17. rész

 - Szia.
 - Szia Kira, mit csinálsz?
 - Éppen az utcán sétálok.
 - És ráérsz?
 - Mire?
 - Nem sokára kezdődik egy buli a tenger parton.
 - Ohh hát nem tudom, igazából Channinggel találkozom.
 - Jöhet ő is.
 - Matt is jön?
 - Azt hiszem…
 - Beszéltem ma vele. És úgy, ahogy kibékültünk, vagy is mondtam neki, hogy hagyjuk a fenébe az egészet legyünk megint barátok, de nem tudom…
 - Nem muszáj beszélned vele, ha nem akarsz, csak gyertek. Tudod, milyen jó bulik vannak- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
 - Hát jó rendben. Mikor kezdődik?
 - Igazából már megy, szóval siessetek!
 - Jó még nem is találkoztam vele. Olyan fél tíz, tíz fele ott leszünk szerintem.
 - Okés, majd hívj és megkeressük egy mást.
 - Jól van, szia.
 - Cső- kinyomtam és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.

 Szívtam egy utolsót a cigimből, eldobtam és eltapostam. Már láttam a parkot, határozott léptekkel haladtam felé közben Chan-t kerestem a szememmel. Egy fának dőlve várt rám, elmosolyodtam és elindultam felé. Ügyeltem, hogy véletlenül se botoljak meg semmiben. Ahogy oda értem hozzá a nyakába ugrottam.
 - Szia-, öleltem magamhoz.
 - Szia-, nyomott egy puszit az arcomra.

 Hátrébb hajoltam és megcsókoltam.
 - Mi ez a nagy öröm?- mosolygott és simogatta a derekam.
 - Most kezdődött egy buli a parton megyünk?- vigyorogtam.
 - Kik mennek?
 - A srácaim.
 - Srácaid? Már, mint Brian meg a többiek?
 - Aha, legalább meg ismersz a „természetes” környezetemben.
 - Ennyire imádsz bulizni?- nevetett, hátrébb mentem, lábujjhegyre álltam, mindkét karom a magasba emeltem és vigyorogtam.
 - Csak nézz rám.
 - Hát ez a Mini Egeres póló nem igazán egy bulizós csajra illik- még mindig nevetett, ráöltöttem a nyelvem.
 - Csak menjünk el és meglátod- rákacsintottam.- Amúgy is át akartam öltözni- lebiggyesztettem az ajkam.
 - Gyere ide- ellökte magát a fától és kitárta felém a karját.
 - Nyem!- dacoltam az akaratával és ismét ráöltöttem a nyelvem, nevetett. Hozzám lépet és a karjába zárt.
 - Tudod, hogy vicceltem.
 - Tudom, na de menjünk! Még hozzám is kell menni- elengedtem és megfogtam a kezét.

 Elkezdtem húzni engedelmesen követett. Egész úton cseszegetett valamivel, meg csiklandozott így körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy őt éves, ahogy rohanok előle röhögve. Kisebb kitérővel, de végre sikerült haza jutnunk. Halkan kinyitottam az ajtót és felmértem a terepet. Csak anya volt otthon.

  - Anya! Haza jöttem itt van Channing is és csak átöltözök, aztán megyünk is, mert buli van a parton- hadartam.
 - Tessék?- jött ki anya.
 - Van egy buli a parton és lemegyünk.
 - Oké, csak nagyon hadartál- furcsán nézett rám.
 - Baj van?
 - Nem nincs semmi.
 - Hát jó…

 Anyu elment mi pedig bementünk a szobámba. A szekrényemhez mentem, Chan pedig leült az ágyamra. Végig néztem az egész ruhatáramat, kivételesen. Előhalásztam a fekete pántos topom, előkerestem a fekete kiszaggatott harisnyám és a fekete sortomat. Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem. Kimentem és elkezdtem keresgélni a fekete Converse cipőmet, de sehol se találtam.
 - Ez hitetetlen- mondtam miután kimásztam az ágyam alól.
 - Mi az?
 - Nem találom a cipőm, pedig most nem is volt itt Jimmy, hogy eltűntesse.
 - Eltűntesse?
 - Igen- felálltam és tovább kerestem.- Ha átjön, mindig eldugja valahova a fekete Converse cipőmet. Nem tudom miért, de jó szórakozásnak tartja. Mindjárt jövök.

