8. rész

Mikor odaértünk bemutattak a többi tagnak is. Billy Martin, Benji mellett a másik gitáros, természetesen Joel az énekes. A basser Paul Thomas és a dobos Dean Butterworth. Mind kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit, majd a fiúk elkezdték felvenni a dalokat. Hol Joellel, hol Benjivel voltam mikor éppen a másiknak volt dolga, de olyan is volt, hogy egyedül voltam. Egy ilyen alkalommal megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám, legalább is számomra.
 - Háló?- szóltam bele.
 - Szia Kira- egy vidám hang csiripelt a fülembe, kicsit irritáló volt,- Cassie vagyok.
 - Aha…- az meg ki a faszom?
 - Jaj, tudod, egy angolra járunk.
 - Ne haragudj, de nem ugrik be… és várj! Honnan van meg a számom?
 - Jók a forrásiam.
 - Ettől féltem- morogtam magamban.
 - Tessék?
 - Miért hívtál?- istenem, hogy lehet valakinek ennyire idegesítő a hangja?
 - Hát…- kicsit elbátortalanodott,- tudod, nincs sok barátom a suliban- nekem sincs…- és arra gondoltam, hogy… nem lenne-e kedved elmenni velem a plázába?
 - Velem? Hát… Ő… nem is tudom…- Benji hirtelen kikapta a kezemből a telefont, mikor került ez ide?
 - Haló? Kivel beszélek?- szólt bele.
 - Benjamin!- szóltam rá és visszavettem a telefonom- Mekkora egy fasz vagy!
 - Most miért cica?- mosolygott.
 - Nem illik elvenni más telefonját, ha beszél rajta!
 - Pont te tanítasz engem illedelemre?- gúnyosan mosolygott.
 - Blee- ráöltöttem a nyelvem.- Ne haragudj- emeltem vissza a telefont a fülemhez,- csak egy barátom.
 - Kira ne szopd, a faszt miközben telefonálsz!- röhögött.
 - Na, jó Benji, most takarodj vissza a felvételhez!
 - Jól van nyugi cica- szájon puszilt és már ment is el.
 - Egyszer megfojtom…- inkább magamnak mondtam, mint Cassienek, de azt hitte neki mondom.
 - Jaj ne bántsd, biztos csak viccelődött.
 - Szóval… mit is akarsz csinálni a plázában?
 - Hát vásárolgatni, pasizni meg nem tudom… ami jön.
 - Hát… várj megkérdezem meddig tart a felvétel.
 - Felvétel?
 - Aha… Joel?!
 - Hmm?- nézett rám.
 - Meddig tart?
 - Hát… nem tudom, de ha menni akarsz, akkor menj nyugodtan.
 - Mikor szeretnél találkozni?
 - Mondjuk öt fele?
 - Jó rendben akkor, ötkor plázánál. De nem biztos, hogy felfoglak ismerni…
 - Nem baj!- újra vidám lett.- Én felfoglak!
 - Oké… akkor, szia.
 - Szia!
 - Nos akkor én megyek… Holnap mit csináltok?- kérdeztem a fiúkat.
 - Reggeltől-estig itt leszünk és dolgozunk.
 - Aha… Akkor megyek, sziasztok-, két-két puszi és már mentem is el.

 Könnyek gyűltek a szemembe, senki se lesz itthon holnap? Mondjuk Brian, Jimmy meg Beth igen. Kicsit felvidultam. Rágyújtottam. Közelebb volt a pláza, mint gondoltam. Elnyomtam a cigim és bementem. Nézegettem az embereket hátha még is felismerem Cassie-t. Egy szőke csaj lépett elém hatalmas vigyorral az arcán, kicsit megijedtem.

