6. rész

Út közben rágyújtottam. Otthon letelepedtem a tévé elé és oda vittem Emmát is a játékaival anyu egy tíz perc múlva már ment is el. Felhívtam Channinget. Három csengés után fel is vette.
 - Igen?- szólt bele.
 - Szia Kira vagyok.
 - Ohh szia-, hallottam, hogy mosolyog, és ki van fulladva.- Bocsi csak épp kint játszunk a fiúkkal. Mi újság?
 - Hát az van, hogy anyám rám bízta a kishúgomat. És ötkor jön haza, és nem lehetne, hogy fél hatkor találkoznánk?
 - De rendben.
 - Akkor fél hatkor, szia.
 - Szia.
 Tovább ültem a tévé előtt. Leültem a földre Emhez és játszottam vele. Fél ötkor meg fogtam és bevittem a szobámba, leültettem az ágyra és elkezdtem készülődni. Fekete rövidnadrág és fehér trikó, fehér rövid szárú converse. Nem fogtam össze a hajam csak simán, kifésültem. Lecseréltem a kötést a kezemen. Negyed hatkor anyu végre haza állított.
 - Bocsi a késésért- mondta.
 - Nincs semmi baj-, fogtam magam és elindultam.
 Út közben a szokásos módon rágyújtottam. Mi előtt a plázához értem volna még gyorsan rágyújtottam a pláza előtt, szívtam még egy utolsót a cigiből és elnyomtam. Bementem. Channing úgy, mint Beth egy padon ült és várt rám. Mikor meglátta, hogy jövök felé felállt.
 - Szia- köszönt.
 - Helló- két puszi.- Bocsi, hogy későbbre raktam csak anyám…
 - Nincs semmi baj, tényleg- mosolygott.
 - És merre?
 - Gondoltam elmehetnénk moziba.
 - Jó! Úgy is láttam egy tök jó akció filmet és megnézném szívesen.
 - Oké akkor menjünk- mosolygott.
Beálltunk a pénztárhoz. Csak egy emberke volt előttünk Ő gyorsan lezavarta mikor mi jöttünk megcsörrent a telefonom.

 - Bocsi- mondtam és felvettem.- Haló?

 - KIRAAAAAA!- két hang ordított a fülembe.

 - Ahjj. Joel, Benji ezt muszáj? Majd kiszakadt a dobhártyám.

 - Bocsi- mondták egyszerre.

 - Na mi van?- kérdeztem közben Channing megvette a jegyeket.

 - Holnap jövünk haza. Igazából ma este, csak buliba megyünk, szóval holnap érünk úgy igazán haza. És megyünk stúdióba jösszöl?- kérdezte Joel.

 - Mehetek.

 - Jóóóó! Akkor majd megyünk érted.

 - Okés. Sziasztok.

 - Szia Kira!- mondták egyszerre. Letettem.

 - Bocsi csak a barátaim.

 - Semmi baj- elővettem a pénztárcám és már adtam volna neki oda a jegypénzt.- Ez mi?- kérdezte.

 - A jegy pénz.

 - Jaj én fizetem- mosolygott.

 - Most... ne csináld na- tartottam felé.

 - Nem, nem- erősködött.

 - Hát jó...- mosolyogva elraktam.

 Megvettük a popcornt és beültünk a moziba. A Bérgyilkos a Szomszédom-at néztük. Nagyon jó volt a film. Végig röhögtük az egészet. Csak az volt a szar, hogy egy csomószor hívtak így a film vége felé inkább kikapcsoltam a mobilom. Nem tudom miért lettem hirtelen ilyen híres. Miután vége volt a filmnek elmentem a vécére közben visszakapcsoltam a mobilom és öt nem fogadott hívás. Hát kapják be! Egy Joeltől, három Mattől és egy Zackytől. Kimentem a mosdóból.

 - Bocsi, el kell intéznem néhány telefont, nem tudom mi ilyen sürgős a fiúknak, de kiakasztanak.

 - Rendben.

 - Közben keressünk valami kajáldát mert, éhen halok.

 - A popcornt nem volt elég?- mosolygott.

 - Ne tudd meg mennyit, bírok enni- elindultunk közben felhívtam a legtürelmetlenebbet. Matt-et.

