4. rész

Mobil csörgésre keltem a zene már nem szólt, de még világos volt kint ránéztem az órára, délután négy volt. Felvettem.
 - Igen?- szóltam bele kómásan.
 - Szia zavarlak?
 - Szia Beth, dehogy is.
 - De felkeltettelek…
 - Nem baj. Amúgy is fel kellett volna kelnem, hogy este tudjak aludni.
 - Van kedved találkozni?
 - Persze. Hol és mikor?
 - Hát mondjuk most és a bevásárlóközpontban?
 - Okés. Kábé egy fél óra mire odaérek, még összeszedem magam.
 - Oké. Várlak, szia.
 - Szia.
 Beth volt a „legjobb barátnőm” jóban voltunk és aranyos csaj, de a fiúkkal mindig is jobban kijöttem. Igazából, ha a haveri kört nem nézzük Ő azt egyetlen barátom, aki nő nemű. Felvettem egy világos szaggatott aljú sortot meg egy fehér topot, mellé a fehér converse-met. Kicsit rendbe szedtem a fejem és útnak indultam. Út közben rágyújtottam. Majdnem felestem egy kőben, de szerencsére senki se látott, folytattam az utam a plázához. Még rágyújtottam gyorsan a pláza előtt, miután elszívtam bementem és megkerestem Beth-t. Az egyik padon ücsörgött leültem mellé.
 - Szia-, mosolyogtam rá.
 - Szia-, mosolygott vissza kicsit bátortalanul.
 Beth afféle különcnek számított, de csak, azért mert folyton feketében járt, a haja festett vörös volt. De nagyon szép volt. Ha néha kifésülné a haját a szeméből szerintem minden pasi oda lenne érte. Elkezdtem vele beszélgetni. Ismertem már egy ideje ahhoz, hogy tudjam, pár perc beszélgetés után, feloldódik. Miután ez megtörtént, jókat röhögtünk és elindultunk körbe nézni. Éppen a mekiben kajáltunk mikor csörgött a mobilom.
 - Haló?- szóltam bele teli szájjal.
 - Előbb nyeld le, kérlek- hallottam Brian hangját.
 - Oké- rágtam rajta párat, majd lenyeltem.- Szóval?
 - Este kimegyünk a parkba nincs kedved jönni?
 - Kik lesznek ott?
 - Áhh, most csak a szűk „családi” kör.
 - Tehát, Zacky, Matt, Jimmy te és én?
 - Aham.
 - És jöhetne egy barátnőm?
 - Persze.
 - Oké akkor várj, megkérdezem.
 - Oks.
 - Beth! Nincs kedved jönni ma este parkba? Velem meg pár barátommal? Még nem ismered őket, de jó arcok.
 - Mit csinálnánk?- kérdezte.
 - Mit csinálunk?- kérdeztem Briant.
 - Szerinted miért megyünk ki ESTE a PARKba?
 - Jó, jó nem kell leszedni a fejem! Hát…- néztem Bethre, és a cigi szívás mozdulatát imitáltam.
 - Hát, ha nem zavarok, akkor szívesen megyek.
 - De, hogy zavarsz,- mosolyogtam.
 - Akkor igen. Szívesen- mosolygott.
 - Mikor találkozunk és hol?
 - Elmegyek elétek nyolcra jó?
 - Hozzánk?
 - Aha.
 - Oké, de az ablakon megyünk ki, mert apám otthon van, szóval kicsit távolabb állj meg a háztól.
 - Rendben. Most megyek, szia.
 - Szia-, visszaraktam a zsebembe a telóm.- Ma nálam alszol oké?- mosolyogtam.
 - Oké- visszamosolygott.
 - Amúgy csöndben kell majd kiosonnunk, mert apám otthon van, és ha megtudja, hogy kiszöktünk nekem annyi.
 - Rendben.
 Cinkosan összemosolyogtunk. Befejeztük a kaját és fél hétkor elindultunk hozzánk.
 - Anyu!
 - Igen?
 - Beth itt alszik nem baj?
 - Nem- ki jött az előszobába.- Csak csöndben legyetek apád alszik.
 - Oké. Ja és, anyu?
 - Igen?
