5. rész

Reggel későn keltünk olyan egy fele. Apu kint ült a konyhában és újságot olvasott. Ahogy bementünk a konyhába felnézett.
 - Jó reggelt- mondtuk Bethel.
 - Sziasztok- mondta azzal visszatért az újsághoz.

 Elővettem két tálas és öntöttem bele müzlit meg tejet. Visszamentünk a szobámba. Kajálás közben beszélgettünk, de a Matt témát messziről kerültük. Bethnek megcsörrent a telefonja ránézett a kijelzőre.
 - Te tudod ez kinek a száma?- ránéztem.
 - Ez Jimmyé- mondtam mosolyogva.- Gyerünk, vedd fel.
 - Oké- felvette.- Igen?... Szia… Meg vagyok, köszi, és te?...de szívesen… Okés akkor ott, szia-, letette.
 - Na?
 - Elhívott randizni vagy nem is tudom. Megkérdezte van-e kedvem találkozni, és igent mondtam.
 - De jó- megöleltem.- Mikor találkoztok?
 - Nem sokára. Szóval megyek is.
 - Okés.
 Átöltözött elköszöntünk és már ment is. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. A mellkasomhoz húztam a térdem és a bekötött kezemet, néztem. Vettem egy mély levegőt és felkeltem az ágyból. Felvettem egy fehér fél vállas ruhát mellé, pedig egy fehér balerina cipőt. Kicseréltem a pc-m egy sima ezüst karikára. Kihúztam a szemem, és egy kisszáj fény. A hajam fölső részét összegumiztam, a frufrumat szabadon hagytam. Vettem egy mély levegőt. Kimentem a szobámból anyáék nem voltak lent. Felkaptam egy kistáskát, beledobtam a mobilom, a cigim meg a gyújtóm. Találtam a táskában egy mentolos rágót, bekaptam és már kint is voltam. Elindultam a vak világnak. Egy foci, kosár pálya felé tartottam, ahol öt kábé velem egy idős fiú kosarazott. Elkezdtem csattogtatni a rágót, csak úgy poénból mire mind rám nézett, de csak egyen akadt meg a szemem. Izmos karok, felsőtest, még a trikón keresztül is látszottak. Kábé két miniméteres barna haj, a szemét nem láttam, mert messze volt, de ha jól láttam, akkor a jobb szemöldökében volt egy vágás, az ilyenekért mindig is oda voltam. Magas volt, és amint meglátta, hogy figyelem rám mosolygott, visszamosolyogtam, közben mentem tovább. Ahogy elhaladtam mellettük elkezdtek fütyülni, meg ujjongani. Rájuk néztem, és gúnyosan felhúztam a szemöldököm. Újra találkozott a tekintettem azzal a srácéval.
 - Szia-, köszönt, ahogy elhaladtam mellette.
 - Helló- köszöntem vissza, de mentem tovább.
 Kicsit már messzebb voltam a pályától mikor hallottam, hogy valaki utánam, kiabál.
 - Hé! Várj egy kicsit! Állj meg!- megálltam és hátra fordultam az a fiú jött utánam.- Szia-, köszönt megint mikor oda ért hozzám.
 - Helló- mosolyogtam. A legszebb mosolyomat kerítettem magamra.
 - Channing Tatum vagyok- nyújtott kezet.
 - Kira Scot- kezet fogtunk, de elég gyengén fogta meg a kezem.- Ez meg mi volt?- néztem rá.
 - Mi?- meghökkenve nézett.
 - Attól, hogy lány vagyok, még meglehet szorítani a kezem kézfogásnál-, mosolyogtam. Mosolygott.
 - Merre laksz?
 - Nem messze…- körbe néztem.- Ömm… kicsit messze innen. Nagyon elkószáltam, ahogy elnézem.
 - Nem voltál még itt?
 - De, csak most nem figyeltem merre megyek. Szóval nem tudtam hírtelen merre is, vagyok- mosolygott.
 - Van barátod?
 - Most éppenséggel nincs.
 - És van kedved elmenni holnap valamerre?
 - Hát… Igazából nem rég léptem ki egy kapcsolatból és apámmal is sok a zűr otthon… Még nem érzem, hogy kész lennék egy új kapcsolatra. De ettől függetlenül elmehetünk valamerre, ha így is akarsz.
 - Akarok persze- mosolygott.
 - Jól van.
 - Akkor. Megadod a számod?
 - Igen- lediktáltam neki.
 - Akkor hívlak. Mert már vissza kéne mennem haverjaimhoz.
 - Rendben.
 - Szia.
 - Helló.
 Sarkon fordultam és tovább mentem. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
 - Igen?- szóltam bele.
 - Szia. Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem kamu számot adtál, meg- elmosolyodtam.
 - Nem szokásom.
 - Jól van… akkor majd hívlak a holnappal kapcsolatban.
 - Rendben. Helló.
 - Szia.
 Visszaraktam a telefont a táskámba és tovább mentem. Magam elé bámultam és egy aprócska mosoly volt a szám szélén. Még mentem egy kicsit előre, majd gondoltam egyet és elindultam visszafele. Kivettem a cigit a táskámból, már csak egy szálam volt. Rágyújtottam közben kerestem egy ABC-t vagy valamit. Találtam is egyet pont a pályával szemben. Bementem és vettem egy kék malbit mivel piros nem volt. Mikor jöttem ki a boltból és sétáltam tovább valaki átölelt hátulról. A szívem ezerrel vert. Megfordultam.
 - Jaj Brian! Megijesztettél!
 - Bocsi. Nem akartalak. Mit keresel erre? Ruhában?- meg akadt a szeme a ruhámon jobban mondva a mellemen.
 - Brian! Itt a szemem- megfogtam az állát és fellöktem a fejét.
 - Bocs. Szóval mit keresel itt?
 - Eljöttem otthonról kicsit sétálgatni.
 - Ruhában?- húzta fel az egyik szemöldökét.
 - Ehhez volt kedvem- vontam meg a vállam.
 - Aha.
 Lopva a pálya felé pillantottam és láttam, hogy Channing minket nézz. Intettem neki. Brian is oda nézett.
 - Az meg ki?- bökött az állával Channing felé, aki még minket figyelt és ennek köszönhetően a barátai fejbe dobták a labdával.
 - Hát… Nem igazán tudom. Elsétáltam mellettük- közben megfordultam és elindultunk,- és köszönt én visszaköszöntem. Aztán utánam jött és bemutatkozott meg elhívott randizni.
 - Randizni? És mi van Mattel? És azzal, hogy egy ideig nem akarsz pasit?
 - Jó. Nem randi csak találkozunk. És ha Matt nem lép, akkor nem tudok mit csinálni…
 - Életem. Matt arra vár, hogy végre léphessen.
 - Ezt, hogy érted?
 - Matt tudja, hogy még nem tetted teljesen túl magad Rick-en. És nem akarja, hogy olyanba menj bele, amibe nem akarsz. Nem akar belekényszeríteni egy kapcsolatba.
 - Ohh… Ezt nem tudtam. De most nem lesz semmi baj abból, ha találkozom Channinggel.
 - Majd elválik.
 - Ja.
 Tovább mentünk, átmentem hozzá. Ott elhülyéskedtünk PS-eztünk meg tévéztünk. Este fele Zacky is befutott. A kanapén néztük a tévét. Csak Brian anyukája volt otthon, de ő a szobájában volt. Közben Channing is hívott és megbeszéltük a másnapot. Éppen valami szar horror filmet néztünk. Én Zackyre voltam félig dőlve, Ő meg átkarolta a vállam, a lábam Brian ölében volt. Már le-leragadt a szemem mikor éreztem, hogy Zacky megfogja a mellem.
 - Rossz helyre tévedt a kezed kisfiam- mondtam neki, de nem válaszolt.