 Kimentem az előszobába és mit ad Isten ott volt. Felkaptam és visszamentem a szobámba.

 - Megvan- vigyorogtam.

 Leültem a földre és felvettem. Vettem egy mély levegőt. Matt is ott lesz a bulin és találkozni fog Channinggel. Remélem nem lesz probléma.

 - Na, mehetünk?- vigyorogva álltam fel.
 - Persze-, megnéztem a cigis dobozom.
 - Út közben menjünk be egy boltba, mert csak három szál cigim van.
 - Rendben.

 Zsebre tettem a cigim, még gyorsan átfésültem a hajam és összefogtam, elköszöntünk anyától, magamra kaptam a bőrkabátom mivel kicsit lehűlt a levegő, elindultunk. Bementem az első éjjel-nappaliba és vettem egy doboz cigit. Kézen fogva sétáltunk a part felé, már messziről lehetett hallani a dübörgő zenét. Kicsit felgyorsítottam a lépteimet és magammal húztam Chan-t is. A végén már Ő ment gyorsan és én loholtam utána. Direkt lemaradtam és felugortam a hátára, így mentünk le a parthoz, ott lemásztam róla és körbe néztem, de sehol se láttam Jimmyéket. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Mindenki táncolt, fények villóztak, egy hatalmas emelvényen játszott a zenekar, nem ismertem őket biztos valami feltörekvő banda.
 - Haló?- hallottam Jimmy hangját a vonal másik feléről.
 - Szia Jimmy itt vagyunk- üvöltöttem a telefonba.- Merre vagytok?
 - A színpad jobb oldalán gyertek ide!
 - Oké, szia-, kinyomtam.- A színpadnál vannak, gyere- mosolyogtam és újra elkezdtem húzni.

 Végig mentünk a tömegen, imádtam utat törni a tömegben, ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy buldózer. Egyre hangosabb lett a zene, ahogy haladtunk előre elkezdtem táncolni, majd hirtelen megálltam a tömeg közepén, Chan felé fordultam, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Magához ölelt, furcsa érzés tört fel bennem, ahogy a tömeg közepén voltunk. Majd hirtelen elengedtem, elmosolyodtam és tovább indultam a fiúk felé. Próbáltam kikerülni a pogózokat és célirányosan törni az utat, de egyre sűrűbb lett a tömeg és egyre nehezebben ment. Végül csak sikerült kijutni a színpad elé. Körbe néztem közben egy percre se engedtem el Chan kezét nehogy véletlenül elveszítsem. Kerestem a szememmel a fiúkat, de nem találtam őket. Tovább mentem egészen a színpad végig. Ismét körbe néztem, de nem láttam senkit, elővettem a telefonom mikor valaki befogta a szemem. Elengedtem Chan kezét és megfogtam a szememet eltakaró kezét. Tapogattam és elmosolyodtam. Nem igaz megint valamelyik iker.
 - Utállak titeket ezért!- mosolyogtam, nem jött válasz, tovább tapogattam és gondolkoztam.- Joel és Benji- leereszkedtek a kezek, hátra fordultam és az ikrek vigyorogtak rám.- Sziasztok!- megöleltem őket.
 - Szia Kira- mondták.
 - Többiek?- újra megfogtam Chan kezét.
 - Készülnek- mondta Joel.
 - Mi? Hova?
 - Fellépnek- bökött a színpad felé.
 - Nem mondod?- mosolyogtam.
 - De de.
 - De jó! Mikor kezdenek?
 - Ennek vége és aztán ők jönnek.
 - Marha jó!- mosolyogtam.
 - Addig gyertek, igyunk meg valamit.
 - Oké.

 Elindultunk a sátrak felé. Dugig voltak emberekkel, alig találtunk szabad helyeket, végül én és Benji befoglaltunk gyorsan három helyet addig Chan és Joel hozott piát. Mikor visszajöttek Joel leült a szabad helyre, amit foglaltunk Benjivel, én felálltam, Chan leült a helyemre én pedig az ölébe ültem. Koccintottunk és elkezdtünk beszélgetni.

 - És amúgy- néztem Joelékre.
 - Igen?
 - Val is fellép velük?
 - Nem adják elő azt a számot.
 - Okés…

 Kicsit megnyugodtam, de a másik még mindig zavart, mi lesz mikor Chan és Matt találkozik? Körbe néztem, mintha valaki hiányozna.
 - Hol van Beth?
 - Azt mondta Jimmy, tízre jön- kivettem a zsebemből a telefont, tíz múlt öt perccel.
 - Felhívom, és ide hozom.
 - Oké.