 - Brian ide jön nyolc körül és kimegyünk a parkba kicsit a fiúkkal.
 - Jól van- mosolygott. Bementünk a szobámba.
 - Anyukád nem haragszik ilyenekért?
 - Nem. Sőt általában fedezz apunál. Nagyon szereti a fiúkat és tudja, hogy bármi baj van Ők, megvédenek.
 - Értem.
 Átöltöztem. Egy fekete csőfarmer és egy fekete ujjatlan topp.
 - Adjak kölcsön valami melegebb cuccot?
 - Nem kell jó, ez- mosolyogtam.
 Felvettem egy fekete bolerót még a toppomra és egy fekete rövidszárú converse cipőt. Zsebre dugtam a telefonom. Még volt öt percünk addig beszélgettünk. Az öt percből tízperc lett. Gyorsan kimásztunk az ablakon és megkerestük Brian kocsiját. Mind a ketten a hátsó ülésre ültünk.
 - Brian Ő Beth, Beth Ő Brian.
 - Szólíts csak Synnek- mosolygott hátra, forgattam a szemem.
 - Rendben.
 - Baj van Kira?
 - Nincs, csak utálom ezt a Synezést. Te Brian vagy!- vágtam be a durcát.
 - Nyugi már. Ez csak egy becenév- neki támasztottam a talpam az előttem lévő ülésnek és kibámultam az ablakon.
 - Még mindig utállak a tegnapi miatt… vagy az már ma volt?
 - Inkább ma. De lécci ne piszkold össze a kocsim- levettem a lábam.
 - Jobb?
 - Köszönöm- ránéztem a visszapillantó tükörre és láttam, hogy engem néz és mosolyog én is, elmosolyodtam.
 - Utálom, hogy nem tudlak utálni!- mondtam mosolyogva.
 - 17 év az 17 év.
 - Nem sokára 18- kacsintottam.
 - Jaja.
 - Amúgy mennyi van?
 - 0,6.
 - Uhh…
 - Nyugi. 5en leszünk és amúgy is nem az egészet, akarjuk elszívni.
 - Okés- Bethre néztem.- Baj van?
 - Nem nincs.
 - Biztos? Olyan furcsán nézel. Ha nem akarsz szívni, nem kell. Nem rángatunk bele a rosszba.
 - Jaj nem. Nem erről van szó.
 - Akkor?
 - Tudod, hogy állok az ismeretlenekhez.
 - Ne aggódj a fiúk jó arcok, nem fognak bántani. És amúgy is, ha bármelyikük be mer szólni neked azt én, ütöm agyon- mosolygott.

 Láttam, hogy Brian is mosolyog. Pár perc múlva meg is álltunk a park előtt. Már sötétedett.
 - Matték már itt vannak?- kérdeztem miközben sétáltunk fel egy kis dombocskán.
 - Aha csak minket várnak… Meg a sötétet.
 - És már megcsinálták?
 - Nem tudom. Én is veletek voltam.
 - Jól van na- kiöltöttem a nyelvem. Egy nagy puffanást hallottunk.
 - Ez mi volt?- kérdezte Beth.
 - Szerintem Zacky hátra esett a paddal.
 - Szerintem meg Jimmy!- mondta Brian.
 - Egy tízesben?
 - Egy tízesben- mosolygott.
 - Kezet rá- kezet fogtunk.
 Tovább mentünk majd meg láttunk 3 alakot.
 - HAHÓ!!- üvöltöttem közben integettem, mind a hárman felénk néztek.
 - Cső Kira!- mondta Zacky. Odaértünk.
 - Mi előtt bemutatnálak titeket. Ki esett hátra?- Matt és Jimmy felnevetett.
 - Haha…- mondta keserűen Zacky.
 - Kérem a tízest-, mondtam Briannek és felé nyújtottam a tenyerem.
 - Most ez… Ti ebben fogadtatok?
 - Aha én rád Brian meg Jimmyre- közben Brian a kezembe nyomta a tízest, amit zsebre raktam.
 - Kössz Syn- mondta Jimmy.
 - Most mi van? Zackyt már lefoglalták.
 - De! Ahjj szemetek vagytok!- mondta duzzogva Zacky.
