehetőleg Matt anyukája jött be egy nagy tálca szendviccsel és üdítővel. Alig, hogy letette őket az asztalra mindegyik fiú megrohamozta a tálcát. Magamban mosolyogtam rajtuk, mert a bátyámat jutatták eszembe. Ő is teljesen ilyen volt, amint meglátott valami kaját neki egyből ennie kellett belőle.

- Jó hangosak a fiúk mi?- jött oda mellém Matt anyukája.

- Hát igen. Nem valami csöndesek az biztos- mosolygtam.

- Kimberlyann vagyok, Matt mamája- nyújtott kezet.

- Lexi vagyok, örülök- mosolyogtam és kezet ráztunk.

- Most költöztetek ide nem?

- De igen- bólintottam.- Honnan tudja?

- Ohh én sok mindent tudok- mosolygott.- Azért nem akkora ez a város, hall ezt-azt az ember- a fiúk felé nézett.- Szerintem jobb lesz, ha gyorsan elveszel egy szendvicset, mert percek alatt felfalják.

- Ohh köszönöm, de nem vagyok éhes, a suliban ettem- kedvesen mosolyogtam.

- Rendben- visszamosolygott.- Ha kell, még valami fiúk csak szóljatok.

- Rendben köszönjük Mrs. Sanders- mondta tele szájjal Jimmy.

- Nincs mit- mondta mosolyogva majd kiment.

Matték jól lakottan dőltek hátra egy nagyobb kanapén, ami szemben volt a babzsákfotelommal. Érdeklődve figyeltem őket, hogy mikor fognak felállni és folytatni a próbát, de szemmel láthatóan nem igazán akarták elkezdeni. Nekem pedig lassan mennem kellett haza.

- Azt hiszem jobb, ha én most megyek- álltam fel és a vállamra raktam a táskám.- Még tanulnom is kell.

- Haza viszlek- állt fel egyből Matt.

- Jaj, nem kell, eltalálok én odáig- igazából nem találtam volna el hazáig, de nem akartam, hogy miattam fáradjon.

- Nem vagyok én abban olyan biztos- mosolygott.

- Meg amúgy is, nem azt mondtad, hogy szervizben van a kocsid?

- De, de anyáméval el tudlak vinni.

- Hát jó. Köszi-, mosolyogtam rá.- Sziasztok-, intettem a többieknek.

- Szia-, köszöntek ők is.

- Holnap találkozunk a suliban- mosolygott Jimmy, mire csak bólintottam.

Kimentünk a ház elé közben Matt elkérte az anyjától a kocsit. Elmondtam a címet és már indultunk is. Nem nagyon beszélgettünk az úton, de a zene szólt. Váltott a zene és a Slayer-től a Fictional Reality kezdődött. Összerezzentem, ahogy meghallottam a zenét.

- Elkapcsolnád légyszi?- mondtam miközben az ablakon bámultam kifelé.

- Azt hittem szereted a Slayer-t.

- Annyira azért nem. A bátyám az, aki nagyon sokat hallgatta őket. Az a póló is, ami rajtam volt első nap az övé volt én csak átalakítottam, hogy jó legyen rám- még mindig ugyan az a szám ment.

- Értem.

- Elkapcsolnád légyszi?- kértem megint.

- Ohh igen, ne haragudj- már nyúlt is a rádióhoz és átkapcsoltam.

- Bocsi, csak ez volt a bátyám egyik kedvenc száma- lesütöttem a szemem és a kezeimet tanulmányoztam. Matt nem mondott semmit.

Az út hátra levő részében nem beszélgettünk, majd mikor megállt a házunk előtt, megköszöntem neki a fuvart és elbúcsúztunk egymástól.

Folytatás

Nos, mivel jöttek lájkok és ösztönző kommentek, (bár nem sok, de nem elég) így úgy döntöttem, folytatni fogom az 1999-et. ((:
Viszont tényleg nem tudom milyen gyakorisággal fognak jönni a részek, mivel mint ahogy azt már egyszer mondtam ez az érettségi évem és sokat kell tanulnom már most elkezdtem a tanulást pedig még csak a második nap volt a suliban, de hát jó eredményeket szeretnék elérni. (:
Szóval a 3. fejezet második fele már kész van, már csak finomítok rajta egy keveset, aztán felrakom remélhetőleg már holnap délután vagy este. ((:
Puszi mindenkinek :*

Marco ((: egy kis kedv csinálónak. ^^

Új fejezet

Sziasztok!

