1. rész

 - Brian! Menj a jó büdös picsába!

 - Most mi bajod Kira?

 - Az baszd meg, hogy hajnali hat óra van!

 - Jó, jó nem kell kiabálni.

 - Hát baszd meg magad!

 - Jó... Hagylak aludni.

 - Köszönöm- leejtettem a földre a telefont és visszadőltem az ágyamra.

 Fasza... Nem tudok elaludni. Felvettem a földről a telefont és visszahívtam Briant.
 - Kösz... Nem tudok visszaaludni.

 - Akkor találkozunk?

 - Jól van fél óra múlva a parkban.

 - Csak fél óra?

 - Én el tudok készülni...

 - Lány vagy.

 - Baszd meg- kinyomtam.

 Már csak azért is késni fogok bő fél órát. Felvettem magamra egy fekete rövidnadrágot meg egy Iron Maden-es pólót, ami testhez simuló volt és Ed Hardy-san kiszaggatva a háta és az eleje, de a felírat látszódott. Nem érdekelt, hogy kilátszik a melltartóm vagy nem. Fürdőruhában is, szoktam lenni nem ugyan az? Összefogtam a hajam és felkentem egy kis sminket. Kivettem az ajak pc-met és beraktam egy szöges végűt. Kimentem a konyhába, anya még aludt, és ahogy elnéztem apu megint bent éjszakázott. Kivettem egy müzlis tálat és félig megtöltöttem müzlivel és hozzá tejet. Szépen lassan falatoztam, ránéztem az órára fél múlt öt perccel. Elkezdtem keresni a fekete Convers-emet, az egyik fele előkerült az ágyam alól, de a másik csak nem akart előkerülni. Ahjj ezért utálom, mikor itt vannak a fiúk, mindent eltűntetnek. Végül a WC mögött találtam meg. Felvettem és már indultam is. Kicsit hideg volt a nyár ellenére, így felkaptam a bőrdzsekim. Pontosan hét óra öt perckor értem oda. Brian egy hintában ült és várt. Mikor meghallotta, hogy csikorognak a kövek a talpam alatt, felnézett.

 - Késtél Kira- mondta egy elégedett vigyorral a képén.

 - Direkt.

 - Hát persze.

 - Jól van, fogd be- mikor oda értem lehajoltam és két puszit nyomtam az arcára, leültem a másik hintára. Elkezdtem rugdosni a köveket, közben piciket löktem magamon.

 - Bocs, hogy felkeltettelek.

 - Honnan a francból hitted, hogy ilyenkor fent vagyok?- néztem rá összeszűkült szemekkel.

 - Csak felhívtalak.

 - Legközelebb, hívd Mattet vagy Jimmyt vagy Zackyt vagy akit, akarsz csak ne engem.

 - De veled akartam találkozni.

 - Jó, de normális időben légy szíves.

 - Oké, oké.

 - Amúgy.

 - Hmm?- nézett rám.

 - Mi a faszért tűntetitek el folyton a cipőm, ha nálam vagytok?

 - Jimmy szokta. Mi csak csöndben vagyunk és hagyjuk.

 - Ma is egy csomót kerestem és az egyiket a WC mögül, szedtem ki- felröhögött én sem bírtam és én is vele nevettem.- Jó ez tényleg vicces. De azért leállhatna vele.

 - Majd, leáll, ha akar.

 - Kössz igaz barát vagy...- elhúztam a szám.

 - Jaj tudod, hogy úgy sem hallgat rám. Ha rá is szólók ugyan úgy folytatni fogja.

 - Az is igaz.

 - Holnap este lesz Zackynél buli, jössz?

 - Hogy a fenébe ne mennék? Szerinted kihagynék egy közös bulit is veletek?- mosolyogtam.

 - Jól van, akkor hozz valami piát.

 - Arról nem a házi gazdának kell gondoskodnia?- kivettem a zsebemből egy doboz cigit. Brian felé tartottam.- Kérsz?