 Felálltam és kimentem a sátor elé, vártam, hogy felvegye közben vigyáztam nehogy valami barom leöntsön.

 - Igen?- hallottam Beth hangját a vonal másik feléről, hangos volt vagy is már itt van.
 - Szia, Kira vagyok. Gyere a kék sátorhoz előtte várlak.
 - Rendben, szia.

 Visszaraktam a zsebembe a telefont és vártam, közben figyeltem a színpadot, a banda, aki eddig volt most játszották az utolsó számukat. Szóval pár perc és kezdődik a fiúk koncertje, magamban mosolyogtam. Valaki a nyakam köré fonta a karját és magához ölelt, elfordítottam a fejem, hogy lássam ki az.

 - Szia Beth- én is megöleltem,- mi ez a nagy ölelkezősdi?
 - Annyira sajnálom…
 - Jaj Beth ezt már megbeszéltük a kórházban nincs semmi baj- elengedtem.
 - Biztos?
 - Persze-, mosolyogtam,- na, gyere, nem sokára a fiúk jönnek és még előre kéne menni.
 - Oké.

 Visszamentünk a fiúkhoz, de előtte neki is vettünk piát. Elindultunk vissza a tömeg elejére, kisebb harccal, de sikerült a színpad elé törnünk. A fiúk már hangoltak, a tömeg üvöltött. Beth-el mi is beszálltunk az üvöltésbe, nem sokkal később a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Végre elkezdődött a koncert, az első sorban tomboltunk, össze-visszaugráltunk és üvöltöttünk, ahogy csak tudtunk. A koncert felénél Benji hirtelen a nyakába vett.
 - Úristen Benji! Megöllek!

 Nem válaszolt, valószínűleg mert nem hallotta, de így legalább elmondhatom, hogy én szóltam.  Így annyira nem tudtam tombolni, mintha a földön lettem volna, de jól éreztem magam. Három szám után lehajoltam Benjihez.
 - Tegyél le!
 - Nem fog menni- mosolygott.
 - Tegyél le Benji!
 - Mert?
 - Mert megkértelek. Tegyél le!
 - De eskü nem fog menni. Kibaszott sokan vannak.
 - Próbáld meg. Le akarok jönni.
 - A tömegben akarsz lenni?- vigyorgott.
 - A pasim mellett akarok lenni, a tömegben.
 - Kira, tényleg sokan vannak.
 - Tegyél le!
 - Rosszul leszel…
 - Eddig is bírtam…
 - Emlékszel a múltkorira? Úgy cipeltünk ki.
 - Csak Brianre kellett támaszkodnom.
 - Nem akarom, hogy megint rosszul legyél.
 - Jó… De a koncert végén egyből leteszel!
 - Leteszlek- mosolygott.

 Fölegyenesedtem és tovább tomboltam Benji nyakában. Néha azért bepróbálkoztam olyanokkal, hogy „Fáj a hátam.”, „Pisilnem kell.”, „Le foglak hányni.” és társaik, de nem hatotta meg így az egész koncertet a nyakában ülve élveztem. Igaz annyira nem rajongok az üvöltésért, de egy koncerten bármire tudok tombolni. Kicsit vártam a koncert végét, de csak, hogy Benji végre letegyen. Ahogy vége lett a koncertnek, a tapsnak és a fiúk lejöttek a színpadról kicsit feloszlott a tömeg és Benji végre letett. Ha részeg lettem volna, lehasaltam volna a földre és elkezdtem volna csókolgatni, de e helyett inkább Chan-t csókoltam meg.

 Visszamentünk a sátorhoz. Megvártuk, míg odajönnek a fiúk. Jimmy egyből letámadta Beth-t nagyon édesek voltak együtt. Majd oda jött hozzám ördögi vigyorral. Ijedt fejet vágtam és egyet hátra léptem, beleütköztem valakibe, de nem mertem elfordítani a tekintettem Jimmyről.
 - Mit akarsz?
 - Meleg van nem?- vigyorgott.
 - Nem nincs meleg!
 - Ohh, dehogy nem.
 - Nézd Jimmy ott a barátnőd- mutattam Beth felé.
 - Tudom, de Ő is benne van.
 - De én fázom Jimmy. Nem akarok beteg lenni.
 - Ne rontsd el a játékot.
 - Jimmy ne. Bemegyek veled. De nem úgy, hogy te viszel bele ruhástul.
 - Ruha nélkül?- felhúzta a szemöldökét.
 - Alsóneműben. És mindenki!- egyenként ránéztem a többiekre.
 - Oké- jött az egyhangú válasz.
 - Akkor menjünk.