Érdekelne, hogy lenne-e még igény az 1999 folytatására? Mivel egy év után megint elkezdtem írni, bár a suli miatt valószínűleg nem jönnének olyan gyakran a fejezetek, mint szeretném, de azért igyekeznék. ((:
Szóval nyomjatok lájkot vagy akár mit, ha szeretnétek még tovább olvasni. ((:

Puszi Lenora :*

Átépítés ((:

Sziasztok!
Tudom nem voltam egy ideje .. Ideje? Több mint egy éve. Sajnos. De hát nem tudok mit kezdeni ezzel.
Viszont "átépítem" a blogomat, minden történetnek külön oldala lesz a menüsorban, a kinézetett is megváltoztatom (ezt már el is kezdtem). A napokban fogok rajta dolgozni, remélem azért még az év kezdés előtt a végleges formája már meglesz, de semmi se biztos.
Viszont lehet, hogy majd esetleg ha olyanom lesz egy részes történeteket illetve ha lesz valami nagyobb ötletem amit úgy ítélek meg, hogy jó, lehet publikálni is fogom. De valószínűleg ez nem a közel jövőben lesz mivel ez lesz az utolsó évem a középsuliban és tudjátok mivel jár ez. Szalagavató és az érettségi, istenem de nem várom.
A lényeg, hogy szerkesztve lesz a blog.
Örülök annak, hogy hébe-hóba még mindig jönnek kommentek a Like a Scream-hez. Nagyon szépen köszönöm! Ez a történet nagyon közel áll hozzám, mivel ez az egyetlen olyan fic-em amit publikáltam és be is fejeztem, szóval nagyon jól esik, hogy így egy illetve két évvel később is vannak akik még olvassák. Köszönöm!
Sok sikert a sulihoz mindenkinek és egy kalappal azoknak akik szintén érettségi évben vannak! Csók :*

3. fejezet 1/2

Egészen belefeledkeztem az újságcikkek olvasgatásába. Nevettem a rendőrségen dolgozó embereken, hogy több mint négy év alatt nem bírtak elkapni minket, sőt még csak sejtésük se volt arról, hogy nézhetünk ki. Ahogy nézelődtem a lapok között halk zenét hallottam a földszintről, ami egyre erősödött. Visszaraktam a cikkeket a dobozba és becsúsztattam az ágy alá őket. Kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta a fejem. Felismertem apa kedvenc számát. Visszahúztam a fejem és lesiettem a földszintre. Apa a kanapén ült, egyik lába derékszögben pihent a térdén, a karfán könyökölt és a fejét támasztotta, a szeme le volt csukva úgy hallgatta a zenét. Elmosolyodtam, olyan rég nem hallgatott zenét, legalább is olyankor nem mikor mi is itt voltunk. Tényleg anyáék? Hátra fordultam és amennyire tudtam erről a helyről körbe néztem, de semmi nyoma nem volt annak, hogy anya vagy Josh itthon lenne. Lehet, apa nem is tudja, hogy én itthon vagyok? Visszafordultam és még néztem egy kis ideig, míg megszólaltam.

- Anyáék?- kinyitotta a szemét, látszólag nem ijedt meg, mintha tudta volna, hogy itt vagyok.
- Josh edzésen, anyád meg elment valahova nem tudom.
- Értem…
- Gyere ide- felém nyújtotta a karját.

Elindultam felé és leültem mellé a kanapéra, átkarolta a vállam és hozzá bújtam. Váltott a szám, a Love of My Life kezdődött el.

- Felkérhetem a hölgyet egy táncra?- mosolygott rám apu.
- Mit kis koromban?- vigyorogtam.
- Mit kis korodban- helyeselt, felálltunk és elkezdtünk lassan körözni a szobában.