 - Nem kösz van nekem is.

 - Oké- kivettem egy piros Malbit és meggyújtottam Brian is így tett.- Szóval, a piáról nem a házigazdának kéne gondoskodnia?

 - De, de minél több a pia annál jobb.

 - Ja, csak, hogy még mindig 17 vagyok.

 - Ja, még kemény egy hétig- mosolygott.

 - Nem fogják kiadni.

 - Ki fogják, hidd el.

 - Könnyű 19 éves fejjel pofázni.

 - Majd akkor megveszem én és Te, meg oda adod a pénzt.

 - Jó, jó.

 - Elnézést fiatalok- jött oda egy anyuka a kisgyerekével,- de ez egy játszótér itt nem lehet dohányozni.- lenéztem a földre és volt pár csikk a földön, amit biztosan nem mi hagytunk ott.

 - Akkor ezek miért vannak itt?- mutatott le Brian a földre.

 - Azok nem érdekelnek. Amúgy is kiskorúak- kitört belőlem a nevetés, de visszafogtam.

 - Bocsánat, de ez nagyon vicces. Egy Ő- böktem az ujjammal Brian felé.- Ő 19 éves múlt három napja, Én, pedig 18 leszek egy hét múlva. És amúgy is. Az mi, hogy anyukák, apukák dohányozhatnak itt, de mi nem?- néztem mereven a nő szemébe, de nem szólt semmit.- Mindegy, gyere Brian menjünk.

 Felálltam a hintáról szívtam egyet a cigimből, ledobtam a földre és eltapostam és, ahogy elhaladtam a nő mellett a képébe fújtam a füstöt. Kimentünk a játszótérről és elindultunk a vakvilágnak. Brian megfogta a kezem. Szoktunk így menni elég gyakran főleg, ha hideg van.

 - És, hogy áll a banda?

 - Hát meggyeget, most dolgozunk az első albumon.

 - Amúgy tökre szeretem Matt hangját mikor énekel, de mikor üvölt vagy nem is tudom mit csinál az szerintem szar. De ti tudjátok.

 - Hát van ilyen- rám mosolygott,- hogy valakinek valami nem tetszik.

 Sétáltunk tovább néha csöndben, néha pedig folyton pofázva. Majd fogtam magam és leültem törökülésben a földre.

 - Mit csinálsz?- nézett le rám Brian.

 - Elfáradtam.

 - És az úttest kellős közepén ülsz le?

 - Aha.

 - Hát, te nagyon hülye vagy- mosolygott mögém jött és megfogott a honom alatt és elkezdett húzni az út padka felé.

 - Ne már!- leültetett a padkára és leült mellém.- Ez így nem poén- adtam a durcát, és karon csaptam.

 - Legalább nem halsz meg.

 - És ha meg akarok halni?

 - De, hogy akarsz, amúgy is- átkarolta a vállam és magához húzott.- Mit kezdenék nélküled? Te buta lány?- megpuszilta az arcom.

 - Megbasznál minden jött ment csajt.

 - Ilyet sose tennék.

 - Hát, hogyne. Én vagyok az egyetlen, aki visszatart, szerintem, ha nem lennék, akkor már az összes jó csajt megkúrtad volna a környéken.

 - Ha te így látod...- elengedett.

 - Jaj hagyd már magad! Te is tudod, hogy ilyen vagy!

 - És ez bűn?

 - Nem, de köcsögség.

 - De nem csinálom.

 - Ja mert visszafoglak.

 - És miért is?

 - Mert nem akarom, hogy egy tapló szexmániás köcsögnek tartsanak.

 - Szeretlek- átölelt.

 - Tudom, te nimfomán- mosolyogtam.

 Sokáig voltunk kint az emberek kezdtek ki jönni az utcára és egyre melegebb lett így levettem a bőrdzsekim.