 - Nyugi már!- megpaskoltam az arcát.- Ja igen! Szóval. Beth Ő itt Matt, Jimmy és a mi kis szerencsétlenkedőnk Zacky. Fiúk Ő itt Beth.
 - Helló Beth- köszöntek.
 - Sziasztok-, mondta bátortalanul.
 Letelepedtünk egy padra.
 - Vigyázz Zacky hátra ne ess-, basztatta Matt. Mi meg röhögtünk.
 - Jól van, fogjátok be!
 - Jaj nyugi már! Csak poénkodunk- mondtam.
 - Én is mesélhetnék „vicces” sztorikat főleg a tegnap estéről.
 - Fogd be a pofád-, rúgtam meg.- Inkább ne beszéljünk többet róla.
 Matt mellett ültem a pad háttámláján előttünk meg a többiek. Zacky ült az egyik szélen mellette Brian vagyis a lábaim közt, mellette Beth és Ő mellette, pedig Jimmy. Kicsit közelebb csúsztam Matthez így összeért a lábunk. Így vártuk a teljes sötétséget, közben jókat röhögtünk és Beth is kezdett feloldódni, ahogy elnéztem bejönnek egymásnak Jimmyvel. Zacky és Jimmy elmentek pisilni egy mögöttünk lévő borkorba. Nem hallottuk, mikor jöttek vissza egyszer csak valaki, megfogta a derekam és lerántott a padról. Matt hirtelen utánam kapott, de mivel közel volt a föld és elég gyorsan húztak le így csak épp, hogy megfogta, a csuklom.
 - Zacky! Takarodj a jó büdös picsába- Zacky mellettem fetrengett a röhögéstől Jimmy közben visszaült a helyére.
 Felálltam és amint Zacky is feltápászkodott elkezdtem csapdosni.
 - Rohadj meg! És ha bajom esik?
 - Nyugi már- röhögött.- Csak poén volt.
 - Nem volt jó poén.
 - Jó bocsánat. Nem gondoltam végig.
 - Legközelebb gondolkodj- megölelt és nyomott egy puszit a fejemre.
 Visszaültünk. Olyan fél tíz fele feltápászkodtunk és beálltunk egy fa mögé. Matt kivett a zsebéből egy spanglit és meggyújtotta. Én álltam Matt egyik oldalán, a másik oldalán Zacky, mellettem Brian mellette Jimmy és Ő mellette meg Beth. Szívott belőle, majd tovább adta nekem. Szívtam egy nagyot, bent tartottam, közben odaadtam Zackynek.
 - Mennyi?- kérdeztem közben kifújtam a füstöt.
 - 0,2- mondta Jimmy.
 - Oksa. Amúgy ez után merre?
 - Nem tudom. Szerintem maradhatnánk itt is- mondta Brian.
 - Jó csak, mert nekem meg Bethnek azért haza kéne mennünk, mert apám holnap is otthon lesz.
 - Ha olyan egy fele mentek az jó?
 - Szerintem igen. Beth?
 - Nekem meg felel.
 - Addigra úgy is nagyjából rendbe jövünk.
 - Jaja.
 Még körbe ment párszor, de végül csak elfogyott. A földön ültünk és „értelmesen” beszélgettünk, nem sokra emlékszem belőle, de Matt mindvégig a közelemben volt. Ami nagyon jó érzés volt. Kidőltünk és a csillagokat figyeltük közben az élet nagy kérdéseiről filozofáltunk. Éjfélre nagyjából elmúlt a hatás. Ennek örömére elmentünk keresni egy éjjel-nappalit, mert rohadt szomjasak voltunk. Hátul mentem Zackyvel.
 - És amúgy mi újság?- nézett rám.
 - Már, mint?
 - Hát veled meg Mattel?
 - Mi lenne?
 - Nem tudom. A tegnap este után gondoltam lesz valami.
 - Hát… szeretem Mattet, de te is tudod, hogy nem rég szakítottak velem és még nem egészen hevertem ki. És apámmal is van egy csomó gond. Még nem igazán állok készen egy új kapcsolatra.
