11. rész

Korán van! Miért csörög ez a kibaszott telefon? Az éjjeliszekrényemhez nyúltam és felvettem.

 - Igen?- szóltam bele, közben ránéztem az órára, nincs is korán már fél négy van.

 - Szia Kira!- hallottam Jimmy hangját.
 - Szia! Mi újság?
 - Semmi. Arra gondoltam, hogy átjöhetnél. Itt van Beth és Matt is jön nem sokára.
 - Oké. Csak összeszedem magam és már megyek is.
 - Oksi. Várunk, szia.
 - Szia.

 Letettük, a szekrényemhez mentem és felvettem egy fekete sortot és egy pántos fehér fölsőt. Kifésültem a hajam és kicseréltem az ajakpc-met egy sima ezüst karikára. Zsebre vágtam a telóm és a cigim és már mentem is Jimmy felé. Szokásomhoz híven út közben rágyújtottam. Tíz perces gyalog út volt az egész, közben még kétszer rá gyújtottam. Csöngettem. Jimmy nyitott ajtót.

 - Szia-, vigyorgott.
 - Helló- köszöntem, két puszi és már mentünk is be.
 - Sziasztok-, köszöntem a többieknek.
 - Szia.

 Matt Jimmy ágyán ült Beth pedig a kétszemélyes kanapén. Így fogtam magam és leültem Matt mellé. Elkezdtünk beszélgetni, megröhögcsélni. Jó volt látni, hogy Beth végre jól érzi magát nagyobb társaságban is. Szemmel láthatóan teljesen belezúgott Jimmybe. Csak ne essen pofára. Ugyan ismerem Jimmyt és tudom, hogy szándékosan sose bántaná meg a barátnőjét, de azért még is féltem kicsit Betht.

 - Ti nem vagytok szomjasak?- kérdezte Jimmy.
 - Hát jöhetne valami tömény- mondtuk egyszerre Mattel, egymásra mosolyogtunk.
 - Oké. Akkor Bethel elmegyünk venni. Addig maradjatok itt! És ne, hogy a végén a tűzoltóknak kelljen kijönnie.
 - Nem, dehogy is- vágtam ártatlan pofát.- Mi soha nem gyújtanánk fel a házad véletlenül sem- ezen jót nevettek.

 - Na, jó akkor megyünk.
 - Hali- integettünk és már mentek is ki. Pár másodperc után ajtócsukódást hallottunk.
 - Pff- fújtam ki a levegőt.
 - Mi az?- kérdezte Matt.
 - Semmi. Hol a tévékapcsoló?- néztem körbe a szobában és megpillantottam az asztalon.

 Áthajoltam Matten és odanyúltam érte.

 - Na, keresünk valami értelmes adót- elkezdtem nyomogatni a gombot.- Szar, szar, szar, még szarabb annál is szarabb…
 - Hé, ez jó volt!- kapta ki a kezemből a távirányítót és visszakapcsolta az előző csatornára.
 - Na! Add vissza- kivettem a kezéből.
 - Nem!- vette vissza.
 - Ne csináld már!- mű hisztiztem és megfogtam a távirányítót.

 Elkezdtük húzogatni, közben röhögtünk.
 - Na, add már ide!- nevettem.
 - Nem adom!

 Hírtelen rántottam egy nagyot rajta és hátra dőltünk mindketten. Pontosabban csak én Matt meg rám. Hangosan, csukott szemmel röhögtünk. Majd mikor kicsit alább hagyott a röhögés kinyitottuk a szemünk. Közel volt egymáshoz az arcunk. Hirtelen a távirányító nem is volt olyan fontos.  Mindketten elengedtük. Matt szemei teljesen rabul ejtettek. Nyeltem egyet. Éreztem Matt meleg lélegzetét az arcomon. Az ajkaim szétnyíltak, ahogy Matt elkezdett közeledni felém. Összeértek az ajkaink. Óvatosan csókolt, mintha attól félt volna, bármelyik percben eltolhatom magamtól és azt mondom, ezt nem kéne. De nem tettem. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Végig húzta a kezét a combomon fel az oldalamig akaratlanul is, de feljebb húzta a pólóm. Kicsit lejjebb csúsztunk az ágyon, hogy kényelmesebb legyen. A nyelvünk összeért, majd szétvált és újra. Ajtócsapódást hallottunk.

 - Megjöttünk!- hallottuk Jimmy hangját.

