16. rész

 - Igen?- szóltam bele anélkül, hogy megnéztem volna a számot.
 - Szia Kira, hogy vagy?- ismerős volt a mély hang, de valahogy más volt.
 - Ömm jól- felültem.- Nem rég jöttem haza…
 - Szeretnék veled találkozni, hogy megbeszéljük a… dolgokat- Matt? Jesszus… Matt-el beszélek.
 - Nézd Matt…
 - Kira kérlek, csak beszéljük meg rendben? Csak találkozunk, beszélünk és ennyi.
 - Matt… figyelj- vettem egy mély levegőt.- Egyezzünk meg annyiban, hogy hagyjuk ezt az egészet a fenébe. Csináljunk úgy mintha semmi, de semmi nem lett volna! Rendben? Nem érdekel miért csináltad azt, amit. Felejtsük el, komolyan. Legyünk újra barátok oké?
 - Rendben…
 - Most megyek, mert fáradt vagyok, majd még beszélünk- mosolyogtam.
 - Vigyázz magadra.
 - Vigyázok, szia.
 - Szia-, gyorsan kinyomtam.

 Sóhajtottam, hátra dőltem, az arcomat a kezembe temettem úgy síkoltottam és toporzékoltam. Hirtelen felültem, az asztalomhoz mentem, lecsatoltam a karomról a karkötőt. Kinyitottam az ékszeres dobozt és beleraktam, kivettem egy fekete patkó piercing-et és kicseréltem. Végig siklott a szemem a képeket, megpillantottam egy kék hosszúkás bársony dobozt. Megfogtam, végig simítottam a tetején és felnyitottam. Egy ezüst karkötő volt benne, apró kis medálok függtek rajta. Volt egy nagy hangjegy, két gitár a hangjegy két oldalán, egy mikrofon és picike dob, azon kívül még sok picike hangjegy. Óvatosan kivettem a karkötőt a dobozból. Ahogy a fény felé tartottam megcsillant. Felcsatoltam a karom és nézegettem. Csöngettek. Felpattantam a székből és elindultam az ajtó irányába. Kinyitottam az ajtót, egy középkorú férfi állt előttem.

 - Jó napot, miben segíthetek?
 - Szia, te biztos Linda lánya vagy, Dave vagyok, anyukád egyik munka társa- kezet nyújtott.
 - Kira- kezet ráztunk.
 - Anyukád itthon van?
 - Nincs, azt hiszem elment vásárolni a húgommal, nem sokára haza ér. Esetleg adjak át neki valamilyen üzenetet?
 - Csak annyit, hogy kerestem- mosolygott.
 - Rendben, viszlát.
 - Szia-, intett azzal megfordult és elment.

 Becsuktam az ajtót és bementem a konyhába, kerestem valami kaját, majd beültem a tv elé. Váltogattam a csatornák között, de semmi értelmeset nem találtam, végül kiegyeztem egy zene csatornával. Szépen lassan ettem, közben néztem a klipeket. Ajtó csapódást hallottam.
 - Kira szívem segítenél egy kicsit?- letettem a dohányzó asztalra a tálam és kimentem az előszobába.

 Elvettem tőle a szatyrokat és bevittem a konyhába őket. Elkezdtem kipakolni közben anyu Emet szabadította meg a cipőjétől.

 - Anya!- szóltam ki a konyhából.
 - Igen?
 - Az előbb keresett valami Dave. Azt mondta a munkatársad.
 - Mit akart?- Em rohant el az ajtó előtt és pár másodperccel később anyu bejött a konyhába.
 - Nem mondta, csak megkért, hogy szóljak, itt volt és keresett.
 - Rendben, köszi.

 Elpakoltuk a cuccokat, majd visszamentem a nappaliba, felvettem a tányérom és bementem a szobámba. Megettem a kaját, ránéztem a naptáramra.
 - Anya?!
 - Igen?
 - Hányadika van?
 - 27, miért?
 - Csak kérdeztem.

 A szekrényemhez mentem, felvettem az első pólót és gatyát, ami a kezembe akadt. Zsebre vágtam a mobilom, a cigim és némi pénzt.
 - Anya elmentem majd jövök!- már az előszobában álltam.
 - Hova mész?- jött ki az előszobába.
 - Van egy kis dolgom.
 - Jól van. Vigyázz magadra- homlokon puszilt, majd ment vissza a dolgára.

 Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam, közben rá gyújtottam. Elindultam a legközelebbi zene bolt felé, közben figyeltem az embereket. A szerelmes párok összebújtak a meleg ellenére is. Kis gyerekek futkostak egymást kergetve és kiabálva, mintha csak magamat láttam volna öt évesen. Tovább mentem, egy anyuka éppen szidta a kisfiát, mert leejtette a fagylaltját, megráztam a fejem, hihetetlen, hogy szülők ilyenért szidják a gyerekük. Bármit megtettem volna most egy kis hűs szellőért, nagyon meleg volt. Magamban imádkoztam, hogy a boltban működjön a légkondi. Benyomtam az ajtót és megcsapott a hűs levegő. Köszönöm!
 - Helló- köszöntem és becsuktam magam mögött az ajtót, semmi választ.