 - Szia Kira!- mosolygott.
 - Szia Cassie- két puszit nyomott az arcomra.
 - Annyira örülök, hogy eljöttél velem- valami mosoly félét erőltettem magamra.- Tetszik a pólód Te csináltad?
 - Ismered a Sex Pistols-t?- döbbentem le.
 - Hallottam már róluk.
 - Aha.
 - Te ilyen rocker féle vagy igaz?- közben elindultunk.
 - Afféle, ja. A legjobb barátaimnak rock együttesei vannak. Mondjuk csak az egyik rock az is punk rock.
 - Mi a nevük?
 - Hát az egyik a punk rock az Good Charlotte a másik, ami inkább metál, elég durván- mosolyogtam,- az pedig Avenged Sevenfold.
 - És kik ezek a barátaid?
 - Hatan vannak, mind fiú…
 - Hat fiú?
 - Igen. Három közülük a legeslegjobb barátom őket egészen kicsi korom óta ismerem
 - Hogy hívják őket?
 - Akit születésem óta ismerek Ő Brian ő a szóló gitáros a Sevenfold-ban. A másik kettő Joel és Benji Ők ikrek imádom őket, ők játszanak a Good Charlotte-ban. Joel énekel, Benji pedig gitározik, Ő vette el tőlem a telefont.
 - Aha. És a másik három?
 - Ők Zacky, Matt és Jimmy. Mindhárman a Sevenfold-ban játszanak. Van egy basserosuk is, de vele nem vagyok jóban.
 - És ők min játszanak?
 - Zacky ritmus gitáros, Matt énekel, vagyis inkább hörög- nevettem magamban- Jimmy pedig dobol. Hihetetlen az az ember. Annyira csodálom, olyan nagy tehetsége van.
 - Biztos mind jó fejek.
 - Azok, imádom őket.
 - De jó lenne, ha nekem is ilyen barátaim lennének- rámosolyogtam.
 - Nem mindig jó, ha hat fiú barátod van. Nem igazán tudsz velük nőies dolgokról beszélni.
 - Az lényegtelen- mosolygott.
 - Addig, amíg nem szeretsz bele az egyikbe…
 - Beleszerettél az egyikbe? Melyikbe?
 - Mi? Dehogy is! Csak mondtam. Hallottam már ilyenről- hazudtam.- Remélem, hogy velem nem lesz ilyen…
 - Ohh értem. Bocsi.
 - Ugyan.

 Beszélgettünk még egy kicsit, majd elindultunk nézelődni. Újra megláttam az egyik kirakatban azt a napszemüveget, amit már rég óta akarok.

 - Ahjj annyira szeretnék egy ilyen napszemüveget.
 - Aviátor? Jól néz ki, miért nem veszed meg?
 - Nem nagyon van rá pénzem sajnos.
 - Ohh.
 - Mindegy menjünk tovább, csak fájdítja a szívem.
 - Rendben.

 Egész jó fej csaj, csak néha kicsit idegesítő, hogy mennyit tud pofázni, de mindent egybe véve aranyos lány. Olyan kilenc fele elbúcsúztunk. Felhívtam Joeléket.

 - Szia, Kira. Bocsi, de most nem érünk rá. Majd később beszélünk, puszi.
 - Szia…- már le is tette.- Fasza…- tárcsáztam Matt-et.
 - Szia- puffanás- baszd meg!
 - Zavarok?
 - Nem, csak itt van a négy éves unokaöcsém és mindent pakolászik… tedd azt le!- csörömpölés.- Na jó! Várj egy kicsit Kira.
 - Oooké…
 - Na most mész innen kifelé!- hallottam a vonal másik feléről.
 - De cak egy kép volt…
 - Kifelé míg szépen mondom!- ajtó csapódás.- Itt vagyok bocs.
 - Mit vert le?
 - Nem leverte, megfogta és szépen kiejtette a kezéből…
 - Jó, de mit?
 - Egy képet, be volt keretezve szóval vehetek újat…
 - Amúgy nem úgy volt, hogy holnap mentek?
 - De megyünk is, csak nagynénémékkel.
 - Értem… akkor gondolom, most nem érsz rá.
 - Jaj, bárhova elmegyek, csak Damiennel, ne kelljen lennem- elmosolyodtam.
 - És van cuccod? Kicsit szar a kedvem…
 - Mi történt?
 - Csak szar a kedvem oké?!
 - Jól van nyugi. Van még valamennyi, szerintem egyre bőven elég. Akkor park?
 - Ott találkozunk.
 - Sietek, szia.
 - Szia.

 Elindultam a park irányába közben rágyújtottam, vagyis akartam, mert pont most fogyott ki a gyújtóm.

 - Fasza…- mondtam a cigivel a számban és eldobtam a gyújtót.

 Körbe néztem, hogy nincs-e valaki a közelben. Megláttam három fiút az egyik cigizett, elindultam feléjük.
 - Helló, bocsi nincs egy gyújtótok? Az enyém felmondta a szolgálatot- kedvesen mosolyogtam.
 - De van, tessék-, tartotta felém az egyik.
 - Köszi-, elvettem tőle és rágyújtottam.
 - És mit keresel erre fele egyedül?- kérdezte egy másik, felé fordultam és kifújtam a füstöt.
 - Egy barátommal találkozom.
 - És nincs kedved inkább velünk lógni?
 - Nem hiszem. Holnap elutazik hosszú időre. Elbúcsúzom tőle.
 - És mikor találkozol vele?
 - Nem sokára.
 - Addig nem maradsz velünk?
 - Éppenséggel úgy is erre fele jön, maradhatok.
 - És, hogy hívnak?
 - Kira vagyok. És ti?
 - Én Josh- mosolygott, aki a gyújtót adta.
 - Én Brad- mondta a másik.
 - Én pedig Bob.
 - Örülök.
 - Hány éves vagy?- kérdezte Brad.
 - Tizennyolc leszek.
 - És mikor?
 - Sajnálom, de ez már titok- mosolyogtam.
 - Ugyan.
 - Nem, nem.
 - Kira!- megfordultam Matt jött felénk.
 - Matt!- integettem, odaért hozzánk, megöleltem.- Matt ők itt, Josh, Brad és Bob most ismertem meg őket. Aranyosak.
 - Helló- köszönt Matt.
 - Csá.
 - Na, akkor mi megyünk is pápá fiúk- mondtam mosolyogva azzal átkaroltam Matt derekát és elindultunk a park felé.

