18. rész

 Ültem az ágyamon és vártam. Ritmusra ütögettem az ágyat, ugyan zene nem ment, de valamit csinálnom kellett amíg Brianre vártam. A naplóra még véletlenül se néztem, jól elvolt a sarokban. Csak reméltem, hogy anya nyitja ki az ajtót és nem apa, vagy van annyi esze, hogy az ablakon jön be. Minek fosok? Apa úgy is beengedné. Ahjj hol van már? Felálltam és idegesen mászkáltam fel-alá a szobában. Ránéztem az órára, már 20 perce, hogy beszéltünk, mi tart ennyi ideig? Úgy volt kocsival jön, így meg csak öt perc max az út. Végre meghallottam a csengőt, feszülten vártam. Lépteket hallottam elhaladni a szobám előtt. Kinyílt az ajtó, csak add, hogy anyu, csak add, hogy anyu. Keresztbe tettem az ujjaimat egymáson és összeszorítottam a szemem. Meghallottam anya hangját megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Vártam és közben hallgatóztam, nem sokkal később Brian kopogott az ajtón.
 - Én vagyok- mondta, oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
 - Szia-, mosolyogtam, bejött és újra bezártam az ajtót.
 - Na, mi van?- leült az ágyamra.- Mert a telefonba semmit sem értettem.
 - Hát…

 Leültem az ágyamra, a párnáimra és az ölembe vettem az egyik zöld punk hajú plüss macim. Brian velem szembe fordult és figyelt, hogy mit fogok mondani. Akaratlanul a sarokba néztem a naplóra, Brian követte a pillantásom.
 - Az meg mi?- kérdezte.
 - Egy napló.
 - Napló? És rózsaszín?- mosolyogva nézett vissza rám, szemmel láthatóan tetszett neki.
 - Nem vagy vicces. Apámék pszichológushoz küldtek, és ott kaptam, hogy írjak bele minden nap.
 - És fogsz bele írni?
 - Nem hiszem. Miért hagynék nyomot?
 - Lehet, segítene, ha kiírnád magadból a dolgokat…
 - Ne állj Te is melléjük Brian!
 - Csak annyit mondtam lehet, segítene. Figyelj- a térdemre rakta a kezét,- ha nem tudod kiírni vagy kibeszélni magadból azokat a dolgokat, álmokat, gondolatokat, amik gyötörnek, bele fogsz őrülni az egészbe. Csak neked akarnak jót ezzel…
 - Hogy egy vadidegenhez küldenek? Komolyan? Legalább Te állj mellém.
 - Melléd állnék, de emlékszel nekem is milyen nehezen mondtad el az álmod?
 - Az más! Azon kívül tudod jól, hogy mindent elmondok neked!
 - Igen tudom, de van, hogy ha az ember elnyom magában valamit az csak nőni és nőni fog és egyszer csak, BUM! Be fogsz kattanni, ha sokáig magadban tartod- szúrósan néztem rá, de állta a tekintettem.
 - Jól van…- magam mellé raktam a macit.- Itt alszol ma?
 - Hát…- elgondolkozott,- gyere inkább te hozzám nincs otthon senki és gondolom ma apukád itthon lesz nem?
 - Ohh igaz is. Akkor majd beszélek anyával, hogy nálad alszom.
 - Oké- mosolygott.- Na de mesélj mi volt a pszichológusnál?
 - Semmi. kérdezgetett minden féléről.
 - Miről?
 - A barátaimról, a családomról, hogy iszom-e, drogozom-e.
 - És mit mondtál a drogra?- feszült volt a hangja.
 - Elmondtam, hogy néha napján drogozom… ne legyél hülye… csak annyit mondtam, hogy próbáltam, de nem jött be.
 - Akkor jó.
 - Hány óra?- ránéztem a fali órára.- Fél három. Fél három?- felpattantam és előkerestem a cigim.
 - Mi van fél háromkor?
 - El kell mennem Petehez. Johnny hoz nekem egy CD-t.
 - Milyen CD-t?
 - Az új Pantera CD-t, Matt szülinapjára.
 - Ohh értem.
 - Na, jó menjünk- megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
 - Jól van már nyugi- nevetett.
 - Anya!- kiáltottam mikor kimentünk a szobámból.
 - Igen?- a nappaliból jött ki.
 - Briannél alszom ma oké?
 - Felőlem mehetsz, tudod… de apádat is kérdezd meg- forgattam a szemem.
 - Apa!