 - Imádom mikor ezekben a pólókban, jársz- mosolygott Brian közben a mellemet, nézte.

 - Itt a szemem- fogtam meg az állát és löktem fel a fejét.

 - Akkor minek veszel fel ilyen pólót? Ami nem eladó azt nem rakjuk a kirakatba nem?- mosolygott.

 - Inkább légy lovagias és hozd a kabátom-, nyomtam a kezébe.

 - Oké, oké. De egyszer úgy is megraklak, főleg ha tovább kacérkodsz.

 - A legjobb barátod vagyok Brian.

 - És? Nem velem csókolóztál először?

 - Az más volt! 12 voltam Te meg 13 és mind a ketten ki akartuk próbálni.

 "- Brian!- félve néztem legjobb barátom szemébe, féltem a választól, remegett a kezem.

 - Igen?- kíváncsi volt mit szeretnék.

 - Brian Te csókolóztál már?- elpirult.

 - Nem... És Te?

 - Én sem- én is elpirultam.

 - Ki akarod próbálni?

 - Ühüm- bólintottam.

 Közelebb lépett hozzám, megfogta az állam, éreztem, hogy az Ő keze is remeg, Felém hajolt egy magasok voltunk. A szája puhán hozzáért az enyémhez. Lassan szétnyitlak az ajkaink, kábé 2 percig csókolóztuk, mert kopogtak az ajtón. De az óta se felejtettem el."

 - De ne mond, hogy nem volt jó.

 - Mára már biztos jobb lett- húztam fel mosolyogva a szemöldököm.

 - Azt akarod mondani, hogy rosszul csókolók?

 - Eddig csak egyszer próbáltam és az nem volt valami meggyőző- gonoszan vigyorogtam.

 - Meggyőzzelek? És amúgy többször is csókolóztunk már!- közelebb léptem hozzá.

 - Az más volt akkor részeg voltam, de győzz, meg- mondtam ördögi vigyorral az arcomon.

 - Jól van.

 Egyik kezével megfogta az állam másikkal a derekam és magához húzott, sokkal magasabb volt, mint én túlnőtt engem, pedig kiskorúnkban volt, hogy magasabb voltam, mint Ő. Lehajolt az ajka keményen ért hozzá az enyémhez. Egyből szétnyílt az ajkunk. Pár másodperc múlva már össze-összeért a nyelvünk. Belemarkoltam a hajába és közelebb húztam magamhoz, éreztem, hogy kicsit hátra hajlik a hátam. Kifejezetten jól csókolt. Hamar, túl hamar lett vége. Miért mondom ezt?

 - Aúú- mondta, miután abba hagytuk, mert szegényt megkarcolta a pc-m.- Minek hordasz szögecses végűt? Életveszélyes!

 - Gondoltam, hogy lesmárolsz?

 - Az is igaz. Amúgy milyen volt?

 - Hááát...- valaki befogta a szemem hátulról, megfogtam a csuklóját.- Ki vagy?- tudtam, hogy nem válaszol, elkezdtem a kezét tapogatni.- Baszki... vagy Joel vagy Benji- Brian nevetett eszerint eltaláltam már csak az a kérdés melyik iker.- Ahjj... utálom, mikor ezt csináljátok! Ahjj miért vagytok ikrek?- tovább gondolkodtam és tapogattam- Ömm... Benji?- elvette a kezét, hátra néztem és Benji Madden állt velem szemben.- Ennyi!- megöleltem.- Szia.

 - Szia Kira- mosolygott.- Jó a pólód.

 - Ne kezd Te is!

 - Syn már megint rád izgult?- mosolyogtam Brian mellé léptem.

 - Brian mindig rám van izgulva- átöleltem a derekát és megpaskoltam a hasát.

 - Hátha egyszer jó csaj.

 - Hé azért óvatosan Syn ha megbántod velem, gyűlik meg a bajod!- mondta mosolyogva Benji.