 Átkarolta a vállam én meg hozzá bújtam. Csak most vettem észre, hogy kabát van rajta, igaz, hogy kicsit hűvös volt, na de ennyire?
 - Miért van rajtad kabát?
 - Majd meg tudod- mosolygott maga elé.
 - Okés…

 Kerestünk egy asztal a parkban. Leültünk egymással szemben, elkezdte kipakolni a zsebét.
 - Ennyi elég lesz?- mutatta felém a celofánba csomagolt fűt.
 - Persze…- elgondolkoztam.
 - Adsz egy cigit?
 - Ja, igen bocs- kivettem egyet a dobozból és Matt felé nyújtottam,- tessék.
 - Köszi.

 Elkezdte csinálni én meg csak néztem a kezét milyen precízen csinálja. A szájához emelte és megnyalta a cigi papírt.

 - Kész is.
 - És mi az, amit majd megtudok? Most már majd van?- csillant fel a szemem.
 - Tényleg, majd elfelejtettem- benyújt a belső zsebébe és kihúzott egy üveget, az asztalra rakta.
 - Jaj! Imádlak!- áthajoltam az asztalon és megöleltem, közben majdnem felborítottam a Jack Daniels-es üveget.
 - Tudom- mosolygott.

 Elengedtem, visszaültem és felbontottam a piát közben Matt meggyújtotta a dzsointot. Elvettem tőle és nagyot szívtam belőle, majd visszaadtam neki és addig tartottam lent ameddig bírtam. Kifújtam és beleittam az üvegbe. Miután elszívtuk, megittuk a maradék piát is. Éreztem a zsibbadást a testemben, egyik kezemet kinyújtottam az asztalon Matt felé és ráhajtottam a fejem, Matt megfogta a kezem és simogatott, majd minden elsötétült. Mikor újra magamnál voltam Matt ölelte a vállam én pedig rá voltam dőlve, az arcom az arcán pihent. Felemeltem a fejem és körbe néztem már teljesen sötét volt, és nem is ott voltunk ahol eddig.

 - Hol vagyunk?- kérdeztem.
 - A park másik felében. Miután tényleg beütött a cucc elég durván felpörögtél, rohangáltál, táncoltál, énekeltél- mosolygott.- Aztán kifáradtál és lefeküdtél erre a padra, de elkezdtél, hogy finoman mondjam hisztizni, hogy kemény és magad mellé húztál és rám dőltél. Ez volt kábé öt perce.
 - És mondtam valamit?
 - Hogy jó az illatom- nyomott egy puszit a fejemre. Megszagoltam a kabátját.
 - Ez csak a fű.
 - Nem a kabátomat szagoltad- nevetett, feljebb tápászkodtam és az orrom a nyakához nyomtam.
 - Tényleg jó illatod van- mosolyogtam.- Hány óra?
 - Fél egy.
 - Jaj, akkor menned kell, holnap korán kelsz- felálltam.
 - Nyugi, fel tudok kelni, de menjünk, ha akarod. Haza kísérlek.
 - Köszi.

 Elindultunk felém. Közben rágyújtottam.
 - Káros az egészségre- mosolygott.
 - A fű és a pia is, még is mind a kettőt csinálod.
 - Ez igaz.
 - Amúgy sose értettem Te miért nem cigizel. Már, mint engem nem zavar, csak mindegyikünk cigizik, csak te nem.
 - A hangom miatt. Nem akarom, hogy szét baszodjon.
 - Ohh értem. Ehhez képest még is van, hogy rágyújtasz.
 - Ritka alkalmak egyike. Van, hogy csak a társaság miatt, de rászokni sose fogok.
 - Ne is akarj.
 - Pont te mondod?
 - Én le akarok szokni jó?
 - Akkor miért nem szoksz le?
 - Most nem olyan az idegállapotom, hogy le tudnám tenni.
 - Apád?- bólintottam. Átkarolta a vállam és magához húzott.- Majd csak megoldódik.
 - Végül is sose volt úgy, hogy ne lett volna valahogy nem?- mosolyogtam.
 - Pontosan.

 Elértünk a házamig, elbúcsúztunk. Bementem a házba amilyen halkan csak tudtam, fogalmam se volt róla, hogy otthon van-e apa vagy nincs, de nem játszottam a tűzzel. Gyorsan bevetettem magam a fürdőbe lefürödtem, majd bedőltem az ágyamba.