 - Tessék?- jött ki a szobából.
 - Ma este Briannél aludhatok?
 - Miért?
 - Mert miért ne?- összehúzott szemekkel méregetett.
 - Jól van, de nem örülök neki.
 - Köszi-, mosolyogtam.

 Az ajtó irányába fordultam és amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam Briant a házból mi előtt apa meggondolja magát, megcéloztuk a zeneboltot.

~~~~~

Kedves Naplóm,

Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg írok egy vacak kis rózsaszín könyvecskébe. Tényleg ennyire be lennék „kattanva”? Nem hiszem… de hát amúgy sincs jobb dolgom. Channing még nem jött haza a családi nyaralásból és az esti buliig is van még 12 óra. Igen reggel hét van, nem tudtam aludni és úgy gondoltam írok. Anya és apa tegnap este megint veszekedtek… egyre többször és egyre hangosabban. A végén fogtam Em-et és elvittem itthonról hajnali egyig haza se hoztam. A vállamon aludt mikor hoztam haza. Valószínűleg el fognak válni, nem mintha zavarna, csak ez a folytonos veszekedésük irritál nagyon. Hiányzik Chan, viszont Mattel napról napra jobb a kapcsolatom megint kezdek fesztelen lenni mellette, ez jó. Sokat dolgoznak a lemezzel így leginkább Bethel vagyok. De volt, hogy bementünk hozzájuk, a stúdióba. Valary iszonyatosan irritál néha. De ezt minden alkalommal leírom neked mostanában. Nem zavar? Engem biztos, hogy nagyon irritálna. De hát ez egy napló dolga, csendben hallgatni és hagyni, hogy az ember gondolkozhasson, kiadhasson magából mindent. Dr. Willsonnal végig beszéltük az összes barátomat már csak Matt van hátra. Hihetetlen, hogy mennyire hozzá szoktam ahhoz, hogy pszichológushoz járok! Úgy érzem, elárulom magam, de annyira nem is. Kedves és megért, vagyis nem mondom, hogy megért, de valahogy mindent ki tudok mondani előtte. Furcsa, hogy ennyire megbízom benne, de hát köti az eskü, szóval… Még nincs senki fent legalább is nem hallom, hogy bárki lenne kint. Éhes vagyok, de lusta vagyok kimenni ráadásul dög meleg is van és ez a rohadt ventilátor nem segít semmit. Unatkozom is ezért is kezdtem el most írni vagy ezt már írtam? Írtam hát, bocs. Ráadásul megint össze-vissza írok mindent, mint általában. Lényegtelen, így legalább ha bárki más olvassa nem igazán fog tudni ki igazodni rajta, de remélem, azért nem olvassa el senki. A bulihoz visszatérve, Jimmy azt mondta van valami jó cucca szóval nem lesz azért olyan rossz a buli bár az ikrek szervezik szóval drog nélkül is biztos jó lenne, de így… Gondolkozom, mit írhatnék még, de nem nagyon jut eszembe semmi. Na, jó… inkább megyek eszek valamit, mert a gyomrom már nagyon ordít velem, hogy éhes szóval. Majd még jövök.

Kira*

2000. Augusztus 12.

 Összecsuktam a könyvet és beraktam az asztalom fiókjába. Még ültem pár percet a székemen felhúzott térdekkel és figyeltem az utcáról beszűrődő hangokat. Végül felálltam és kimentem a konyhába, próbáltam minél halkabban mozogni a házban. Elővettem a szokásos müzlim és csöndben falatoztam a konyhában. Mikor végeztem beraktam a tányérom a mosogatóba és Em szobájához mentem. Kivettem a telefont a zsebemből és felhívtam Zackyt.

 - Mmmm haló?- szólt bele álmosan.
 - Szia, Kira vagyok. Nincs kedved egy fél óra múlva találkozni a játszótéren? Kiviszem Emet.
 - Hány óra?
 - Háromnegyed nyolc.
 - Korán van.
 - Annyira nem is.
 - Jó rendben. Lehet kések.
 - Okés mi ott leszünk.
 - Várj melyikre mentek?
 - Ami a templom mellett van.
 - Oké, szia.
 - Szia-, kinyomtam.

 Óvatosan benyitottam nehogy felkeltsem, ha még alszik. A régi babaházam előtt ült és játszott a babákkal. Becsuktam magam mögött az ajtót és a szekrényéhez mentem. Kivettem a piros ruhácskáját, amin fehér pöttyök voltak és a piros kis szandálját.