 Elindultunk a part egy kihaltabb részére, ahol már kevesebb fény volt. Hátul mentem Channel előttünk ment Brian zsebre dugott kézzel. Elengedtem Chan kezét és megrohamoztam Briant. Felé futottam, megkapaszkodtam a vállába és előre rántottam.
 - Baszd meg!- elnevettem magam.
 - Bocs nem hagyhattam ki.
 - Hülye- átkarolta a vállam magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra.
 - Tudom, hogy imádsz- arrébb álltam és elkezdtem bökdösni.
 - Ne már- elhúzódott és lefogta a karom.
 - Blee- ráöltöttem a nyelvem.
 - Blee- utánzott.
 - Utánzóóós!
 - Utánzóóós!
 - Tudok valamit, amit te nem tudsz!
 - Tudok valamit, amit te nem tudsz!
 Megfordultam és oda mentem Chanhez. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Elengedtem, megfogtam a kezét és Brian felé fordultam.
 - Ne ezt csináld utánam- ismét ráöltöttem a nyelvem.
 - Na, jó…- forgatta a szemét és elindult felénk.
 - Hé! Ő az enyém!- Channel szembe álltam és a mellkasára tettem a kezét.
 - Tudom, csak vicceltem- összeborzolta a hajam.
 - Hé!
 - Na, jó! Ideje vetkőzni!- hallottuk Jimmy hangját.

 Összegyűltünk egy kisebb körben és elkezdtünk vetkőzni. Mikor leszedtem magamról minden cuccot Jimmy a semmiből termett mögöttem. Felkapott és ordítva futott velem a vízbe.
 - Utállak! Utállak!- üvöltöttem és erősen kapaszkodtam a nyakába.
 Hatalmasat visítottam mikor beledobott a hideg vízbe. Feljöttem a víz alól és egyből elindultam Jimmy felé. Ráugrottam és próbáltam lenyomni a víz alá, sikertelenül. Végre a többiek is csatlakoztak hozzánk és Beth segített a víz alá nyomni Jimmyt bár így se ment elég könnyen. Mikor végre győzelmet arattunk oda mentem Chanhez és megöleltem.
 - Úszó verseny?- kérdezte Beth.
 - Sötétben nem úszom- válaszoltam.
 - Gyáva!- mosolygott.
 - Csak nem vagyok hülye. Maradjunk inkább közel a parthoz.
 - Igaza van- mondta Brian.
 - Ki tudja, mi van a víz alatt- mondta sejtelmes hangon Zacky. Beth felsikított.
 - Baszd meg Zacky!- felnevettem.
 - Adj egy pacsit!- Zacky oda jött hozzám és összepacsiztunk.
 - Akkor inkább hagyjuk máskorra.
 - Egyet értek- mosolyogtam.

 Tovább baromkodtunk a vízben. Fel sem tűnt, hogy Chan és Matt már nincsenek velünk. Kinéztem a partra és láttam, hogy Chan és Matt beszélgetnek. Elfogott a rémület. Próbáltam nyugtatni magam, de nem nagyon sikerült.
 - Na, jó én kezdek fázni, menjünk ki- mondtam a többieknek.
 - Ne máááár!
 - Na lécci.
 - Jó menjünk- elindultunk kifelé Brian mellém jött.
 - Minden rendben? Nem szoktál fázni a vízben- halkan beszélt.
 - Matt Channel beszél- a part felé nézett.
 - Ne beszélj be magadnak minden féle baromságot. Nem úgy néznek ki, mint akik mindjárt egymásnak esnek.
 - Nem baj. Azért menjünk ki.
 - Rendben.