- Kár, hogy már nem tudok a lábadra állni- felnevetett.
- Annyira azért nem.
- Ez a számunk- hozzá bújtam.- Mindig erre táncoltunk.
- Így van.
- Apa- felnéztem rá.
- Hmm?
- Ma suli után, elmentem egy suli társammal egy kávézóba, és ott kaptam egy dobozt, amiben egy csokornyakkendő volt, és volt belehímezve egy arany „B” betű. Azt hiszem Blake küldte. Szerintem hamarosan eljön ide, mivel nem ő küldte személyesen a dobozt, csak megkért valakit, hogy adja át.
- És ez baj? Azt hittem jóban vagytok.
- Nem, vagyis persze jóban vagyunk, csak egy ideje nem hallottam felőle, azt hittem valamelyik jachtján van éppen és a Fidzsi-szigetek felé tart. Nem gondoltam volna, hogy Kaliforniába jön.
- Biztos hiányzol neki.
- Lehet…
- Csak egyet kérek itt ne legyetek az újságok cím lapjain- mosolygott, felnevettem.
- Nem ígérek semmit.
- Ha itt a címlapon lesztek anyád biztos rá fog jönni, hogy Atlantában is ti követtétek el a csínyeket.
- A hatóság is elkönyvelte diák csínyeknek.
- Nem lehetsz biztos, hogy itt nem fognak máshogy állni ehhez a dologhoz.
- Úgysem kapnak el- megrántottam a vállam.
- Úgy érzem hibát követtem el azzal, hogy nem büntettelek meg titeket, amiért ezt csináltátok és még így is örülhetsz, hogy anyádnak nem mondtam el!
- És örülök is!- megöleltem.- Hiányzik Marco- a mellkasába fúrtam az arcom.
- Nekem is kicsim, szörnyen- sóhajtottam egyet.
- Apa, az egyik osztálytársam áthívott holnapra magukhoz, van egy együttese és nekik lesz próbájuk és elhívott, hogy nézzem meg. Elmehetek?
- Ha azt mondom, hogy nem akkor is elmész, szóval nincs sok választásom- mosolygott.
- Köszi-, mosolyogtam.
- Jaj, istenem mennyivel jobb volt mikor még azt gondoltad a fiúk undorítóak- felnevettem.
- Minden lányos apa ezt mondja?
- Csak mert tudjuk mi milyenek voltunk kamaszként és nem akarjuk, hogy a saját lányunknak bármi bántódása essék.

Második óra után a szekrényemhez mentem, amióta ide járok, még nem volt kedvem bepakolni cuccokat, szóval most megtettem. Néhány könyvet raktam csak be, amit felesleges volt haza cipelnem, de órákra kellettek. Ma hála égnek nem volt biológia, viszont testnevelés igen. Még mikor jöttem a beiratkozásra elmondták mit kell felvenni tesire. Sötét nadrág, lehet hosszú vagy rövid nekik mindegy, de sötét legyen és fehér felső, mintha nem ez lenne a tesi „egyenruha” minden iskolában. Bár a régi sulimban szoknya volt és nem nadrág, istenem, de utáltam szoknyában tesizni.

A szekrényajtó belsejébe ragasztottam egy képet. Összezipzáraztam a táskámat a vállamra dobtam és becsuktam a szekrényemet. Oldalra fordultam, hogy elindulok, de egyből meg is torpantam.

- Jézusom, megijesztettél- szaporán vettem a levegőt.
- Bocs nem akartalak- elmosolyodott.- Brendon vagyok.
- Igen tudom, Zoé tegnap mesélt rólad- furcsa arcot vágott.- Meggyőződése, hogy feltűnő jelenség vagyok az iskolában, és, hogy neked is feltűntem.
- Hát ez igaz- újra elmosolyodott, féloldalasan elmosolyodtam.
- Lexi vagyok.

- Tudom- kicsit előre hajolt és úgy mosolygott.- Ráérsz ma délután?
- Ma? Ohh, már elígérkeztem, ne haragudj.
- És holnap?
- Holnap péntek igaz?- bólintott.- Nem igazán a péntek az mindig ilyen családi nap féleség nálunk, és anyukám nem szereti, ha péntekenként elígérkezem.
- Ohh értem- szomorú arcot vágott.- Akkor majd talán legközelebb.
- Igen- rá mosolyogtam.
- Lexi!- hátra fordultam, Matt jött felénk.
- Most megyek, szia-, mosolyogtam.- Még beszélünk.
- Rendben, szia.

Megfordultam és elindultam Matt felé.

- Többiek?- elindultunk a tornaterem felé.

- Később jönnek, még cigiznek.

- Az most nekem is jól esne… de azt hiszem, még kibírom ebédig. Jaj, jut eszembe- rá néztem.- Ha még áll az ajánlat, hogy menjek el megnézni a próbátok, akkor a válaszom igen.
- Persze, hogy áll- mosolygott.
- Okés, akkor mikor és hol?
- Suli után. Közös az utolsó óránk?
- Öhm, francia az utolsó órám.
- Akkor nem. Akkor suli előtt.
- Okés- bólintottam.- Annyira örülök, hogy itt nem szoknyát kell hordani tesin- magam elé bámultam és úgy követtem Mattet.
- Szoknyát?
- Aham, ilyen kis rövid, szar szoknyát kellett viselni. Itt meg hála égnek nadrág van.

- Hát szerintem itt örülnének néhányan, ha a lányoknak szoknyát kéne hordaniuk tesi közben- felnevettem.
- Azt meghiszem

- Örülök, hogy jobban vagy- rá néztem.

- Tessék?
- Tegnap nem voltál jó hangulatban, és örülök, hogy jobban vagy.
- Ja, hát beszéltem apukámmal, szóval kicsit rendeződtek a dolgok.
- Örülök neki.