 - Hova megyünk?- mögülem jött a hangja.
 - A játszótérre- az ágyára raktam a ruháját és mellé ültem.
 - És miért ilyen ruhában?
 - Tudod, ki jön velünk?- mosolyogtam.
 - Ki csoda?
 - Zacky.
 - Tényleg?- felragyogott az arca.
 - Bizony ám Zachary a pasid.
 - Zachary nem is a pasim!- durcásan elfordította a fejét és karba tette a kezeit.
 - De bejön neked- cukkoltam.
 - Nem is!- visszafordult felém a kezeit maga mellé tette és ökölbe szorította.
 - De, hogy nem különben most nem viselkednél így- dobbantott egyet.- Jól van, gyere- felemeltem a ruháját,- vedd fel.

 Felöltözködött a cipőjét segítettem felvenni, kifésültem a haját és raktam bele egy piros cseresznyés csatot. Elindultunk a játszótér felé. Végig ugrándozott és nevetgélt, ahogy a játszótérhez értünk egyből a hintához rohant és elkezdte hajtani magát. Leültem az egyik padra és figyeltem. Valaki hátulról egy puszit nyomott az arcomra, felnéztem és Zacky mosolygott rám, leült mellém.
 - Mi újság?- kérdezte.
 - Semmi különös, veled?
 - Velem sincs semmi. Chan még nem jött haza?
 - Nem még nem. Em!- felénk nézett és elvigyorodott.- Tetszel a húgomnak- mosolyogtam.
 - Nem csoda- mögém a padtámlájára rakta a kezét és nagyképűen mosolygott.
 - Ha az egoizmus fájna…
 - Ordítanék, tudom- mosolygott, Em megállt a hintával és felénk futott.
 - Szia, Zacky!- mosolygott és megállt Zacky előtt.
 - Szia, Emma- felkapta és az ölébe ültette, nyomott egy puszit az arcára.- Hihetetlen, hogy a Scot lányok milyen szépek.
 - Ne legyél hülye- mosolyogtam.
 - Hátha egyszer igaz. Ha csúnya lennél barátkoznék veled?- gúnyosan felhúzta a szemöldökét.
 - Mekkora egy barom vagy!
 - Ugyan már csak vicceltem- elmosolyodott.- A lényeg, hogy jó fej legyél.
 - Ha csúnya leszek nem fognak velem barátkozni a fiúk?- Em megszeppent arcot vágott.
 - Nem, dehogy is! Zacky csak viccelt- megsimogattam az arcát.
 - Amúgy is- folytatta Zacky,- biztos, hogy nagyon szép leszel! Csak úgy dögleni fognak utánad a pasik.
 - Attól félek én- mondtam.
 - Na, gyere- állt fel Zacky, közben Emet letette a földre- menjünk fagyizni- mosolygott.
 - Oké!- megfogta Zacky kezét és elindultunk, Zacky mellé mentem.
 - Zacky- mondtam halkan,- nem hoztam pénzt…
 - Hagyjad, meghívlak titeket.
 - Jaj, nem kell…
 - Ne rontsuk el ezzel Em kedvét, nem gond tudod jól, max majd visszafizeted valamikor- mosolygott.
 - Hát jó rendben- elmosolyodtam.

 Bementünk az első cukrászdába, amit találtunk. Hiába élek itt születésem óta nem igazán szoktam cukrászdákba járkálni. Leültünk a teraszra a fagyinkkal együtt, Em lóbálta a lábát és dúdolt valami gyerek dalt.
 - Mesélj, mi van a pszichológussal- mondta Zacky két nyalás között.
 - Semmi az előző foglalkozáson téged veséztünk ki.
 - Remélem csupa jót mondtál rólam.
 - Hát egoista, bár nem annyira, mint Brian, hülye viccei vannak, iszákos, seggfej…
 - Jó elég lesz értem- nevetett.
 - Nem tényleg. Normális vagyok, ha ott vagyok. Igazából annyi volt, hogy meséltem a kapcsolatunkról.
 - És milyen a kapcsolatunk?- hátra dőlt a székben és derékszögben felrakta az egyik lábát a térdére.
 - Normális, mint a legtöbb barátság- mosolyogtam.
 - És Synnel? Milyen a kapcsolatotok?
 - Miért érdekel?
 - Nem tudom- megrántotta a vállát,- csak úgy. Miért ne?