 - Jaj fiúk, ne kakaskodjatok. Tudjátok, hogy Joelért dobog a szívem- mondtam viccelődve.

 - Bevallhatod neki szerelmed, nem sokára Ő is jön- mosolygott Benji.

 - Juj, de jó!- elkezdtem hülyén ugrálni és mind hárman röhögésben törtünk ki.

 Elhülyéskedtünk, majd láttuk Joel közeledő alakját.

 - Na Kira jön a pasid.

 - Ohh végre!- mikor már kábé tíz méterre volt, elkezdtem futni felé és mikor odaértem a nyakába ugrottam és a hátán összekulcsoltam a lábam.- Szia szerelmem- nyomtam egy puszit az arcára.

 - Én is örülök neked Kira- mosolygott, nem szálltam le róla, egyik kezével a derekamat fogta másikkal a fenekemet és így mentünk a fiúkhoz.- Kirával mi történt?- kérdezte nevetve.

 - Áhh csak szerelmes beléd- mosolygott Brian.

 - Én azt hittem beléd szerelmes Syn- lemásztam róla.

 - Miért hívjátok Synnek? Ő Brian.

 - Miért hívod Briannek? Ő Synyster Gates- mondták egyszerre az ikrek.

 - Istenem... a végén én is rá fogok szokni.

 - Inkább térjünk vissza a szerelmedhez Kira- mondta Benji.- Azt mondtad szerelmet, vallasz Joelnek.

 - Ohh igaz is. Szóval.

 - Na várj! Mi előtt bármit is mondasz, vedd ki azt a szart a szádból!

 - De most miért?- szomorodtam el.

 - Meg nem csókollak úgy, hogy az a szádban van! És ha beleakadok?

 - Igazad van. Syn whááá Brian is megjárta.

 - Na mi van?- nézett mosolyogva Joel Brianre.- Megint ráizgultál a csajomra?

 - Héé! Még nem vagyok a csajod! Csak most fogok szerelmet vallani!

 - Jó! De előbb vedd ki a szádból azt a szart!

 - Hajjaj. Benji csak te értesz meg engem- álltam Bejni mellé.

 - Meg Matt és Zacky- mondta.

 - De Ők most nincsenek itt.

 - Na hol marad már az a szerelem vallás?- kezdte Brian.

 - Jó csak akkor várj egy kicsit- gyorsan kivettem a pc-t.- Szóval- Joel elé léptem.- Joel, jól figyelj rám! Mióta csak ismerlek... Ami elég rég óta van...

 - A lényegre!- mondta Benji.

 - Kuss! Ehhez idő kell! Na. Mióta ismerlek, bejössz nekem és most érkezett el az a pillanat, mikor végre bevallom neked érzéseim. Joel szeretlek.

 - Ohh Kira én is- és egy színpadias csók.

 - Joel! Három gyereket szeretnék.

 - Én meg ötöt.

 - Egyezzünk meg négyben oké?

 - Oké!

 - Na milyen volt?- fordultam a többiek felé. Elkezdtek tapsolni.- Köszi, köszi- meghajoltunk.

 - Össze kéne szedni a többieket-, mondta Benji.

 - Ja jó lenne amúgy is már lassan ebédidő van, átjöhetnétek kajálni.

 - És anyukád? Biztos nem...- elkezdett számolni az ujján- tíz emberre főz.

 - Sokat szokott csinálni. És apu megint bent éjszakázott szal csak késő délután jön haza. Anyu tudja, hogy bármikor betoppanhatok veletek ezért szokott sokat csinálni és a húgom még csak 2 éves Ő nem eszik sokat.

 - Hát jó. Úgy is imádom anyukád főztjét- mosolygott.

 - Akkor hívjuk össze a többieket.

 - Jól van.

 - Brian Te hívd Jimmyt, Joel vagy Benji amelyiktök akarja, hívja Mattet én, hívom Zackyt.