 - Igen?- szólt bele.

 - Na mondjad mi ilyen sürgős?

 - Ja. Csak annyi, hogy nem csinálok ma semmit és unatkozom és nem mehetnék-e át hozzád?

 - Hozzám? Mikor?

 - Mondjuk most.

 - Hát most biztos nem.

 - Mert?

 - Mert nem vagyok otthon aranyvirág azért.

 - Ja... és mikor érsz haza?

 - Fogalmam sincs.

 - De még is körül belül.

 - Matt nem tudom! Majd felhívlak jó?

 - Okés.

 - Na akkor, szia.

 - Szia.- letettem.

 - Fhúú, de fel tudnak idegesíteni néha ezzel az értetlenkedéssel...

 - Mi volt?

 - Haverom unatkozik, és át akar jönni hozzám, de ugye nem vagyok otthon, és itt hisztizik... jó nem hisztizik, de akkor is... mindegy- közben találtunk egy Kínaist.

 - Már akartam kérdezni. Mi történt a kezeddel?- közben beálltunk a sorba.

 - Hát az úgy volt, hogy tegnap előtt este elmentünk barátaimmal sétafikálni és ráléptem egy kerek kőre az ki csúszott a lábam alól én meg eltaknyoltam és kiment a csuklóm.

 - Uhh az durva- húzta el a száját.

 - Hát mit lehet tenni?- mosolyogtam.- Néha nagyon béna tudok lenni. Egyszer majdnem leejtettem az akkor még egy éves húgomat. De csak majdnem- vigyorogtam, nevetett.

 Megvettük a kaját és leültünk egy asztalhoz közben jókat beszélgettünk és nevettünk. Megint megszólalt a telefonom Zacky...

 - Mondjad- szóltam bele.

 - Mi újság?- hallottam, hogy nagyon vigyorog.

 - Semmi mi lenne?

 - Csak kérdeztem.

 - Most komolyan ezért hívtál Zacky?- a halántékomat masszíroztam.

 - Igen miért?

 - Jól van, akkor leteszlek, szia.

 - De ne már!

 - Zacky nem érek rá, szia-, nem vártam meg a választ letettem.- Bocsi- mondtam megint.

 - Semmi baj- mosolygott.- Amúgy kik ezek a "fiúk"?

 - Régi barátaim. Hatan vannak- mosolyogtam.

 - Igen?- mosolygott.

 - Ja. De ebből három az, akiket születésem óta ismerek Igazából egy, mert a másik kettőt oviban ismertem meg.

 - És, hogy hívják őket?

 - Hát, akit születésem óta ismerek az Brian. Akiket ovis korom óta Joel és Benji Ők ikrek. Aztán ott van Jimmy, Zacky és Matt őket Brianen keresztülismertem meg mikor közép suliba ment és összehaverkodott velük.

 - És hány évesek?

 - Egy évvel idősebbek, mint én.

 - És te hány éves vagy?- mosolygott.

 - 18 leszek, nem sokára- vigyorogtam.

 - Boldog Szülinapot előre is.

 - Köszi- megint csörgött a telefonom- Hát ezt nem hiszem el...- Joel hívott.- Mi van már?

 - Csőőőőő Kira!

 - Igen? Mondjad...

 - Na a holnapról szóval. Olyan kettő fele megyünk érted. Jóóóó?

 - Te részeg vagy Joel?

 - Neeeeeeem. Csak sooooooooookat ittam.

 - Benji?

 - Ő nincs itt.

 - Hát persze, hogy nincs ott... Mind1 akkor kettőkor, szia.

 - Sziiiiiiiiiiia! Szeretleeeeeeeeeeeeek!

 - Jó, jó én is. Na sziiiia- mondtam gúnyosan és letettem.- Bocsi, tényleg nem tudom, mi van ma ezekkel.

 - Nincs semmi baj tényleg. Volt ennél sokkal rosszabb is. Folyton a telefonján lógót nem tudom mit tudott ennyit beszélni. De ahhoz képest ez semmi- mosolygott, visszamosolyogtam.

 Még sétálgattunk erre-arra, majd haza vitt.