 - Vele is jó a kapcsolatom sőt. Azt mondta talán jobb, is mint egy sima barátság- megvontam a vállam és bekaptam a tölcsér végét.- Nekem Brian mindig is a legjobb barátom volt. Egy csomó mindenen együtt mentünk keresztül. Egy csomó dolgot vele csináltam először. Szóval szerintem érthető, hogy ez talán egy erősebb kapcsolat, mint egy sima barátság, mint például a miénk- rámutattam,- ne értsd félre, szeretlek, de Brian olyan nekem talán, mint egy testvér, vagy még az se. Igazából én se nagyon értem, hogy mi is ez. De amíg működik addig jó- mosolyogtam.
 - Egyértelmű- mosolygott,- és Channel mi van? Mikor jön haza?
 - Nem tudom… de minden este beszélünk pár percet.
 - Beszéltek és nem kérdezed, meg mikor jön haza?- nevetett.
 - Hátha nem kerül szóba- megvontam a vállam.
 - És amúgy, úgy általánosságban mi van veletek?
 - Semmi meg vagyunk…
 - Kira?- Em mellém jött és mutatta, hogy hajoljak le hozzá.
 - Igen?- lehajoltam.
 - Pisilni kell- súgta a fülembe.
 - Oké már is megyünk- felálltam és kézen fogtam.- Mindjárt visszajövünk- mondtam Zackynek.
 - Csak nyugodtan- mosolygott.
 - Na, gyere- elindultunk a mosdó felé.

 Eltartott egy kis ideig, míg végeztünk, sose szerettem, ha nekem kellett elvinnem pisilni egyszerűen béna voltam benne. Tartani a gyereket, amíg pisil nehogy beleessen… Kösz inkább kihagynám, de amit muszáj, azt muszáj. Visszamentünk Zacky ugyan úgy ült ott, mint, ahogy ott hagytuk.

 - Szerintem jobb lenne, ha haza mennénk. Anyáék nem tudják, hogy elhoztam.
 - Jól van- felállt.

 Kimentünk a cukrászdából és, ahogy kiértünk Zacky felkapta Emet és a nyakába ültette.
 - Jesszus! Le ne ejtsd!
 - Nyugi nem lesz semmi baja- mosolygott Zacky, Em a nyakában ülve kuncogott és belemarkolt Zacky hajába.- Ott tartottunk, hogy mi van veled meg Channinggel?
 - Mondtam meg vagyunk.
 - Lassan két hónapja vagytok együtt…
 - Mire akarsz kilyukadni?
 - Csak érdekel, hogy érzel-e már iránta valamit.
 - Hát nem is tudom igazán. Jó vele lenni, de nem érzem azt a fajta kötödést, hogy csak vele tudnám elképzelni a jövőm.
 - De bele tudnál szeretni?
 - Szeretem Chant. Nem az a végtelen nagy szerelem, hogy „Hűű már a negyedik gyerekünk nevét találtam ki!”, de szeretem.
 - Akkor jó- mosolygott maga elé.
 - De miért érdekel?
 - Rég beszéltünk és gondoltam megkérdezem.
 - Ohh értem.
 - Apád otthon van?
 - Nincs, szerencsére.
 - Akkor simán el tudsz menni otthonról este.
 - Alap!
 - KUTYUUUUUUS!- üvöltötte Em.

 Egészen hazáig kísért ott letette Emet és elköszöntünk. Mikor bementünk anya egyből jött ki a nappaliból hozzánk. Beültünk hárman a tv elé és anyu berakta a Kishableányt Emnek. Velük néztem, régen nem csináltunk ilyet meg kell hagyni, de nagyon jó volt. Egésznap velük voltam, délután hívott Brian, hogy beugrik értem a buli előtt, hogy együtt mehessünk. Elmentem anyával és Emmel a boltba vásárolni, játszottam Emmel egész délután és csak olyan este hat fele kezdtem el készülődni. Volt egy órám míg Brian jött értem, szóval ráérősre vettem a dolgot. Elővettem a fekete szakadt harisnyám és belebújtam, előkerestem a szekrényem legmélyéről a fekete szoknyám, közben pedig megtaláltam a rég elveszettnek hitt szögecses övem, felvettem a szoknyához. Felvettem a fekete topomat, átfésültem a hajam és kisminkeltem magam.