 Kimentünk a partra, egyből Chanhez mentem. Borzasztóan hideg volt, legszívesebben felvettem volna a ruháim, de nem segített volna semmit, ha csurom vizes ruhákban vagyok. Leültünk a homokba és elkezdtünk beszélgetni. Jó volt látni, hogy Channinget is bevonják a beszélgetésbe. Ahogy elnézem befogadták és ez iszonyatosan jól esett. Halkan lehetett hallani a zenét a színpad felől, de nem törődtünk vele, el voltunk most a saját kis világunkban. Beszélgettünk, baromkodtunk. Mikor végre valamennyire megszáradtunk visszaöltöztünk és folytattuk a beszélgetést. Közben elfeküdtünk, Jimmy és Beth hamar elaludtak. A végén már csak én és Zacky voltunk ébren. A fejem Chan mellkasán volt és úgy beszélgettem Zackyvel, amíg végül mi is elaludtunk.

 Reggel a vakító fényre keltem. Felültem és megdörzsöltem a szemem. Brian és Matt még aludtak, de a többiek már fent voltak.
 - Jó reggelt- mondtam és ásítottam egyet.
 - Inkább délelőtt- javított ki Beth.
 - Akkor az- Brianre néztem és felcsillant a szemem.- Jimmy?- néztem rá vigyorogva.
 - Arra gondolsz, amire én?- elvigyorodott.
 - Szerintem igen.
 - Háromra.
 - Jobb lesz ha befogod a füled- mondta Zacky Channek.
 - Mi? Miért?
 - Egy…
 - Csak fogd be!- mondta azzal Ő is befogta a fülét.
 - Kettő…- mindenki a fülére tapasztotta a kezét.
 - Három!

 Hatalmasat ordítottunk Jimmyvel, Matt és Brian derékszögben ültek fel.
 - Kurva anyátokat!- üvöltötte Brian.
 - Basszátok meg magatokat!- csatlakozott hozzá Matt.

 Jimmyvel szakadtunk a röhögéstől. Annyira jól esett, majd bepisiltem.
 - Ugye tudjátok, hogy ezt még kurvára vissza fogjátok kapni?- mondta Brian és felállt.

 - Ugyan. Ezt te se hagytad volna ki- nevettem, elgondolkodott.
 - Ez igaz, de akkor is.
 - Jól van nyugi! Inkább menjünk, haza kilyukad a gyomrom- megerősítésként egy hatalmasat kordult a gyomrom.
 - Oké menjünk.

 Elindultunk visszafelé, majd külön váltunk. Chan jött velem.

 - Hogy érezted magad?- kérdeztem.
 - Jól- mosolygott.
 - Annyira örülök, hogy jóban vagytok a fiúkkal. Mindig féltem attól, hogy nem fogadnak majd el, de elfogadtak és ez nagyon jó. Tudod nekem Ők a családom és számít a véleményük, és az, hogy elfogadtak téged a világ legjobb dolga- mosolyogtam, elé mentem és megcsókoltam.
 - Örülök, hogy örülsz- mosolygott.

 Elértünk hozzám, elköszöntünk és bementem a házba. Első utam a konyha volt, ahol anya és apa vártak. Megálltam az ajtóban.
 - Nem én voltam!- mondtam egyből az arckifejezésük láttán.
 - Nem történt semmi ne aggódj kicsim- mondta anya.
 - Akkor jó…- elindultam a konyhaszekrény felé és elővettem egy tálat meg a müzlis dobozt.
 - Szeretnénk veled beszélni- mondta apa, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni.
 - Miről?- kérdeztem teli szájjal.
 - Hol voltál este?- kérdezte apa.
 - Lent a parton a fiúkkal és Beth-el, anya elengedett!
 - Folyton a fiúkkal vagy. Nem hiszem, hogy jó hatással lennének rád. Nem is ismerjük őket- csörömpölve ejtettem vissza a kanalam a tányérba.
 - Nem ismeritek őket? Komolyan apa? Briant és az ikreket majdnem olyan jól ismered, mint én. És ha nem lennél folyton a kibaszott munkahelyeden Jimmyéket is ugyan úgy jól ismernéd! De persze legyen az én hibám tényleg. Én megbízom a fiúkban és anya is. Nekem ennyi bőven elég.
 - Nem tudhatod milyenek…
 - Nem tudhatom? Öt éve ismerem őket, hogy a fenébe ne tudhatnám milyenek? Folyton velük vagyok, ahogy Te is mondtad…
 - Kicsim- szólt közbe anyu,- most nem is ez a lényeg. Beszéltünk az orvossal, aki akkor kezelt mikor kórházban voltál…
 - Mondtam már, hogy nem direkt vettem be annyi gyógyszert…
 - Azt mondta- folytatta, mintha meg se szólaltam volna,- jobb lenne, ha elküldenénk egy pszichológushoz.
 - Hogy mi csoda?! Hogy egy idegen pasas kurkásszon az agyamban és minden féle szar gyógyszert felírjon? Azt már nem! SOHA!
 - Nincs vita. Elviszünk és kész- mondta apa és felállt az asztaltól, ezzel befejezve a beszélgetést.- Két óra múlva indulunk, addig tedd rendbe magad- azzal kiment én pedig megsemmisülve ültem az asztalnál.
 - Kicsim…
 - Nem érdekel anya- felálltam az asztaltól és bementem a szobámba.