 Ránéztem, és nagyban nyomta a durmit. Brian feje hátra hanyatlott és nyitva volt a szája egy kis nyál csík húzódott az arcán. Úgy döntöttem, hagyom Zacky kezét egyszer élünk. Nálam volt a távirányító így kikapcsoltam a tévét. Közelebb bújtam Zackyhez és én is elaludtam. Azt álmodtam, hogy leesek valahonnan, arra keltem fel, hogy rúgtam egyet. Ezzel felébresztve Briant és Zackyt. Zacky keze még mindig a mellemen volt, de volt rajtunk takaró szal csak én tudtam meg Ő. Brianen is volt. Ezek szerint anyukája betakart minket az este.
 - Mi fasz van?- kérdezte Brian ijedten, ahogy megrúgtam.
 - Bocsi, azt álmodtam, hogy leesek valahonnan.
 - Aha- keresztbe fonta a karját és visszacsukta a szemét.
 Zacky elkezdte simogatni a karom és a mellem. Vettem egy mély levegőt.
 - Zacky- mondtam csukott szemmel és fáradtan.
 - Tessék?- ránéztem az, az ellenállhatatlan kisfiús mosoly volt az arcán.
 - Semmi…
 Túl fáradt voltam most vitatkozni inkább hagytam hadd, élje ki magát. A simogatására aludtam el. Mikor újra felkeltem a fejem már Zacky ölében volt. Még nem volt kedvem kinyitni a szemem, de hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek.
 - Szerinted, mi lesz, ha a hasára fordul?- mondta kajánul Zacky.
 - Nem tudom-, mondta Brian.
 Picit kinyitottam a szemem. Brian a kanapé karfáján könyökölt és támasztotta a fejét. Ahogy meglátta, hogy felkeltem elfordította a fejét és röhögött.
 - Mi van?- nézett rá Zacky.
 - Semmi- tovább röhögött, tudta, hogy Zackynek nem sokára fájdalmai lesznek.
  Ásítottam egy látványosat és felkönyököltem pont Zacky tökére.
 - Aaaaaaazt a rohadt- üvöltött.
 - Mi az?- néztem rá áratlan pofával, még erősebben nyomtam.
 - Ez fáááj te barom!- már lassan sikított. Brian meg sírt a röhögéstől.
 - Igen? Szóval mi is lesz, ha megfordulok?- húztam fel a szemöldököm.
 - Jóóóó, jóóó bocsi, csak lécci ne könyökölj a faszomba-, mondta magas hangon és könnyes szemmel.
 - Mond még egyszer, nem hallottam.
 - Bocsánat- elvettem a könyököm és felültem. Láttam az arcán, hogy megkönnyebbült.
 Átkaroltam a vállát és mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára. Felálltam és kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és találtam benne csokis sütit.
 - Te Brian?- kiáltottam ki.
 - Mi van?
 - Ebből a sütiből ehetünk?
 - Süti?- hallottam Zacky hangját és fénysebességgel termett mellettem és kivette a sütis tálat.
 - Zacky!- csaptam a kezére.
 - Most mi van? Nyilván ehetünk belőle.
 - Akkor is!- Brian a konyhaajtóban állt.- Brian szólj a fiúnkra!
 - Már is a fiatok vagyok?- mosolygott.
 - Ehettek, belőle- mondta Brian.
 - Mondtam-, öltötte rám a nyelvét.
 - Na ezért vagy gyerekes!
 - Nem is!- mondta Zacky.- Ha kis fiú lennék, lenne ekkora faszom?- már húzta volna le a zipzárt.
 - Ahjj fúj, kérlek!- takartam el a szemem.
 - Persze Matté nem zavar.
 - Mattel hagyj békén.
 - Mi az? Túl kicsi volt a fasza…
 - Zacky állj le-, mondta Brian, de Zacky folytatta.
 - Nagyobbra számítottál és nem elégített ki eléggé?- pofán vágtam.
 - Kinyalhatod Zachary Baker.
 Kimentem az előszobába felvettem a táskám.
 - Ezt most nagyon nem kellett volna haver- hallottam Brian hangját.
 - Most meg mi van? Csak viccelődtem.
 - Néha nagyon gyökér tudsz lenni.- Brian kijött utánam.- Jól vagy?
 - Ja- kivettem a cigim a táskámból.
 - Kék?- nézte.
 - Nem volt piros.
 - Ohh.
 - Ugye itt lehet?
 - Persze-, rágyújtottam és visszamentem a nappaliba, ahol Zacky majszolta a sütijét.