 Zsebre vágtam a cigim és a telefonom, Brian pont akkor csöngetett mikor vettem fel a fekete Converse cipőm, most csak lazán kötöttem meg, hogy bármikor le tudjam venni magamról. A múltkori buli után mikor beleborítottak a medencébe és szépen elázott a cipőm inkább elővigyázatos vagyok. Kimentem, dobtam anyunak egy „Szia, vigyázok magamra, jó éjszakát!” és már szálltam is be Brian kocsijába. Szólt a zene az autóban és mi üvöltöttük vele a szöveget. Előre csináltuk a hangulatot. Már jó pár házzal arrébb is lehetett hallani az ikrek házából szóló zenét. Alig múlt hét óra, de már meg volt a hangulat.

 Ahogy megérkeztünk megkerestük a fiúkat és csatlakoztunk hozzájuk. Pár órával később mikor már alig volt pár józan ember, Jimmy, Brian és én arrébb húzódtunk egy sarokba. Jimmy kivette a zsebéből a gondosan becsomagolt port és kiszórta az asztalra. Elfordítottam a fejem és figyeltem a táncoló, fetrengő tömeget. Egyből kiszúrtam Benjit, figyeltem egy darabig, majd puff eltűnt a tömegben. Meghúztam a kezemben lévő Jack-es üveget, ezzel el is fogyott a tartalma.
 Visszafordultam, már készen is voltak. Jimmy egy összetekert ötdollárost nyomott a kezembe, legalább is azt hiszem az volt, de már akkor se volt éppen tiszta az agyam. Az összecsavart pénz segítségével szívtam fel az asztalon lévő csíkok közül egyet. Majd oda adtam Briannek, megvártam, míg ők is végeznek és csak aztán indultam el Benji megkeresésére. Néhány kör után sikerült rátalálnom, a tömeg közepén táncolt, ahogy elnéztem Ő sem volt éppen józan állapotban, sőt. Odamentem hozzá, megöleltem, majd elkezdtünk táncolni. Nem sokkal később arra eszméltem, hogy nem épp illendő helyeken mászkál a keze, de valahogy nem tudott érdekelni, sőt belementem a játékba. Már nagyban egymás szájában jártunk mikor hírtelen valaki elrántott tőle és kihúzott a tömegből.
 Felnéztem és Matt fogta a kezem, beszélt hozzám, de a zenétől nem értettem semmit. Felnevettem, odaléptem hozzá és megcsókoltam. Elengedtem, láttam rajta, hogy furcsállja, megint felnevettem. El akartam indulni vissza Benjihez, de megállított, megint mondott valamit, de ugyan úgy nem értettem a zene teljesen megsüketített, az egész testem zsibbadt és vissza akartam menni Benjihez. Elfordultam és elindultam a tömegbe, vissza Benjihez.

 Iszonyatosan hasogat a fejem. Úgy éreztem mintha egy elefánt ülne rajta. Átfordultam az oldalamra, megéreztem a takarót a bőrömön. A bőrömön?! Egyből kipattant a szemem. Egy szobában voltam és nem volt rajtam ruha, felültem és magam mellé néztem. Benji feküdt mellettem, rajta se volt ruha. A számhoz kaptam a kezem, vettem pár mély levegőt, hogy lenyugodjak és elkezdtem rázni Benjit, hogy felkeljen.
 - Benji! Kellj fel!- rázogattam.
 - Mmm, mi van már?- fordult felém és félig kinyitotta a szemét.- Miért nincs rajtad ruha?
 - Azért amiért rajtad sincs.
 - Tessék?- feltápászkodott és végig nézett magát.- Most ez…
 - Ezek szerint… de vajon védekeztünk?
 - Nem tudom, nem emlékszem semmire.
 - Baszd ki!- a fejem fogtam.- Na, jó, öltözzünk, fel aztán keressük meg az óvszert.
 - Oké- gyorsan magunkra kaptuk a ruháink és elkezdtük keresni a kotont.
 - Keresd azt a kibaszott gumit!- mondtam idegesen közben majdnem felborítottam az éjjeli szekrényt.
 - Azt csinálom!- miután az egész szobát feltúrtuk és sehol semmi, megsemmisülve ültem le a földre.
 - Most mi a faszt csináljunk?
 - Nem tudom… van esély arra, hogy nem vagy terhes nem?
 - De van. Csak nem tudom mennyi…- felálltam.- Menjünk ki, keressük meg a többieket.
 - Jól van- Ő is felállt.