 Magamra zártam az ajtót és bementem a fürdőbe. Bedobtam a ruháim a szennyesbe és beálltam a zuhany alá. Nem hiszem el, miért küldenek pszichológushoz? Semmi szükségem arra, hogy egy idegen ember kérdezgessen az életemről semmi köze nincs hozzá. Hihetetlen, hogy anyám képes volt ebbe beleegyezni. És még is mire lesz ez jó? Semmire. Elzártam a csapot és kiléptem a kádból. Magam köré csavartam egy törülközőt, visszamentem a szobámba és leültem a földre törökülésben. Nem hiszem el! Legszívesebben elkezdtem volna csapkodni a földet és torkom szakadtából üvölteni. De nem tettem, inkább csak ültem a földön pár percig, a hajamból csöpögött a víz, kirázott a hideg. Felálltam és a szekrényemhez mentem. Kivettem a hosszú Mettalica-s pólóm és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, megszárítottam a hajam és vártam. Ültem az ágyamon és vártam, még volt fél órám, talán ha most felhívom Briant még időben értem tud jönni és elvisz. A telefonomért nyúltam, tárcsáztam és a fülemhez emeltem a telefonom. Vártam… semmi. Nem igaz pont most nem tudja felvenni, nem lehet igaz. Bármikor felveszi, de most. Most mikor igazán szükségem van rá nem. Istenem feladom. Kopogtak az ajtón.
 - Kira indulunk!- hallottam apa szigorú hangját.
 - Már is…- felálltam és kimentem.
 - Mi van rajtad?
 - Ha nem tetszik itthon is maradhatok.
 - Jól van, csak menjünk- elindult az ajtó felé.
 - Anya nem jön?
 - Nem itthon kell maradnia a húgoddal.
 - Remek…- felvettem a cipőm és már szálltunk is a kocsiba.

 Durcásan ültem egész végig a kocsiban. Bámultam ki az ablakon és hallgattam a zenét. Letekertem az ablakot és élveztem, ahogy a szél össze-visszaborzolja a hajam.
 - Hova megyünk?- kérdeztem végül.
 - Los Angelesbe. Azt mondják, van ott egy nagyon jó pszichológus.
 - Gondolom jó drága is.
 - Megengedhetjük…
 - Fantasztikus- folytattam az ablakon kibámulást.

 Figyeltem, ahogy a város elsuhan mellettünk, LA nem volt ismeretlen számomra. Jártam itt párszor, de most teljesen más volt. Egy olyan helyre cipeltek erőszakkal ahova nem akartam. Egy fél óra múlva leparkoltunk egy hatalmas ház előtt. Fantasztikus a pasi otthon dolgozik. Biztos boldog kis családi környezet. Egy boldog feleség, aki otthoni munkát végez. Egy tinédzser gyerek csupa jó jegyekkel és egy angyali kis testvér, már csak ez hiányzott.
 - Egy óra múlva jövök érted. Viselkedj!
 - Rendben- kiszálltam a kocsiból és megvártam, míg apa elhajt.

 Az volt a tervem, hogy elmegyek, de valahogy furcsán kíváncsi voltam erre az egész dologra. Elindultam a ház felé. A kezemmel átfésültem a hajam és megigazítottam a napszemüvegem. Megnyomtam a csengőt és vártam, közben megnéztem a névtáblát, Willson, közönséges név. Nem vártam sokat ettől a foglalkozástól, végre kinyílt az ajtó. Egy negyvenes éveiben járó mosolygó nő nyitott ajtót.
 - Jó napot Dr. Willson-hoz jöttem- közömbös volt a hangom, de a nő még mindig mosolygott.
 - Akkor biztos te vagy Kira, én Mrs. Willson vagyok, gyere be- félre állt az ajtóból.
 - Köszönöm- beléptem.