 Elindultam a sorok között közben majdnem feldöntöttem egy akusztikus gitárt, de sikerült idejében megfognom és visszaraknom a helyére. A CDkhez mentem és elkezdtem keresgélni. A lábammal ütöttem a zene ritmusát, ami a hangszórókból jött. Lépteket hallottam felnéztem. Egy magas barna srác jött ki a raktárból, valami mappában nézegetett lapokat. Elindultam felé, mögé lopóztam és már készültem a nyakába csimpaszkodni.
 - Szia Kira, ugye most nem döntöttél fel semmit.
 - A francba- bement a pénztár mögé.
 - Mit döntöttél fel?- nézett rám mosolyogva, oda mentem a pulthoz.
 - Csak majd nem- rá öltöttem a nyelvem.- Az egyik akusztikus gitárt.
 - Istenem… mindig leversz valamit, ha itt vagy, ami elég gyakran van főleg suli időben.
 - Nyár van.
 - Tudom, na, mit szeretnél?
 - Pókerezni jöttem- mindkét könyökét a pultra rakta és felém hajolt.
 - Nem tudsz pókerezni- mosolygott.
 - Rendeltem körülbelül két hete egy CD-t és azt mondták ma fog megérkezni.
 - Rendben- felegyenesedett, belenézett a papírjaiba.- Mit rendeltél?
 - Egy Pantera CD-t.
 - Ki volt itt mikor rendelted?
 - Kate miért?
 - Még nem jött meg a CD-d. Csak négy napja lett feladva a rendelésed.
 - Mi van?
 - Mondtam már, hogy Katetől ne rendelj, mindig elfelejti.
 - De most mit csináljak Pete? Kell az a CD 31.-re, nem igaz- a pultra borultam.
 - Nem tudok mit csinálni.
 - De Pete- néztem fel.
 - Sajnálom Kira…- elhúzta a száját, megszólalt a kiscsengő az ajtó felett mindketten oda néztünk.
 - Sziasztok-, köszönt.
 - Nocsak, a kis Johnny- mosolyogtam és felé fordultam.
 - Szia Kira…- kicsit gúnyos volt a hangja.
 - Kira ne piszkáld az öcsém.
 - Hozzá se szóltam- emeltem fel a kezem,- most amúgy sincs itt Matt vagy Brian.
 - Tényleg mi van Mattel?- nézett rám Pete.
 - Ez hosszú… beszéljünk inkább a CD-mről. Mindenképpen meg kell szerezned nekem valahogy 31.-re.
 - Milyen CD kell?- kérdezte Johnny.
 - Az új Pantera lemez.
 - Az meg van nekem, kell?
 - Az a baj, hogy nem kölcsönbe kéne.
 - És?- megrántotta a vállát.- Majd az enyém lesz az, amit neked hoznak és ennyi.
 - Jaj, köszi Johnny- megöleltem.
 - Holnap gyere vissza és odaadom a CD-t.
 - Tényleg nagyon, köszi! Életmentő vagy!
 - Amúgy mire kell?- kérdezte Pete.
 - Mi lesz 31.-én?- összehúzott szemekkel néztem rá, elgondolkodott.
 - Matt szülinapja, tényleg el is felejtettem.
 - Na, szép- mosolyogtam.
 - Szóval mi is van Mattel?- mosolygott.
 - Leülhetek?- mutattam a mellette lévő székre.
 - Tessék csak- arrébb állt, odamentem és ültem.- Szóval?
 - Semmi nincs, vele mi lenne?- néztem rá.
 - Nem rég volt itt Zacky és Jimmy és mondtak egy-két dolgot.
 - Mi csodát?
 - Hogy összevesztél Mattel finoman szólva.
 - Finoman szólva? Egy köcsög volt… de mindegy ma beszéltem vele és minden rendben. Tudod, hogy utálom az összeveszéseket, szóval megint jóban vagyunk.
 - De mi volt?
 - Nem akarok erről beszélni. Inkább taníts meg pókerezni- vigyorogtam.
 - Jól van- mosolygott.- Johnny?
 - Hmm?- felnézett a CD-k közül.
 - Jössz pókerezni? Megtanítjuk Kirát.
 - Oké- odajött.

 Pete elővett egy paklit és elkezdte kevergetni, közben Johnnyval magyarázta a szabályokat. Ki osztotta a lapokat, először nyílt lapokkal játszottunk, hogy felfogjam mit is kell csinálnom, majd neki kezdtünk a játéknak. Az elején nem nagyon ment, de aztán szép lassan kezdtem bele jönni. Egy óra múlva kaptam egy SMS-t Channingtől, hogy találkozunk-e. Írtam neki, hogy igen. Elköszöntem a fiúktól és elindultam a park felé, közben rágyújtottam. Megint figyeltem az embereket. Kezdett sötétedni, ránéztem az órámra már este nyolc volt. Hirtelen valami fehér ment neki a lábamnak, lenéztem. Egy pici fehér kutya csaholt boldogan és ugrott fel az mellső két lábával rám.

 - Szia-, megsimogattam a fejét.
 - Lizzie!- a kutyus leugrott rólam és egy szőke sráchoz szaladt, rácsatolta a pórázt, a kutyus minden áron oda akart jönni hozzám és a srác engedett neki.- Lizzie!- szólt rá.- Ne haragudj- mondta mikor a kutyus megint rám ugrott.
 - Semmi baj- leguggoltam a kutyushoz.- Szeretem a kutyákat.- megcsörrent a telefonom.- Ne haragudj, de most megyek- megsimogattam még egyszer a kutyust és elindultam.

 Kivettem a telefonom a zsebemből. Jimmy hívott.