 Leültem a kanapéra. Rám nézett és lenyelte a falatot, ami a szájában volt. Brian valamiért felment a szobájába.
 - Ne haragudj rám- nézett rám kisfiús szemekkel.- Nem akartalak megbántani. Nem úgy értettem, csak viccelődni akartam- szívtam egyet a cigimből, közben néztem. Láttam, hogy tényleg sajnálja. Kifújtam a füstöt és megöleltem.
 - Nincs semmi baj.
 - Akkor jó- mosolyogtam.- Kérsz?- kérdezte, mikor elengedtem és az orrom elé tolta a sütis tálat.
 - Aha- elvettem egyet.- Köszi.
  Brian visszajött és csatlakozott hozzánk. Olyan egy körül anyám hívott.
 - Szia kicsim.
 - Szia anyu.
 - Haza tudnál jönni? A húgodra kéne vigyázni.
 - Meddig?
 - Olyan öt ig.

 - Ne már.
 - Légy szíves.
 - De anyu. Találkám van négykor.
 - Hát rakd későbbre.- lecsúsztam a kanapé elé.
 - De most ez komoly? Apa nem tud rá vigyázni?
 - Dolgozik.
 - Kúrja a titkárnőjét…
 - Kira kérlek.
 - Jó mikorra menjek?- durcás voltam.
 - Egy fél óra múlva megyek el.
 - Jó akkor nem sokára indulok. Szia-, nem vártam meg a választ kinyomtam.- Kurva jó!
 - Baj van?- kérdezte Brian.
 - Nincs. Csak anyám megint rám bízta Em-et. Ráadásul ötig. És Channinggel meg négyre beszéltem meg a találkát.
 - Átmehetne hozzátok-, mondta Zacky, szúrósan néztem rá.- Befogtam.
 - Ahjj utálom, hogy apám soha sincs otthon, és mindig nekem kell vigyáznom Emre- felálltam és megigazítottam a ruhámat.- Megyek.
 - Oké- kikísértek.

 - Sziasztok.
 - Szia- egy-egy puszi és már mentem is.