 Körbe néztem, hatalmas volt az előtér. Gyönyörű volt az egész.
 - Gyere utánam- mosolygott.
 - Rendben- levettem a napszemüvegem és a pólóm nyakára akasztottam.- Gyönyörű a háza.
 - Köszönöm.
 - Anya!- egy szőke göndör hajú, magas srác jött le a lépcsőn egy száll alsó gatyában, komolyan, ha az angyali kis gyerek is előkerül valahonnan, itt hagyom ezt az egészet.- Ohh helló- akadt meg a szeme rajtam.
 - Cső.
 - Mit szeretnél Keith?- kicsit hűvösebb lett a hangja.
 - Csak a Metallicás pólómat keresem- keresztbe fontam a mellkasomon a kezem és idegesen dobogtam a lábammal, úgy mennék már innen a picsába.
 - Vagy a szobádban vagy a szennyesben lesz.
 - Köszi-, visszament a lépcsőn.
 - Na, gyere- újra kedves lett a hangja.

 Egy hatalmas fa ajtóhoz vezetett. Elámultam, hogy lehet ekkora ajtó egy házban, sötétvöröses színe volt, sose voltam jó az olyanokban, hogy ránézek egy bútorra és egyből tudom milyen fából készült, nem az én világom. Két vas kilincs volt rajta.
 - Ez lenne az, menj be nyugodtan, Dan bent van- mosolygott, sarkon fordult és elment.