 Együtt mentünk ki a szobából és elkezdtük keresni a fiúkat. Mindenki a földön hevert, volt, aki már ébredezett, de ebből csak pár volt. Belebotlottunk Brian-be igen botlottunk, mivel majdnem felestem benne. Felkeltettük és tovább indultunk megkeresni a többieket közben persze elmondtuk, hogy fontos mondani valónk van és össze kéne, gyűlni valami csendesebb helyre ahol csak mi vagyunk. Pár kör után mindenkit megtaláltunk, hát senki se volt valami jó formában Joel teljesen szét volt csúszva. Az ikrek megkérték a bátyúkat Josh-t, hogy küldjön el mindenkit a házból. Átmentünk Matthez mert nem volt nála otthon senki. Letelepedtünk a nappaliban. Mindenki minket figyelt, egyre feszültebb lettem lehet nem kéne egyszerre mindegyiknek elmondani? De ha már itt vagyunk… vettem egy mély levegőt.

 - Este annyira beálltunk, hogy lefeküdtünk és ma reggel nem találtuk meg a gumit, valószínűleg terhes vagyok. El kéne mennem még ma nőgyógyászhoz Beth gyere el velem!- hadartam el.
 - Na, várj, mi van?- egyedül Matt tudott megszólalni a többiek mind csak értetlenül bámultak ki a fejükből.
 - Az előbb mondtam el. Lehet terhes vagyok…
 - Nem úgy volt, hogy nem fekszel le senkivel ha részeg vagy?- folytatta.
 - De be is voltam tépve… nem voltam tudatomnál!
 - És Channinggel mi lesz?- Beth felkapta a fejét és kérdően a szemembe nézett.
 - Nem tudom… még ez is, istenem- leguggoltam és a fejem fogtam, elkezdett forogni a világ.

 - Jól van nyugi- hallottam Brian hangját és a hátamhoz ért egy kéz.
 - El fogod mondani neki?- folytatta Beth.- Vagy megtartod a kis titkot? És ha terhes vagy? Mit csinálsz?
 - Nem tudom Beth!- üvöltöttem könnyes szemmel.- De kibaszottul örülnék, ha nem beszélnél így velem! És ha véletlenül veled esik meg ilyen? Akkor te lennél az áldozat! Csak fogd be a pofád, érezz együtt és gyere el velem a kibaszott orvoshoz!- elkerekedett a szeme, elgondolkodott és láttam rajta, hogy megbánta, amit mondott, bár volt benne igazság.
 - Oké menjünk- felállt Jimmy mellől és felém nyújtotta a kezét, megfogtam és felálltam.
 - Köszönöm- megöleltem.
 - Ne menjünk veletek?- kérdezte Jimmy.
 - Nem kell gardedám. Majd felhívunk titeket.
 - Rendben.

 Kimentünk, kerestünk egy taxit. Egész úton azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha terhes vagyok. Mit fog mondani Chan? Biztos egy örök életre megutálna. Nem igaz, hogy lehettem ennyire hülye és felelőtlen? Idegesen doboltam a lábammal a rendelőben. Feszülten vártam, amíg mondják a nevem. Beth csendben ült mellettem. Hatalmasat dobbant a szívem mikor meghallottam a nevem. Beth bejött velem az orvoshoz, ami nagyon jól esett. Picit lenyugodtam.

 Az doktornő minden féle hülye kérdést fel tett, kedves volt persze, de akkor is. Adott egy kis gyógyszeres dobozt, kifizettem és már mentünk is el onnan Beth-el. Beültünk egy kávézóba és amilyen feltűnés mentesen csak tudtam bevettem amit a doktor nő adott.

 Megnyomtam a hívás gombot és vártam, hogy Brian felvegye.
 - Szia!- szólt bele izgatottan.- Na, mi van?
 - Minden rendben, kaptam gyógyszert szóval...- mondtam mosolyogva és kifújtam a cigi füstöt Beth is mosolygott.
 - Ahh úristen…
 - Na, mi van már?- hallottam a többiek hangját a háttérből.
 - Minden rendben Kira nem terhes.
 - Akkor ma iszunk!- hallottam Jimmy hangját, felnevettem.
 - De csak iszunk- mondtam.- Na jó lassan indulunk- mondtam és kinyomtam a telefont.

 Eldobtuk a cigi csikket és kerestünk egy taxit. Nagy kő esett le a szívemről, sokkal könnyebbnek éreztem magam. Na egy biztos ez nem kerül be a naplómba! Megcsörrent a telefonom, kivettem a zsebemből és ránéztem a kijelzőre. Channing.