 Mindenki heves telefonálásba kezdett. Délre mindenkit összecsődítettünk és elindultunk hozzám.

 - Szia anyu!- köszöntem.- Átjöttek a srácok ebédelni nem baj?

 - Szia kicsim, dehogy baj, tudod, hogy szívesen látom Őket bármikor- kijött az előszobába-, sziasztok- köszönt.

 - Jó napot. Szia- jött a két féle válasz. "Jó napot", Matt, Zacky és Jimmy részről. "Szia", Brian, Joel és Benji részéről.

 - Mit főztél?- kérdezte Benji.

 - Ugyan nem tudtam, hogy jöttök, de a kedvencedet.

 - Ne már! Komolyan?

 - Igen!- mosolygott anyu.

 - Akkor menjünk!- becsődültünk a konyhába. Húgi kicsit megijedt.

 - Jaj kicsi semmi baj- mentem oda.- Csak a csúnya fiúk jöttek át.

 - Na kössz- jött az egy hangú válasz.

 - Cúna!- mondta Emma.

 - Úgy bizony- visszaraktam az etető székébe.

 - Amúgy Kira- kezdte anyu, miközben a srácoknak szedte a kaját.

 - Igen?

 - Hol a piercinged?

 - Ohh nem raktam vissza?- kivettem a zsebemből

 - Azt vissza ne rakd!- mondta egyszerre Brian és Joel. Felálltam az asztaltól.

 - Ohh basszátok meg!

 - Kira!- szólt rám anyu.

 - Bocsánat- bementem a szobámba és beraktam egy teljes kört rajta egy aprócska ékkővel.- Ez már jó?- kérdeztem a fiúkat.

 - Aha.

 - Nekem a szöges jobban tetszett- mondta Zacky és rám kacsintott.

 - Ezt nekik mond-, böktem Joel és Brian felé.

 - Miért?- nézett rám.

 - Ohh tényleg anyu!- mondtam mosolyogva- Joelnek szerelmet vallottam- Matt félre nyelt és elkezdett köhögni.- Jól vagy?- néztünk rá.

 - Persze-, mondta fulladozva.

 - Nocsak-, nézett rám anyu.

 - Szóval a mai napon együtt vagyunk-, mosolyogtunk Joellel.

 - Örülök- kacsintott anyu.

 - Apuval mi van?- kérdeztem óvatosan, tudtam, hogy a fiúk előtt nem szeret erről beszélni, de most, muszáj volt.

 - Hát... Nem tudom. Felhívott, hogy bent kell még maradnia, szóval csak este jön.

 - Aha...- egy kisebb csönd állt be amit Jimmy szakított félbe.

 - Hát én a maga helyében elválnék tőle, és hozzám jönnék- kacsintott anyura, mindenki nevetett.

 - Kedves vagy Jimmy, de az anyád lehetnék- mosolygott.

 - Mindig is szerettem az érettebb nőket.

 Jót nevettünk és folytattuk az ebédet, közben beszélgettünk és röhögcséltünk. Ilyenkor éreztem azt, hogy a családommal vagyok. És nem akkor mikor csak négyen voltunk apuval. Lehet, hogy az apám, de valahogy soha nem tudtam a ként nézni rá, számomra mindig is egy idegen volt, aki néha-néha haza látogat, és ajándékokkal halmozz el engesztelésként. Nem Ő volt a családom nem mi négyen voltunk család. Hanem mi kilencen, Anya, Emma, Brian, Matt, Zacky, Jimmy, Joel, Benji és Én. Apa nem tartozott ide. Akár, hogy is az apám, de nem szerettem. Nem ismertem eléggé ahhoz, hogy szeretni tudjam. Emmát sajnálom nagyon, tudom milyen apa nélkül felnőni. De helyette itt van neki hat báty, ahogy nekem is, egy odaadó anya, és ha lehetek őszinte egy nővér, aki mindenét odaadná, hogy a húga boldogan nőjön fel.