 - Értem. De, ahogy elnézem Mattet nem, zavarná, ha összejönnétek sőt- közben megérkeztünk egy kisbolthoz Brian és Matt bementek venni valami inni valót.
 - Ez még a jövő zenéje.
 - Én azért örülnék, neki- rámosolyogtam.
 - Majd kiderül mi lesz.
 Kijöttek a fiúk két üveg ásványvízzel. Visszamentünk a parkba. Út közben Matt mellé mentem és kicsit lemaradtunk a többiektől. Ahogy mentünk össze-összeért a karunk. Előttünk ment Jimmy és Beth ők is így mentek, de Jimmy egy idő után megunta, hogy összeütközik a kezük és megfogta Beth kezét, elmosolyodtam, olyan édesek voltak. Éreztem, hogy könnyes a szemem, hirtelen megálltam és leguggoltam mintha bekötném a cipőm.
 - Jól vagy?- nézett rám Matt.
 - Aha csak kikötődött a cipőm, menj tovább, mindjárt megyek.
 - Oké…
 Tovább ment. Megtöröltem az arcom. Erőt vettem magamon felálltam és visszasiettem Matt mellé. Mikor oda értem rám mosolygott, visszamosolyogtam. Ahogy mentünk ráléptem egy kerek köre az kifordult a lábam alól én meg szépen elestem, rá a csuklómra.
 - Jesszus Kira jól vagy?- mindenki visszafordult és Matt felsegített.
 - Aha…- leporoltam a nadrágom, de szörnyen fájt a csuklóm így inkább hagytam a picsába.
 - Mi történt?- jött oda Brian.
 - Semmi, csak elestem- legyintettem egyet a kezemmel, de egyből meg is bántam.- Ahh a kurva életbe.
 - Rá estél a kezedre?- kérdezte Jimmy.
 - Ajj… igen, de nincs semmi baja-, mondtam könnyes szemmel.
 - Hazudsz!- mondta Brian- Bemegyünk a kórházba.
 - Ne már! Nincs semmi baja, nézd tök, jól mozog- épp, hogy picit megmozdítottam egyből bele nyilallt a fájdalom. Csúnyán néztek rám.- Jó menjünk…
 Visszamentünk a kocsikhoz. Én beszálltam Mattel és Zackyvel Brian kocsijába. Jimmy és Beth pedig jöttek utánunk Jimmy kocsijával. Bementünk az ügyeletre nem volt ott senki szóval egyből sorra kerültem. A doki megvizsgálta a csuklóm és megállapította, hogy nincs semmi komolyabb baja csak kificamodott. Kaptam rá egy kötést és mondta, hogy pihentessem és jegeljem legalább egy hétig. Ezek után Brian haza vitt minket. Beth megint Jimmyvel ment, de jöttek utánunk. Kiszálltunk a kocsiból elköszöntünk és Bethel visszamásztunk az ablakon. Adtam neki pizsit és egyből mentünk is az ágyba, még beszélgettünk egy kicsit.
 - Jól érezted magad?- kérdeztem.
 - Jól, köszi, hogy elhívtál.
 - Ugyan. Láttam Jimmyvel jól, kijöttetek.
 - Ja. Jó fej srác.
 - Bejön mi?- mosolyogtam.
 - Hát nem nézz ki rosszul.
 - Láttalak titeket. Szerintem te is bejössz neki.
 - Gondolod?
 - Már nem azért, de ha nem jönnél be neki, akkor miért fogta volna meg a kezed?- ugyan nem láttam, hogy elpirul, de sejtettem.
 - És mi van Mattel?
 - Már, mint?
 - Ahogy elnéztem, nem vagytok közömbösek egymás iránt.
 - Nyilván mivel az egyik legjobb barátom…
 - Nem úgy értettem.
 - Hát… Nem tudom… Nem akarok erről beszélni…- átfordultam a másik oldalamra.
 - Ne csináld Kira. A vak is látja, hogy bejöttök egymásnak.
 - Kérlek Beth, nem akarok erről beszélni. Inkább aludjunk.
 - Bocsi, nem akartalak felkavarni.
 - Nincs semmi baj. De most aludjunk fáradt, vagyok.
 - Oké. Jó éjt.
 - Neked is.

 Elaludtunk.