A tornateremnél külön váltunk és mindketten bementünk az öltözőkbe. Az osztályomból már minden lány bent volt és beszélgettek öltözés közben.  Csöndben elkezdtem öltözködni és reméltem, hogy nem akarnak engem is bevonni a beszélgetésbe. Gyorsan átöltöztem és már mentem is be a tornaterembe. Útközben összefutottam Jimmyékkel, Brian rám kacsintott majd mentek is tovább. Leültem az egyik padra és összefogtam a hajam. De jól esne most, ha úszhatnék egy kicsit…

„- Gyerünk már Lex! El fogunk késni- sürgetett Marco.
- Nyugi már nélkülünk nem kezdik el- felnevetett.
- Örülök, hogy ennyire el vagy telve magunktól, de ez nem a mi meccsünk lesz. Lex komolyan!
- Jól van, na! Egy perc csak… Oké mehetünk!- felkaptam a bőrdzsekim és már trappoltunk is le a lépcsőn.
- Lassabban!- szólt ránk anyu a konyhaajtóban állva, Marco már ki is rontott a bejárati ajtón, anyu viszont engem elkapott.
- Anya lécci, le fogjuk késni Blake polo meccsét!- kétségbe esett arcot vágtam.
- Meddig lesztek kint?
- Fogalmam sincs anya…
- LEX!- ordított Marco.
- Jól van, menjél- mosolygott anyu.- Sok sikert Blake-nek.
- Átadom.

Kiszaladtam az ajtón, gyorsan felkaptam a bőrdzsekim és a bukósisakom, és már fel is pattantam Marco mögé a motorra. Egyből elindult és végig száguldottunk az úton. Épp hogy leültünk a helyünkre már jöttek is be a csapatok. Ez Blake utolsó mérkőzése, ha nyernek, ha nem abba hagyja a vízilabdát, amit nagyon sajnálok, mert nagyon jó benne.

Egész meccs alatt idegesen markolásztam bátyám kezét, és minden egyes gólnál, amit a mi csapatunk szerzett én üvöltöttem a leghangosabban. Az utolsó negyedben már alig bírtam ülve maradni annyira izgultam. Marco fogott le, hogy ne pattogjak folyton. Végül az utolsó másodpercekben dobták be a nyerő gólt. Az egész stadion üvöltött, végre Marco hagyta, hogy felálljak, sőt ő is velem együtt pattant fel a székről.

A bejárat előtt vártuk a fiúkat, voltak még mellettünk páran, de leginkább csak családtagok. Nem értem, hogy csinálják, hogy 14-en vannak a csapatban, de alig van párnak barátnője. Kinyílt az ajtó, hatalmas zsivajjal jöttek ki rajta, amit nem csodálok. Blake egyből oda jött hozzánk.

- Gratulálok!- megöleltem.
- Köszi-, egy puszit nyomott az arcomra.
- Jók voltatok- lepacsizott a bátyámmal.
- Köszi-, mondta újra mosolyogva.- Megint késtetek- összehúzott szemekkel csóválta a fejét.
- Lex hibája- kezdte egyből Marco, megcsaptam.
- Hé, ne kend rám! Én mondtam, hogy ne várjuk, meg míg a néni átér az úton, hanem kerüljük ki!
- Ugyan már- mosolygott.- A lényeg, hogy itt vagyunk nem?- fordult Blake felé.
- De- helyeselt.- Páran beülünk ünnepelni egy kávézó-étteremféleségbe, van kedvetek jönni?
- Még szép- mondtuk egyszerre.
- Komolyan simán elmennétek ikreknek is- vigyorgott.
- Hé-hé!- pár srác jött oda hozzánk.- Akkor indulhatunk?- az egyik csapattársa, Paul átkarolta a vállát.
- Persze-, ránk nézett- mehetünk?- bólintottam.

Paul elengedte Blake vállát és oda jött hozzám.

- Leszel ma este a csajom?- vigyorgott.
- Na-, Blake félre tolta,- ma este az én csajom.
- Maradjunk annyiban- felemeltem a kezem,- hogy ma este nem vagyok senki csaja, vagy ha még is a bátyám letépi a tökét- Marcora mutattam és mindketten felnevettünk.”

Éles sípszó hasított a levegőbe, mindenki felpattant a helyéről. Csak most vettem észre, hogy a fiúk már ott vannak mellettem. Jimmyre néztem, aki rám kacsintott, majd előre bökött a fejével, hogy figyeljek. Egy őszülő félben lévő pocakos férfi állt a teremközepén kezében egy röplabdával.