 A fiúk estig maradtak, a konyhában voltunk, mert ott rendesen elfértünk. Apu haza jött.

 - Sziasztok!- köszönt, bejött a konyhába.- Hát Ti?
 - Átjöttek.
 - Aha…
 - Hát asszem jobb lesz, ha mi most megyünk-, mondták és felálltak.
 - Szerintem is- mondta apu.

 Kikísértem a fiúkat és elköszöntem tőlük.
 - Hoztam neked valamit Kira- a konyhaajtó félfájának dőltem.
 - Mit?- a kezembe adott egy rózsaszín hosszúkás dobozt.- Kösz- mondtam.
 - Nem bontod ki?
 - Most nem.
 - Neked meg mi bajod?
 - Az, hogy haza jössz, és elküldöd a fiúkat.
 - Nem küldtem el őket maguktól mentek el.
 - Persze… De te voltál olyan „udvarias” és mondtad, hogy szerinted is elmehetnének.
 - Folyton itt vannak.
 - Ők legalább itt vannak- a mellettem lévő kukába, dobtam a dobozt és elindultam a szobám felé.
 - Állj csak meg!
 - Mi van?- fordultam felé.
 - Hogy beszélt Te velem? Az apád vagyok!
 - Ha az apám lennél, nem küldenéd el a fiúkat, nem éjszakáznál bent folyton, és nem ajándékokkal próbálnál kiengesztelni, mert sose vagy itthon!
 - Én hozom a pénzt a házhoz! Én etetlek én, ruháztatlak! És ezeket a pólókat nyugodtan kidobhatnád mi vagy Te egy rossz kurva?
 - Nem vagyok kurva! És olyan pólót hordok amilyet, akarok!
 - És a piercingedet kifizeti, he?
 - Anyu, tudod Ő, vette eddig nekem mindet!
 - Rossz hatással vannak rád ezek a fiúk.
 - Ők legalább hatással vannak rám, figyelnek rám! Hidd el! Ha bajba kerülnék, előbb ott lennének, hogy segítsenek, mint Te!- CSAT! Éles fájdalom hasított az arcomba. Apa pofon vágott.- Te nem vagy normális!- üvöltöttem a képébe és berohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót.

 A falat vertem az öklömmel és sírtam. Halkan kopogtak.
 - Kicsim én vagyok az anyu, engedj be, kérlek- kinyitottam az ajtót.- Jól vagy?
 - Fogjuk rá- az öklömet, simogattam.
 - Miért ütőd a falat? Egyszer el fogod törni a kezed.
 - Nem érdekel- anyu átölelt.
 - Kicsim, ne csináld. Apa szeret téged.
 - De én nem szeretem Őt. Nem is ismerem. Hogy lehet az, hogy Matték képesek mellettem lenni, pedig nekik nem kötelező, de apa meg nem?
 - Fontos a munkája tudod.
 - Ja, a titkárnőjét kúrja!
 - Na, de Kira!
 - Ne tagadd anyu! Te is tudod, jól csak nem fogadod el!
 - Ez nem ilyen egyszerű.
 - Semmi sem egyszerű- elfordítottam a fejem.- Szeretnék egy kicsit egyedül maradni.
 - Rendben- elindult az ajtó felé.
 - Anyu?
 - Igen?- nézett vissza.
 - Holnap Zackynél lesz buli. Elmehetek?
 - Persze-, mosolygott.
 - Köszi-, mosolyogtam.

 Kiment. Ledőltem az ágyamra és néztem a plafont. Fájt az öklöm ránéztem. Vörös volt, de nem érdekelt. Felálltam és még egy jó erőset belevertem a falba, most jól esett a fájdalom. Elkezdett vérezni az öklöm. Bementem a fürdőmbe és bevizeztem egy fásli elejét és betekertem a kezem. Befeküdtem az ágyamba és elaludtam.