 Pár másodpercet morfon diáztam, gondolkoztam azon, hogy elfutok, de végül megfogtam a kilincset, bekopogtam és benyitottam. Egy nagy helység tárult elém, tele könyvekkel és az ajtóval szemben lévő falon egy hatalmas ablak volt. A szoba közepén volt egy kanapé és egy fotel. A fotelben egy fekete hajú férfi ült. Felnézett, ahogy benyitottam.
 - Áhh biztos te vagy Kira- felállt, becsuktam magam mögött az ajtót.- Gyere, csak beljebb nem harapok- mosolygott, a kanapéhoz mentem.- Ülj csak le nyugodtan- leültem és körbe néztem.
 - Szép szoba.
 - Köszönöm. Kérsz esetleg valamit?- Ránézem a fotel melletti asztalra és volt ott egy doboz cigi.
 - Ha nem lenne baj, egyet kérhetnék?- mutattam a cigire.- Apám hozott és nem tudja, hogy dohányzom.
 - Elmúltál már 18?- nyúlt a doboz felé.
 - Nem rég.
 - Akkor, tessék-, felém nyújtotta a dobozt, kivettem belőle egy szálat és oda adta a gyújtót.
 - Köszönöm- visszaadtam a gyújtót, egy kristály hamutálat nyújtott felém, elvettem és a kanapé karfájára tettem.
 - Szeretném előre leszegezni, hogy ami itt elhangzik, az itt is marad.
 - Oké.
 - Szóval miért is vagy itt pontosan?
 - Egy ideje rosszakat álmodok, és pár napja több altatót vettem be a kelleténél, kórházba kerültem és az orvos azt mondta anyáméknak, hogy pszichológushoz kéne járnom. Igazából semmi kedvem sincs ehhez az egészhez, de ha már apám pénzét költöm, akkor kihasználom.
 - Értem. Nos, hogy apukád szóba került milyen a kapcsolattok?
 - Egy szóval? Szar. Nyolc éves korom óta csak dolgozik, nem foglalkozik, se velem, se a két éves húgommal. De megszoktam, ha úgy vesszük más a családom.
 - És kik tartoznak pontosan ebbe a családba?
 - A barátaim.
 - Hányan vannak?
 - Hat fiú és egy lány.
 - Hat fiú?
 - Ebből hármat pelenkás korom óta ismerek, de nem igazán szeretnék bele menni a részletekbe.
 - Nem is kell, ha nem akarod. És a másik három?
 - Őket csak öt éve ismerem.
 - Anyukáddal milyen a kapcsolatod?
 - Jó.
 - Ez mit takar?
 - Ha el akarok menni a fiúkkal valahova mindig, elenged. És mindig próbál nyugtatni, ha apámmal veszekszem. Rajta érzem, hogy fontos vagyok neki, apámon nem.
 - És a rémálmok mióta vannak?
 - Egy ideje, nem tudom pontosan.
 - És nem tudod, mi okozhatja őket? Talán ez a feszült családi helyzet.
 - Nem. Nem apámékról szól. Teljesen másról.
 - Meséld el.
 - Nézze, egyedül a legeslegjobb barátomnak mondtam el. Utálok visszagondolni is rá.
 - Rendben, akkor erre majd később visszatérünk. Mesélj erről a legeslegjobb barátodról. Hogy hívják?
 - Brian.
 - És mióta ismered?
 - Születésem óta, az ő apja és az én apám régen jóban voltak.
 - Régen? Vagyis már nem?
 - Nem, összevesztek valami hülyeségen. Sose mondták el nekünk min is.
 - És nem akartak titeket szétválasztani?
 - Csak az én apám. De akár mit csinált mindig találtam módot arra, hogy találkozzak Briannel. Aztán egy idő után belátta bármit is tesz találkozni, fogok vele.
 - Szóval beletörődött?
 - Igen.
 - Mennyire jó a kapcsolatod Briannel? Vagyis mindenbe beavatod, ami történik körülötted?
 - Nagyrészt mindig ott van, ha történik körülöttem valami. Hogy úgy mondjam, elválaszthatatlanok vagyunk. Vele csókolóztam először mikor 13 voltam- jesszus miért mondok el ilyeneket?
 - Hány év van köztettek?
 - Egy év és pár nap.
 - Van most barátod Kira?
 - Már, mint pasim? Van.
 - Mióta vagytok együtt?
 - Ümm… nem rég óta. Talán egy hete.
 - Szóval még semmi komoly?
 - Semmi.
 - És, hogy állsz a drogokkal?
 - Próbáltam már egy kettőt, de nem nagyon jöttek be- hazudtam, persze majd pont neki fogom elmondani, hogy drogozom néha napján, hogy ne.
 - És az alkohol?
 - Inni szoktam, főleg bulikban, de van, hogy csak úgy összegyűlünk iszogatni.
 - A dohányzást meg sem kérdezem- mosolygott, visszamosolyogtam, az órájára nézett.- Nos, már csak két perc maradt…
 - Ilyen hamar eltelt egy óra?- csodálkoztam.
 - 50 perc, de igen- mosolygott,- akarsz még valamiről beszélni?
 - Nem hiszem.
 - Rendben, nos, akkor- az asztal fiókjához nyúlt és kivett belőle egy rózsaszín könyvecskét.- Ez egy napló- tartotta felém,- szeretném, ha minden nap írnál bele- elvettem tőle.
 - Rózsaszín komolyan?- néztem rá.
 - Sajnálom, nem egy ilyen lányra számítottam- mosolygott.
 - Értem… akkor, viszlát-, felálltam.
 - Jövő héten ugyan itt- mosolygott.
 - Igen… viszlát.
 - Viszlát.

 Kimentem a szobából és az ajtóhoz siettem, ahogy kiléptem hatalmasat sóhajtottam. Körül néztem apa még nem volt itt. Leültem a járdaszegélyre. Türelmesen vártam, közben a könyvön kocogtattam a körmöm. Valaki leült mellém, oldalra néztem, a szőke srác volt, Keith azt hiszem.
 - Szia-, köszönt.
 - Cső, mit akarsz?
 - Láttalak mikor bejöttél apámhoz. Látom te is szereted a Metallicát.
 - Igen, egyik kedvenc együttesem- idegesen kihúztam magam.
 - Miért jársz apámhoz?
 - Apám kényszerít. Semmi kedvem ehhez az egészhez, de muszáj.
 - Mióta jársz ide? Mert eddig még nem láttalak.
 - Ma óta…
 - Ohh értem- megállt mellettünk egy ezüst kocsi.
 - Ez értem jött, szia-, felálltunk.
 - Szia, örültem- nyújtott kezet, ügyet sem vetettem rá, minél hamarabb ki akartam kerülni innen.
 - Igen, szia-, a kocsihoz mentem és beültem.

 Apa egyből elindult, próbált kérdezgetni milyen volt, de nem igazán válaszoltam. Otthon megint bezárkóztam a szobámba, a sarokba vágtam a naplót és a telefonomért nyúltam. Újra felhívtam Briant, most végre felvette.
 - Szia-, szólt bele.
 - Utállak téged! Utálom apámat! Utálok mindenkit!