 Gyorsan felültünk az ágyon, visszahúztam a pólóm. Közelebb ültem Matthez mint előtte, a lábunk teljesen összeért.
 - Na, mit hoztunk?- jöttek, be két-két üveg piával.
 - Na, mit?- kérdeztem.
 - Tessék- Beth oda dobta nekem az egyik üveget.- Ohh Portorikoi!
 - Igen- vigyorgott.
 - És a többi?- kérdezte Matt
 - Abszint, és valami vodkalikőr. Beth akarta- mondta Jimmy.
 - Ahh akkor ma itt alszom-, mondtam.
 - Miért?- néztek rám.
 - 60 és 80 százalékos pia. Apám meg otthon van…
 - Baszd meg tényleg. El is felejtettem. Akkor most igyuk meg a vodkalikőrt, a többit meg majd legközelebb mikor apád nincs otthon oké?
 - Oké! De ne másokkal!- kacsintottam.
 - Igen is!- mosolygott

 Felbontottuk a vodkalikőrt és mire elfogyott igen csak jó hangulat lett úrrá rajtunk. Persze nem voltunk olyan részegek mintha 60 vagy 80 százalékos piát ittunk volna, de a jó hangulat meg volt. Estig ott maradtunk Jimmynél addigra kiszállt belőlünk a pia. Beth ott maradt Jimmynél én és Matt, pedig elindultunk haza. Haza kísért. A bejárati kapu előtt megálltunk. Megtámaszkodtam az egyik kezemmel a kerítésen. Matt megfogta a szabad kezemet. Beharaptam az ajkam és felnéztem a szemébe. Féloldalas mosoly ült az ajkán. Lehajolt hozzám én meg kicsit lábujjhegyre álltam és megcsókolt.

 - Akkor, szia-, mondtam.
 - Szia-, még egyszer lehajolt és adott egy szájra puszit.

 Elengedtem a kezét, kinyitottam a kert kaput és elindultam az ajtó felé. Még egyszer hátra fordultam és intettem neki, majd bementem.

 Lefeküdtem az ágyamra, és mosolyogva néztem a plafont. Ha bárki látott volna talán örültnek néz, pedig nem voltam az, csak egyszerűen boldog voltam. Reggel anya keltegetett.

 - Kicsim!
 - Mmm- átfordultam a másik oldalamra.
 - Kicsim- elkezdte rázni a vállam.
 - Fent vagyok…
 - Mikor jöttél haza?
 - Tíz körül miért?- ránéztem.
 - Mert ruhában aludtál.
 - Ohh. Biztos elaludtam, mikor rádőltem az ágyra.
 - Jól van, öltözz át, aztán gyere ebédelni, két óra van.
 - Oké.

 Anya kiment én meg gyorsan átöltöztem. Kimentem a konyhába és leültem anyuékkal ebédelni, furcsa mód apa is velünk ebédelt és egész normális volt. Beszélgettünk egy keveset, majd miután végeztem, fogtam magam bementem a szobámba, zsebre dugtam a cigim és a telefonom és elmentem otthonról. Útközben megint rágyújtottam. Anyáéknak azt mondtam Brianhez megyek, de igazából Matthez tartottam. Nem volt a ház előtt a szülei kocsija, vagyis egyedül van. Tudtam, hogy nem zavarja, ha csak úgy benyitok hozzájuk Ő is, szokta csinálni, ha tudja, hogy egyedül vagyok. Nem egyszer hozta így rám a szívinfarktust. Egyszer egy baseballütővel akartam fejbe vágni, mert azt hittem betörő. Benyitottam. A földszinten nem volt senki. Elindultam az emeletre, furcsa hangokat hallottam, halkan tovább mentem. Matt szobájából jöttek a hangok, úgy éreztem nem kéne közelebb mennem, de az emberi kíváncsiság, az a kibaszott emberi kíváncsiság tovább vitt. Halkan résnyíre nyitottam az ajtót és belestem. Nem hiszem el. Visszacsuktam az ajtót és pár másod percig csak álltam és próbáltam felfogni, amit láttam. Ugyan olyan csöndben mentem ki a házból, mint, ahogy bementem. A ház előtt aztán futásnak eredtem, közben folytak a könnyeim. Megállás nélkül futottam és sírtam. Csak a tudatalattim tudta, hova is futok, és Én csak remélni tudtam, hogy jó helyre. Mintha hallottam volna egy meglepődött „Kira?”-t, futottam tovább és nem sokkal később a hang után neki ütköztem valakinek. Felnéztem és Brian állt előttem furcsálló arccal.

 - Brian!- átöleltem és sírtam.
 - Jól vagy?- kérdezte közben Ő is magához ölelt.
 - Nem.
 - Mi történt?
 - Matt…

 Egy ágyban keltem fel, már sötétedett, Brian a fotelban ült, a karfán könyökölt és engem figyelt. Felültem az ágyban és megtöröltem a szemem. Ránéztem Brianre. Féloldalasan elmosolyodtam.

 - Jobban vagy?- kérdezte halkan.

 Nemet intettem. Felé nyújtottam a kezem. Egyből felállt, odajött hozzám és megölelt. Nyomott egy puszit a fejemre.

 - Elmeséled mi történt?- vettem egy mély levegőt.
 - Tegnap, átmentem Jimmyhez és ott volt Beth és Matt. Jimmy és Beth elmentek piát venni, mi meg kettesben maradtunk Mattel és elkezdtünk „civakodni” a távirányítón. Erősebben húztam magam felé a távirányítót és hátra dőltünk. Pontosabban Ő rám. És aztán megcsókolt és csak akkor hagytuk abba mikor Jimmyék visszajöttek. Majd haza kísért és a kertkapuban is megcsókolt. És annyira boldog voltam. Aztán ma átmentem hozzá és tudod, nekünk van ilyen szokásunk, ha tudjuk, hogy a másik egyedül van akkor csak simán, bemegyünk a házba. És most ez volt, egyedül volt otthon és bementem és furcsa hangokat hallottam az emeletről. Felmentem és résnyire nyitottam az ajtót és megláttam, ahogy Matt…- újra elsírtam magam.
 - Cssss, nyugi- simogatott.
 - Ahogy Matt… valami ócska kis ribancot kur- elszakadt a cérna és csak még jobban sírtam.

 Brian próbált megnyugtatni, de nem sok sikerrel. Végül újra álomba sírtam magam. Mikor felkeltem Brian nem volt mellettem.  Kikászálódtam az ágyból és kimentem a konyhába, csak az anyukája volt ott.
 - Szia Kira- köszönt, oda jött hozzám és megpuszilt.- Hogy vagy?
 - Egész tűrhetően- mondtam, közben leültem az asztalhoz.
 - Brian mondta, hogy nem vagy valami jó állapotban. De muszáj volt elmennie és megkért, hogy maradjak itt veled.
 - Köszönöm- mosolyogtam, elém rakott egy tányért jól megpakolva rántottával és minden féle finomsággal.- Köszi-, elkezdtem enni, ahhoz képest, hogy nem is éreztem, hogy éhes lennék egész gyorsan belapátoltam.
 - Mi történt?- nem szóltam semmit, csak a teás poharamat bámultam a kezemben.- Ha nem akarod elmondani, nem kell megértem-, ránéztem és mosolyogott, visszamosolyogtam.
 - Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt.

 Felálltam az asztaltól és visszamentem Brian szobájába, becsuktam magam mögött az ajtót. Odamentem a szekrényéhez és kivettem az egyik pólóm meg az egyik rövid farmer nadrágom. Most biztos az érdekel titeket, hogy, hogy a fenében van Briannél a ruhám. Egyszerű, mivel bármikor lehet olyan alkalom, hogy hirtelen itt alszom nála, vagy Ő nálam így mindig van a másikunknál ruhánk. Ezt ugyan nem mindig szoktuk igénybe venni, csak ha olyan van. És most olyan van. Levettem a ruháimat és felvettem a világosszürke pólóm és a farmerom. Megigazítottam az ágyneműt és leültem tévét nézni rá. A falnak döntöttem a fejem és kapcsolgattam a tv-t nagy nehezen találtam egy normális filmet. Megcsörrent a telefonom, kikotortam a másik nadrágom zsebéből.

 - Zacky?- néztem a kijelzőt, felvettem- Igen?
 - Kira! Mi a fasz van?- ideges volt a hangja.
 - Mi?
 - Syn és Shads nem rég estek majdnem egymásnak, pontosabban Syn neki is esett behúzott neki egyet. Mi folyik itt hallod?
 - Mi van? Miért ütötte meg?
 - Minket is ez érdekel.
 - Várj! Meséld el mi volt!
 - Jó…

 „ Már csak Synt vártuk már vagy húsz perce késett. Végre betoppant.

 - Bocs a késéért- furcsán viselkedett mintha ideges, vagy dühös lett volna valakire.
 - Mi tartott ennyi ideig?- viccelődött Matt, de mintha Syn észre se vette volna az iróniát a hangjában, dühösen nézett rá.
 - Kirát vigasztaltam te pöcs fej!
 - Mi van?- nézett értetlenül.
 - Tudod- közelebb lépett Matthez.- Nem kéne mások érzelmeivel játszanod! Attól, hogy nagynak képzeled magad még nem vagy az!
 - Most meg mi bajod van haver?
 - Az a bajom baszd meg, hogy játszadozol Kirával! Mi Ő egy Barbie baba?
 - Nem vágom mi bajod, van- Syn nem válaszolt, az öklével szépen képen törölte Mattet.

 Épp, hogy közéjük tudtunk ugrani mielőtt Shads teljesen elveszti a fejét és behúz egyet vagy akár többet is Synnek válasz képen.”

 - Istenem…- a hajamat markoltam.
 - Szóval mi is történt?- most már kevésbé volt ideges a hangja.

 Vettem egy mély levegőt és mindent elmeséltem Zackynek.
 - Az szép. Akkor már értem mi baja van Synnek.

 - Hol vannak most?
 - Nem tudom, mindketten elmentek, de más fele. Hol vagy?

 - Briannél… Öhh… Most megyek Zacky. Majd még beszélünk, szia.

 - Kira várj!- letettem.

 Beraktam a zsebembe a mobilom és a cigim. Kimentem a szobából, odadobtam Jannak egy „szia”-t és már mentem is ki az utcára. Csak remélni tudtam, hogy nem jön velem szembe Brian. Elindultam a foci pálya felé, ahol Chan szokott a barátaival kosarazni vagy focizni.